Emlékezzünk.... (beszélgetős fórum)
Ady Endre:
HALOTTAK NAPJÁN
Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!
Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón...
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!...
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk --
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!...
1899 november 1
Mindig ezt énekeltük:)
Kicsi vagyok.
Kicsi vagyok,
Ha megnövök
Beléd rúgok.
Még még még még még
Ennyi nem elég.
Egyre feljebb furakodom.
Jaj de magas ez a torony.
Még még még még még
Ennyi nem elég.
Repül a bálna
Repül a bálna
Ez a parancs
Érik a narancs
Repül a bálna
Repül a bálna
Aki hülye,
Az is marad!
Akinek nem tetszik a topik, minek ír bele?????? És mások érzéseit nem kell kigúnyolni, kritizálni tetteiket. Van más hely is, ahova írhattok.
Én 7 évesen vesztettem el Apukámat. Nem nagyon emlékszek rá, csak pár emlékképem van róla (mit hallgattunk, vitt oviba...)Nem tudom milyen, ha valaki elveszíti azt, akit szeret, de tudom milyen apa nélkül felnőni.
ja ertem. Csak kozben ev kozben is megszoljak, mert a sirokat meg csak gondozni kell. Arra meg mar nem gondolnak..
Bocs Gyula, remelem, nem szamit offnak
nem neked írta, ha mégis magadra vetted, nézz magadba.
vagy küldd az asszonyt, hogy megvédjen, Ő úgy tűnt kevésbé érzékeny.
Babits Mihály: Egy rövid vers
"melyben a költő saját lelkét szólítja meg
és nagyon kegyetlen dolgokat mond neki.
Ó lélek, lélek, mivé kelle válnod!
Idétlen fényre szülted ezer álmod.
Utolsót holtan hordozod magaddal,
mint holt gyermek lelkét viszi az angyal.
De néha éjjel, éjes éjszakákon
mikor magad vagy az egész világon
s az egész világ egymagadba mélyed
minthogyha megmozdulna néma méhed.
Mert ami meghalt, nincsen eltemetve,
mit megtagadtál, nincsen elfeledve
s a megölt gyermek, mint fájdalmas árnyék
kísértetes méhedbe visszajár még."
1911
a képmutatás nem az én világom, fogalmam sincs miért támadsz, nézz magadba, van szégyelnivalód, nekem nincs.
Apukám kedvence volt Republictól a Szállj el kismadár.
Ma már sajnálom, hogy a temetésére nem ezt választottuk. Biztos, velünk dúdolta volna.
Szomorú napok következnek:-(
Bocsánat, csak elírás:
"Feléd dobog hű szívem hálája" helyesen.
Harangozó Teréz
Alszik a város, sötét az éj,
egy ablak csupán, hol é-é-é-ég a fény.
Egy anya virraszt az ágy mellett,
gyermeke beteg, ó-ó-ó-ó, szegény!
A gyermek szinte átölelve anyját,
az éji csendben suttogja felé:
Mama, úgy szeretlek én.
Mama, úgy szeretlek én.
A mama régen magában él,
éjszínű haja már hó-ó-ó-ófehér.
A kicsi gyermek felnőtt ma már,
éli a saját é-é-é-életét.
Ha néha-néha látogatja anyját,
mindig mondja, mennyi dolga van.
Mama, úgy szeretlek én.
Mama, úgy szeretlek én.
Mamától régen nem jött levél.
Vajon mi lehet? Éjszaka jött a hír:
Édesanyád most nagyon beteg,
gyere haza, ő szólni akar, de sír.
Most ül ott az édesanyja mellett,
szívszorongva fogva a kezét.
Mama, úgy szeretlek én.
Mama, úgy szeretlek én.
Mama, mama, ó, mondd,
hogy nincsen még későn! Mama, mama,
az Istent kérem, ne menj el még!
Mama, mama, mama, szeretlek én.
Innen letölthető.
Mi is a mamárol szoktunk beszélni és a nem ismert dédimamárol,holott én sem ismertem a párom mamiját:)Szintén együtt járok a gyerekekkel...de aki az illendőség kedvéért tesz bármit az ide is hiába ir versikét...ezt ne vegye senki magára,csak kicsit képmutatás...nekem....
nem csak hozzád szólt csak rádkattinottam
Köszönöm. Azért írom le, mert a nagyapám és a nagybátyám legkedvesebb nótája volt (nagybátyám sírkövére fel is van írva a refrén).
Jegenyefák
(Pásztorka Sándor gyűjtése)
Jegenyefák szomorúan néznek ott a kéklő, magas égbe,
Ahol az én édesapám nyugszik messze, csöndes temetőben.
Sírhantodon kék ibolya, kék nefelejcs, vadrózsa virágzik,
Felette a susogó szél madárdalos nótaszóval játszik.
Édesapám, de sok álmot, boldogságot temettem el véled,
Jóságodat meghálálni, megköszönni sosem tudtam néked.
Álmodj lenn a mély sírodban, feléd dobod hű szívem hálája,
Égbenyúló jegenyefák, vigyázzatok apám szép álmára!
Vers anyámnak
Anyám, ez a vers azért olyan békés,
hogy megérezd benne, ki te vagy: a békét.
Hogy megérezd benne, aki te vagy nékem,
tegnapba merengõ holnap-építészem.
Hogy megláthasd benne, akinek én látlak:
ûzött percek után áldott állomásnak.
Véresre korbácsolt vágyak orvosának,
sajgó keserûség édes balzsamának.
Kétséget nyugtató és bölcs-ízû szónak,
amely akkor is van, amikor már volt csak.
Amely akkor is van, mikor semmi nincsen,
s amelyik ha megvan, megvan akkor minden.
1932
A vers
Azt kérdezed, a vers, a dal
e fáradt mában mit akar?
De kérdezed-e, mit dalol
a hattyú, mikor haldokol?
köszönöm neked,...már ott tartottam hogy letöröltetem de te visszaadtad ezzel a verssel, véleményeddel azt az érzést, ami miatt elindítottam ....
A halottaink emléke mindig velünk van,sokszor nagyon fáj, sokszor csendesül.
Nekem most nagyon fáj,azokkal a milliókkal akik így éreznek,... azt hittem csendesül egy kicsit, ha leírjuk mit érzünk, ha együtt emlékezünk ....köszönöm neked szavaidat
Ugy érzem, nem értettétek meg a lényeget. Illetve van aki nem értette meg.
Az én halottaim nem ismerték ezeket a verseket amiket felraktam, de én igy szeretnék emlékezni rájuk. Azokat az érzéseket mondják el, amit én is érzek, csak ilyen szépen versbe szedni nem tudom.
Már ott tartunk, hogy még egy ilyen topikba is belevisszük a rosszat?
Topik látogatók! Gondolkodjunk, hiszen emberek vagyunk.
Nagyon sok szeretettel: Jutka
Ha van valamid, ami jó,
Ami barátaiddal megosztható,
Legyen bár csak egy apróság:
Hozhatja Isten áldását.
Add tovább!
Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,
De segít megharcolni egy-egy csatát.
Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes,
Egy kép vagy pillantás, mely kellemes.
Add tovább!