Emlékezzünk.... (beszélgetős fórum)
Desperado : Szomorú alkalom - dalszöveg
Egyedül vagy, kinézel az ablakon
A havas fákon át, a rideg házakon
Gyújtasz egy gyertyát, halvány lángja ég
És gondolsz valakire, aki nincs veled, már nagyon rég
Mert nincs veled Õ
Távol ünnepel nagyon
A gyertya még ég
Lángjában talán Õt látom
És ott áll a fa, feldíszítve miértünk ragyog
Hiányzol, hiányzol nagyon
Ez egy szomorú alkalom
Karácsony a szeretet ünnepe
Nélküled, mi értelme?
Ajándékok, és mosoly az arcokon
Csak a Te szemed könnyes, s hogy ne lássák
Kinézel az ablakon...
"A sír csak üres doboz.
Akit szeretek, él az emlékezetemben, egy Széthajtogatott zsebkendőből felszálló illatban, Egy hangsúlyban,
Mely váratlanul eszembe jut,
Egy hosszú percre belefeledkezem,
Míg lehajtom a fejem."
(Danielle Steel)
"Forró betonon hasalok
Távoli hang csak a gyász
Lassan lüktet egy ér
Fellobog halkan a láz.
Sima tenyér a hátamhoz ér
Oh, csak játszik a szél
Tudom, már messze vagy rég
Bennem minden halk szavad él."
Demjén Ferenc
Él a kép, mégis úgy olvad szét
Ahogy nappal a hold,
Érzem meglegyintett, s hallkan hozzám szólt
Ez biztos azt jelenti
O itthon volt
Nem olyan rég együtt álmodtuk még,
Van egy másik világ,
Most már tudjuk biztos, volt is már rég
Most neked kell ott lenned
Gondolj majd ránk
Úgy érzem az út régi marad
Ringat a bölcso és a sír majd befogad
Úgy érzem nem félek ezután,
üveg a fal, s te ott állsz a másik oldalán.
Nincs egy éj mit ne álmodnék át
S ne gondolnék rád,
Nincs is köztünk nagy fal, nagy távolság
Most neked kellett menned
Mindenen át
Úgy érzem az út régi marad
Ringat a bölcso és a sír majd befogad
Úgy érzem nem félek ezután
Üveg a fal, s te ott állsz a másik oldalán
Van még idonk, s meglátunk újra
Könnyes szemünkben, már a fény sem zavar
Látunk még, szívunk kinyilva
Mégsem azt tesszük, mit a végzet akar
De átlépünk majd a titkokon sorban
Érkezünk egymás után
/ismeretlen/
Beszélnék, de a hang torkomban reked,
Oly sok szép szót gondoltam Neked.
De csak hallgatok.
Nem akarnak formálódni a mondatok.
Bántóan néma most a csend zaja,
Itt lüktet bennem hiányod.
Szólnék. De nem tudok.
Zavartan hallgatok.
S tűröm, hogy magához húzzon az emlék.
Most távol vagy, de mégis oly közel.
A szívemben. A lelkem átölel.
Mit érzek? Mondanám, de nincs rá szó.
Olyasmi ez, mi nem kimondható.
Mert szavakkal elmondani nem lehet,
Mily mérhetetlen a szeretet,
Mit irántad érzek.
Csak tétován nézek,
De szólni nem tudok.
Nem, nem állnak össze a mondatok.
Beszélnék, de a hang torkomban reked,
S csak annyit tudok suttogni:
Nagyon hiányzol nekem!!!Nagyon szeretlek.
Lassan borul az éj a fényre,
csak gyertyalángok zizzenése,
lobogva égő tánca,
akarnok hévvel jelzi,
emlékezünk.
A sírokon táncoló árnyak
megsimogatják arcodat,
mint védő karok ölelnek át,
vagy melléd ülnek a padon,
és te mesélni fogsz…
tudom.
A szavak csöndesen gurulnak,
suttogásba burkolóznak,
néha zokogás rázza őket,
szavak forrása fakad ajkadon,
benne a ringatózó
fájdalom.
Gyermek mesél a szülőnek,
anya ringatja, korán született,
most mégis karjában érzett
sosem feledett gyermekét,
sírva dúdol vele altatót
a szél.
A gyertyák csonkig égnek,
dacosan ellenállnak a szélnek,
már üres,… az üres temetőben
egyedül állnak, utolsó
lobbanással fejet hajtanak a
halálnak.
Juhász Gyula:
HALOTTAIM
Halottaim találkoznak velem
És mondják halkan: Testvér, türelem.
És mondják némán: Gyermekem, vigyázat,
Elmúlnak lassan minden földi lázak.
És súgják: tűnő minden cifra pompa
S vígan mutatnak békés csillagokba.
És rámhajolnak és siratnak ők itt:
Elfogynak boraid és szeretőid,
Nézz ránk, ölelj át mosolyogva minket,
Szeresd, keresd elrejtett kincseinket,
Reád is vár a nagy, csodás örökség,
Töröld le vígan földünk balga könnyét.
Csabai Lajos:
Ha majd kint nyugszom a fűz alatt,
Ne hozz majd drága koszorút nekem!
Az ezer virágú krizantémok
Nem segítenek már szívemen.
Hiába mennek mások ezer virággal,
Jön a november, s elfagy mind.
Ne tarts a sírt versenyben díszítőkkel!
Nem lesz könnyebb a föld odakint.
Könnyebb csak lelkiismeretük lesz,
Mely hordja a vissza nem vont szavakat,
S százszor elmondják majd: köszönöm,
Mit szemükbe mondani nem tudtak.
A bántó szavaknak léleksebei
Millió virággal nem gyógyíthatók,
Hisz, kit köszönöm nélkül engedtek el,
Azok az órák vissza nem hozhatók.
Te ne légy köztük! Ha szívedben
Az őszben emlékek szép virága kél.
Csak egy szál gyertyát gyújts szobádban,
Kit szerettél, ott lesz veled majd, ne félj!
Emberek
Isten hozott, hisz csak a jók jöhetnek el
Ülj hát közel, a szeretet éltet, átölel
S ki a csillagok közt él, mind aki rég odaköltözött
Most visszatér s leül a tûz mögött
Sok szív mélyén
Ott ég ez a tûz egy kör közepén
Egy dal, s Te újra mellém ülsz
És lobog a tábortûz, a szél belekarolt
Egy dal, és újra köztünk élsz
Ma újból Te zenélsz, úgy van, ahogy rég volt
Egy dal, s Te újra mellém ülsz
És lobog a tábortûz, a szél belekarolt
Szól egy dal, és a lelkünk összeér
A gyönyörû tûzfénynél, napszínû a hold
Súgd meg nekem, tudod, így ígérted rég
A nagy titkokat, amit egy kisgyerek nem ért
Hiszen annyi minden volt, amire nem jutott idõ
Pár pillanat, most hogy legyen múlt, jelen, jövõ
Sok szív mélyén
Ott ég ez a tûz egy kör közepén
Egy dal, s Te újra mellém ülsz
És lobog a tábortûz, a szél belekarolt
Isten veled, a könnyem nézd ma el
Mondj egy mesét ahogyan régen, csak ennyi kell
Ez a tûz örökkön ég, semmi nem dúlhatja szét
A lelkekért, akiket rejt az ég
Sok embernek örömet okoznak ezek a megemlékező szép dalok, versek
Nem vagyunk egyformák, te ilyen ,én olyan, de ettől színesebb a világ, nem jobb, csak szinesebb
Ajándék
Ajándékot kapott egyszer nagyanyám
Megszületett néki az édesapám
Ugy nevelte szegényt,
Hogy a szive szerény
Becsületes, büszke
Dolog kétkezén
Ugy nevelte szegényt,
Hogy a szive szerény
Becsületes, büszke
Dolog kétkezén
Elszálltak az évek ősz lett az apám
Átélte az élet sok sok viharát
Megtett mindent értem ,erővel szivével
Lehajtom a fejem fáradt kezére
Megtett mindent értem, erővel szivével
Lehajtom a fejem fáradt kezére
Ha én azt most ki is tudnám mondani
A szivemet nyomja nagyon valami
Elszállt hosszu évek vissza sose térnek
Mégse könnyü érte könnyet ejteni
Elszállt hosszu évek vissza sose térnek
Mégse könnyü érte könnyet ejteni
Ha én azt most ki is tudnám mondani
A szivemet nyomja nagyon valami
Édesapám én most előtted lehajlok
Szavak helyett könnyel köszönetet mondok
Édesapám én most előtted lehajlok
Szavak helyett könnyel köszönetet mondok
Megbántam már
Édesanyám nyugszik _e nedves hant alatt
Az Isten adjon neki boldog álmokat
Elvitte magával a vidámságomat és most a sírás fojtogat
Koszorúk közt gyertya lángja
Serceg csendesen,
Nézem ahogy tövig ég és lassan elpihen
Drága jóanyám én most tőled búcsúzom ...
De találkozunk még tudom
Nemrég voltam gyermek, s te fogtad a kezem
Este amíg elaludtam meséltél nekem
Én komisz voltam sokszor és néha szertelen
De te csak néztél kedvesen
Megbántam már százezerszer miden bűnömet
Bocsásd meg ha fiad néha nem volt jó gyerek
Tőled kaptam mindent jót és szépeket
Köszönöm a boldog éveket
Megbántam már százezerszer minden bűnömet
Bocsásd meg ha fiad néha nem volt jó gyerek
Tőled kaptam mindent jót és szépeket
Köszönöm a boldog éveket
Ki mondja meg eztán azt hogy mit tegyek
Ki lesz aki rámszól hogyha rosz úton megyek
Ki vígasztal engem hogyha bánatos leszek
Nem néz rám jóságos szemed
Megbántam már százezerszer miden bűnömet
Bocsásd meg ha fiad néha nem volt jó gyerek
Tőled kaptam mindent jót és szépeket
Köszönöm a boldog éveket
Magányos leszek mostmár nélküled
Megőrzöm emlékeimet
Hiányzol nagyon és biztosan tudom
Ahogy Te úgy senki sem szeret
Kadlott Karcsi
Innen tölthető le:
Kaptam egy levelet
( Morvay Károly-Szűcs Béla)
Kaptam egy levelet, benne szomorú hírt,
Csöndes temetőben most ásnak egy új sírt.
Megremeg a lelkem, összetört a bánat,
Szól a harang, most temetik az édesanyámat!
A drága jó anyámat!
Csöndes temetőben egy sírnál megállok,
Elhervadtak rajta koszorús virágok.
Letérdelek mellé, hull a könnyem árja,
Édesanyám a te fiad elhagyatott árva!
Boldogtalan árva!
Rózsaszínű virágoskert
(Pásztorka Sándor)
Rózsaszínű virágoskert az édesanyám lelke,
A virágot, imádságot szép csokorba szedte.
Piros rózsa balakában, szívében a sok gyönyörű nóta,
Csak arra kért, hogy a sírján majd mindig legyen rózsa....
Édesanyám nem vihetek rózsát többé néked,
Eladtad a kicsi házad, a virágos kertet,
Nem maradt meg más egyedül a te sok szép, gyönyörű dalodnál,
Elmondom majd imádkozva, anyám a sírodnál....
Tudom, hogy szeretsz, nem tagadtad ezt,
Azt ígérted bárhol is vagy, soha nem feledsz.
Én szerelmesem, könnyíts lelkeden,
És e percben bárhol is vagy, énekeld velem:
Idegenben keserűbb a sírás,
Idegenben másképp fúj a szél.
Nincsen annál fájdalmasabb, fájó érzés,
Ha az ember messze földön él.
Néha felsír benned, ami emlék,
Szívedben egy magyar nóta szól.
Hol van az a poros, kicsi, görbe utca,
Ahol boldog gyermekkorod volt.
Nincsen, ami csillapítsa
Hazavágyó lelked szomját,
Duruzsol egy hang belül,
És csábítóan mondja: honvágy, honvágy.
Idegenben keserűbb a sírás,
Idegenben másképp fúj a szél,
Nem tudsz menekülni már a kinzó sorstól,
Hiába mégy felejteni, mindig haza gondolsz.
Valld be azt, hogy nagyon árván élsz!
Hiábavaló az útravaló,
Elfogy egyszer a hazai jó ennivaló,
Soha nem fogy el, soha nem megy el
Lelkedből a fájdalom, ha rám emlékezel.
Idegenben keserűbb a sírás,...
...S valld be azt, hogy nagyon árván élsz!
Lehet, hogy rosszat mondtak rólam,
Lehet, hogy néha rossz is voltam,
Lehet, hogy azért ment el messze
Az Édes jó anyám,
Göröngyös útat végig jártam,
Szerencsét sehol nem találtam,
Azt hittem büszke lehetsz még rám,
Egyszer majd talán,
Úgy szeretnék haza menni újra,
Leülnék a küszöbre mint rég,
Mit mondanánk a jó Isten tudja,
Lehet, hogy csak jókat nevetnénk,
Úgy szeretnék haza menni újra,
Ott lennénk csak boldog igazán,
Álmodozom s közben a szél fújja
Volt egyszer egy régi kicsi ház.
Úgy szeretnék haza menni újra,
Ott lennénk csak boldog iga zán,
Álmodozom s közben a szél fújja
Volt egyszer egy régi kicsi ház.
Emlékszem kis gyermek voltam,
s esténként féltem nagyon.
Anyácskám ölébe bújtam,
s hallgattam hogyan dalol.
Ma már csak szívemben él e dal,
jó anyám elment hamar.
refr:
Mama, azt mondtad,
nem hagysz el egy életen át.
Mama, miért hazudtad azt,
hogy jó a világ?
Melletted szép volt az élet,
én mindent elhittem néked.
Oly sokszor mondtad azt énnekem:
Nem hagylak el, gyermekem.
Mama, mondd azt, hogy nem igaz
és jöjj vissza hát!
És úgy, mint azelőtt
te kívánj minden este jó éjszakát!
vers II
Ma is, hogy eljön az este,
te már nem vagy itt velem.
Hiába hívlak a csendben,
hangod nem felel nekem
Anyám, mondd, mért' mentél tőlem el,
hiányzol nagyon nekem.
refr:
Mama, azt mondtad,...
...te kívánj minden este jó éjszakát!
Mama! Mama!
Kovács Erzsi..... de énekli Heintje is egy gyönyörú hangú német kisfiú
Innen letölthető:
A legszebb dal (szerintem)
Ossian: Hosszú álom
Közel a föld, oly végtelen a nyugalom
Álomtalan a leghosszabb álom
Elmerülve csak a súlytalan lebegés
Szárnyatlanul az utolsó repülés
Szép arcát gyengéd nap csókolja
Hozzáhajol az erdő lombja
Szél szelíd szava búcsúztatja
Felkészítí az útra...
...ahonnan senki soha nem küld jelet, nem tér vissza
Hiába várom
Tudom, örök a hosszú álom
Nincs többé düh és nincs már többé fájdalom
Porszemmé válik bármilyen hatalom
Lezárt szemét az esti lágy eső mossa
Béke és csend, harmónia
Szép arcát gyengéd nap csókolja
Hozzáhajol az erdő lombja
Szél szelíd szava búcsúztatja
Felkészítí az útra...
...ahonnan senki soha nem küld jelet, nem tér vissza
Hiába várom
Tudom, örök a hosszú álom
Alex tamás
Csak a jók mennek el, ők hagynak el,
Mit ők hoztak el, ők viszik el.
Ez nem tűnik fel, míg együtt vagyunk,
Csak a jók ünnepén ha az égben vagyunk.
A jók mennek el, s ránk száll az éj,
Ők hagynak el, az álmunk övék.
Ez nem tűnik fel míg együtt vagyunk,
De a jók ünnepén találkozunk.
Szívük megpihenni tér lent a mélyben,
Lelkükre angyalok vigyáznak fent az égben.
Legyen békesség velük a hosszú úton,
És áldd meg őket Istenem!
Miért múlik el az élet?
Miért van az, hogy nincsen visszaút?
Mert mindent, amit ők hoztak el nekünk,
Bennünk él tovább majd ugyanúgy.
Szívük megpihenni tér ott lent a mélyben,
Lelkükre angyalok vigyáznak fent az égben.
Legyen békesség velük a hosszú úton,
És áldd meg őket Istenem!
Miért múlik el az élet?
Miért van az, hogy nincsen visszaút?
Mert mindent amit ők hoztak el nekünk,
Bennünk él tovább majd ugyanúgy.
Akkor legyen itt egy ténylegesen dalszöveg....Nekem erröl mindíg a volt férjem édesapja jut az eszembe bármikor meghallom.....
Edda : Csendes ember
A csendes ember itt élt köztetek,
De rá sosem, sosem figyeltetek.
A világról véleménye volt,
De megtanították rá, hát halgatott.
A csendes ember nem kell senkinek,
Ha szeret is, nem mond szépeket.
A csendes ember nem jó társaság,
Ha megszólal minden szava vág.
A csendes ember.
Jól van, jól van, - mondta - okosok!
Tudom ti mindent előre láttatok.
Istenem, de akkor ki tévedett?
A csendes ember magában nevetett.
Ref:
A csendes ember hosszú útra megy.
Találkozásunk a néma völgyben lesz.
Te nem kérdezel, és én hallgatok.
Úgy érzem, hogy megbolondulok.
A csendes ember némán ordított.
Hiába hajolsz fölé nem hallhatod.
Így múltak el utolsó napjai.
A fájdalomról nem voltak szavai.
A csendes embert már megérteném.
Mindent átbeszélnénk ó hogy szeretném.
Fájdalmasan hiányozni fogsz.
Édesapám, veled maradok.
A csendes ember hosszú útra ment.
Találkozásunk a néma völgyben lesz.
Te nem kérdezel, és én hallgatok.
Úgy érzem, hogy megbolondulok.
A csendes ember hosszú útra ment.
Találkozásunk a néma völgyben lesz.
Te nem kérdezel, és én hallgatok.
Úgy érzem, hogy megbolondulok.
Dsida Jenő
PURGATÓRIUM
Sustorgó víz-szirmú rózsák
buzogva nyílanak itt.
Mérges, dús sárga növények
rejtenek el valakit,
ki a mély völgyekben mindegyre járkál,
alszik zöldkristály hidak alatt,
ujjára villogó pillangók szállnak,
ujjával fog kicsi kék halakat,
űzi a dombon a fellegek árnyát,
ballag a hangyák halma körül,
aranyfüst-muzsikát hallgat a fákból
s zöngeti, zümmögi halkan. Örül.
M
egy, megy, vándorol. Mosolyog mindíg.
Csendül az érchegyi vén kövezet.
Csak egy út van innen a völgyből
és az a mennybe vezet
Ismétlem nem vitát akartam,ebbe a topikba nem illik, még most sem érzed?!
Olvasd el a beírásokat,és rájössz mi az amit te nem érzel belül.
A csúnya szavakat pedig meghagyom neked
Hat, mindenki a sajat erzeseit, gondolatait irta. Ebben nincs hiba. Semmi rossz nem tortent, emberek kozott ez normalis :)
Neked konkretan miert problema ha valaki "rossz" dolgokat ir? Sajna, a viraglopas es hasonlok is hozzatartoznak... Erdekes, a "BAROMSAG" kifejezesre nem ugrottal, pedig az szerintem sokkal durvabb, dehat nem vagyunk egyformak.
nem akartam én ezt ennyire fokozni csak az elején irtam vagy két szót és gyula magára vette.....aztán azért irtam hogy pl konkrétan mit nevezek annak,nem az itteni emberekröl......
irtam hogy nem az őszinte érzéseket nevezem nem más néven és az hogy valaki nem megy ki a temetőbe főleg távolság miatt azt sem érzem annak......
Aki csak beleolvasott meg szépen összekavarta és totál kiforgattátok.....nem te személyesen csak most többes számba csúszott ki:))
Miért lenne képmutatás, ha valaki ritkán jár a temetőbe... urambocsá csak halottak napján? Attól az emlékek még élnek... attól még szeretettel gondolhat arra, aki eltávozott. Általában, ha már több éve elhunytról van szó, sok családban megvan hogy ki gondozza a sírokat... ki az aki rendszeresen megy. Általában (nálunk is), aki közel van, egészséges, ideje és kedve is van. Így mi járunk a fiammal, a többiek akkor mennek, ha éppen hangulatuk van... vagy ünnep van... vagy valamiért éppen úgy érzi, hogy menni kell. De nyugodtak, mert a sírok rendben vannak... De ha pl. követ kell csiszoltatni, vagy megsüllyedt sírt rendbe hozatni, akkor egy emberként áll ott az egész család, de akkor is egy valaki van aki kézbe fogja és intézi. Szerintem ez természetes. Amúgy pedig a családja körében, mindenki úgy emlékezik, olyan emlékeket ad tovább a következő generációnak, amilyent érez és gondol.
Úgy gondolom, hogy ha képmutatónak nevezel valakit, akkor nevezd meg... és ne általánosíts, mert az elég bántó tud lenni. Nem tudhatod, hogy a kis vidéki temetőbe... az ország, urambocsá a világ mely tájáról jött az, aki meg akarta gyújtani a maga gyertyáját.
Ezer botlás az életünk,
és nincsen visszaút...
Jaj, lesz-e majd ki integet,
ha zárjuk a kaput?
Szép jó reggelt mindenkinek!