Egy kis romantika.../szerelmes dalok, versek, regények/ (fórumjáték)
Kint az eső sétál: Hallom lépteit
kezemben féltett régi emlékeid
már csak néhány nap s reményem feltámad
nem szégyenlem:Szeretlek Imádlak!
Itt van az ősz, hullanak a falevelek,
Csak a test didereg, a szív melegebb.
Fázom, jöjj közelebb - hadd ölellek át,
Szorosan ölelj, hogy érezzük egymást
Szeretve szeretnék
Szeretőt szeretni
Szabad e szívemnek
Szívedhez szegődni.
Szívem így szeretne
Szeretőt szeretni,
Pedig éppen Téged.
Szeretlek!
Látni szeretnélek, megölelni Téged!
Hallani édes hangod, s szíved dobogását.
Látni szép szemed ragyogását, aztán
Füledbe súgni nagyon Szeretlek téged,
S soha el nem feledlek Édes!
Nem bírom így tovább..
Te nekem fontos vagy,
de Te csak játszol velem.
Mond mit akarsz?
Döntsd el végre,
és zárjuk le..
Ez fáj nekem,
de talán így lesz a legjobb.
Hisz Te még mindig Őt szereted.
Ezt tudom,és ez fáj.
Szerelmem,mond mért nem engedsz el?
Talán mégiscsak érzel valamit?
Talán szeretsz?
Sajnálom,nekem ez már nem megy.
Engedj el,de örökre!
Képzelet játéka
Hunyd le a szemed halkan,
Most senki se lát,
Eltűnsz a világ szeme elől,
Lelked nyugovóra vár,
Eltűnik a halk sötét,
Minden egyre csendesebb...
Egyszer csak egy hangot hallasz,
Majd egy kezet érzel a válladon
Ami átölel, és a hang megszólal:
Hiányzol!
Vizes a vállad....De mitől?
Sír a hang...A kezek nem akarnak elereszteni,
Inkább jobban ölel, de el, nem ereszt,
Nem követi el ezt a hibát
Még egyszer...
A hang újra megszólal:
Tudod kivagyok?
Tudod mit érzek?
Tudod , hogy milyen nagy fájdalom ez?
És meglátsz egy arcot...
Ugye ismerős az arc?...
Én vagyok az,
Én érzem a hiányod,
És nekem fáj mikkor sírni látlak,
Szívem össze szorul,
Hangom elakad, kezeim remegnek,
És ennyit hallasz tőlem:
Csssss, kérlek , ne sírj szerelmem....
Nyisd ki a szemed,
Látod újra a világot, és ő is téged,
Nézz körül...Mit látsz?
Meséld el nekem,
Meséld el mind azt amit érzetél mikor olvasod ezt a verset,
Hagy tudjam meg, mit érzel egyetlenem.
Ha leszáll a nap, szemem leragad,
Mert szívem, saját sóhajára hallgat.
Mikor lecsukom a szemem,
Egyből elsodor magával a szerelem,
Legbelül érzem, hogy elloptad a szívem,
Szeretlek, s ezt sohase feledjed,
Mert ha elfeledsz,
Nagy hibát vétkezel kedvesem !
Ha leszáll a nap, szemem leragad,
Mert szívem, saját sóhajára hallgat.
Mikor lecsukom a szemem,
Egyből elsodor magával a szerelem,
Legbelül érzem, hogy elloptad a szívem,
Szeretlek, s ezt sohase feledjed,
Mert ha elfeledsz,
Nagy hibát vétkezel kedvesem !
Szeress csak ennyit kell tenned
Ennyit kérek többet nem kell tenned
Ha szeretsz szívem a tied és nem lesz másé
És megigérem hogy melletted maradok örökön örökké!
Nem vagyok a legtökéletesebb ember e-földön
De egy dolgot tudok azt hogy szeretlek
Nekem csak egyetlen dolog számit te csak te!!
A szerelem vakká tehet,
de a vágy soha.
Szeretnélek feledni,
de nem tehetem.
Valaki tüzes késsel
belém véste a neved,
szerelmem.
Azt mondtad, szeretsz, de már nincs miért maradnod,
nem történt semmi sem, mégis minden megváltozott.
A szívem és a lelkem,
keresett egy csodát.
Melyet most sokévnyi
kutatás után Benned megtalált.
Így most én lettem
e föld legboldogabb embere.
És most nem kérek mást,
csak hogy Te légy a társam örökre.
Csend van, s nyugalom.
Csak a szívem dobbanását hallom.
Mit is dobol szívem nékem?
Csak azt, hogy nagyon szeretlek Téged.
Akárhol is legyek, te jársz az eszembe, érted gyűlik boldogság könnye a szemembe.
Te vagy, akit a sorstól ajándékba kaptam,
amikor fájdalmammal magamra maradtam.
Ha szomorú vagyok, felvidítod lelkem, érzem, hogy benned, drága kincsre leltem. Nem számít, hogy mi jön, öröm-e vagy bánat, létezel, s ezt köszönöm édesanyádnak. Létezel, ami szüleidnek hála, érezhetem végre, hogy én sem vagyok árva. Nem vagyok egyedül, s te sem leszel többé, mert ott élek ezentúl a szívedben örökké!!
Mikor sírok, a színek összefolynak úgy, mint az érzések miközben kavarodnak.
Lehet abból bármilyen szín és érzés, de tudom, hogy fontos vagy, hisz könnyeimben látom az arcod. Vígasztalsz, mert bánod, de elfelejteni nem tudom így megosztom ezt veled:
ÉN HŰN SZERETTELEK
Nélküled
Álomba ringatom magam,
Mikor magányom úgy kívánja,
Nélküled minden nap ezer év,
S nem alszom éjszakánként.
Volt mikor nem voltál,
S nem is fájt, hogy nem voltál,
De most csendesen-fájón éget,
Hogy nem érinthetlek tége
Annyira mondani
a szavakat, de
nem tudom
, milyen nagy
Szerelmem
Neked ...
És semmi sem
összehasonlítani
Ahhoz, hogy a
neki magyarázni,
hogy milyen nagy
Szerelmem
Neked ...
Még az ég
Még a csillagok
is a tenger
és a végtelen
nem nagyobb
Hogy a szerelmem
nincs szebb ...
Én kétségbeesve
Keresés
Bármilyen módon
, hogy elmondjam,
milyen nagy
Szerelmem
Neked ...
Soha ne felejtsük el
nem egy második
szerelem, hogy én vagyok
nagyobb, mint a világ
milyen nagy a
My Love
For You ... (2x)
De milyen nagy a
My Love
For You! ...
Szeretném elmondani szeretlek TÉGED!
Szeretném ha tudnád csak érted élek!
Szeretnék szemedbe mélyen belenézni!
S elmondani
NÉLKÜLED NEM ÉRDEMES ÉLNI!
Két egymáshoz tartozó szívet!
Láthatatlan ezüstszál köt össze!
És bármilyen távol, vannak is egymástól!
Az soha el nem szakadhat!
Amikor úgy fáj a hiánya,
hogy szavakba önteni sem tudod,
alig láttad még, de tudod, hogy létezik
alig érintetted, de lelked reá éhezik
kimondanád a szót,
de nincs reá szavad,
csak az érzés tombol belül,
ölelnéd, úgy, hogy ölelésed ölelésbe fonódik,
és akkor felszakad valami mindkettőtökben
a távolság, az idő már nem számítanak
vonzásban vagytok, hát eljött a pillanat
nézz egy pillantra a szemébe
és áldozd fel ezért a pillanatért
a legszebb álmodat!
Számvetés
Furcsa is az élet,
mert soha nem érhet véget.
Mert míg van kiért élj,
addig nincs mitől félj.
.
Ha már nincs kiért élj, valójában nem is élsz -
csak egy rémálom így az egész.
Mert nincs ki felvidítson, és csókkal árasszon,
aki a bókjaival és vicceivel fárasszon.
.
Írnék neked reggeltől estig,
míg az eget csillagok nem festik.
Ha azután is kérnéd,
érted mindent megtennék.
.
De mit ér a létem, ha nem látom arcod,
és a távolban sem hallom reggelente hangod.
Elmész, itt hagysz, nem gondolsz a múltra,
magadtól eldobsz újra és újra!
.
Ez egy drámába illő pillanat,
mert itt a filmnek vége szakad.
Rómeó és Júlia, ezek lennénk mi,
de a történetünk senki sem érti.
.
Még mi magunk sem fogjuk fel,
de mégis oly nehezen fogadjuk el.
A távolság, mi a szívem és közted van -
ezt az egészet én nem így akartam.
.
A sorsod te magad alakítod,
nincs megírva minden pillanatod.
Tudni kell megváltozni és élni,
nem pedig a kudarctól félni.
Én hallgatlak téged,
Vagy Te hallgatsz engem?
Bennem laksz régen,
A házad a testem.
Megismerlek a csendedből,
És hallok én is titkos hangokat.
Örülök neked, különleges vagy,
Megszülted bennem a saját dalodat,
Megszülted bennem a saját dalodat!
Nevess magadon,
Lebegj csak szabadon!
Ha szeretni akarsz,
Nincsen késő még.
Nevess magadon,
Lebegj csak szabadon,
Érezd Te is!
Sámántáncomba beleremegnek
A hegyek, a völgyek, a csillagok,
Varázsszavakkal megidézlek téged,
Jöhetsz bármikor, én mindig kész vagyok.
Szavaid vezetnek minden utamon,
Jeled rajtam ég, láthatatlanul.
Most már értem, mit is mondasz,
Tanítvány vagyok, aki nehezen tanul,
Tanítvány vagyok, aki nehezen tanul!
Nevess magadon,
Lebegj csak szabadon!
Ha szeretni akarsz,
Nincsen késő még.
Nevess magadon,
Lebegj csak szabadon,
Érezd Te is
A békesség erejét!
A szerelem oly édes, mint a torta.
De mint a szőlő savanyú lehet.
Feljebb emel, mint a templom tornya,
De a pincénél is mélyebbre tehet.
A szerelem egy különleges örvény,
Nem uralkodik rajta semmi törvény.
Itt megbuktak a filozófusok,
Akárcsak az "túl okos" inasok