Demenciában szenvedö családtag ápolása, ellátása. (beszélgetős fórum)
Szia.
A filmekkel ugyanaz a helyzet,a régieket már látta,az ujjak nem érdeklik,természet filmek vérengzösek,meg hát fogy az áram.A kajával szintén problémák vannak,egész télen vastablettát kelett szednie mert a húsos ételeket nem eszi meg,csak édes sütiket,nápolyit,nudli,gomboc.Volt hogy 1nap 3zacsi nápolyit evett meg,2liter tejjel,mindezt ágyban feküdve.Nálunk azis hozzájárult,hogy nem is akar jobban lenni,se mozgás terén,se betegsége miatt.
Itt nyugodtan lehet panaszkodni, ez nem egy vidám fórum... a legnagyobb baj, hogy már ahhoz sincs kedvem. Tegnap 4-szer hívtam a mamát mobilon, de nem vette fel. Este 10-kor hívogattam anyámat, hogy hazaért-e a munkából és hogy otthon van-e a mama. Persze, már aludt... elvileg ma délelőtt felhívnak, de tök mindegy, úgysem tudok vele nagyon beszélgetni. Régebben akár fél órát is beszélgettünk, most 4-5 perc után elbúcsúzik. Hétfőn vizsgálaton voltam, utána beugrottunk hozzá, de anyám dolgozott, ő meg sehol. Fél órát vártunk, már tiszta ideg voltam, de a páromnak vissza kellett menni dolgozni, így elindultunk. Akkor integet ezerrel az 5 házzal feljebb lévő szomszéd. Ott volt, beszélgettek többen is, nem volt gáz, csak hát mi idegeskedtünk... a telefonját persze otthon hagyta, azt mondta, nem tudja felvenni, pedig úgy van beállítva, hogy bármely gomb fogad hívást.
Sziasztok!
Ez okoz nálunk is problémát az egyik pillanatban még azt mondja filmet akar nézni,mikor elindítom
feláll és otthagy.Azt mondja valami meghajtotta,
később 5 percenként jön ,hogy adjak hashajtót
mert nemtud wc-re menni.Így mikor látom,hogy wc-n volt,megyek utánna szaglászni,mert azt sem akarnám
hogyha tényleg szorúlása van szenvedjen.Gondolom,
hogy nem lehet szorúlása,mert mindennap főzök így
főtt,meleg ételt kap,de nem túdom a húgommal nem
esznek-e valamit dugiba./A hugom is tudja nem örű-
lök ha sok édességet vesz,hisz minden héten 2x sütök,nem beszélve arról,hogy105 kg az anyu meg 88kg,Már most nem könnyű fűrdetésnél megtartani./
Így dugiban hoz.Leginkább csak akkor tudom meg ha
elszólja magát.Megigértettem már vele,hogy ne a
hátam mögött tegye, meg is igéri a következő lehe-
tőségig be is tartja.Nem elég az anyu akkor még ő
is tényleg olyan sokszor mint egy gyerek.
Bocs hogy ilyen hosszan panaszkodtam,ma valahogy
ilyen borongós hangulatom van.
Számolással-olvasással nálunk is problémák vannak,össze keveri a 20-ast a 100-al,a nagyobb cimleteket a kissebb értéküvel.Olvasás nem megy nincs hozzá türelme cimszoval,igy csak a nagybetüs oldalakat és ami érdekli olvassa el.Tévé se nagyon köti le mert fogy az áram.És ugyanigy van mindennel,2*jelentettem be a szemészetre,de mikor rákerült a sor már teljessen jol látott a régi szemüveggel is.Akkor mit lehet tenni?Szid minden orvost akivel kapcsolatba kerültünk,hogy milyen szemét,mert nem küldi el gyogyfürdöbe,nem ad rendes gyogyszert,mért kell tablettákat szednie stb.
Én egy nagy kiadónál dolgozom, ingyen kapjuk a magazinokat. Régebben, amikor mentem látogatóba, minimum 10-15 féle újságot vittem nekik (Nők lapja, Story, Best és még sorolhatnám). A mama mindig nagyon várta, szerette ezeket olvasni. Most már rájuk sem néz, még csak bele sem lapoz. Én innen vettem észre, hogy nem tud már olvasni. Na meg amikor a nekem gyűjtögetett 100 forintosokat nem tudta megszámolni. Pedig csak kb. 15 darab volt...
Jó ötlet a cetlizés, az interneten olvastam is, hogy ajánlják, csak akkor van gond, ha nem tudja elolvasni. Az én mamám eleinte arra panaszkodott, hogy rossz a szemüvege, kell csináltatni egy másikat. Már majdnem kértem időpontot, amikor találtam egy cikket, amiben erről írnak, hogy nem az a baj, hogy nem lát jól, hanem az, hogy nem tud már olvasni, nem ismeri fel a betűket. És elkezdtem figyelni őt, és tényleg ez a helyzet. Úgyhogy esetünkben a cetli sem segít.
Sziasztok!Hát éppen ez az amit nehéz megérteni azt
tudja,hogy a wc-t lekell húzni,de a fűrdés és a tiszta ruha mindig vita tárgya.Most már hogy fűrdet-
ni kell nincs mese jönnie kell,nem mondhatja,hogy fűrdött,most az a legújabb"minek a túsfűrdő a víz
is elég".Körömmel kaparja magát hiába mondom ne
tegye azt mondja "így jön csak le a kosz".Nem érti nem azért kell fűrödnie mert koszos,hanem mert na-
gyon izzad.Előfordul,hogy naponta kell ágyneműt cserélni,de ezt kell.A pazarlást nem tudom meg-
emészteni.Egy hónapja a fűrdőbe kiirtam a csap
fölé"a csapot el kell zárni"mert mindig csöpögősen
zárta el azóta nem volt gond,most talán a wc-hez
is ki kellene irnom?A végén már mindenhol cetlik
lesznek.
Nálunk minden anyukámon múlik. Amíg ő bírja és képes ellátani, na meg hajlandó is, addig otthon marad. Ha nem, akkor valamilyen megoldást keresni kell...
Sziasztok,ugy látom a helyzet sehol se jó.Nálunk a forditottja a dolog,ő sporol de annyira hogy megsem fürdik néha napokig. A ruhákat amiben itthon van 1 hétig is rajta van,a végén már a fia szol rá"nem kénne tisztát felvenni"á ez még nem piszkos a válasz.Tegnapelött kifejtette öt at élteti,hogy letud feküdni ezen kivül semmi nem érdekli,ma végre kimozdult elment gyogyszert iratni és kiváltotta a patikában,de nagyon kifáradt.
Bezike,nektek nem ajánlom,hogy a mamát magatokhoz vegyétek a pici baba mellé.Lesz elég gondod és munkád a picivel.Az otthonra is éveket kell várni,mire bekerül oda,hacsak nem fizetösbe teszitek.Végül is azt hiszem hogy minden ilyen betegnél az lesz az utolso végállomás.Sajnos...
Szerintem mindenki úgy van az otthonnal, hogy amíg bírja cérnával otthon tartja a betegét, de szerintem is sokkal jobb lenne nekik ott, mert egyrészt állandóan társaságban lennének, másrészt pedig tudomásom szerint ott az állapotuknak megfelelő foglalkozások is vannak. A gondozók meg talán azért boldogulnak velük könnyebben, mert nincs érzelmi háttér. Bár lehet, csak én gondolom így. Egyébként nálam felmerült a gondolat, hiszen ha vissza akarok menni dolgozni, nem fogok tudni mást csinálni. De gondoltam arra is, hogy esetleg egy napközibe kellene beadni, ahova reggel visszük, este hozzuk.
Sziasztok!
Bezike!Nálunk sincs semmi gond úgy álltalában a fér-
jem és az anyú kapcsolatában.Régen a bajok előtt is
jobban kijöttek egymással mint a bátyámmal vagy az
öcsémmel.A férjem inkább a helyzetre haragszik és
nem a mamára és mi ketten néha ezért vitázunk egy
mással nem a mamával.Nem tudok mit tenni pdl,bár-
hogy akarunk spórolni a vízzel nem tudunk mert hiába mondom ne húzza le a wc-t 2x 3x egymás után ugy,hogy egyfolytában húzza a zsinórt,persze hogy
nem viszi le még a papirt se mert nincs ereje a
vízsúgárnak.Mi meg fitetűnk 70-80 köbméter vizet
+szenyvíz szippantást miatta.
Az otthon gondolata még nem merűlt fel,de ha annyira lessz lehet,hogy az lessz a vége.
Hát, az az igazság, hogy ha akarnám sem tudnám magamhoz venni a mamát, mert abszolút nincs helyünk. Még a gyerekkel is szűkös lesz, már most azon gondolkodunk, hogy hogyan kéne kibővíteni a házat. A párom szerencsére normális, végülis már közel 6 éve ismeri a mamát, és amikor még nem volt vele semmi baj, akkor egy igazán szerethető ember volt. Szóval ezzel az érzelmi háttérrel már ő is másképp áll a dolgokhoz, de tudom, hogy azért ide nem akarná hozni. A párom egyébként megkérdezte tőlem a minap, hogy nem gondolkodtunk-e el anyuval esetleg egy otthonon, lehet, hogy ott jobb lenne neki, mert állandóan emberek között van. Nem tudom, lehet, hogy csak rontana a helyzetén. Valamelyikőtöknél felmerült már ez a gondolat?
Na sziasztok, itt vagyok, miután kiválogattam a tegnap esti vacsora maradék kenyérhéját a virágok földjéből - ez minden reggeli teendő -, gondoltam írok egy kicsit. Bezike, tapasztalatból tanácsolom, ne vedd magadhoz a mamát, mert nagyon nehéz lesz a kicsivel amúgy is. Más messziről látni a dolgokat és más az együttélés. Én nagyon féltem a gyereket, nem merem otthagyni egy pillanatra sem, nehogy baja essék. Tudom, hogy nem bántaná, csak elég lenne, ha sír a kicsi, felveszi és kiejti e kezéből. Nem is tudom mi lenne. A nagyfiammal egyébként az a baj, hogy inkább dühös a mamára, mint sajnálja, mert látja, hogy az egész családot mennyire korlátozza a normális életben. Egyetlen segítségem az anyósom, aki nagyon rendes és vigyáz a mamára, ha néha elmegyünk mondjuk egy napra kirándulni, de ő is dolgozik, úgyhogy rendszeres segítségként nem számíthatok rá. Szerencsére a párom elfogadja a helyzetet, nálunk nincsenek viták, tőle telhetően igyekszik a lelkemet ápolni.
Szia!Megértem,hogy vívódsz mert nem tudod magadhoz
venni a mamát,de ne tedd.Neked ott lessz nem sokára
a pici,az is épp elég lessz neked főleg ha véletle-
nűl hasfájós lessz.Ráadásul ott lenne a mama,akire
vigyázni kellene,és még arra is,nehogy /akaratán
kivűl/ártson a babának.Az én kisunokám itt volt pár
napig nálunk mikor még csak totyogott/most elsős/
nem engedtem ki vele a teraszra hiába kérte,addig csalogatta míg kitotyogott.Egyszer csak hallottam
sír a pici,leesett a két lépcsőfokon.Az anyu meg állt a lépcső tetején és azt mondta "én mondtam
neki,hogy ne menjen".Pedig akkor még nem is volt
vele komolyabb probléma.Nem tudja felmérni a követ
kezményeket.Ráadásúl nem is jó kimozdítani a meg-
szokott környezetéből.Nem azt mondom egy-egy napra
esetleg de az is meggondolandó,mi van ha nem akar
haza menni.A férjed mit szólna hozzá?
Szia Mentol, üdv. közöttünk. Sajnálom, hogy neked is ezt kell átélned. Én egy nagyon picit jobb helyzetben vagyok, mert én nem élek a nagyival, viszont, én meg így a lelkiismeretemmel küzdök. Most éppen megint pityergek, az előbb beszéltem vele telefonon, most éppen ide akar jönni hozzánk, azt mondta, a sufniban is ellakna, csak mellettem legyen. Majd' megszakad a szívem, de nem tudom hova rakni. Ott egy 3 szobás 80-90 m2-es házban laknak ketten anyuval, itt meg kb. 40 m2 hely van, egy nappali, fürdő, konyha és egy háló. Ráadásul mindjárt itt a baba, nem tudom hova rakni nagyit. A kamasz fiadat megértem, amikor a dédim beteg volt ugyanezzel a kórral, én is 8-12 éves kor között voltam. Nem értettem semmit, csak rossz volt látni szegényt. Látod, mi itt többen küzdünk a problémával, mindegyőnknek fáj a szíve, de egyikőnknek sincs megoldás. Neked sincs családi segítséged? Kockázatos lenne a jó állásodat feladni...
Sziasztok! Én is csatlakozom hozzátok, hasonló helyzetben vagyok, mint ti, örülök, hogy rátok találtam. A nagymamámat kell ápolnom, aki 83 éves és gyakorlatilag 8 hónap alatt eljutottunk az első komoly tünetektől a (szerintem)középsúlyos demencia állapotába. Értem ez alatt, hogy nem lép ki a házból, alig lehet vele kommunikálni, mert nincs értelme annak, amit mond, és olyan szavakat mond ki, amelyek nem is léteznek. A személyi higiénével nálunk is gond van, én rászólok a kézmosás miatt és meg is fürdetem, a ruháit kimosom stb. Az étkezésekről ne is beszéljünk, már alig tudunk vele leülni az asztalhoz. Nálunk bonyolítja a helyzetet, hogy a kisebbik fiam 6 és fél hónapos, még szopik, gyakorlatilag alig van olyan etetés és altatás, ami nyugodtan telne. Egyre többet kellene vele gyerekek közé menni majd, de a mamát nem lehet egyedül hagyni. A nagyobb 12, ő a kamaszodó fejével tudja nehezen viselni a mama állapotát. Nekem az a legnagyobb bajom, hogy hogyan kell ezt az élethelyzetet normális ésszel átvészelni, nem tudom ti ezt hogyan élitek meg? Sokszor úgy érzem, hogy egyszerűen nem bírom tovább, akkor jól kibőgöm magam és kicsit jobb utána, de aztán kezdődik minden elölről. Az a baj, hogy a gondozó hozzátartozókkal nem nagyon törődik senki. Arra nem is merek gondolni, mi lesz, ha vissza kell menni dolgozni? Hagyjam ott a munkahelyem, ahol már 17 éve dolgozom és imádom, amit csinálok? Nem tudom, mi lenne a helyes. Bocs a szóáradatért, köszönöm, hogy meghallgattatok, illetve elolvastatok.
Szia!Nekem is a vérnyomásom legalább 200 lett,miko
telefonáltak,hogy menjünk érte,mert nem tudja hová
kell haza jönni.Még jó hogy a telefonszámunk a tás
kájában volt.Akkor még nem is tudtuk,hogy beteg. Voltak furcsa jelek,69 éves volt akkor,de betudtuk
korának.Attól kezdve soha nincs felügyelet nélkül.
Biztos nem könnyű megoldani,nekem sem,de én nem me
ném egyedűl hagyni.Most 74 éves és időnként mintha
nem volna semmi baja,a következő pillanatban már
azt sem tudja hol van.Az én testvéreim sem jönnek
Azt mondják nem bírják nézni,hogy leépűlt.Szerin-
tem meg azt gondolják igy kényelmesebb,nehogy
esetleg nekik is tenni kelljen valamít,Az egyik
hugom enyhe agyvérzéssel született ő is velűnk él.
Mivel az anyúékkal élt, most 48 éves,ő is hozzánk
költözött velűk.2000-ben az apú meghalt az anyun
akkor kezdtűnk észrevenni egyre több furcsaságot.
Ez lett a vége ki gondolta volna.Igy ha valahova
mennem kell,gyógyszert,ebédet elkészítek és addig
a hugommal elvan,persze ez csak pár óra,mert hamar
összevesznek.
Szia,örülök hogy meglátogattátok,viszont elszomorit amiket tapasztaltatok.A csavargások,eltévedések nálunk is voltak-vannak ezért is nem megy sehová.Anyosomrol ránézésre nem lehet megmondani,hogy beteg a feje.Gondolom anyukád tiszta ideg, nem mindegy amiket végig kell csinálnia.Egyébként a párom és anyja jól kijöttek egymással,voltak-vannak kissebb nézeteltérések köztük.Ö régen nagyon rendszeretö,tiszta,dolgos asszony volt,egészen addig mig a férjével össze nem házasodtak.Mint irtam az utobbi évektöl számolva nem érdekelte semmi.Nagyon jól fözöttrégen,most viszont nem ennénk meg a föztjét./kihagy dolgokat,higienia,stb/Van a lánya igaz mindig ö volt az hogy segiteni kell,mert ö hülye,cimszoval most meg nagy ivben tojik rá.Nem gondoltuk hogy igy fog végzödni a dolog,nem tudtuk hova tenni,otthonba nem akartuk,más választás nem volt.Én sem igy gondoltam az anyos-menny kapcsolatott.Igy a párom is szenved mert tehetetlen,föleg ha ö saját maga se akkar tenni,hogy jobb legyen neki.Mivel a férjem is levan százalékolva/sziv-érszükület-cukor/az ö mozgás tere is adott.
Á, nem is tudom, hogy mi lenne jobb, ha feküdne állandóan, vagy így, hogy mindig mehetnéke van. Ma voltunk nála, de annyira kába volt, nem lehetett fele egy értelmes mondatot váltani. Állítólag egyik este meg elcsatangolt a faluban, szerencsére haza talált, de gondolhatod, anyám mennyire megijedt, amikor este 10-kor hazament, a mama meg sehol. Aztán visszabaktatott. A babára ma rákérdezett, amikor búcsúzkodtunk, hogy mikor lesz már meg. Mondtam, már csak hetek kérdése, és akkor egy erőtlen nevetés vagy mosolyféle elhagyta az arcát. Annyira nem ilyen volt régen, bármit meg tudtam vele beszélni, nagyon sokat beszélgettünk, olyan volt, mint egy barát. Most meg... mint egy idegen, vagy nem is tudom. Fájdalmas... Gondolom, a párodnak is nehéz így látnia az anyját, ilyenkor az ember csak az emlékeiből él, hogy milyen volt régen. Nekik jó volt a kapcsolatuk azelőtt?
Szia,biztos érzi,hogy nem stimmel valami vele,de lehet hogy megsem érti hogy mi történik vele.Nagyon rossz érzés lehet átse tudjuk érezni olyankor mi is történik a fejükben.A babához mit szol a mama,ez sem dobja fel?Hogy dédi mama lesz nem sokára.Nálunk is ugy zajlanak a napok,mindenbe belekezd és félbe hagyja,megis mondta, hogy nem érdekli semmi csak a fekvés és az alvás.És ez sem jobb mert semmivel nem foglalkozik,fekszik és tépi a haját.Te hogy vagy?
Hello, beszéltem anyuval, állítólag írtak fel a mamának gyenge nyugtatót, amitől alszik éjjel. Holnap meglátogatjuk, majd akkor beszélgetek vele, hogy mi van most vele. Sajnos, vagy nem sajnos tudja a mami, hogy nem stimmel valami, tőlem kérdezgeti, hogy mi van vele, meg mi történik vele. Belegondolni is rossz, hogy érzed, nem jó valami, olyan furcsa az életed, de nem tudod, mi történik. Félelmetes lehet azért.
Szia.A polg hiv az jo ötlet,feltéve ha érdemben tudnak valamit is tenni.Végül is az anyukád addig nem is fogja az életét rendessen élni,mig a mama teljessen leköti.Nálunk hiába van 2szoba,majdnem a lakás két végébe,mégis zavaro tényezö.Amikor beteg,idös embert vállalunk,nem vagyunk tisztába,hogy mit is fogjelenteni.Nem csinálhatjuk azt amit idáig,És már ez problémákat szül.Nálunk is vannak viták,azzal a cimszoval,hogy ugyse hall rendessen,nem jön a szobába be...Gondolom anyudnál is hasonlo problémák adodnak.A pasival probálja megbeszélni a helyzetet,ha normális csak elfogadja,és megérti.
Szia.Szivessen láttunk ezen az oldalon,mert minél többen irnak ugytöbb tapasztalat és segitség nyillik meg a másik elött.Nálunk ugyan az a helyzet a mamánál mint nálatok,sajnos nincs sok változás.Ahogy olvastad a levelezést nálunk is van több féle betegség,amik szinte kezelhetettlenek.Az orvos csak legyint,és ezzel be van fejezve a kezelés.Gyere szivessen láttunk.Üdv
Szia!A doktornő bíztos tudja miért azt ajánlja.
Az anyú majdnem egy évig szedte,de ő gondolom túl
volt már azon a ponton,hogy használjon neki,mert
tovább romlott az álapota.Azzal tisztába kell lenn
sajnos visszafordítani nem lehet,csak lassítani a
betegség folyamatát.Nekem is azt mondták mikor kér
deztem mire számíthatok,15-20 év is lehet,mivel más testi betegsége nincs,majd szép lassan leépűl.
Hát ebbe még belegondolni is szörnyű,látni szinte
napról napra,hogy lessz egyre gyermetegebb.
El tudom képzelni az anyukád helyzetét,nem biztos
hogy egy új társ elfogadja ezt a helyzetet.Nekem
szerencsém van a férjem sokat segít,34éve vagyunk
házasok,de így is adódnak problémák,persze ideg-
próbáló helyzet ez,ráadásul rengeteget dolgozik.
Az ápolási díj nem sok,de legalább az éveim mennek
2 évem úgyis kimaradt míg megállapították mi a baj
A Demencián belűl biztos van több betegség is.
Ahogy fejlődik az orvostúdomány gondolom,úgy túdják kiszűrni egy egy betegség jellemző tüneteit
és megpróbálják megtalálni rá a megfelelő kezelést
Ami az eggyik betegnek jó nem bíztos,hogy a másik
nak is,főleg ha még valami más betegsége is van.
Szia, ugyanaz az orvos még mindig. Gondolkodunk anyámmal, hogy hol lehetnek segítséget kérni, azt mondta majd elmegy a polgármesteri hivatalba, beszél valami nővel. Szegény, végre összejött talán egy normális pasival, már vagy 10 éve nem volt neki, és erre nem tudja átadni magát mindenestül a kapcsolatnak, mert a mama leköti. Úgy érzi függ tőle és nem tudja, mitévő legyen.
Szia, gyere nyugodtan, talán csökken a fájdalmunk, ha kiírhatjuk magunkból. Az én nagyim pont ilyen tüneteket produkál, állítólag ő is ki akart már mászni a kapun... Az anyukája, a dédim pont ilyen volt, évekig szenvedtünk vele, csak akkor még agyérelmeszesedésnek hívták a bajt. Tizenévesen már átéltem egy ilyet, most a nagyival pont ugyanaz van. Anyámmal rettegünk, hogy vajon minket is elér-e a kór majd... Talán addigra már jó gyógyszerek lesznek erre. Az Aricept miért nem volt jó neki? Nekem azt ajánlotta a dokinő...
nem túdom miért ilyen rövid sorokat enged irni a
gépem.
Sziasztok!
Írnék én is pár sort.Az én anyukámnak is ilye
tünetei vannak,nála Demenciát és Alzheimer beteg
séget álapítottak meg 2 éve,de a tűnetek már előt
kb 3 évvel észlelhető volt.Nem talált haza,megkér
dezett valamít 10x is mintha nem is válaszoltam
volna rá,mindent eldúgdosott nehogy ellopják akik
idejárnak /nem is jött senki/Ő is mindig a másik
helyre akart menni,néha még most is.Mióta megála-
pították mi a baja ápolásin vagyok vele,mert
álandó felűgyeletet igényel.Mikor kezd sötétedni
minden ajtót zárunk amin kitúdna menni a házból,
mert egyszer már a nagykapúról szedtűk le.Át a-
kart mászni azt mondta "az itteniek nem engedik
hazamenni pedig a mama várja"A mama már 20 éve
meghalt,de hiába mondjuk,pár perc és már nem em-
lékszik rá.kb az utolsó 20 év valahogy kitörlő-
dött.Sokszor azt sem tudja én ki vagyok,hol a
huga,hol a nővére.Mikor mondok neki valamit vagy
kérdezek válaszol rá,de el is felejti.A gyógy-
szerét nem lehet kirakni mert álandóan rázza a
dobozt mikor arra jár és ha van benne beveszi,
de pár perc mulva kéri a gyógyszerét.Azt tudja
evés után gyógyszert kell kapnia.A fürdéssel gon-
dunk van az mindig kisebb harc,és most már sajnos
fűrdetni kell.Mostanában mikor nem alszik föl-le
járkál a szobában nagyon ritkán megy ki az udvar-
ra.Az étvágya az megvan meg is hízott,van hogy
2x vacsorázik mert azt mondja ő még nem evett.
Nehéz dolog ez,sokszor vitázni kell,de nem hagy-
hatok rá dolgokat.Mosakodni kell,tiszta ruhát
kell húzni,megsértődik utánna elfelejti,de én
nem.Olyankor bemegyek a mi szobánkba és pityer
gek egy sort,de csak pár percet nem veheti észre.
Ő is kapja a Cavintont,Triapridált,Exelont az
Aricept helyett az neki nem volt jó.
Bocs,hogy ennyi mindent zúdítottam rátok
Még jövök ha nem baj. Margit
Szia,nagyon sajnálom a történteket.Mitöl volt kába,nem sok gyogyszert vett be.Mert nálunk van olyan,hiába készitem ki az adagját.Anyukád hétköznaponként hogy bir vele.Amit irt az a doktornö nem probáljátok ki.A háziorvossal mi ujság,sikerült másikat találni.Végül is ez a betegség második gyerekkorba meggy át ugyanugy gondoskodni kell roluk,mint a gyerekekröl.Ez egy rohadt betegség.Egy ember nem tud megbirkozni van aki csendes,van aki tombol.Állitolag akár 10-15 évig is lehetnek ilyenek.Nálunk se jobb a helyzet,Reggel 8 felé felkel reggeli,délben ebéd,este vacsi,közte meg ásitások,és alvás.A 24orábol 16 alszik,ez sem jo.Állandoan fáradt,mozgás meg nuku/96kg/.Probálj meg nyugodni,majd talán jobb lesz egy kis idő után.
Hello, teljesen kivagyok, a mama a hétvégén nagyon nem volt jól. Vasárnap délután érkeztem meg, úgy kezdődött, hogy nem találtuk a papucsom, de felvettem egy másikat, mondtam ez is jó lesz. Le is ültünk beszélgetni, de a mama 2 percenként felkelt és járkált a házban, kereste a papucsot, hiába mondtam, hogy nem kell. Egyszerűen nem tudott elülni a fenekén. Beszélgetni se nagyon tudtam vele, olyan kába volt, vagy nem tudom. Éjjel 2-kor meg kimentem pisilni, felébredt és onnantól kezdve fél 3-ig egyfolytában járkált, kiment a kertbe, megetette a macskát. Aztán amikor fél háromkor bejött a bejárati ajtón másodszor akkor ráparancsoltam, hogy nyomás az ágyba, és tessék aludni. Mint egy gyerek, olyan volt, utána lefeküdt. Én nem tudom, egyre rosszabb a helyzet. Anyukám is teljesen kivan, nem tudjuk, mit csináljunk.
További ajánlott fórumok: