Demenciában szenvedö családtag ápolása, ellátása. (beszélgetés)
És végülis bekerült a mamád az otthonba, vagy arra már nem volt lehetőség? Csak arra lennék kíváncsi, hogy ő ezt hogy fogadta...
Bezike nem is tudjátok sima otthonban elhelyezni, megkérdezik mi a baja és csak a demens részlegben kaphat helyet. Nálunk csomó papír kellett, még pszichiáter véleménye is, meg háziorvos, meg jelentkezési lap, nyugdíjszelvény stb. És itt kb. 2-6 hónap a várakozási idő, úgyhogy érdemes időben elkezdeni, bár lehet, hogy ott nálatok nem kell ennyit várni. Ráadásul külön bizottság készít szakvéleményt, hogy egyáltalán szükséges-e részére a napi 4 óránál hosszabb gondozás. Szóval nem egyszerű.
Én első körben Fejér megyében néztem otthonokat, de asszem fel kéne hívogatni őket. Úgy vettem észre, hogy úgy működik, hogy vannak olyan otthonok, amiknek van kifejezetten demens betegekkel foglalkozó részlege. Szerintem ilyen helyekre érdemes őket betenni, mert itt szakápolók vannak és ilyen betegekre kifejlesztett élettér. Sima otthonba nem tenném be...
Hát amiket leirtál az már tul megy mindenen,nálunk volt egy kis családi perpatvar na nem velem bekevert a lánya és a fia közt/mellékessen nekem is/ezáltal a sogornöm elátkozott,ő meg mint aki jól végezte dolgát szépen lefeküdt.Elbeszél,semmi következetesség nincs benne,nem gondol végig semmit csak beszél össze-vissza.Ma pl miért nem mennek fel pestre a temetöbe hogy vigyenek fenyö koszorut a sirra?minek mikor oktober végén voltak.
Viszont jó hir január 5-én be megy a korházba remélem 2hétig bent fogják,nekünk is jó lesz addig.A nevekkel ő is bajba van elfelejti,nem talál szavakat,mondatokat.
Tegnap tölem kérdezte nem láttam a mellényét ami rajta volt, szerintem begyürte a szekrénybe valahova.ha kiteszi a lábát össze-vissza vásárol sütiket meg minden féle nassot,sumákba a szobájába megeszi már lassan nem fér el a széken.
A karácsonyt még ennyire szorossan nem töltöttük,de majd megirom hogyan zajlott le.Felkészülök aztán majd lesz valami.Találtál valamit otthon ügyben,milyen feltételekkel ha van ilyen?
Ezuton kivánok kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet az egész családnak.
Elöször is részvétemet fejezem ki.Nálunk annyi változás van,hogy végre január 5-én megy be a szihiátriára.Egy kis nyugi legalább 10-14 napig lesz.
már amennyire lehet kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog uj évet kivánok nektek.
Néha azért irjál kukkancs ránk.
Jaj, de bunkó vagyok! Nektek is nagyon boldok ünnepeket kívánok és persze egy boldogabb új évet! Azért néha írj, ha van kedved.
Szia Mentol, részvétem a nagyid miatt, de igazad van, tényleg jobb így mindenkinek. Ez az állapot már tarthatatlan, felőröli mindenki idegeit. Anyámmal már többször összevesztünk miatta és Micimackóéknál is feszültségokozó. Hát, nem tudom nálunk meddig tart szegénykém szenvedése....
Sziasztok! Bezike sajnálattal olvasom, mi történik nálatok, mintha a saját történetünket hallanám. Mi holnap temetjük a mamámat, elment szegénykém december 6-án, de azt hiszem, mindannyiunknak jobb így, már nagyon rossz állapotban volt a végén. Kitartást kívánok micimackónak és neked is.
Békés és áldott ünnepeket mindenkinek.
Szia, hát a vasárnap estém nem volt egyszerű. Anyám felhívott, hogy elege van, és hogy beszéljek a mamával, mert ő nem bír vele. Kiderült, hogy először bement anyám pasijához félmeztelenül (?), aztán elment fürdeni és fél órát folyatta a csapból a vizet - a kád mellett - aztán anyám akkor lett teljesen készen, amikor meglátta, hogy abból a gombából, amiből ő valamilyen gombás húst akart csinálni, a mama gombapörköltet főzött, de persze nem akart utána enni belőle. Anyám gondolom őrjöngött, a mama meg edényestől kidobta az udvarra. A hab a tortán az volt, amikor a mama bement anyámhoz, hogy menjen, mert valaki fekszik az ágyában. Na ekkor hívott fel. Szerinted??? Mit tudtam csinálni? A mama nem volt magánál, sírt, hogy most már megkeresi, hogy ki itt a főnök és majd beszél vele, meg hogy ez a Kati milyen szemét, évekig a szomszédja volt és így bánik vele. Anyámról beszélt, aki mindig vele lakott és Magdinak hívják, de tényleg van egy Kati nevű szomszédunk, már máskor is emlegette, hogy elvette a pénzét, meg bement a házunkba, meg ilyenek... ez is egy rögeszméje. Na, akkor leültem a gép elé és elkezdtem otthont keresni neki. Asszem lassan szükségünk lesz rá. Ma beszéltem velük, ma pl. megint normális volt. Mondjuk a Marci helyett Bercit mondott, de ez már minimális gond. Még ez is a nyakamra szakad, ez hihetetlen. Nálatok van valami változás? Gondolom semmi. A karácsony hogy szokott zajlani?
Szia.
Ugyan az a helyzet,pontossan leirtad ami nálunk is van.még az irás hagyján,de a pénz értéke számolása nagy probléma neki.Nem is megy sehova mert fél mindentöl és mindenkitöl,föleg ha fizetés valaki mögötte áll és szol valamit,na ekkor vége a világnak.
Viszont megint tépi a haját már anyira,hogy jobb oldalon joformán megint nincs.Pedig már szépen kinött.
Azt hiszem mintha ez a betegség az alcheimler/bocsi nem biztos hogy jol irtam/kor kapuja lenne innen már csak a teljes leépülés következik,ha nem segit saját magán egy kis gondolkodással agytornával.De azt hiszem egyik se képes erreaz ő helyzetükbe,nem is érdekli öket.Kár...
Köszi, Marcika holnap lesz 3 hónapos, hajnali 3-kor. :)) Nálunk ugyanez a helyzet, írni már régóta nem tud, de már olvasni sem. A tévé nem érdekli, számolni sem tud. Igazából semmit sem, amivel az agyát egy kicsit megmozgatná. Emlékszem, még 1 éve mindig vittem neki a szókereső rejtvényeket, mert azokat fejtegette. Ma meg már beszélni sem nagyon tud. Össze-vissza formálja a szavakat, tudja, hogy mit akar mondani, de nem tudja kiejteni a szót. Erről a betegségről egyszer már olvastam, a betegek nem tudták kifejezni magukat és össze-vissza beszéltek. Kemény...
szia,
sajnos és ez még jövöre rosszabb lesz.Épp tegnap mondta,hogy elfelejtett irni nem tudja megformázni a betüket,nincs szó kincse mondhatnánk nem tudja magát kifejezni nem tudja a szavak jelentöségét.
Azt hiszem ez csak a kezdett,ebben a betegségben sok jót nem fog változni az inf.kezeléstöl,mivel egyáltalán nem is érdekli.Teljes magába fordulással,nem érdekel semmi- cimszoval elvan mint a befött.
Már nem sok türelmünk van az egészhez,néha már egymást marjuk.
Örülök hogy a pici fiad jol van és te is.Sok boldog szüli napot kivánok neki és nöjön nagyra egészségben.
Szia, azért ez is marha jó... az embernek hónapokig kell várnia, hogy bekerüljön kezelésre a kórházba. De legalább ti be tudjátok fektetni. Nálunk ez lehetetlen lenne. A fiam egyébként nagyon édes már, fejlődik mind testileg, mind szellemileg. Már kezdi felfedezni a játékait, már nézegeti őket, próbálja megfogni is, de még nem nagyon sikerül neki. Inkább csak ütögeti. Amúgy állandóan vigyorog, mosolyog mindenkire, tényleg cuki. 15-én már 3 hónapos lesz. Holnap megyünk anyuékhoz, kíváncsi vagyok, most éppen mi lesz. Majd beszámolok, szia.
szioka.
Végül is itt sem történik semmi,minden stagnál.Ma a férjem felhivta a dr-nőt érdeklödött mikor hivják be,kiderült hogy csak januárba kerül rá a sor,pedig most már kezdi megint szorni a hülyeségeket,minden féle tekintetben.Várjuk az idöt mikor kicsit fellélegezhettünk minnyájan.
Ti hogy vagytok?Picurka biztos sokat fejlödött.
Szia, azért nem jelentkeztem, mert igazából nem történik semmi, illetve csak a szokásosak. Anyu panaszkodik, mama nem érti, én hallgatom, közben fáj a szívem, mindkettőt sajnálom, de nem tudom, mit tehetnénk.... á, mi lesz ebből????
Szia
Sajnálom a rossz napodat,de ezek szerint tényleg olyanok mint a gyerekek,féltékeny és várja hogy mit vesz nekik az ember.Nálunk majdnem ugyanez a helyzet annyi külömbséggel kutyusunk hogy van 1 öt honapos kutyusunk és azt nem lehet 1dül hagyni,igy ha megyünk a tescoba ő vigyázz a kutyura.De mindig hozzunk neki valamit,multkor ő is megjegyezte hogy nem hoztunk neki semmit?Ez a pénz dolog egyenlöre nálunk nincs napirenden,ő még felfogja az árakat,rezsi fogyasztást,stb.
Elhiszem és átérzem a helyzetett,de ugy veszem észre ezzel kell élni.
Kitartás!!
Idill.... na arról nem beszélhetünk. Szia, megjöttem. Egészen katasztrofális volt a tegnapom. Még pénteken, amikor mentem jó volt, mama jó állapotban, csak kicsit félrebeszélt... tegnap viszont ott volt anyám pasijának a 2 gyereke és a mama úgy viselkedett, mint egy féltékeny gyerek, akinek az anyja most mással foglalkozik. Szó szerint féltékeny volt és állandóan megsértődött. Tényleg olyan gyerekes. Aztán anyu, a pasi kislánya meg én a babával elmentünk vásárolni a Tescoba, de végül szinte semmit nem vettünk, mert a fiam végig hisztizte a vásárlást, így sietni kellett. Haza mentünk, a mama meg teljesen meg volt sértődve, aztán addig nyaggattuk, hogy mi a baj, míg elkezdett sírni, hogy nem hoztunk neki semmit. Jelzem, még a két gyerek sem kapott semmit, én mosóport, pelenkát meg kutyakaját bírtam venni, anyám vett a marcinak rugdalózót. Most éppen az a sláger, hogy anyu elveszi a pénzét és mindet elkölti. És hogy az ő pénzéből nem jutott neki semmi a boltból és hogy elmegy a tanácshoz... ááááá, nem egyszerű.
Lehet hogy csak 1dül nem szeretett lenni,igy van valaki akivel elvan,talán még jobbra is fordulhat a dolog.
Ritka az olyan ember aki elfogadja a beteg hozzátartozott egy ilyen rövid ismeretség után,kivánom tartson soká ez az idill.
Persze, mindig alig várja, hogy menjünk. Imádja a dédunokáját, már most is látszik. Amúgy sincs olyan rossz kedve, mióta ott lakik anyu barátja, így már nagyon keveset van egyedül, a pasi meg tök rendes vele. Csak anyu nem bírja... majd én is próbálok levenni anyu válláról minél több terhet, ha ott leszek...
Fura egy orvos lehet,akit nem érdekel a beteg sorsa még ha öreg is.
Látogatásotok biztossan kicsit felviditja,és neked is jobb lesz a közérzeted.
Türelem én is csak ezt tudom irni,habár sokszor elszakad a cérna itthon is,rengeteg apro dolog miatt ami nekünk furcsa ő észre sem veszi.Ez van...
Itt nem foglalkoznak semmivel és senkivel. Az a baj, hogy nem nagyon tudunk váltani. De hogy miért nem küldik vissza néha kontrolra, azt én sem tudom. Én nem tudok róla, hogy a közelben lenne valamilyen intézet vagy ilyenek. De mondjuk amíg magánál van, addig nem is akarjuk beadni, azt senki nem bírná. Pénteken megyünk a fiammal látogatóba, addig viszem, amíg megtehetem...
Én utána néztem ennek a betegségnek,nem sok jót találtam.Érdekes modon irja,hogy amig valaki nem teljessen"hülye" addig sehova sem helyezik el,ez borzalom mivel nem mindenki tud megfizetni egy magán gondozást.Itt nálunk a korház legfelsö szintjén létre hoztak fizetös ellátást napi 3-5000ft-ért,alanyi jogon nincs megoldás.Szenvedjen a hozzátartozo mondják ök.
Nem kellene orvost váltani, mert ugy látom nem sokat ér ez az orvos.Nem kell pszihiáterhez vissza járni kontrollra?Talán az segitene mert ez az ő reszortja.Nálunk rendes a dr nö,habár sokat az inf kezeléseken kivül nem sokat tesz,felirja a féléves gyogyszeradagot,megkérdi van-e változás és kész.Nagyon sok ilyen beteg van az országban magyarán mondva szarnak rájuk.A ruha száritás nálunk is ugy zajlik félig vizessen hozta multkor be ő is csak segiteni akart.
Ááá, abszolút nem engedi, hogy bevigyék a kórházba. Itt a háziorvos tojik bele mindenbe, tudja, hogy mi van, de azon kívül, hogy kiírja a gyógyszereit nem foglalkozik vele. Nem tudom, lehet, hogy nekem kéne beszélnem vele, mert anyám ezek szerint nem tud intézni semmit. Otthonba szerintem még nem tudjuk bevitetni, ahhoz még túl tiszta... Majd azért körülnézek. Ez a mosás-dolog ismerős. A mama a múltkor a nedves ruhákat hozta be a szárítóról, ő is csak segíteni akart. Olyan rossz, hogy nem tudják, hogy mit csinálnak, tényleg segíteni akarnak, aztán meg jól letoljuk őket. Nem tudom, ilyenkor mi játszódik le a lelkükben, de a mamán látom, hogy nagyon rosszul esik neki.
Szia.Örülök hogy a picike jol van,de viszont a mamárol nem jo hirek vannak.Még szerencse hogy nem csinált nagyobb kárt,mi is ettöl tartunk nem is hagyjuk egyedül.Nálunk más a helyzet mi itthon vagyunk egésznap,csak nyugtatoval lehet kibirni a napi 24 orát vele.
Nem tudom talán a háziorvos,szihiáter,szihiátriai gondozo otthon ha van a környezetetekben ott lehetne elhelyezni vagy tanácsot segitséget kérni.
Nem kell vinni 2havonta szihiáterhez?itt nálunk visszarendelik,söt beis fektetik inf kurára épp arra várunk.Minket is kiakaszt a viselkedésével és az egész hozzáállásával.Vasárnap egyedül volt itthon,mostam a gép lejárt,mire vissza jöttünk elinditotta plusz viz,plusz áram,segiteni akart.
Mondtuk neki legközelebb ne akarjon.
Nagyon sajnálom a dolgokat,de azt hiszem ilyen esetekben az ember tehetetlen ha nincs pénze külön intézménybe elhelyezni,nem törödik vele egy orvos se.A pisilésre csak pelust tudok ajánlani,talán könnyebb ha magán hagyja.
Szia, babóka egyre aktívabb, egyre többet van ébren, egy kicsit nehéz még lefoglalnom. A hasfájása talán enyhül, remélem hamarosan elmúlik. Nálunk egyre rosszabb a helyzet, anyu nemrég sírva hívott, hogy nem bírja tovább. A mama a múltkor már a gázon tányérban melegítette a kaját, úgyhogy kezd veszélyessé válni, ha egyedül van. Szerencsére anyám pasija pont akkor ment haza. Szerinted mit csináljunk, kihez forduljunk segítségért? Ja, és most már minden éjjel összepisili magát, meg a folyosót...
Szia,
Sajnos a türelem nem az erőssége,igy csak nekem okoz plusz fejfájást amit naponta elviselek.Na nem panaszkodom csak néha teliszalad a fejem és ebböl veszekedés van.Mikor olyan dolgokat csinál amit ki lehetne védeni egy kis odafigyeléssel,csak nem érdekli ,végül is elvan mint a befött kényelme,nyugalma teljes kiszolgálás.
Nálunk is mint ahogy irtam van a lánya amiota megkapta a rá esö "őrökséget" megse látogatja nincs pénz de közel 2millát felmarkolt idén márciusban.Azota ha az anyosom nem érdeklödik felöle ő nem hivja: na erröl ennyit.
Hogy van a pici fiad,elmult a hasi fájása?
Hello, anyuval is az a baj, hogy nem bírja megállni, hogy ne szóljon be a mamának, így aztán mindig sértődés a vége. Mondjuk meg is értem, én is elvesztem a türelmem 1-2 nap alatt, hát még ezt folyamatosan csinálni. Nem is csodálom, hogy a férjed feladta. A férfiak amúgy is ilyenek. Inkább megpróbálnak nem tudomást venni a dolgokról, úgy könnyebb nekik. Anyám öccse is ilyen, nem is érdekli, mi van az anyjával, ill. úgy csinál, mintha minden olyan lenne, mint régen...
Hello.
Végül is azt hiszem,hogy az a vége ennek a betegségnek,sajna a végletekig nem birja az ember idegileg igy kénytelen betenni.Már mi megbeszéltük,ha ugy alakul mikor már egyszerüen nem birjuk keresünk valami helyet.Nagyon sok féle kimenetele van,van aki csendes és van aki örjöng remélem minél késöbb kerül rá a sor.Ma is mondtam neki,menjen ki nézze meg mit csinálnak a mesterek,válasz:felkell vennie zoknit papucsot/kb 10pár van neki/és tovább lt a széken.Nálumk is tudja,hogy mi a baja ,nem is tesz ellene hogy esetleg javuljon az állapota jó neki igy is.Néha ugy érzem magamat mint aki csabdába került.A fia már feladta nem szol neki semmiért én is megfogadtam csak nem tudom megállni.Pedig sokszor megkénne sokat használnák magamnak.
Az a baj, hogy amikor az orvos mondta a mamának, hogy ha továbbra is eljárkál a faluba, akkor beutalja a kórházba, a mama sírógörcsöt kapott és még napokig elsírta magát, amikor eszébe jutott. Annyira irtózik a kórháztól, hogy nálunk ez szóba se jöhet. Az otthonba tevéssel pedig egyenesen megölnénk, úgyhogy egyelőre ezt sem tudjuk elintézni...
Sziasztok! Régen nem szóltam, de azért olvaslak Benneteket. Őszintén szólva, én most már nagyon jól vagyok, vagyis mi mindannyian, mióta a mama a kórházban van, megnyugodtunk. Nem bánom egy percig sem, hogy elindítottam ezt az egész elhelyezési hercehurcát, beadtam minden papírt, gyakorlatilag bármikor lehet már helye egy otthonban. Lehet, hogy kívülről ridegnek tűnik, amit mondok, de Ti pontosan értitek, hiszen benne vagytok. Nem mehet tönkre egy család ebben a helyzetben, bármennyire is szeretem a mamámat. Azt veszem észre egyébként, hogy várom, mikor mehetek látogatóba hozzá, és ott türelmes vagyok vele, nem baj, hogy butaságokat beszél, meghallgatom. Nincs a napi 24 óra súlya a vállamon. Bezike, egyébként én elmondtam a mamának, hogy mi a baja, beszéltünk róla többször is, amíg itthon volt, persze csak a tiszta pillanatokban. Utána elfelejtett mindent, úgyhogy nincs értelme. Kitartás mindenkinek!
További ajánlott fórumok: