Csak mi élünk így a párommal? (beszélgetés)

nem ugyanaz kimondani, hogy "én nem szeretnék"

meg egyes hozzászólók szent és megrendíthetetlen hite abban, hogy az csak úgy jó, ahogy ők csinálják... minden másra negatív és kellemetlen jelzőket aggatnak.

százszor inkább legyen egy kicsit "fura" rokonom vagy barátom, aki elfogad (és én is őt), mint akár egy ilyen megmondóember ismerősöm.

nem szeretnek igy elni, de ti tudjatok; lelketek rajta;

nem egyutt, hanem egymas mellett, mint ket udvarias, merlegelo, tolerans ember;

Nekem ez nagyon furcsa, de két oldala van a dolognak. Az egyik, hogy irigyellek, milyen arany életed van, hogy nem mindent neked kell csinálnod:) Másrészről viszont el nem tudnám képzelni ezt itthon. Mosnám akkor külön a ruháimat, másik öblítővel. Mint nő, egyszerűen nem bírnám elviselni, hogy ő főzzön, mosson, vasaljon külön magára...A pofámról leszakadna a bőr, ha ezt valahol elmondaná, hogy együtt él egy nővel, és mégis ő csinálja ezeket. Az más, ha besegít a házimunkába, férjem is megteszi, nem agysebészet elindítani a mosógépet, kiteregetni stb, és főzni is tud és szokott is, tegye is meg, én se vagyok robot, véges az erőm, pláne gyerek mellett. Külön kasszát se engedném, sose értettem a lényegét, főleg egy házasságban, most akkor döntsük már el, hogy külön életünk van vagy együtt élünk? De ez mindenkinek a saját beállítottságától függ, a mentalitásától, én így érzem. Talán mert a hagyományos családmodell van mindkettőnk előtt példának és eszerint is akarunk élni.

Szóval nekem emiatt furcsa, mindazok mellett, amiket előttem is leírtak, hogy túlzott függetlenséget, bizalmatlanságot sugall, olyan biztonsági játéknak tűnik, "bármikor kiléphetek belőle" érzés.

...leírtad a kulcsmondatot:

"Egy kapcsolat működhet nagyon jó, meg nagyon rosszul is, de abban biztos vagyok, hogy semmi köze ahhoz, hogy közös-e a kassza, vagy sem."

ezért nincs is jelentősége, hogy ki mit mond, hanem hogy ketten együtt hogy éltek.

Ha nektek igy jo, kinek mi kozze hozza!

Ilyesmit el sem mondanek masoknak!

Egyáltalán nem szörnyű, nekem kifejezetten tetszik, hogy nálatok ez ilyen remekül működik. Nálunk ez nem menne, mert a frigó előtt halna éhen :o)), a mosógéppel szintén bajban lenne, ha nem az lenne az egyetlen opció a fürdőszobában :DD

Egy kapcsolat működhet nagyon jó, meg nagyon rosszul is, de abban biztos vagyok, hogy semmi köze ahhoz, hogy közös-e a kassza, vagy sem.

Nálunk pl. mindenkinek van saját számlája, de mindkettőhöz mindkettőnknek van kártyája, soha nem nézem, hogy éppen miből fizetünk ki valamit. A gyerekekek is van saját számlájuk - egyrészt, mert arra kapják az államtól nekik járó apanázst, másrészt, hogy tanulják a pénzkezelést.

Öregem, hogy milyen rosszmájú emberek vannak itt. :D Pofám leszakad.

"Lehet, hogy megfőz neki anyuka, és apukától behajtja az anyagiakat:) (vagyis csak a felét:))"

Ezen én akadtam ki... Pedig semmi közöm az egészhez. Ilyen lenéző viselkedést. Én egy olyan sort nem olvastam a kérdezőtől, hogy a párját belekényszerítette ebbe, olyat meg végképp nem, hogy az ő ötlete volt.

Nem hétköznapi, az tény, de ne mondjátok már, hogy csak azért, mert így csinálják, nem is szerezhetik egymást igazán. -.- Jesszus.

Hát nekem így fiatalon is fura ez a dolog, mert mi is teljesen másképp csináljuk a Párommal.

Februárban leszünk együtt 5 éve, júliusban volt 1 éve, hogy össze költöztünk. Én 20 éves vagyok a Párom meg 26.

Mivel még egyetemre járok anyáék adnak pénzt, néha ha van rá alkalom akkor eljárok dolgozni + kapok havonta szép kis összegeket ösztöndíjnak, ő meg már dolgozik.

Nálunk úgy van, hogy ő fizeti a rezsit, a lakás az saját, a kajába ad 20ezret, a kaja fennmaradó részét meg a háztartási cuccokat én veszem, valamint a buszbérletet ami kb 10ezer kettőnknek.

Minden mást mikor ki fizet :)

A kaja nálunk kicsit bonyolultabb, mert én gluténérzékeny vagyok, ezért sokszor van olyan amit én külön főzök magamnak meg pl kenyeret sütök, de mindig főzök neki olyat amit szeret függetlenül attól én ehetem-e vagy sem.

Házimunkát szinte mindig én csinálnom, kivétel pár alkalom amikor nagyon nincs rá időm...

Ettől függetlenül, ha nálatok működik, akkor szerintem senkinek semmi köze hozzá.

Ezt nevezik bizalmatlanságnak. :( Nem szeretnék így élni. Ezeke szerint ők csak az ágyukat osztják meg, de ez nem közös élet. Mit fog majd látni a gyerek? Atya ég, hogy meg fogják majd zavarni, ha egyáltalán eljutnak odáig.

Milyen az a szerelem, ahol féltem a sajátomat a másikétól, ahol nem közösködök, ahol nem vagyok hajlandó a másiknak főzni, kimosni a caros gatyáját (félreértések elkerülése érdekében leírom, hogy nem volt még caros a férjem gatyája :D), majd kivasalni a cuccait? Vannak női dolgok, amiket én csinálok meg, és vannak, amiket a férjem.

Nekem azért nem jön be a külön kassza, mert a másiknak semmi köze ahhoz, hogy mire költöm a fizum. Értem ezalatt, hogy ha pl szülinapjára ajándékot veszek neki, akkor nem kell tudnia, hogy mennyibe kerül, avgy ha meglepem magam egy felsővel, akkor ahhoz sincs köze. Nyilván ezek sarkított esetek, mert most simán működne párommal. Neki több ruhát veszek úgyis, mint magamnak :D De volt pl olyan exem, aki 2 havonta vett magának 30 ezres farmert..ha közös kasszáról ment volna, tuti idegesített volna. Szóval nálunk az van, hogy mindenkinek van saját számlája, megvan, hogy ki melyik csekket fizeti, hó végén összevetjük, hogy hatalmas differencia ne legyen. Amúgy a közös dolgokat fizeti aki épp fizeti, nem számolgatjuk. Az is igaz, hogy neki jóval kevesebb a fizetése, így hó végén rám marad a bevásárlás, de nem zavar.

viszont hallottam olyan családról, ahol anyu gyesen volt, nem volt saját pénze és egy nyamvadt újságra is a férjétől kellett pénzt kérnie...

Elképzelni nem tudom.... :D

Egy biztos,így nem tudnék élni az mellett az ember mellett akit szeretek.Ha utálnám vagy undorodnék akkor viszont biztos így lenne...