Csak mi élünk így a párommal? (beszélgetős fórum)
Tudom ! szidom is magam érte !
Ez is egy jó rendszer! :)))
Pedig a mosószerben a tomit, öblítőben a coccolino sensitívet adják ekcémás bőrre. :) Ezek a legkevésbé irritálóak.
Ah, ne tedd a környezeted véleményétől függővé a ti életeteket, hiszen ti éltek benne, nem ők!:)
Mi úgy vagyunk külön kasszán, hogy van, ami közös, van, ami külön, én konkrétan csak annyit tennék hozzá, hogy később, gyerekekkel könnyebb lesz mindezt egyeztetni, ha már most kialakítjátok. Mi pl. úgy csináljuk, hogy a gyerekeket érintő, háztartást érintő költségekre utal havonta pénzt az én számlámra, ami csak az enyém, ezzel gazdálkodom. Hogy ne legyen irreálisan kicsi az összeg, ezt úgy beszéltük meg, hogy összeszedtem a blokkokat, levezettem neki a saccperkábé szokásos költségeket és ez az alap. Van "nyilvános" dugipénzem is, amihez senki nem nyúl és a férjem egyáltalán nem veszi rossz néven. Ha anyósék nem tudják, mit adjanak ajándékba, pénzt adnak, ez is megy oda. A különböző számlákat (rezsi, hitel, biztosítások) online fizeti be ő, szóval ezekkel nem is foglalkozom. Nekünk fontos volt azért is, hogy a munkájából eredő költségek, késés, keveredés soha ne érintse az én szférámat. Ez a rendszer sok év után is működik, ráadásul előnye, hogy nincs vita, mi pénzen soha nem vitázunk.
Másik: főzés, mosás...ha tud, nem hátrány, pl mikor kórházban leszel a pici babával (ha lesz), milyen jó már, hogy nem kupira jössz haza, nem? Vagy amíg lábadozol, ágyba hozza a kajcsit, stb. Ilyenkor marhára nem fog érdekelni, hogy valaki azt mondta, hogy ő papucs vagy mittomén:DDD
Ja, a házimunka elsorvasztja a péniszt, csökkenti a tesztoszteront? Amelyik pasira a házimunka így hat az jobb is, ha nem örökíti tovább a génjeit.
nekem tetszik. :))
olyan, mintha lakótársak lennétek.
az hogy a fiad se tud főzni, azért picit rajtad is múlott ;)
ha nektek így megfelel és boldogak vagytok akkor miért ne ?
Semmi kivetnivalót nem látok ebben az életformában. De ha látnék is, ki vagyok én, hogy bíráljam...?!
Nektek jó, akkor jó.
Részemről úgy tűnik, hogy két önálló, talpraesett ember él együtt, akik ragaszkodnak az önállóságukhoz, büszkék is rá, és még szeretik is egymást. (Persze pár mondat alapján nyilván nem feltétlenül helyes a kép, ami kialakult bennem, de evvan:) )
nekem ugy tunik, hogy ti csak az agyban vagytok "par"-ban; mindenki csinalja a maga kicsi dolgat;
meg neha esetleg nagykegyesen... mint az egymasra szorulo joszomszedok;
„Érdekes” felállás. Vagyis ez nem hagyományos családmodell. De hát már hol vagyunk a hagyományoktól? :(
Egyetlen dologgal értek egyet: a külön bankszámlával. Sosem lehet tudni, mit hoz az élet, és ugyebár a piacon mosolyért nem adnak semmit.
Az összes többi: külön főzés, mosás, vasalás nekem meredek. Tényleg, mint egy koleszban.
De ha nektek így jó, akkor, hajrá! Remélem, 5-7 év múlva is lesz Hoxa, én is élni fogok, s akkor epedve várom a beszámolót. :)
Így is lehet !!! sajnálom is , h se a fiam , se a férjem nem tud főzni / de a nagyobb gondom az , h nem is érdekli őket ! / mikor 1x kórházba voltam , a férjem 3 nap múlva küldött sms-t , h menjek haza , elfogyott a bableves !!!!! és ha a stiglinckertbe tolnak onnan ? akkor 1 hét múlva ott az utódom ?! v éhenhalnak ?!
Nekem elrettentő példa volt az, amit a szüleimnél láttam. Ezért is alakítottuk mi másképp. Szüleimnél anno, kézbe jött a fizu. Apu hazajött, egy fillérig odaadta anyunak a pénzt, és onnantól kezdve anyu intézett mindent. Övé volt a felelősség is. És apu rendszeresen megkérdezte, hogy hova ment el a pénz, úgy, hogy fogalma sem volt arról, hogy mennyibe kerül 1 liter tej. Anyu pedig ilyenkor magyarázkodott.Soha semmire nem költött pluszban, magán spórolt mindig és mégis megkapta rendszeresen ezt a kérdést. de ha apunak kellett valami, azt tűzön-vizen át. Sőt anyu már lassan odáig jutott, hogy mindennek az árából letagadott egy keveset. Már szerintem megszokásból, hogy ne kelljen végighallgatnia, hogy "ennnnnyyyyiiiiiiiiiiiéééééért képes voltál megvenni, ilyen gazdagok vagyunk....?" pedig mindenből mindig a legolcsóbbat vettük, csak apunak gőze nem volt, hogy nem 1960-at írunk...mondjuk ez ma is így van :-). A házimunka, cipekedés, ügyintézés és én az öcsémmel is mindig anyu gondja volt, apu csak dirigált és bírált. No én ekkor elhatároztam, hogy én így soha. A férjemékénél pedig az anyósom követelte ki magának a pénzkezelést és ügyintézést, s apósomnak szinte kuncsorogni kellett egy százasért. Mondjuk aztán amikor pénzhez jutott, volt egy időszak amikor elitta, eljátszotta, adóságot hagyva maga után. Anyós pedig mindenre rávehető volt, minden "tuti" üzletbe beszállt és bukott egy csomót. Megvezették folyamatosan egymást, a mai napig a pénzen állandóan veszekednek, csak egy csomó adósággal a nyakukban. Ja...anyós banki alkalmazott volt, após alezredes...A házimunkát pedig anyós egy ideig egyedül csinálta, aztán elege lett, s ma már a legszükségesebbeken kívül semmit sem hajlandó csinálni...Ebből meg a férjemnek volt elege, így alakult ki nálunk a lentebb általam leírt rend. egyetemistaként már együtt éltem a férjemmel, s közös kasszán voltunk. Akkor én már láttam, hogy ez nem fog működni, mert a férjem előszeretettel költekezik, főleg ha más viseli annak következményeit. Azóta tanulta meg a pénz jelentőségét és értékét, amikor külön számlán lettünk, s ha hülyeségre költ, akkor kérnie kellene tőlem, s az már egy kicsit ciki. A kiadások úgy alakultak ki, hogy mindkettőnk számláján ezek után marad annyi pénz, amivel még saját céljaira gazdálkodhat.
....belekavar az ételbe a fakanállal .... és ha beleeszik / a fazékba ?! én attól kapok frászt , én kiszedek belőle a macskatányéromba kóstolgatni . /
Ja, tényleg.
Kiváncsi lennék azért majd, ha gyerek születik, akkor hogy osztoznak. :)))
úgy éltek, mint a kollégisták. én szerettem
Nem csak neked tűnik úgy!!Tényleg olyan mintha második gyerekem lenne...Ilyen amikor elkényeztetett,pénzes,egykét fogsz ki....
A GYED és GYES alatt is külön számlánk volt, de a férjem tartott el az ő számlájáról minket :-).
most irtal peldakat hogy anyagi erdekbol vannak egyutt.... en is ezt mondtam csak tomorebben. az anyagiak a cel ahol ez feszultseg...
Ez nekem úgy hangzik, mintha csak lakótársak lennétek szex extrával...
Az meg a másik, hogy szerintem semmi vonzó sincs egy olyan magatehetetlen emberben, akit nem lehet egy hétre otthon hagyni, mert egy kenyeret sem tud megkenni és nem tudja beindítani egyedül a mosógépet sem, stb.. Szerencsére a férjem és apukám se ilyen, így anyukám el tud jönni hozzám egy hónapra segíteni az újszülött babám mellé, és nem kell azon aggódni, mi lesz addig apukámmal. Attól, hogy a "női munkák" nagy részét anyukám végzi, apukám is képes rá egyedül is :) Férjem is büszke rám azért, mert nem gyűjtögetem neki hétvégéig a "férfi" munkákat, hanem simán kicserélek egy csaptelepet, feltelepítem a számítógépre a frissítéseket, új programokat szóval nem esem kétségbe, ha valamit meg kell javítani..
Elég furcsa, így első hallásra.A közös számla szerintem rendben van.A házimunka nekem elég érdekes nálatok.Az nem baj, ha a férfi is besegít, de én el nem tudnám képzelni, hogy pl a konyhában nem én vagyok a "főnök".Már azt is utálom, amikor főzök és belekavar az ételbe fakanállal.Majd én tudom mikor kell kavarni köszi.Gondolom panelban? laktok.Kertes házban azért kicsit több munka van, főleg nyáron.Az az igazság, hogy egyáltalán nem tartom papucsnak azokat a férfiakat, akik vasalnak, mosnak meg teregetnek otthon,de nekem egy kicsit olyan férfiatlan már bocsánat.Én sem veszem a kezembe a láncfűrészt.Én ilyen konzervatív őskövület vagyok ilyen téren.De a lényeg, hogy nektek megfelel.
Nálunk még így sincs külön számla :)
Dehogynem tud, ezer okot fel tudnék sorolni, pl. a kapcsolat egyébként is recseg-ropog, vagy a közös hitel tartja fenn, vagy, hogy egyik sem tudja a másikat kifizetni. Vagy kevés a pénz és az egyik érzi azt hogy ő feszül bele, hogy megkeresse.
Ilyen helyzetekben a pénz nem tud csak eszköz lenni.
"sok feszültség keletkezhet abból ha mondjuk az egyik fél többet ad másik kevesebbet."
ez a feszültség szerintem csak akkor lép fel max, ha az anyagiak a cél.
Ahol az anyagiak eszköz, ott ez nem tud felmerülni.
Hú, ez meg már olyan, mintha plusz egy ygereked lenne :O
félre ne érts, gondolom így működtök, és jó vala, csak így első olvasatra, nekem pl olyannak tűnik .
Mióta kötelezővé tették a munkahelyen a számlára utalást azóta van külön-külön számlánk , ma már nyögdíjasak vagyunk , külön számlán , sose veszekszünk a pénz miatt / mióta megtanultam beosztani / de nincsen semmi bajunk a külön számlával !
Jó néhány évvel ezelőtt bent jártam Pesten és beugrottam kedvenc szomszédnénimhez egy traccspartira , beszélgettünk egy jót , a férje meg közbe vasalt !!!! 2 nyögdíjas kisöreg volt a néni jó 70-es , a kisöreg + 80-as , nem volt ebből semmi problémájuk , így szokták meg , egyik a másiknak besegített !
További ajánlott fórumok: