Betegség fóbia, Szorongás, Pánik? S.O.S (beszélgetés)

A szorongás "tárgy nélküli félelem". Félsz valamitől, de nem tudod megnevezni, hogy mitől.

A szorongásból nem mindig lesz pánikbetegség, inkább depresszió-esélyes.

Én mindenképpen azt tanácsolom neked, hogy a jelenlegi barátoddal való kapcsolatot szakítsd meg. Emellett pszichológus és/vagy pszichiáter segítségét kellene igénybe vennni. (Amennyire az anyagiak engedik.)

Találni kellene egy olyan munkát vagy elfoglaltságot, amit szívesen csinálsz és sikeres tudsz lenni benne. Ez legyen napi szintű és több órás elfoglaltság. Nyilván lehetőleg olyat, aminél nem jön elő a pánik. Ezek a dolog elengedhetetlenül fontosak ahhoz, hogy kiépüljön az önbizalmad. :)

És anyukáddal jó a kapcsolatod?

Szivesen mennék tovább fősulira is, de az anyagiak nem engedik.

Amugy kereskedő és cukrász szakmám van. De csak a kereskedői az amibe szívesen dolgoznék. Csak sajnos munkahely sincs.

Iszonyat nagy önbizalmat adna neked, ha te szakítanál vele és nem ő veled. Így van elszántnak kell lenni és határozottnak.

Az önbizalamat könnyen össze lehet törtni, viszont feléptínei már nem megy olyan gyorsan. De abszolut nem vagy lehetelen helyzetben.

Az, hogy pánikbeteg vagy, elsősorban a zaklatott gyermekkorodnak (ha szabad így fogalmaznom) a következménbye. Gondolom sokszor nem érzeted magad biztonságba gyerkekként, ami elindított benned egyfajta szorongást. És az az ominózus halálesetnél bukkott ki, amikoris először lettél rosszul. Nem vagy szichológus, bár annak készülök, de én így látlak.

Értem. Legyek elszánt és határozott!!

Csak nincs önbizalmam. :-( Előbb ezt kellene felépítenem vissza. De teszek érte, hogy jobb legyen!

És szerinted a szorongásaimat ez a helyzet váltja ki?

Azok alapján, amit írtál a barátodról nem hiszem, hogy boldogok tudnátok lenni egy életen át, jóban-rosszban.

Mennyi idős vagy?

A jövőmet egy meghitt boldog családban képzelem gyerekkel. Harmóniával.

Hogy mással lesz e ez, azt az idő eldönti. Legalább is remélem. Teszek érte, csak nen erőteljesen, lehet ez a baj...

Nincs semmi baj.:)

De akkor hogy képzeled el a jövőd?

Igen tisztába vagyok vele.

Amikor vannak zűrös napok akkor volt rá már példa, hogy mondtam neki hagyjuk egymást békén.

Válasza: Biztos van más. Hiába mondtam, hogy nincs. Azt nem hajlandó elfogadni. Ő ilyen egyszerüen nem leépithető.

Ha az lenne már, valószínű nem lennénk együtt régóta.

(Bocsánat a helyesírási hibákért, de telefonról írok és nem figyelem vissza az elírásokat.)

Erre tudom is a választ. Nem. Nem megfelelő, hisz nem tudok önmagam lenni mellette. Én szerettem társaságba járni ès ha úgy volt bulizni. Ő nem.

Lassan 5. éve vagyunk együtt, de mindig azt a múltamat bolygatta, ahol őt még nem ismertem. Mivel előtte nafyo szerelmes voltam egy másik srácba. Csak róla kérdezget a nai napig. Elmondása szerint neki ez fáj, "kisebbségi érzése" van miatta. De ha nem vagyok őszinte, akkor tovább kérdezget, ha őszinte vagyok, akkor meg veszekedik.

Bizalom? Azt elvesztettem már kb. 3 éve. Mikor itt lakott akkor éjszaka msn-en "csajozott". Mikor pedig hazaköltözött megcsalt...

Most nem tudom, hogy megjátsza e magát, de elmondása szerint nem tud aludni éjszakánként. és a napokban a mellkasát fájlalta. A doki irt fel Frontint és valami altatót. De hát nimcs itt, hogy tudjam tényleg kellett e neki, vagy csak figyelem felkeltés miatt csinálja.

Hogy miért is vagyok mégis vele?

Több oka van, mert ha nagyon felbosszantom akkor agressziv.

De ha ezt nem is nézem, nincs bizalmam abban, hogy lesz más...

Na meg sok mindent átéltünk együtt...