Az öngyilkosság megfutamodás, vagy ami meg van írva? (beszélgetés)

És mi van, ha kérik? egyetlen hívő ember sem halt meg kínok közt, nem szegényedett el, stb. ?

Láttam én olyan egyházi otthont, hogy a carban fetrengtek a betegek, mellettük a kis szekrényen hangyák lepték a kenyerüket, apácák cikáztak a folyosókon, és a naponta 3 imát minden szobában hallani lehetett, le ne maradjon róla a félájult beteg sem.:(((

Szerintem a nem szűnő fizikai fájdalom sem ok arra, hogy a családunkat, barátainkat, ismerőseinket ilyen helyzetbe hozzuk.

Egyébként ez a lábfájás...A bátyám 2 évvel ezelőtt esett át egy csípő protézis műtéten, ami előtt közel 1 év fájdalma volt, de sajnos fél évet várnia kellett a műtétre, a műtét után 2 hétig jól volt, majd ismét kezdődött a fájdalom, és csak újabb 1 év múlva talált egy olyan orvost, aki hajlandó volt szembe menni a műtő orvossal, ugyan is elrontotta, így ismét megoperálták, ahonnan számítva ismét fél év kínlódás volt a felépülés, még mindig fáj neki a lába, ennek ellenére nem lett öngyilkos, és nem is gondoljuk úgy, hogy egy csípőprotézis műtét miatt a halált kellene választania. 2 évig nem dolgozott, és nem csak a fájdalom, de a pénztelenség miatt sem tette meg. Szép is lett volna, ha ezért megöli magát 50 évesen....

Ezért tanultuk mi azt a természet gyógyászaton, hogy aki nem fogadja el a segítséget, csak arra használ bennünket, hogy legyen aki figyel rá, legyen akinek állandóan panaszkodhat. Valahol tudat alatt attól fél, ha kikerül a gödörből, senki sem fog tovább rá odafigyelni...

akkor menjünk tovább nyugodtan, mert sajnos rengeteg bajban levő ember van, aki őszintén várja a segítő kezet, várja, hogy valakibe bele tudjon kapaszkodni, és kilábalni a gödörből.

Tudom, teljesen leszívják az embert.

Nagyon nehéz a korlátokat felállítani, hogy eddig, és ne tovább.

Csak itt van a másik oldal: iszonyú megterhelő egy állandóan negatív emberrel az együttélés, kínszenvedés lesz az egész élet. Hallgatod, hallgatod, de meddig?

Anyai nagymamám volt ilyen ember, nagyapám 54 éves korában infarktust kapott mellette. Soha nem láttam mamámat vidáman, gyermekként nem szerettünk hozzá menni, mert mindig panaszkodott. Pont ilyen a barátnőm is, egyszerűen nem tud másmilyen lenni, nem is talál olyan férfit, aki egy hónapnál tovább bírná mellette. Igyekszek elfogadni, vígasztalni, de vannak napok, mikor kénytelen vagyok kerülni, mert a béka feneke alá esik a hangulatom tőle.

Valami eldugott szigeten, ősi barlang mélyén, ahova gyalog nem is lehet lemenni, csak a "beavatottak" alfában, és ott olvassák el annak a pálmalevelét, aki hajlandó megfizetni...

vagy mondjuk másként: aki elég hülye ahhoz, hogy hajlandó legyen ezért milliókat fizetni! :))

Nem a pálmalevelek. Az egy őrült által elhintett becsapása a még nálánál is őrültebbeknek.

Amit a fórum-indítóban is írtam:

állítólag leszületésünk előtt, mi magunk megírjuk az életünk fontosabb eseményeit abba a bizonyos "nagykönyvbe". Még odafönt. Arról beszélek.

"De honnét tudhatjuk, hogy kérték-e Isten segítségét? Ahogy Jézus is mondta: Kérjetek, és adatik! De ha nem kérték?" Ez annak, aki nem vallásos értelmetlen.

Az eleve elrendelés ha jól emlékszem, protestáns hittétel, nem általános keresztény.

Sok esetben azért sokat számíthat a meghallgatás szerintem.

A környezet lelkifurdalását az is okozhatja utólag, hogy a cry for help vagy a zsarolás (mert tényleg, olyan is van!) átmegy egy megszokott dologba, elkezdenek rá legyinteni, hogy úgysem történik semmi, csak mondja, aztán mégis megtörténik a baj.

Mint a mesében, mikor a kisegér állandóan oroszlánt kiált.

Most nem értelek. A valláshoz az Isten általi elrendelés hite kapcsolódik.

A leszületésünk előtt, általunk, saját magunk által előre megírt nagykönyv, a sors könyv, az nem kapcsolódik a valláshoz. Éppen hogy nem a valláshoz kapcsolódik. (Ahogy a fórum-indítóban is írtam!)

a "jó család" nagyon sokat ér. Engem egyik főhatóságunk évekkel ezelőtt l,5 év alatt 15-ször ellenőrzött ill. tetemesen megbüntetett mondvacsinált okok alapján( mert korábban perek sorozatát nyertem ellene ). Akkor még fiam egyetemre járt, egyedüli családfenntartó voltam, akkor divott a válság legerősebben. Nagyon el voltam keseredve, bármennyit kerestem, szinte minden a büntetésre kellett volna, bankkártyámat autómat lefoglalták. Nagyon közel állt már hozzám az öngyilkosság gondolata, de a fiam olyan erősen szuggerálta belém, hogy hagyjuk el ezt az országot kérjek gazd. menedékjogot Eu-n kivül, szerencsére mindketten elég sok nyelven beszélünk.

Végül befolyásos barátaimtól kaptam segitséget, amire nem számitottam, ezért tudom megérteni az elkeseredett embereket illetve lelkivilágukat.

A pálmalevelekre gondolsz?

Én nem hiszek benne, de attól még lehet, hogy annak van igaza, aki elhiszi, hogy van ilyen.

Olvastam róla, hogy meg is lehet venni, óriási összegért.

Na ez is nehéz kérdés. Megmentés után derül ki.

Ha tudni róla nagyon beteg, szenvedés vár rá...