Az okos ember depressziós, az ostoba ember boldog. Egyetértesz? (beszélgetés)

Szerintem a legnagyobb feladvány megtalálni a helyes utat a társas kapcsolatok útvesztőjében.

Pl az autisták mindig rossz választ adnak szociális helyzetekre, nekik nagyon gyenge a szociális intelligenciájuk, vagy inkább hiányosak.

Igen, de sztem ez a 2 dolog nem kezelhető külön.

Attól még nem okos vki, hogy bemagol dolgokat, azokat tudni kell értelmezni és visszaadni. Ezért van az pl. elég sokszor, hogy a munka világában nem azok a legsikeresebbek, akik színötösek voltak.

Az mit jelent, hogy szociális helyzetben vki adekvát módon nyilvánul meg?

Kepes András

A boldog hülye és az okos depressziós.

Ajánlom szeretettel. Nagyon érdekes könyv.

Én meg nem tudom van-e összefüggés a depresszió, az okosság mértéke és az intelligencia szintje között. Mindig magamból indulok ki.

Én iskolában is, szerintem most is átlagosan vagyok okos. Intelligencia szintem magasabb az átlanál. Fiam nagyon okos, az IQ-ja átlagon felüli. Mindketten pozitív életszemlélettel rendelkezünk (ami az én kromban már egyre ritkább), szerintem egyikünk sem hajlamos a depresszióra.

Szerintem a depresszióra való hajlam az élethez való hozzállással, és az érzelmi intelligenciával függhet össze.

Egy időben jártam pszichiátriára. Sok depressziós emberrel találkoztam. Voltak köztük szegények és gazdagok. Okosok és buták is. Tapasztalatlan tizenévesek és idősek is. A depresszió nem válogat.

A boldogság sem függ az értelmi képességektől. Inkább a körülményektől. Én pár éve nagyon boldogtalan voltam. Most jobb valamivel, de 10 éve még jobb volt stb. Elvileg az értelmi szintem eközben nem változott. Remélem érthető.

Ettől független elfogadom, hogy neked vannak ilyen tapasztalatid. Lehet a közvetlen környezetedben látsz pár példát erre. Javaslom nézz jobban körül. Tapasztalj többet, és jobban megérted az okokat és miérteket.

Egyetértek. Fokozatosan, ahogyan felnövünk, ahogyan egyre nagyobb felelősséget kell vállalnunk a döntéseinkért, az életünkért.

Azok a felnőttek keresik a gyermeki gondtalanságat akik ezeket a döntéseket nem merik meghozni, nem vállalják fel.

Előbb önmagadat kéne megismerned a saját problémáid megoldásán keresztül.

Aztán megérted majd a többi ember viselkedését is, mivel túl leszel már egy-két megoldáson.

A depressziónak semmi köze ahhoz, hogy valaki mennyire intelligens, hogy mennyire követi a világban történteket.

Ezzel kezdtem a hozzászólásomat, hogy sok összetevős ez a téma.

Tehát nem állja meg a helyét, az okos depresszós, a buta meg nem.

Saját tapasztalat : Adott egy egypetéjű ikerpár. Külsőre eleinte még az anyja sem tudja megkülönböztetni őket.

Az egyik születésétől elmékedő, a másik mosolygós.

Ugyanaz a behatás érte őket, mégse egyforma a természetük.

A mosolygós lett a világra nyitottab, segítőkészebb, az elmélkedő az önzőbb, idáig a 11 évük alatt.

Tehát a példa az akart lenni, hogy már a génjeinkben hordozzuk, hogy milyen habitusunk lesz, még egypetéjű ikrek esetén is.

Vannak emberek akiket óriási csaéódások, tragédiék érnek, mégis optimistább, mondjuk egy olyannál, ami mindent megkap.

Ezért mondtam, ez a táma amit feszegetni próbálsz nem fekete, vagy fehér. Tudod, a szürkének is van 50 árnyalata. :)

Ha elég intelligens vki, akkor ki tudja válogatni, hogy mire van ő ráhatással, mi van őrá ráhatással. Intelligens, hogy tudjon változtatni, ha máson nem, akkor a hozzáállásán. Így felesleges “depresszióskodnia”.

A depressziót túl általánosan használja a köznyelv. Nem tudom hirtelen, mi a jobb kifejezés. Melankólia?

Szerintem a depresszió egy intelligenciától független betegség, ami ellen nem nagyon tud az egyén önerőből tenni, főleg a súlyosabb esetekben. Az ellentéte semmiképp sem a boldogság. A két fogalom nem ellentétpár.

Persze tévedhetek…

Úgy tudnám esetleg szemléltetni, hogy egy kisbaba, vagy egy kisgyerek a legtöbb esetben még boldog, életvidám, pozitív szemüvegen keresztül látja az életet és a világot, épp azért, mert nincsen sok tapasztalata.

Ehhez képest egy felnőtt már komplexebben látja a világot, nagyobb tudása van a világról, emberekről. Valószínű túlvan megannyi csalódáson, szakításon. Munkahelyi gondok.

Ehhez képest egy kisgyerek optimális esetben még nem találkozik ezekkel a problémákkal, naiv, bizalommal fordul mindenki felé. A felnőtt már megválogatja, hogy kinek ad bizalmat. Látja a hírekben, mi folyik a világban. Egy kisgyerek nem foglalkozik ilyen dolgokkal.

Így tudnám valahogy összefoglalni.

Ki számodra az okos? Okos aki elvégzi az egyetemet, magas az IQ-ja, vagy akinek magas az EQ-ja?

A buta ember az ki? Aki nem tudott továbbtanulni? Aki szellemifogyatékos?

Egy Down-szindrómás személy esetleg, de nekik meg nagyon magas az érzelmi EQ-juk.

Ez a kérdés, amit feltettél több sebből is vérzik.

Nem a tudáson múlik a depresszió és a boldogság.