Autizmus - Naná, hogy Esőember! (beszélgetés)

Lara! Részemről nagyon köszönöm, hogy véletlenül ide is bekerült a privát üzid! Igen építő volt számomra!

Anno nekünk - szégyellem bevallani - megfordult a fejünkben, hogy esetleg intézetbe adjuk a gyerkőcöt... Aztán egy ismerős utánanézett, hol milyen lehetőség van, kinyomtatta a térképet - onnantól gondolni sem tudtunk rá, olyan valóssá lett tőle!

Dorothea! A diéta valóban nem gyógymód, de nekünk - és szerintem még sokaknak - sokat segített. Mivel itt a lebontással van probléma, rengeteg viselkedészavar helyreállt amiatt, hogy kazeint és glutént nem kapott a gyerek. Kezdetnek pedig reménykeltő ennyi javulás is.

Azt mi is megkaptuk - elsősorban a nagymamáktól -, hogy nem törődünk a gyerekkel, meg már ezt-azt kéne csinálnia, stb. A család nagy része a mai napig sem érti/fogja fel, hogy mi van. Van, aki elbagatellizálja, volt, aki csaknem 10 év után kezdett belelátni - amikor kifogott néhány pörgősebb percet, és emiatt sírógörcsöt kapott -, a nagyszülők mostmár jól állnak hozzá. Szerintem még most sem értik (anyám pl. elmondta, hogy biztos régen is voltak autisták, csak még nem így hívták, stb.), de legalább nem minket tesznek meg bűnbaknak! Ez is valami.

István! Örülök, hogy idetaláltál, bár nagyon sajnálom az okát. Sok-sok türelmet kívánok! A párodnak - ahogy valószínűleg mindnyájunknak - idő kell hozzá, hogy elfogadja. Úgy gondolom, ez menni fog segítség nélkül is, de ezt Te látod reálisan.

Sok sikert, kitartást, erőt mindenkinek!

Anni! Ne haragudj! Irigyellek! :) Borzasztóan félek a reakcióktól, de olyan szép, ahogy Te fogadod Lilláét! Remélem, mindannyiunkban lesz elég kitartás! :)

Szia!

Köszönöm, akkor megvárjuk a szerdai diagnózis (elsőként). Én úgy gondolom, hogy mivel nem kizárólagosan Tinus-ra alapozok, a társaság pedig talán nem tenne rosszat a gyereknek, mindenképpen néznék valami óvodát (akár speciálisat), de most azért elgondolkoztattak az érveid.

Üdv, István

Szia Dorothea,

Privátba is írtam

Üdv,

István

Szia Dorothea!

Köszönöm, hogy ilyen gyorsan reagáltatok. Sajnos a "visszahívás"-sal kapcsolatban nem vagyok teljesen optimista. Lehet, hogy szülőként egyes kérdéseket rosszul válaszoltunk meg, mert taln nem is voltunk tisztában vele, hogy mit takar a kérdés. Miután viszont - némi internetes keresés után - rájöttem, hogy mi mit takar, tettem egy-két kíséreletet, és azok kedvezőtlen eredményt adtak.

Mi alapvetően nem bölcsődét, hanem óvodát keresünk (mert úgy gondoljuk, hogy ez ingergazdagab lenne, de mostanában már minden megoldás érdekel. (Fővárosiak vagyunk, úgyhogy várom a privátot).

Üdv, István

Szia,

tudom min mentek keresztül, én már két és fél éve járom az utam a kislányommal. Nagyon nehéz ezekben a dolgokban dönteni, de akik vizsgálják a kicsit, tudniuk kell javaslatot is tenni a fejlesztést illetően. Így nehéz tanácsot adni, mert ahány kisgyerek, annyiféle a szükséglet. Ők tudni fogják a Te kisfiadnak mire van szüksége,

mi az amin keresztül fejleszteni lehet majd. Ha pestiek vagytok a Korai Fejlesztő Központ, vagy a Gézengúz Alapítvány az a kettő ahová érdemes menni, legalábbis nekem ez a kettő volt igazán meggyőző. A fejlesztő terápiákat illetően azt gondolom az ember csak a saját józan eszére hallgathat, mert ahány hely, annyifélét fognak

javasolni. Ha visszaolvasgatod a fórumot akkor láthatod, mi is vacillálunk néha, de láthatod a lehetőségeket is. A privát véleményem az, hogy igen, mindent meg kell próbálni (de csak ésszel és nem összevissza kapkodva), mert a gyerek élete, jövője a tét. És nem mellesleg a szülőké, testvéreké is mert ez az egész család életét befolyásolja. Ha az ember elkezd egy fejlesztési utat, előbb utóbb látni fogja, hogy az használ-e vagy nem. Nekem a Koraiban azt mondta a gyógypedagógus, hogy beadhatom a kicsit egy integrált oviba, de ott úgysem fogja megkapni azt a fejlesztést amire szüksége van amellett kell majd még ide is járni. Én úgy döntöttem, még itthon maradok vele addig amíg nem látom az alagút végét. Annak, hogy én így döntöttem, több oka is van. Egy intézményben senki nem fog odafigyelni arra, hogy a gyerek diétázik, vagy biokaját eszik. Ha nincs velem napközben, nem fogom tudni, hogy mit hogyan csinál, tehát ha valami reakciója lesz a Tinus doktor-féle terápia során, azt én nem fogom tudni, mert azt sem tudom elképzelni, hogy valaki árgus szemekkel egész nap az én lányomat lesi majd, hogy mit csinál. Márpedig ez ebben az esetben kulcsfontosságú lehet. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy az integrált intézményekkel baj van, csak ebben az esetben a terápia elején legalábbis én nem adnám be az biztos, ezek miatt az okok miatt. Fejlesztésre igenis szükség van, csak nem mindegy milyen körülmények között. Arról nem beszélve, hogy a leendő oviban hogyan viszonyulnak a különféle terápiákhoz. A Koraiban pl. az a

neurológus aki minket vizsgált azt mondta, hogy olyan, hogy oltási károsodás, nem létezik. Na ezek után ha én nem olyan lennék amilyen vagyok, simán beletörődtem volna abba ami van. Egyet nagyon meg kell tanulni: Ha az orvos azt mondja, hogy nincs megoldás, nincs segítség, az nem azt jelenti, hogy tényleg nincs, hanem azt, hogy Ő

nem tud segíteni. Ezt nagyon jól megtanultam.

Az orvosi terápiákat illetően nekem még nincs tapasztalatom, mi még nem kezdtük el anyagában a dolgot csak azt tudom mondani amit gondolok. Én nem vittem el a kicsit erre a nehézfém-vizsgálatra, bár sokan mondják, hogy nem árt. Ez így van, vesztenivalóm nincs vele. De ha Tinus doktor elmélete és gyakorlata működik, akkor a

szervezet előbb-utóbb regenerálódik és már ki fogja tudni választani ezeket az anyagokat. Én személy szerint követem Tinus doktort mint kutyus a gazdáját, mint a tanítványok Jézust. Ott voltam az előadásán, láttam hallottam Őt, és nekem az amit ő mond és csinál az a szentírás. Mert az működik, ez biztos. Viszont én szerintem

a két dolog nem zárja ki egymást, miért ne lehetne párhuzamosan is csinálni mindkettőt. Végülis az ,,csak" egy vizsgálat. Más kérdés, hogy utána mi a teendő.

A párod reakciója teljesen érthető. Okoskodni nem akarok. Én a kezdeti pár hónap kétségbeesés és átsírt éjszakák után úgy döntöttem, hogy én bizony nem adom fel és addig megyek amíg a legtöbbet ki nem hozom a helyzetből amit csak lehet. Nagyon kemény és határozott vagyok, megtanultam ezzel a dologgal együtt élni. És

ami a legeslegfontosabb, megtanultam, hogy csak akkor működhet a dolog, ha elfogadom, hogy Lalu más, és olyannak imádom, amilyen, az összes furcsaságával együtt. Én így szeretem őt, és akkor is szeretni fogom ha nem gyógyul meg (úgyis meg fog). El kell Őket fogadni. Másképp nem megy. Hatalmas szükségük van ránk. Én rengeteget tanultam a kislányomtól ezalat a két év alatt, és nagyon büszke vagyok, hogy Ő az én kicsikém. És

baromira nem érdekel ha furán néznek ránk itt-ott miatta, és az sem, hogy a család egy része elfordult tőlünk miatta. Vannak barátok, akik mellettünk vannak, és fogják a kezünket ha kell. Voltam én is olyan helyzetben, hogy olyan dolgokat gondoltam amiket itt le sem merek írni. Tök egyedül voltam egy kisbabával, a nagyobbik

lányommal és a beteg Édesanyámmal, senkire nem számíthattam. Már azon voltam muszáj lesz elmennem egy pszichiáterhez mert veszélyes vagyok a gyerekeimre, annyira ki voltam borulva és padlón voltam testileg lelkileg. És akkor derült ki, hogy a picivel baj van. 8 hónapos volt akkor. Epilepsziával kezdődött, aztán izomhypotónia

és szépen elkezdett lemaradni a fejlődésben. Engem ez térített észre. Ez volt az ami miatt képes voltam talpra állni és elkezdeni ezt az utat járni amin vagyunk. Mert nem lehetek padlón, össze kell szednem magam mert neki szüksége van rám, és a nagyobbiknak szintén. És azóta sem engedek ebből. Tény, nem vagyok egyedül, vannak

barátok akikkel meg tudok beszélni dolgokat akik mellettünk vanak és támogatnak minket, ha mással nem akkor jó szóval, türelemmel.

Ha a párodnak ennyire nehéz ezzel a dologgal megbirkózni (ami teljesen érthető), én azt mondom, feltétlenül kérjetek külső segítséget. Nagyon nehéz ezt a lépést megtenni tudom. De ha enélkül nem megy akkor muszáj mert nagyon nagy a tét. A homeokult.hu oldalon a Tinus doktor terápiáját végző orvosok között van egy

pszichoterapeuta is, talán tudna segíteni ebben is.

Kitartást és jó döntéseket kívánok tiszta szívemből.

Lara

Szia dorbor, küldtem egy privátot, mert túl hosszú lett volna ide és vannak benne nem idevaló dolgok is.

Üdv: Lara

A feleséged ügyében: a legtöbb fejlesztő helyen van szülőket-testvéreket segítő foglalkozás. De reméljük, párod feldolgozza ezt az új helyzetet. Nem reagálunk egyformán: én pl. egy hétig sírtam, a férjem rá se nézett napokig a kislányunkra, a hugom

szerint intézetbe kéne adnom, anyósom szerint nem foglalkoztunk vele eleget..

Mi megbeszéltük a férjemmel, hogy így fogadjuk el a kislányunkat, így szeretjük,és mindent megteszünk azért, hogy a maximumot hozhassa ki magából, segítjük benne ahogy erőnk engedi.Azóta szépen telnek a napok, örülünk minden pici javulásnak.

Próbálj beszélni a feleségeddel, ne tégy neki szemre hányást, csak bátorítsd!

István!

Örülj annak, hogy visszahívtak benneteket még egy vizsgálatra, mert ezek szerint nem produkálja a fiad a "triászt" vagy csak gyengén. Ez esetben viszont valószínűleg nagyon jól fejleszthető!!!!

A fejlesztésről: ne te döntsd el, melyikre van a fiadnak szüksége! Bízd szakemberre, de jót válassz!A vizsgálat után is kapsz javaslatot a lehetőségekre.

Kazein/glutén ügyben: semmi nem bizonyítja, hogy szükséges és főleg hasznos lenne ez a diéta az autistáknál. Igen, tudom, az USA-ban így meg úgy...

Én dietetikus vagyok, és hidd el utána néztem a szakirodalomban a kérdésnek, úgy döntöttem nem teszem ki a 2 éves autista kislányomat ilyen durva diétának, kellő megalapozottság nélkül.

A bölcsiről:nincs joguk kitenni a fiadat 4 éves koráig ha autista. Persze, ha nem látják szivesen, vidd máshova, ahol megfelelően foglalkoznak vele.

Ha a fővárosban élsz, tudok ajánlani jó fejlesztést, jó bölcsit, ha kell elküldöm priviben.

Dehogy vagy hülye! Bár én is így állnék hozzá. Mi még nem kezdtük el, de én marhára félek a reakcióktól. Főleg mert Lalu epilepsziás, és már második éve rohammentes. A terápia előhozhat rohamot is. Ettől félek iszonyatosan.

Remélem sikerül teljesen rendbe jönnötök.

Sziasztok!

Először írok, de már 2-3 hete olvaslak titeket, akkor voltunk először vizsgálaton 3 éves kisfiammal egy alapítványnál, ahol visszahívtak még egy körre (állításuk szerint ez pozitív, mivel a legtöbbször egy alkalom után el tudják dönteni, hogy autista-e valaki. Engem ez viszont nem nyugtatott meg, mert nyilván azt is el tudták volna döntetni, ha nem az). Innentől kezdtük beleásni magunkat a témába, és egyre több jelet fedezünk fel, amelyek autizmusra utalnak: E/2 használata magára (bár viszonylag széles a szókincse), alapvetően nem kommunicióra használja a beszédet, echolália minden formája, szokatlan közeledés másokhoz (eddig nem érdekelték a bölcsiben a gyerekek, most mindenkihez odamegy, átöleli, puszilgatja). Most szerdán megyünk a második vizsgálatra.

Egy hete derült ki az is, hogy fruktóz-érzékeny, pont mikor elkezdte szeretni a gyümölcsöket (viszont korábban is fogyasztott fruktózt). Nem tudom, hogy a kettő összefügg-e, de erős a gyanúm.

További probéma, hogy nem vették fel sehova óvodába, és már a bölcsiben is közölték, hogy nem maradhat (arra hivatkozva, hogy már három éves, de gondolom, hogy sem a fruktóz-érzékenyég nem tetszik nekik, sem az, hogy olyan más, mint a többi gyerek).

Most elég tanácstalanok vagyunk, a legfőbb probléma az ovi, de egyrészt szeretnénk utánajárni az emésztési problémáknak, másrészt a fejlesztési lehetőségeknek is.

Mit gondoltok? Érdemes rögtön a homeopátiával kezdeni, vagy előbb inkább megnézetni a nehézfémet, kazein és glutén lebontást? (Egyébként ezeknél negatív lett a hivatalos intolerancia/allergia teszt). Vagy párhuzamosan menjen a kettő?

Valakinek van tapasztalata a különféle fejlesztésekről (mozgásterápia, zeneterápia stb.)? Olyan sokféle van, hogy nehéz dönteni. (Vagy erre a vizsgáló tesz javaslatot?)

Egyébként még annyi a történethez, hogy van egy alig öt hónapos kislányom is, a feleségem pedig teljesen ki van borulva (és türelmetlen is a kisfiammal, mert nem tudja elfogadni a helyzetet). Tudtok valamit, hogy ő hova menjen?

István

Sziasztok!

Csütörtökön beadtuk az első MMR oltási golyócskákat, és HURRÁ! reagál rá!Reggel és este is volt 1-1 dühkitörése kb.10 percig tartott, utánna visszaváltozott jókedvű kislánnyá.Meg köhögött egész nap, de már most estére ez elmúlt.Az orvost felhívtam, és mondta, hogy szerinte ez már eggyértelműen az MMR hatása.Apukám pont itt volt az esti kitörésnél, és tiszta hülyének nézett, hogy miért örülünk ennek a férjemmel együtt, mert Ő nagyon sajnálta Lillát.Nem tehetek róla, de rendesen boldog voltam, amikor őrjöngött a gyerek.Tényleg hülye vagyok?

Szia gerna! Köszi, hogy ezt leítad! Én is kerestem egy ilyen leírást, de nem találtam sehol! Még a régi gyermekgyógyászat könyvemet is elővettem, de abban sem volt semmi érdemleges, csak valami általános, kevés infót tartalmazó "valami"!

Mi nem bírunk egyről a kettőre jutni! Azt sem tudom, mikor mehetünk a bizottság elé. Nagyon lassú itt az "ügyintézés", de gondolom mindehol! Számítottam rá, de ennyire? Még egyszer köszi! Kati

- a társas kapcsolatokban: pl. társaktól való elkülönülés vagy szokatlan közeledés, egyoldalú interakció;

- a kommunikációban (beszéd, gesztus, mimika): pl. a beszéd hiánya, a beszéd szintjéhez képest gyenge beszédhasználat, kommunikáció, vagy a nyelv szó szerinti értelmezése, furcsa tartalma, szokatlan hanghordozása;

- az érdeklõdés, aktivitás és játék területén: pl. szokatlan, sztereotip, repetitív tevékenységek, hobbik;

- a gondolkodásban, a tanulásban és a mindennapi alkalmazkodásban pl: ragaszkodás az állandósághoz, a megszokotthoz;

- a mozgás területén: pl. repkedõ kézmozgás, lábujjhegyen járás;

- az érzékelés-észlelés területén. pl. csökkent fájdalomérzés.

[link]

Sziasztok!

Már nagyon régen nem írtam, nyakamon van ezer dolog, de azért nagyjából figyelemmel kísérem a fórumot, és bizakodva látom, hogy akik próbálkoznak, egyrészt nagyon lelkesek, és ezzel engem is lelkesítenek, másrészt már néhányan javulást is tapasztalnak.

Én is bízom benne, hogy segíteni fognak ezek a dolgok, de sajnos Kecskeméten nincs ilyen orvos, és Pestre meg nagyon nehezen jutok fel, nyakamon a lakásfelújítással. De azért nem bánom, hogy nem siettem el a dolgot, mert így hagyatkozhatom a ti tapasztalaitokra is.

Andrejnek:

Nálunk az ambulancián mondták meg, hogy autista a fiam, ami két vizsgálat után számukra világos volt, nekem még mindíg nem annyira.

Talán azért érdemes elmenni, mert egyrészt tudnak tanácsot adni a későbbiekkel kapcsolatban, másrészt, ha tényleg autista a gyermeked, akkor sok minden jár, pl. emelt családi pótlék, amelyet az ő orvosi papírjaikkal megkaphatsz.

Én egy dolgot hiányoltam, hogy nem írták le, mi az a 6 dolog, ami alapján kijelentették, hogy a fiam autista ( állítólag 6 együttel tünet után lehet kijelenteni, hogy valaki autista, mert külön külön mindenkiben vannak ilyen jelek)

Egyébként velünk nagyon kedvesek voltak, kicsit lassan őrölnek náluk a bürokrácia malmai, és annak ellenére, hogy nehéz volt hallani amit mondtak.

Oanitának:

Kitartást, és megint ígérem, hogy folytatom a naplót, mert most már lenne mit írnom bele, csak időm nincs!!!!!

Anikó

Sziasztok!

Érdeklődnék hogy érdemes elmenni ide az úgynevezett Aut.Kutató csop. Ambulanciára.A netről kinyomtattam ezt a 45 old kérdőivet és felhivtam öket azt mondta egy Hölgy hogy csak év végére van időpont.Egy kérdés olvastam hogy cukrot helyetesiteni kell,de mivel?A cetebe c vitamint hogy kapja a gyerek ?Egyébként cebion cseppet adok neki azt tudom hogy kisgyereknek való.Mi újság van a háromutas komunikációval nektek segitett a beszéd fejlesztésében?Tudom egy kicsit kapkodok de nem akarok valamit is elmulasztani a fejlődésben.András

A kisfiunk most juniusban lesz 2 eves.Mivel nem beszel,ezert a korai fejleszto csoportot ajanlotta a gyerekorvosunk(az Egyesult Allamokban elo csalad vagyunk).Felhivtam oket,kulonbozo szakember latogat azota minket,hogy felmerje a gyereket.Azt mondjak autisztikus jeleket velnek felfedezni.Azota se ejjelem se nappalom.Gyonyoru kisfiu,baratsagos(tul baratsagos is talan),mindig mosolyog,tancol,szepen eljatszik.A problema:nem igazan hallgat a nevere ha szolitjuk,ha akarunk mutatni valamit neki,egyszeruen nem igazan figyel a mutatott dolog iranyaba,nem imital dolgokat,rettentoen duhos ha valami nem ugy tortenik ahogy o akarja stb.

Azt meg hozza szeretnem fuzni,hogy a mumpsz,kanyaro,rubeola oltast,ketszer!!!!!!kapta meg ket honap leforgasa alatt(9 honaposan es 11 honaposan)!!!A nover elfelejtette regisztralni az oltast,sajnos en meg pont aznap felejtettem otthon az oltasi lapot.Orvost valtottunk akinek szemet szurt,hogy nincs az oltas bejegyezve az oltasi lapunkra.Mondtam neki,hogy de megkapta a kicsi,csak otthon felejtettem aznap az oltasi lapot.Azt mondja akkor felhivja a varosi eg. kozpontot,ott regisztralva kell,hogy legyen.Nem volt!!!!!A nover elfelejtette!!!Mar sok ido eltelt azota,de ez az oltasi dolog mindig a gondolataimban jar.Lehet,hogy az okozott valami kart a gyermekunknel????Sajnos bizonyitani nem tudtam/tudom,ezert csak magamban orlodom azota.

Sziasztok,

Tegnap voltunk a homeopátiás doktornőnél, nagyon jól sikerült a találkozás, ma már kezdtünk is Saccharummal. Minden bizodalmam most a terápiákban van. De tegnap óta feldobottam és sokkal biztosabb vagyok a dolgomban ami a gyereket illeti.

Andrejnek!

ne várd meg a diagnózist, kezdjetek hozzá, mert ettől csak jobb lesz. úgyis csak orvostól orvosig küldenek sok esetben, mert 3 éves kor előtt nem nagyon meri kimondani senki a diagn.-t, vagy csak nagyon egyértelmű esetekben. Így pedig a drága idő is elvész, mire valaki azt mondja, hogy vigyétek gyógypedagógushoz, terápiára. A homeopátia mellett amúgy is kell fejlesztés, mert az önmagában nem elég, hiszen az értelmi lemaradást valahogy be kell hozni, vagy lassítani kell a visszaesést.

Mi úgy kezdtük, hogy az interneten találtam egy gyógyped lányt, aki hajlandó volt házhoz jönni. aztán meg mindenféle terápia sorra jött amit jónak találtam és meggyőző volt.

Üdv,julis

csak nem szabad elkeseredni!!! (mert az is elvesztegetett idő)

Mi Tőkés Attilánál voltunk - eddig még csak egyszer - sajnos emiatt még nem olyan sokat nem tudok mondani róla:

(-) a szerek beszerzését rád bízza (de ez nem olyan nagy probléma + erről meg tudom osztani a tapasztalataimat Veled)

(-) a férjem szerint kicsit kötekedős (szerintem inkább arról volt szó, hogy ha valamit nem fogalmaztunk meg elég világosan, azt nem hagyta annyiban)

(-) úgy érzem kicsit óvatos (alacsonyabb dózisokat írt elő, mint amiket a Tinus Smith könyvben olvastam - mind a homeopátiás szerekből, mind az étrendkiegészítőkből), de lehet hogy igaza van..

(+) nagyon alapos

(+) szerintem nagyon jól választotta ki a szereket

Összeségében jó a véleményem róla, nem gondolkodom azon, hogy más orvost válasszak. (De kiváncsi vagyok a Ti tapasztalataitokra is!)

Nagy Tisztelettel köszönök be Hozzátok!

Sajnos vagy nem, de nagyon érdekel az autizmus illetve ezen belűl az asperger szindróma is...nem vagyok gyógypedagógus, de valamiért nagyon a szívemen viselem ezeket a betegnek nem mondható embereket! Betegek, igen orvosi szakmai magyarázat van a viselkesésükre...mégis fantasztikus és feltáratlan a világuk,..jó volna mindent megtudni erről a fajta életről...olvastam pár könyvet is...mindegyik más történet...ami közös azok a tünetek...erősebbek, gyengébbek, távolabbiak, közelebbiek ehez a viláhgoz..

elnézést, hogy beleszóltam tudatlanul a topicba, de kicsit megörültem mikor megláttam, hogy van :-)

annyira megrendültem, amikor olvastam a történeteteket.

És igazából azt kívánom szivemből, hogy mire szeptember lesz, varázsolja ki a kisfiatokból a homeopata orvosotok a betegséget, hogy egyáltalán ne kelljen így diagnosztizálni sehol.

szia andrás!

én is csak megerősíteni tudom sirgát :)

én is félig-meddig diagnózis nélkül indultam neki az útnak. az enyém 3 éves, de még "csak" azt mondják, hogy autisztikus... nekünk azután lett gyerekneurológiáról diganózisunk, hogy elkezdtük a homeopátiás kezelést. szakértői bizottsághoz majd csak szeptemberben lesz időpont.

én nagyon hiszek benne, hogy ezeket a papírokat majd mint rossz emléket nézegetek és maximum arra lesznek jók, hogy segíteni tudjak vele és erőt adni másoknak, hogy van kiút.

az enyémke is atipusos, tehát mutat autisztikus jegyeket, de ugyanakkor vannak teljesen nyitott dolgai, mosolygós, barátságos, abszolút igényli és adja az érzelmei dolgokat, simogat, puszil, kötődik.

és a visszafejlődés sjanos nálunk is abszolút volt, 18 hónapos kora után...

viszont én már látok pozitív jeleket! mi egy hónapja diétázunk és kezdtük el a homeopátiás kúrát. most visszatért a jókedve.

a második adag után megint elkezdett folyni az orrából ronda zöld trutyi, szóval távoznak a méreganyagok.

hajrá! csak csináljátok, és számolj be időnként nekünk is!

Szia András!

A legjobb helyen vagy!(Az Általad említett orvost nem ismerem, de a fórumon biztosan megtalálod azokat, akik tanácsot tudnak adni, bíztathatnak, mert "egy cipőben járunk"!)Sajnos, hasonlót mindannyian átéltünk a diagnóziskor, és azt kell mondanom: jól látod. Az idő nagyon fontos tényező! Azt írod, Tomika megállt a fejlődésben - ez nekem azt mondja: szerzett autista. Amit a háziorvos mond, az igaz. Nem szívesen mondanak 3 éves kor előtt diagnózist. Ettől függetlenül - hogy nincs "papírod róla" -, szerintem nyugodtan konzultálhatsz Dr. Tőkés Attilával. Ahogy észrevettem, ebben a témában nem a papír a lényeg, hanem a beteg - és ez nekem nagyon szimpatikus hozzáállás!

Erőt, kitartást kívánok az úthoz Nektek is, és többi sorstársunknak is - nem lesz könnyű! De ilyenkor a "célszalagra" gondolok: a kisfiamra, aki EGÉSZSÉGES! Hiszem, az lesz. :)