Anorexia és bulimia (beszélgetés)

<b>Ha nem hagyjátok abba, törlöm a topikot!

Akit idegesít ez a topik, ne jöjjön ide, ne olvassa.

Akinek komoly problémája van, keressen szakembert, aki segít.

Akit zavar, hogy lereagálják a hozzászólásait olyanok is, akiknek nem tetszik, menjen olyan fórumokra, ahol hasonszőrűekkel barátkozhat.

Elegem van már belőletek. Mindkét oldalból, válogatás nélkül! És még a negyedét sem olvastam, mert nem akartam idegelni magam.

Utolsó esélyt kaptok a törlés előtt.

Szóltam.</b>

Érdekes, ezt most nem bántásként írom, de nem lenne jobb, ha ezt valakivel megbeszélnéd, lenne egy társ egy barátnő, akivel ezt kibeszélhetnéd, szerintem könnyebb lenne.... mármint nem csak ide írnál, hanem kimondanád magadból is?!!

Én Petrában azt látom, hogy nem engedi, hogy másé legyen az utolsó szó.. eléggé eldurvultak a dolgok.. és nem akarok senkit megnevezni mert még engem is jelzőkkel fognak megilletni! A depresszió ez más vállfaj.. elég nehéz kimászni belőle egyedül, nekünk az egyik rokonunk depressziós és már úgy van vele mindenki, a rokonságban, hogy nem segítenek neki.. elég agresszív, mert bántott fizikailag több embert is és mocskosan viselkedett, tehát még a segítséget sem fogadta el.. így hát lemondtak róla!

Mit tesz a szülő a gyermekével? Akinek nem inge ne vegye magára.. sokuknak nincs rájuk elég ideje.. leültetik a TV elé, vagy hagyják játszani.. mikor boldog úgy érzik nincs szükség rájuk, foglalkozhatnak mással. Akkor foglalkoznak vele, a gyerekek akkor érzik, hogy törödnek velük, mikor sírnak.. szomorúak.. úgy berögződik ez az egész minden emberbe, hogy ha valaki fel akarja magára hívni a figyelmet, szomorkodni kezd, de ezzel nem azt éri el, hogy foglalkozzanak vele, mivel az emberek többsége boldog akar lenni, és nem akarja, hogy mások rosszkedve átragadjon rá. -> az emberek többsége "undorodik" a depressziótól. De ha egyszer valaki benne van, egyedül nagyon nehéz kimászni belőle. És sajnos elég sok ember hiú ahhoz, hogy elsírja valakinek minden bánatát, más embereknek pedig, a saját gondja a legfontosabb. Petra esetét azért értem meg, mert én is voltam szerelmes.. és hiába minden szeretet, bizalom.. az időt amit vele tölthettem kihasználtam, hogy boldog lehessek végre.. nem azon fáradoztam, hogy az életem mesélésével szomorítsam el mindkettőnket.. és szerintem Petrának sem ez a célja.. Nightnak igaza volt abban, hogy nagyon sokan, ha tudtukra jut, hogy egy barátjuk depressziós/beteg elhagyják, mert nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, nem akarnak segíteni, nem tudják nézni a barátjuk önpusztítását. Night barátai ezért eléggé megcsappantak és mélyre süllyedt.. a vitának tényleg nemsok értelme van. Annyit mondok, ne értsetek mindent szó szerint. Néha olvassatok a sorok közt és arra gondoljatok, hogy minden mögött áll egy ok.. ami ide vezetett.. normális embernek tényleg eszébe sem jutna az anorexia fogalmával dobálózni. én a hazudozással kapcsolatban elmondtam egy történetet és bocsánatot is kértem. néhányan megis bocsátottatok, nem értem miért kellett újra és újra felemlegetni. a múlton már nem tudok változtatni, ha akartok gyűlöljetek érte egy életre. tény, hogy megpróbáltam először elvinni a balhét, mert nem akartam, hogy Night sz*rban legyen, ettöl függetlenül senkit nem kényszerítetten arra, hogy az legyen ami.. Petrát itt ismertem meg, nem ismerem régebb óta mint ti, mégis jobban megtudom őt érteni.. pszichológusok egyikünk fejébe sem látnak bele.. ezért megpróbálom én leírni azt amit látok..

Régen.. még óvodás koromban, nagyon gyakran nézegettem a pici pocakom.. de nemtudtam mitöl van az ott, nemtudtam, hogy az étel oka, hogy egyáltalán valamiféle evési zavar.. arra sem emlékszem, mikor kezdődött el, hogy nem akartam enni.. 8 éves lehettem, mikor elkezdtem minden nap a mérlegre állni.. reggel, este.. 9 évesen kőkemény 37 kilómmal minden egyes nap kidobtam a szendvicseim, amiket tízóraira kaptam.. egyszerűen nem bírtam megenni.. nem akartam.. 11-12 évesen 44 kilóval kezdtem el hashajtózni, mert gyűlöltem, hogy ennem kell, és nem lehetek olyan, amilyen szeretnék lenni.. egy betegség miatt, évekig voltam felmentve testnevelésből.. szinte semmi izmom nem volt.. 1-2 perc futás után a szívem ki akart esni a helyéről.. nem bírtam normálisan mozogni, talán ezért választottam a fogyásnak ezt a módszerét.. 13 éves korom körül kezdtem el vízhajtózni.. azóta is rendszeresen megtalálják a táskámban a régi uzsonnákat, amiket megkellett volna ennem.. van hogy egyszerűen kávén, cigin, rágón élek.. és néha fel sem tűnik az éhség.. van, hogy suli után jövök rá, ma még nem is ettem.. és akárhogy is vagyok 45 kg jelenleg.. én még mindig látom a hasamat.. és gyűlölök felvenni topot, bármilyen feszülő ruhát.. gyűlölök tesi előtt átöltözni mikor a barátaim is látnak engem ruha nélkül.. és ezen az érzésemen nem tudnak változtatni.. senki nem tudott engem rávenni arra, hogy megszeressem a testemet.. néha tényleg, feledésbe merül ez az egész, mikor elkezdem kitölteni az időmet.. ami kb ennyit tesz, hogy zülleni kezdek.. tényleg nem gondolkozom.. de legtöbb 2 hónap múlva újra és újra felerősödik bennem az érzés, hogy gyűlölök enni, hogy gyűlölök így kinézni.. és ezellen nemtudok tenni.. ha nem értitek meg és elítéltek engem hát tessék csak..

Talán be kéne tíltani ezt az oldalt...mert az itt lévők mind pegpróbálják kizárni azokat akik nem látják az anorexia káros oldalát...de az eszükbe se jut hogy amikor ők voltak azok...ha voltak...akkor nekik sem az első gondolatuk volt az hogy orvoshoz menjenek hanem az hogy fogyanak és tökéletessek legyenek!!!

Én már nem egyszer mondtam hogy hagyjuk ezt...de hiába ha ők folytatják a témát...dá hát nekem nincsen jogom bele szólni a felnőttek dolgaiba!!!

Nem?

Kb. úgy a 4. oldalon "kezdődött" a kis háború.. előtte meg az 5.en egy lazább beszélgetés folyt..előtte meg nem tudom mi volt, annyire nem izgat, hogy kimennyire fogyja halálra magát..!

Ja és nem akarok bántani senkit sem...

Ez nagyon igaz. Éppen ezért még az is sikerélmény nekik, hogy szidjuk itt őket. :( Erre írtam valamikor, hogy próbáljon/próbáljanak valami olyan tevékenységet találni, amivel kitűnhetnek, amivel elégedettek, ne ezzel próbáljanak kitűnni.

De különben igazad van, amíg ezzel sikerül elérni valamit, addig csinálják.

"a hozzászólásaitok alapján kizártnak tartja, hogy bármelyikőtök is anorexiás lenne."

Ez már én is mondtam, nem anorexiások, más bajuk van...

Ha ki akarna törni, megtette volna. Soha nem fog. Ha már hajléktalanokkal példálózol: neki legalább van mit ennie, van hol laknia, állítólag van, ki szeresse, mégsem megy semmire.Kövezz meg, ezt nem tudom tisztelni.

És igen, azt a hajléktalant sem, aki ócska indokokkal magyarázza azt, hogy hogyan került oda, ahol van. Meg lehet azt is magyarázni, hogy azért kezdtem játékgépezni, mert az apám ivott, elkergetett és ott voltak megértő haverok...Ja, miért nem a könyvtár felé ment??? Ugyan már, mindent meg lehet magyarázni, rohadt nehéz azt mondani, hogy igen, én voltam a hibás...

Sorry, drágám, egyikőtök sem anorexiás. Én az voltam, és csak messziről irigyeltem a vékonyakat, mialatt azt hittem, hogy dagadt vagyok. És bőgtem, mert nem értettem, miért nem fogyok a nemevés mellett.Ugyanis nem álltam mérlegre, mert az volt a fóbiám, hogy túl sok kilót fog mutatni. Nem is tudtam, hány kiló vagyok.

És: végigolvastattam a topikot egy pszichiáterrel, a hozzászólásaitok alapján kizártnak tartja, hogy bármelyikőtök is anorexiás lenne. Akinek itt valódi betegsége van az étkezéssel kapcsolatban, az Venes. Ja, és lehet őt is lehülyézni, a diplomájával, és azzal együtt, hogy egy neurológiai intézet igazgatónője. :) Jellemző lenne rátok.

És Petra valóban szánalmas. Nem az szánalmas, amibe beleszületett, hanem az, hogy ennyi idősen, és azzal az érettséggel, amilyennek ő tartja magát, azt gondolja, hogy bárhova eljut. A hullaházba, esetleg.

Mint ahogy az is szánalmas, hogy úgy gondolja, hogy itt rajta kívül mindenkinek arany élete, frankó gyerekkora volt.Örülök neki, hogy annyira normálisnak látszom, hogy így ítéli meg, és erre büszke vagyok. Mert nem arra kell büszkének lenni, hogy milyen szar múltam van, és mennyire hülye lettem ettől, hanem arra, hogy milyen szar volt, de én abból is nyertesen kerültem ki.

Ja, és Petra, csak azt lehet kiforgatni, amiben ellentmondás van. Tény, hogy én ezeket frankón megtalálom, talán, mert nem a fogyókúra köti le az agyamat.Te egyik oldalon állítod, hogy az anorexia jó, és ettől boldog vagy, míg a másik oldalon állítod, hogy a szar háttered szar következménye. Döntsd más el...Vagy inkább ne, szerintem nagyon megterhelne, ha valamivel szembe kellene nézned.