Vallomások

Annyira szerettem volna egy olyan fèrfit találni, aki engem irányìt, kezdeményező, ötletekkel jön, de mindig nekem kell kitalàlni, hogy hova menjünk, mit csináljunk, stb.

A 10 éves kisfiam még mindig velünk alszik egy szobában. Fél külön aludni.

Szülész- nőgyógyász a párom és nem tudok vele őszintèn beszèlgetni gyermekvàllalàsról.

Megittam 2 pohár bort. Asszem' becsíptem. 😄

Plátói szerelmet érzek egy 10 évvel fiatalabb fiú iránt. Reménytelen, nem szeretem ezt az érzést.

Magányos vagyok, senkitől nem kapok szeretetet, ölelést, egy kedves szót. Nincsenek barátaim, nincsen párom. Reggel nincs értelme felkelni az ágyból. Nem lehetek önmagam, nem hordhatok olyan ruhákat amilyeneket szeretnék. Senkinek nem vagyok fontos.

A kettes üléseken a buszon, mindig belülre ülök, hogy az utastársaimnak is legyen hely. Velük ellentétben, akik mindig kívülre ülnek, hogy elférhessenek egyedül!

Oshawa diétázom és nagyon éhes vagyok!

Csokit zabálok és ma mirelit pizzát ebédelek. 😄

Az állásinterjún megkívántam az esetleges jövendőbeli felettesemet.

Ismerkedem egy pasival. Meguntam hogy várjak, szóval életemben először én kezdeményeztem s igaz hogy csak blöff, de picit rámenősebb vagyok mint általában. Aki mer az nyer!

Nem tudom, hogy napi 1500 kcal, 30 g zsír, 120 g szénhidrát bezabálásnak számít-e.

Összevesztem a főnökömmel, de nem hagyom magam, hogy lenyomjon a dumájával.

Kellene a Dalai Lámától olvasni. Vannak tőle könyveim, de porosodnak. :-(

Akkor is megszerzem ha ezért mindenki utálni fog!

Diétázom... de ma véletlenül bezabáltam.

Idős /81/ korom ellenére reménytelenül beleszerettem a levelező társ nőmbe! A kapcsolatnak reális jövője nincs! Ennek ellenére lelki beteg lettem és pszichiátriára járok, de nem tudok elszakadni tőle!

Pár hónapja írtam egy lelkisegély szolgálatnak, sokáig írtunk egymásnak, de egyszer csak megszakadt a vonal. Nem tudom, hogy az internet szakadt meg vagy ő lépett ki.

Másnak hisznek, mint aki vagyok, még a saját szüleim is.

Csóró vagyok.

Régen, ha egy pasinak nem tetszettem egyszerüen kinevettem. Ma már ha ilyen van: megfutamodok, kerülöm és szó szerint én "bujdosom" előle, mert szégyellem hogy nem akar engem.

Olykor csak azért túlórázom a másodállásomban, mert így burkoltan megvárhatom pár -általam kedvelt- későn beérő férfi kollégámat.

Jól főzök, de mióta egyedül élek, lusta vagyok főzni magamra, a gáztűzhelyet be sem kapcsolom. Inkább eszem kifőzdében, gyorsétteremben vagy hideg kaját.

Egyáltalán nem érdekel hogy elítélnek, mert nem szeretem a gyerekeket. Már nem is fogom őket megszeretni, így 50 évesen sem.

Felnőtt fejjel életem első plátói szerelmét élem most meg. Belezúgtam a pasiba, de sosem történt semmi köztünk, nem is fog, ráadásul rég nem láttam... talán nem is tudja mennyire oda vagyok érte. Borzasztóan hiányzik s most eltört a mécses. 😢

Nem vagyok szerelmes, és nem is akarok az lenni 45 felett sem. 😊

Komplett hülyét csináltam magamból kétségbeesésemben.

Nem vagyok egyedül!

Szeretem? ....nem szeretem a menyem? Nagy kérdés, de a fiamnak fájna az igazság.

A fiú, már nem fiú, hanem férfi. Szexi és intelligens, én meg vén majom vagyok, hogy belezúgtam.