Vallomások

Halálosan idegesít egy kolléga, aki férfi létére ismételten úgy megsértődött egy ártatlan félreértésen, mintha belerúgtam volna a kedvenc kutyájába. NŐJ FEL OLIVÉR, TE ÓRIÁSI P...I!

Nem tudom hogy megműtessem-e a köldöksérvemet, vagy túl kocskázatos lenne.

Mindig rászólok a velem beszélgetést kezdeményező emberre, hogy ha kérdez valamit a válasz is érdekelje, ne a telefonját simogassa!

Nekem sincs fb-om, pedig én a 40-es korosztályhoz tartozom. Azt vettem észre, hogy azért csinálom a képeket, hogy posztolni tudjam és nem azért, hogy örömöt leljek benne. Azt hiszed, hogy te használod a netet? A net használ téged! Jó reklám...

Tegnap kiderült, hogy nem csak mellrákom van, áttétek is vannak. Szopóágra kerültem.

Tegnap találkoztam egy férfival a boltban. Minden meggyőződésem róla, hogy egy démon.

Többször is lefeküdtem már anyukám unokaöccsével és sajnos érzelmileg sem vagyunk egymásnak közömbösek.

Új kolléganőm nagyot nézett, mikor közöltem, hogy max. 10-11 óra a munkaidő az irodánkban. Nem értettem mi a baja, hiszen tudta előre mire jelentkezett.

Nem volt étvágyam erre a pizzára ma, 5 cm-es és megégett perem, nem akarom kitörni a fogam. Inkább ettem zsíroskenyeret. Láttam, nem értette a rokonság.

Szerintem gyerekes, amikor egy felnőtt ember némasággal, hallgatással büntet. Miért nem lehet megbeszélni a dolgokat? Kommunikálni egymással?

Ha rajtam múlna kitiltanám a munkahelyről az okos telefonokat, mert egész munkaidőben a kezükhöz van ragadva a kollégáknak.:(

Tervezgetünk a marokkói barátommal. Ünnep van náluk. Most kevesebbet beszéltünk a napokban.

Sajnálom az internetfüggőket, nem tudnék együtt élni egy olyan nővel, aki egész nap netezik és csak virtuálisan él.

Azt mondta az olasz barátom, hogy költözzek a házába, éljek vele, meg azt is, hogy beszélgetett már rólam az édesapjával. Úgy tűnik tényleg komolyan gondolja. 🤗

Nem festem magam, mert érzékeny a szemem. Fénytől, széltől könnyezek. A vízálló is lejön. Biztos savat könnyezek. Már sminkcuccom sincs, mindent kidobtam.

A 20-as korosztályhoz tartozom, még sincs facebook-om. Utálom, semmi értelmét nem látom.

Felhívtam a lányom és behívtam a munkahelyemre, hogy együtt legyünk, és inspiráljam.

Én nem bírom elviselni magamon az ékszereket, semmi nyaklánc, gyűrű, karkötő. Csak egy óra és egy pár fülbevaló, abból is nem a nagy csüngős.

Nem bírom magamon elviselni sem a púdert, sem az alapozót, de még a BB krémeket sem.

Legszívesebben agyonütném, de tudom, hogy a férfiak és a nők nem egyformán gondolkodnak. Hiába ő volt a pöch én mentem a menthetőt a nyugalmammal. Nem hagyom, hogy elrontsa a napom. Többet ésszel, mint erővel! 😉😋

Nem tudnék Pesten lakni! Nagyon nagy a nyüzsgés és a tömeg!

Borzalmasnak tartom, hogy sok ember itt éli az életét!

Nagyon idegesít, hogy a kolléga az egész munkaidőt végig fütyörészi hangosan az irodában, ráadásul még figurázza is.

Olyan ideges vagyok. Csupa kellemetlen dolog történik ma velem. Hol rontottam el?

Tyúkszem visszavonva. Egy nagy pattanás. Mondjuk így is fáj. :(

Nagyon sokat sírok amiatt, hogy nekem nincsenek olyan felsőkategóriás sminktermékeim, mint az egyik barátnőmnek. Olyan szép sminkeket alkot az amúgy is szép arcára. Én sem vagyok ronda, de drogériás minőséggel nem lehet ugyanazt a szintet elérni.

Töröltem egy ismerőst a Face-n, mert megjegyzést tett arra, hogy egyik fotómon "villogtatom a 45-ös lábaimat, aranyszandiban, kígyóbőr mintás rövid nadrágban, vörös körmökkel". Ennyi évesen szerinte ezt mégsem kellene. Akkor mehet, ne is maradjon!

Nem szeretem, mikor valaki direkt cifrázza az ásítást, csámcsogást, böfögést, pukit! Tudja hogy undorodom tőle, mégis annál jobban csinálja. Legszívesebben tanítanám a jó modort.

Fogytam mellből:) C-ről B kosaras lett:D

25 éves voltam, amikor meghalt édesanyám, 37 mikor édesapám. Mindketten nagyon fiatalon hagytak itt. 39 éves vagyok és árva, borzasztó érzés.