Vallomások

Sokkal könnyebb lenne a betegségemmel együtt élni, ha a környezetem megértő és elfogadó lenne.

Rettegek a koronavírustól.

Nem tudom elhinni, hogy 4-5 óra kerti munka után még van kedve valakinek tornázni. Fogyni én is szeretnék, de ehhez nincs erőm.

Nem érzem már feszélyezve magamat a vírus miatt. Nem érdekel... Ha idegeskedek miatta akkor sem lesz jobb a helyzet..., szerintem április végére már "minden nyitva lesz" iskola, óvoda stb...

Remélem sokan tanulnak ebből a helyzetből.

Mindennél jobban szeretem! <3

72 éves vagyok, de magamat nem féltem, jó a tüdőm és nem is dohányzok. A fiamat nagyon féltem, már csak fél tüdeje van és még mindig nem elég neki napi egy doboz cigi, neki másfél kell.

Ha valaki azt mondaná most hogy menjek le egy bányába és hozzak fel 100 kg szenet, lemennék.

Vágyom egy ölelésre, szeretetre, jó szóra...

Bevallom, szingliként titkon arról fantáziálok, hogy milyen lenne 2 hétre összezárva lenni a pasival, aki bejön nekem. Hhmm..el tudnám viselni.😄

Néhány napja kaptam a hírt a doktornőtől, a lassan 8 hónapja húzódó vizsgálatról. Gyulladás van az agyamban, agyvíz mintára lenne majd szüksége, de a vírus miatt nem tudunk tovább vizsgálódni. Szörnyen elkezdtem aggódni.:(

Nagyon szeretem ezt a karanténosdit, jól elvagyok a gyerekekkel itthon, jobb mint a szürke hétköznapok.

Feszültebb vagyok, amióta ez a koronavírus-mizéria tart. Nem mondom, hogy nem félek. Elsősorban az idősebb családtagjaimat féltem!

Nem könnyű az otthonról végzett munka. Összezártság, veszekedés, vita, gyerek, háztartás, stb.

Rossz anyának érzem magam :-(

Fáj a hiánya...

Utálom ezeket a dolgokat: távmunka, gyerekek tanítása, főzés, takarítás. Gitározni viszont szeretek.

Fulladok, nehezen kapok levegőt a maszkban.

Eltart a férjem, jól keres. Ő vásárol, süt-főz rám. Én nem főzök, úgy rendelek ennivalót. Megtehetem. :)

Optimistán látom ezt a vírus helyzetet. Szerintem húsvét után helyreáll a rend!

Ha hajnalban felébredek, mindig hoxázom.

23 éve szeretjük egymást. Szinte minden délután együtt vagyunk. A legnagyobb veszteségemben, kínomban mellettem volt, segített, szeretett. Ez így túl szép lenne. Felesége van, felnőtt gyerekei, akik tudják, hogy vagyok. Igaz, már nem zaklatnak.

Meg akarok szüntetni valamit, de nem tudom hogyan.

Nem segítek olyan embernek, aki folyton másokat bánt.

Olyan jó lenne valakivel megosztani a gondolataimat... Tanácsot kérni és kapni...

47 vagyok és küzdök a havi bajjal. Mikor múlik el már?

Mindenhol azt reklámozzák! Maradj otthon, rendelj kaját! Itthon vagyok. De milyen pénzből rendeljek minden nap? Inkább főzök olcsót.

Nem vagyok begyöpösödött vénasszony, de a szomszéd ház tele ricsajozó gyerekekkel, sikongatnak, kurjongatnak, idegesítő cseppet.

Eddig is remete életet éltem a nagyváros közepén. Így, hogy most ez kötelező is lett, nekem semmi gondot nem jelent betartani!

És megtörtént. Nem bánom. Azt bánnám, ha nem tettem volna meg.