Vallomások

Jönnek már a hányingerkeltő karácsonyi reklámok. A 80-as, 90-es, 2000-es években még szerettem őket, de ez a mostani gátlástalan, cukormázba csomagolt "Vásárolj össze mindent!" impulzus a gyomortartalmam kiürítésére ösztökél! 🌲💸💸💸🤢

Minden hobbimat meguntam.

15-20 éves dolgokon gyötrődök.

Sikerült megvalósítani egy álmomat, célomat! 🏆 Pedig mindenki ellene volt, korlátozott, akadályoztatott benne! Most gyönyörködöm a hitem, a kitartásom, a kockázatvállalásom, és az erőfeszítésem gyümölcsében! ✨✨

Ittam egy doboz Rákóczi sört, kenyérrel ettem Pick Rákóczi szalámit, desszertnek meg egy szelet rákóczi túróst. Nem jöttem rá mi a hasonlóság bennük.

Unom, hogy állandóan aljas megjegyzései céltáblája vagyok. Finoman hátulról mellbe. Jön az érzés hogy tőrt döftek a gyomromba. Már nem háborodom fel, megtanultam nyugodt maradni. Sőt már képes vagyok ebben a stílusban visszavágni. Mély elégtételt ad.

Még egy kicsi időt adok, de nem fogom hagyni a csenddel büntetést.

Valamelyik nap mégis összefutottam a boltban a volt viszonzatlan szerelmemmel. Még mindig olyan helyes, sármos. Felkavart.

Ajándék a szeretetnyelvem, a karácsony az én ünnepem! 🥰🎄🎁

Külföldön ha magyarokba botlok, sosem jópofizok, inkább elhúzok onnan gyorsan.

Karácsonyra mindig olyan ajándékot adok, ami a másik kényelmét szolgálja.

Nem érdekel az előrejutás, sem a dolgok hajkurászása, sem ez a beteg világ. Átadtam magam a jelen pillanatnak. Van ami van, lesz ami lesz. Élek, ameddig élek. Egyszer úgyis meghalok, akkor meg minek feleslegesen bármin is görcsölni?!

Sosem fizettem még önkiszolgáló kasszánál, nem tudom hogy kell és ciki lenne bénázni, főleg készpénzzel. Legutóbb vagy fél órát álltam sorba a kasszáshoz egy kólával meg egy keksszel. :(

Nem vagyok már fiatal, de azon agyalok, hogy emigrálok és új életet kezdek külföldön.

Olyan sokszor hülyézett már le, hogy már én is elhiszem, hogy értéktelen vagyok.

Nem szabad senkinek se megfelelni! Ez az 1 életünk van, és a mi életünk! A halál úgyis elvesz mindent! - Ez a gondolat jutott az eszembe!

Azt mondta egy ismerősöm, hogy azért vagyok beteg, mert túl sokat megyek orvoshoz. Majdnem kiröhögtem, de nem akartam konfrontálódni.

Úgy lennék könyvtáros.

Sík ideg vagyok. Hogy lehet 19 hónapon keresztül szervezni egy szülinapot, nem értem. Azt, hogy 2 embert meghívjon 40 percre.

Kölcsön adtam valakinek valamit, de eszébe sem jut, hogy visszaadja. Napi szinten találkozunk és csak megy a jópofi... Egyre kellemetlenebb. Azt hiszem szólnom kell neki.

Vele azt a földöntúli boldogságot éltem át, mint senkivel! Csak mert létezik! Van viszonyítási alapom!

Mi az ami előre hajt?! Már semmi! Talán Valaki... És ennyi!

Még mindig túl sok ez a három teher. Az SM, a rák és a demens szülő úgy érzem, betemet, megfojt.

Kedvenc mobilos játékom a Gossip Harbor. 104-es szinten vagyok. Amikor csak lehet játszom vele, alig várom, hogy töltődjön az energia.

Sírni tudnék, mikor jön, hogy fáj a feje és a gyógyszer bevétele után fél perccel gyógyszert követel.

Szeretem az életem, nem cserélnék senkivel. Van benne jó is, rossz is, de nekem mégis tökéletes.

A zöld az én kedvenc színem.

Számomra a legbiztosabb rossz hír ezerszer jobb, mint a bizonytalanság. A rossz hírt képes vagyok a helyén kezelni, ám a bizonytalanságba "kissé" beleőrülök, ami folyamatban van, hála ....nak.

Azon gondolkozok, hogy az egyszem macskámhoz veszek egy kis testű papagájt. Jól elszórakoznának, és nem unatkozna a macska.

Lassan válóok lesz a férjem azon mániája, hogy a konyhai szemetes tartalmát átbogarássza, mert szerinte sok olyan dolgot dobok ki, ami még jó valamire.