Vallomások

Én is elrejtettem a fészbukon a születésnapom dátumát és a sok köszöntés helyett csak néhányat kaptam, de sokkal jobban esett, mint az eddigi sok-sok felszínes, jelentéktelen üdvözlet.

Félek, hogy végleg elhagy a férjem. Mindketten hibáztunk, de nem tudom hogy bírom ki újra, hogy összetörik a szívem.

2 hónapja szüntettem meg a Facebookomat. Tök jó nélküle. Igaz, egyetlen ismerősöm sem tudja az új telefonszámomat, de senki sem hiányzik. A családom számít csak! 26 éves vagyok.

Van testvérem, de mégsem... Nem vagytok egyedül. Nővérem majdnem 50 éves, de még mindig azt várja, hogy a család istápolja. Anyánknál él, de mégis mindig bántja őt, eddig csak verbálisan. Nem bírom kirakni sem a lakásból, pedig az lenne a legjobb.

Néztem a képeimet és érdekes módon akkor voltam a legszebb. mikor a legboldogtalanabb.

Minden egyes alkalommal lelkiismeret-furdalásom van, amikor eszem.

Kb. fél évvel ezelőtt, két házasság után - utóbbi özvegység 8 éve - írtam, hogy várom a herceget fehér lovon - így 60 évesen... Azt hiszem megtalált :-)))

Komoly munka van mögötte, hogy nem vagyok önsorsrontó.

Szerintem a facebook egy betegség és jobb lenne a világ nélküle.

Megmutattam a Facebookon, mennyire sportos, ügyes gyerekeim vannak. Mindhárom egy csoda.

Aszexuális vagyok.

Várom már a pénteket, hogy megtudjam sikerül-e a tervem. Remélem igen.

Annak üzenem, akinek van bátyja de mégse: ugyanebben a helyzetben vagyok, csak nővéremmel. Megértelek, nem vagy egyedül! Sokáig küzdöttem emiatt lelkiismeretfurdalással, de nem a mi hibánk!

Társkeresőn ismertem meg. Én kiléptem. Hogy ő kilepett-e, azt nem tudom. Most álprofillal tesztelem.

Van bátyám de nincs bátyám, soha nem számíthattam rá. Ha nem muszáj, hozzám se szólt. Utál engem a családom. Soha nem köszöntött fel. Amikor gyerek voltam sose tanított semmire, mint az igazi testvérek. Egy idegent többre tartok.

Ahogy vége lesz a tanévnek, az egyik túlposztolós anyukát törlöm az ismerőseim közül.

Nagyon kedvelem Yoko Ono munkásságát és egész lényét. Elszomorít, hogy a véleményem kívül esik a “normalitás” halmazán. Riasztó, hogy a zenetörténetet, és az ízlést illetően is létezik véleményterror.

A betegségem miatt, lehet nem tudom befejezni az idei félévet a főiskolán. Nagyon szomorú vagyok, annyira szerettem volna végre lediplomázni 32 éves korom előtt. Sajnos csak most lett lehetőségem továbbtanulni, erre itt ez a betegség. :(

Szeretnék újra csak anya lenni!

Anyám betegesen gyűjtögeti a virágokat. Nevelget egy száraz csonkot, mondván "kihajt az még". Ha szóvá tesszük, hogy ez nem normális dolog, akkor megsértődik. Szerintem tök ciki, hogy mindenhol nevelt növények vannak, amik nem szépek.

Egyetlen barátnőm külföldre költözött. Jelenleg úgy érzem, vége a világnak.

A pasim nélkül költözök Angliába! 7 hónapja borzasztó a kapcsolatunk, igénytelennek és gusztustalannak látom:(. Csak akkor lehet vége, ha elmegyek..

Nem vagyunk egyformák. Barátnőm apja mondogatta, egy nő legyen kicsi és formás. Volt az öreg vagy 150 cm mély 😆😆 A nők legyenek sokfélék. Mindenkinek más az ideálja. Majd 180 magas vagyok. Nyakig erő lábakkal.

5hónapja szakított velem. 2hónapja semmit sem tudok róla. Jobb is így, de sokszor azon idegeskedek mi van ha neki hamarabb lesz párja és nem fogom tudni feldolgozni. Szeretnék végre kiszeretni belőle, hogy ne érdekeljen és ne is gondoljak rá!

Utálok messengeren lelkizni, fontos témákról beszélni, csak élőben szeretek minden ilyesmit elmesélni másoknak.

6 éve élek házasságban és soha eszembe sem jutott, hogy nevet változtassak azért mert férjhez mentem. Nem az 1800-as években élünk, ahol jelezni kellet melyik férfi tulajdona vagy. Az „xy-né”-től pedig egyenesen hányok!

Azt mondják, csak rajtunk áll a boldogságunk. Ez nem igaz, nem hiszem.

8 éve vagyok kapcsolatban. Van egy gyerek 24 vagyok most. Úgy érzem mindig is megcsaltak, de sosem tudtam bizonyítani. Magányos vagyok és nincsenek barátaim, mert ő senkire sem nézett jó szemmel, a nők pedig mindig rámásztak.

Utálom az egész életem. Semmi öröm.

Édes hármasban volt részem.