Távkapcsolatban élők fóruma (beszélgetős fórum)
"kijött rajtam egy pattanás...." nevű fórum és hasonszőrű cimborái....:)
én má' alig merek írni, még vki a Dunának megy....:D
inkább lavírozok, vadászom a sejtelmes fórumcímeket de most mintha megállt volna az élet....:(
hetente találkoztok legalább? vagy havonta? vagy neaggyisten évente....:o
Csongrádon,tőlem jó kemény 300 km!:SS
Én is észrevettem,hogy haldoklik! :(
Hát,hogy a viharba ne bolonduljak meg?Ennél jobban már úgy sem tudok!Mindig is egy őrült tyúk voltam! :DDDD
Melyik hsz re gondoltál?:-)
merre van az a nagyon messze?
amúgy dehogyis szellem, tiszta unalomban voltam, haldokolnak a fórumok....:S
há' meg azé' ne bolondujjjjá, így már értem bolondozós hozzászólásaidat....:DDD
merthát vhol ki kell élni magunkat....;)
Üdv!Deeee,olyan mintha szellemet "láttál"volna!:DDDD
Most már én is a távkapcsolatban élőkhöz tartozom! :DDD
Ne is mondd,megbolondulok nélküle! :S
na neeeeeeee.......maga itt? :DD
üdvözlet magányos asszonyság....:)
mármint hogy hogy?
a legjobb a net szerintem, pl.: msn, skpye...ezek ingyen vannak...
a telefon "kicsit" húzós...
Sziasztok!
A barátommal 2 hónapja költöztünk össze, ide s tova 2,5 éve együtt vagyunk. Kapott egy munkát...kb 140km-re innen, nem nagy távolság, de nem tud hazajönni, mert korán kezdenek. Heti egy napot tudunk együtt tölteni...egyetlen egy napot...vannak ennél rosszabbak is, de nekem ez annyira nem megy. Nem tudom lefoglalni magam, nem tudok erős lenni, nem tudok élni sem, mert hiányzik...és tudom, h boldognak kellene lennem, mert végre azt csinálja, amihez igazán van kedve, de nem megy...próbálok erős lenni, próbálom elhitetni magammal, h jó lesz ez...de nem megy. Annyira szeretem, én nem akarom őt elveszíteni, de nem birom ezt tovább. Valaki mondjon vmit...kérlek...
Szia Tittus:-)
Meglátásom a leírtak alapján:
1.Legszebb, legbulizósabb fiatal éveidet egy kapcsolatba építetted bele, melynek sosem volt/van jövője.
2.Ha 3x is ugyanazzal az emberrel létesítettél teljesen mindegy milyen hormonális töltésű kapcsolatot, akkor nincs meg benned már a tisztelet ez iránt a férfi iránt és a hitedet is elvesztetted a kapcsolat megélésének lehetőségéről.
3.Ha tudtál volna kötödni máshoz és ezért szakítottad meg a jogászoddal a kapcsolatot akkor neked már érzelmileg sincs szükséged a török/osztrák kapcsolat ápolására.
4. Fiatal vagy még nagyon ahhoz, hogy egy ilyen bizonytalan kapcsolatban élj, melyben semmiféle ígéretet sem kaptál és kikacsingatsz belőle.
5.Erősnek kéne lenned és lezárni ezt a 10 éves kapcsolatot ha csak nem akarsz bizonytalanságban és hitegetések közepette élni úgy, hogy nap mint nap csak a te reményeid tartják fenn a kapcsolatotokat.
Ne haragudj ha nem esnek jól a szavaim, de nekem ezek a gondolatok jutottak eszembe az általad leírtakról!
Új vagyok itt és azt hiszem, hogy csak tőletek, hasonszőrű sorstársaktól kaphatok talán valamilyen értelmes választ, tanácsot. Alapfelállásom:
10 éve vagyok együtt párommal, ő török származású osztrák, de a normálisabb fajtából, iskolázott + meg minden. A gond a munkájával van. Projektmanager a kőolaj, földgáz brancsban, ez azt jelenti, hogy soha nincsen fix helyen, a 10 év alatt kb. 6 országot jártam meg mellette. A kapcsolatunkat az elején egyikünk sem gondolta komolyan, ő nős volt gyerekekkel én meg fiatal, de úgy gondoltuk, amíg Magyarországon lesz, majd jól kijövünk egymással, aztán valahogy nem tudtuk egymást elengedni…. Az elején 8 hónapot éltünk együtt, ebből lett utána átlag kétheti 1xi találka kb. 1-2 évig, aztán beindult a business a balkánon. Idestova 7 éve szinte a havi 1x is nehezen van meg, de az igazi csúcs 3 éve kezdődött: 2 havi 1x. Soha nem csaltam meg a 10 év alatt egészen mostanáig. Kiakadtam, mert a nyárra tervezett 2 hetes szabadságunkat, amit még februárban egyeztettünk!!!! lefújta, az a buzi Nabucco megállapodás beleköpött a levesünkbe…, ja és a 10 év alatt 2 x voltunk nyaralni egy-egy hetet!! Bánatomban a 10 éves évfordulónk estéjén egyedül részegen sikerült egy társkereső honlapon regisztrálnom magam, ahol állapotomnak köszönhetően le is írtam nyíltan, nekem „csak” szerető kell. Jött is válasz ezer és sajnos az egyiknek, egy intelligens jogásznak sikerült is elcsábulnom párszor, szám szerint 3x. Most azonban, hogy észrevettem, hogy sokat gondolok rá (nem a páromra) befejeztem vele a dolgot. A párommal viszont a szabi miatt jól összevesztünk, azóta valahogy magunk sem tudjuk hogyan is állunk, ő azt mondja, most már ideje lenne végre eldöntenem, tudom-e élni ezt az életet, vagy nem, ő nagyon szeret, de már nem bírja látni, hogy állandóan ugyanoda lyukadunk ki (nem tudom, hogy így kell-e ennek lennie, hogy csak én hozok áldozatot)…. És én miért nem tartok vele? Mert van egy beteg édesanyám itthon, akit senkinek sem tudnék a gondjaira bízni, nem rángathatom magammal országról országra. Van jól fizető állásom, a munkámat nagyon szeretem, nem tudom, mit kezdenék mellette a 4 fal között mindig idegen helyen, ahol senkihez sem tudok szólni…..+ idén vállalkozásba is kezdtem…
Most ott tartok, hogy azt kérdezgetem magamtól, hogy tényleg szeretem-e őt és lesz-e valaha lehetőségünk együtt élni? Nem akarok úgy gyereket nevelni, hogy az évente 4-6 x látja az apját. Ráadásul szexuálisan is eléggé aktív vagyok, megőrülök sokszor a „magányban”, ez is hozzájárult a félrelépésemhez, annyira vágytam egy férfi érintésére…..
Viszont nem tudom az életemet elképzelni nélküle, lehetetlen lenne, de így sem megy már, úgy érzem…vagy most mi van????????????
Még 1 apró adalék: 2 évvel ezelőtt szakítottam vele, hogy nem bírom tovább, hogy nős (család tudott rólam), erre elvált, Ő, EGY TÖRÖK FÉRFI, bár utólag azt mondta, könnyű volt, már sokkal hamarabb meg kellett volna tennie, megrendezett házassága volt, 18. szülinapjára kapta az asszonyt ajándékba…..ezért is választott anno ilyen melót, hogy minél többet legyen távol otthonról. Viszont emiatt, úgy érzem, én lennék a világ legnagyobb szemete, ha most meg otthagynám. Ki maradna neki?? SEGÍTSÉG, ebbe bele lehet őrülni…
Hellóka!
ANERITA: Tényleg kevés az együtt töltött időtök! Gyerkőcőtők, hogy viseli?
JUTKA: Esély sincs, hogy kimenjetek utána?
Én virtuálisan ismerkedtem meg a férjemmel és nemsoká utánna ujra kiment külföldre dolgozni,néha megszakitásokkal egy kicsit volt itthon,szóval igazábol ő is kint van az eleje óta.Amit elvesz külföld tőlünk nem hiszem hogy pótolja a ház amit megvettünk biztosan akkor sem laknánk az utcán ha nem ment volna ki csak akkor máskép szerveztük volna az életünket.Persze tök jó hogy nem kell többnyire gondolkodnom vehetek e a gyerekeknek túró rudit bár nagy luxus dolgokra nem költünk .
Én speciel egyre nehezebben viselem és ő is,kétesélyes hogy rámegy e a kapcsolatunk vagy sem...szóval nem igazábol az anyagiak miatt sem éri meg
Szia Gligi!
Akkor Te elég könnyű helyzetben vagy, ha minden héten itthon van a párod:)
Most már elviselem, tudom, hogy valamit valamiért, de elég sz@r.
15 éve vagyunk együtt és 12 éves házasok vagyunk, 10 hónapja van kint és ebből ötször volt itthon, ami azt jelenti, hogy kb 2 havonta láttuk egymást egy hétre. Azelőtt viszont még egy napot sem töltöttünk külön.
Hellóka :-)
Mikor mi megismerkedtünk, már akkor is kint dolgozott és mi így alapítottunk családot is, tehát lehet ezért gondolom így. Azért nekem nem oly vészes hisz minden héten itthon van :-)
Volt idő mikor csak 3 hetente jött haza, de hát valamit valamiért!
ANEHRITA: Nagyon nehezen viseled ezt az életvitelt?
JUTKA: Hitel van nálunk is, de az az én első házasságom hozadéka. Ha nem vettetek volna föl hitelt akkor meg tudtátok volna szerezni azt ami miatt kellett?
Szia!
Én már csak GYES-t kapok és már azt sem sokáig:(
De én most is azt mondom, hogy nem megéri, hanem elfogadjuk, valamilyen szinten beletörődünk, hogy külön a család, csakhogy ki tudjuk fizetni a hiteleket, a számlákat.
Helló :-)
Én itthon vagyok a kicsivel GYED-en és ha a férjem nem dolgozna Ausztriában akkor nem tudnánk a rezsit sem kifizetni abból amit én kapok, ha itthon dolgozna akkor pedig nem lenne folyamatosan munkája. Tehát megéri, mert ki tudjuk fizetni a számlákat és ételre is kerül az asztalra. És szerintem ebból a szemszögből nézve mindannyiunknak megéri :-)
Helló Neked is!
Ezen én tudnék vitatkozni, de nem is... Inkább nem jó a megfogalmazásod, nekem nem éri meg (és a páromnak sem, és a gyerekünknek sem) és nincs így értelme, de muszály.
De jó neked, ha Ti azért vagytok külön, mert így megéri.
Helló mindenkinek :-)
Mindig jusson eszetekbe, hogy van értelme így élni, mert megéri!
Szia Jutka!
Persze, hogy nem baj, ha időnként benézel:)
Szívesen látunk Téged is!, de azért jobb lenne, ha nem lennénk távkapcsisak.
Szia!
Jogos,én sem bántam annyira,de azért jó lett volna legalább egy hosszú hétvége.
Biztos,hogy a férjeinknek rosszabb,hiszen ők egy idegen országban vannak,idegen emberek között.Nekünk azért csak vannak itthon családtagjaink.
Köszönöm a megnyugtatást.:):):)