Távkapcsolatban élők fóruma (beszélgetős fórum)
Húúú, ez most egy kicsit megrendített! Én nagyon félek a párom elvesztésétől, mert benne tényleg megtaláltam mindent, ami egy számomra ideális férfiban meg kell legyen. Mi 7 hónapja élünk távkapcsban es nagyon nagyon rossz, nehéz. Én itthon két gyerekkel, ő kint egy vadbarommal egy szobában, ostromoltam féltékenységgel, számonkértem, aztán még skypeon is összebalhéztunk, több napig nem szólt hozzám, de világosan értésemre adta, hogy nem érti mit művelek, neki én kellek, senki más, szeret, stb,stb. Iszonyat szar volt a január. Ő tiszta ideg mindennap, én szintén, hiányoznak az esti ölelések, a beszélgetések, vagy csak simán az, hogy mellette lehessek, hogy együtt lehessünk. Olyan rövid ez az élet!
Világ életemben bizalmatlan voltam mindig is. DE: mennyire igaz, hogy a bizalom a legfontosabb egy kapcsolatban, persze az őszínteség mellett.....
Igazságtalan a sors, annak tartom. Annyira megküzdöttünk egymásért, egy csomó mindent kibírt már a szerelmünk, amiket csak el tudtok képzelni (hazugság, megcsalás, megbocsájtás, válás az exférjemtől, gyerek, láthatás, bíróság, stb, stb.) Többször majdnem szét is mentünk, de nem tudunk egymástól elszakadni, jött Regina, aki már lassan 8 hónapos, és nekünk külön kell lennünk, mert még ha lenne is itthon meló, az a pénz, amit fizetnek érte, mire lenne elég? Csak adná a JóIsten, hogy valami fix helyben levő meló összejöjjön neki ottkint és már húznánk is ki mellé.
....
Tarthat éveken keresztül egy távkapcsolat, úgy hogy mindaz amit ketten építetteünk fel, a szerelmünk,az álmaink ne vesszenek el, hogy aztán újra egymással lehessünk, újra megtanuljunk egymással élni, mert azt már tudom, hogy egymás nélkül nehéz, mondhatni nem megy.
Sziasztok!
Újból itt vagyok. Párom ma reggel utazott megint Frankfurtba. Legutóbb 37 napot volt kint. Itthon jobb kedve volt, de félek megint maga alá csúszik a sok stressz és a mi hiányunk miatt. Azon vagyunk, hogy kimehessünk mi is, de sajnos március közepétől már Drezdában fog dolgozni, és ott nyár végéig, persze közben hazajön, csak így, hogyan teremtsünk otthont magunknak a messzi távolban? Az lenne jó, ha minden munkája egy városban lenne, és nem kellene utazgatnia. Egyelőre még kilátástalan ez az egész. pedig nagyon szeretnénk együtt lenni. Szerelemmel nincs gond, de így nehezebb ápolni. Nemrég láttam webcamerán, hát én egyszerűen imádom!!!! Annyira, de annyira imádom!..... Írjatok ám!
Szia!
Fel a fejjel!Szerintem ez a hölgy Téged nem szeret!Csak addig kellesz neki,amíg pénzed van.Ez egyértelmű!Ne haragudj,ha nyers vagyok,de ezt lehet kiszűrni abból,amit leírtál.Nehéz két gyerekkel egyedül!!!!!!!!!!!!!DE!Ha te nem lennél?Akkor keresne mást,aki anyagilag tudja támogatni.Ennyi.Miért nem tud elmenni dolgozni???Mert ha egészségügyi oka van felőle vagy a gyerekek felől,oké.De ha nincs,akkor dolgozzon!
Te pedig keress magadnak egy klassz csajt,akivel majd boldog lehetsz!
A döntés a te kezedben van!
:):)
húúú, ez egy nehéz ügy..
mert egyrészt, valóban bajban ismerszik meg az ember, jelen esetben a kedves párod..
másrészt egy anyának nincs annál szörnyűnbb, mintha nem adhat a gyerekeinek..
De tényleg ennyira szarul állnak anyagilag?
Nem tud elmenni a párod is dolgozni?
Ha tényleg csak anyagilag kellesz neki, az borzasztó... lenne.
ééés
a szerelem csak a megélhetési és a gyermekeid eltartása utáni ösztön után, azok kielégítése után jön...
de... másrészt
Tegyük fel, már egy házaspárhoz hasonló érzelmi kapcsolat van közöttetek: akkor ő igenis lehet ilyen kegyetlenül őszinte hozzád, sajnos. Ez személyfüggő, de ismerek ilyet, aki problémák esetén kitér magából...
szóval, csak érzed, hogy szeret -e Téged... csak ki van borulva, és mint "férfi", mint a megbízható "férje" kezel ebben az esetben..
hm??
sok sikert, ééés kitartást Neked!!
Sziasztok!
Csatlakozhatok hozzátok?
Én nem rég óta vagyok együtt a párommal, de amolyan klasszikus szerelem első látásra volt. Másfél hét után ott tartottunk érzelmileg, mint mással kb fél év után. (egyikőnknek sem ez az első komoly kapcsolata). Sajnos több, mint 200km van köztünk. Hiába igyekszünk minden hétvégén találkozni, a munka és a család miatt nehéz. Még ezt a két hetet is nehezen bírom ki, de tavasszal lesz 6 hetünk külön, ősszel pedig vagy 2 és fél, vagy 6 hónap :( Nem tudom, hogy fogom kibírni.
Szia Mónika!
Igen, az nagyon jó lenne, ha kitűznétek célul.., mert az rengeteg erőt adna, mindkettőtöknek. Neki is, hogy elviselje az egyedül eltöltött időt. (Neked talán könnyebb lelkileg, mert nem vagy egyedül, ott a pici..) A depresszióra visszatérve...: ha meg van rá az oka, vagyis nem ok nélkül kerül mélypontra lelkileg, akkor, elvileg nincs nagy baj, vagyis, ha megoldjátok a kiváltó okot - jelen esetben, ha újra együtt lesztek - akkor az meg is fog szűnni. Úgyhogy nagyon drukkolok, hogy sikerüljön Nektek minél előbb.. Hogy újra egy boldog család és szerelmes pár :-) legyetek..
ÉÉés van -e itt valaki, aki a külföldi párjával való találkozást várja kéthavonta nagyon, rajtam kívül.. és aki szeretne vele összeköltözni mielőbb, de.. meg nagyon jól érzi magát a saját kis budapesti bőrében is... Senkivel nem tudok tapasztalatot, türelmet vagy türelmetlenséget cserélni ITTEN??? Ági
Sziasztok!
Most már lassan 6 hete van távol, eddig ilyen még nem volt. 3-4 hetente szokott hazajárni. Rengeteget melózik, reggeltől sokszor késő estig és nagyon nagyon feszült mindig, stb,stb. Én is azt szeretném, ha együtt élnénk, csak szegény már nagyon oda van idegileg. Nem nagyon lehet vele beszélni skype-on ilyesmikről, meg lassan semmiről sem, mert ingerült nagyon. Nagy szerelem a miénk és már 7 hónapja tart ez a huza vona,szinte semmit nem lát belőlünk, főleg nem drága Reginánk fejlődéséből, és ő főleg olyan ember, olyan férfi aki mellé kell az a bizonyos bástya! Szeretnénk kiköltözni, de ezt ő még bizonytalannak, kilátástalannak látja. Nem fog egyik hónapról a másikra menni, de legalább kitűzhetnénk ezt a legközelebbi célunknak, és azon koncentrálni minden erőnkkel.
Holnap jön haza,úgyhogy lehet pár napra eltűnök, mert Vele szeretnék foglalkozni, aztán jövök vissza mindenképpen.
Szia,
a depresszió szerintem is nagyon súlyosra tud fordulni, nem szabad elhanyagolni, figyelmen kívül hagynotok. Ti a pároddal és a kicsivel(ha most nem dolgozol, kisbabával vagy együtt) miért nem tudtok együtt élni?? Nem tudnátok valahogy, ha nehezen is, megoldani ezt, mert... ez lenne mindenkinek a legjobb... Milyen gyakran találkoztok a pároddal, lehet együtt a család..?
Sziasztok!
Én régi,új vagyok.:(:(:(
MMónika!A depresszió komoly dolog!Ha úgy látod,akkor hagyjon fel ezzel és menjen dokihoz!Nektek egy életen át szükségetek lesz egymásra!
Az én férjem január 16-án ment ki Franciaországba.Majd talán Húsvétra jön haza.Van egy kisfiunk,2,5 éves,és most vagyok 22 hetes terhes a kisöcsivel.Nagyon nehéz!
Apukám is meghalt a nevem napján tavaly,ezért sem tudtam írni.Előjött a pánikbetegségem....
Szóval sorolhatnám.
És nagyon utálom már,hogy kint talál csak munkát,nem beszélve arról,hogy fele annyiért melózik itt,mint Hollandiába.:(:(:(
Szép napot Mindenkinek!
Sziasztok!
7 hónapja élünk párommal távkapcsolatban, pont 7 hónapos a kislányunk is. Egyre borzasztóbb a hiány elviselése, és azt hiszem párom mélyen magába fordult és depressziós lett. Nagyon dok jel utal erre.
Jár még valaki erre a fórumra? jó lenne beszélgetni....
Sziasztok!!
Én is szintén új vagyok itt,19 éves vagyok és már egy éve élek távkapcsolatban, elég nehéz én aztmondom, bár szerencse a szerencsétlenségben hogy párom havonta hazaájár Németországból kb 4 napra és skypeon is tuduk tartani a akapcsolatot, ami nagyon jó, mert átélagban minden hétvégén beszélünk több órát és hétvköznap is pár percet, de sms váltás is van. Párom is elég fiatal 23éves. ELég nehezen viseli férfi léttére, denbem mondja csak látom rajta. A közös jövőnk biztosítása miatt van kint.
Nagyon tisztelem azokat akik már évek óta bírják ezt a kapcsolat tartási formát,mert nem egyszerű és könnyű dolog!!!
Sziasztok! Szia Jutka!
Én új vagyok még itt. Nincs hasonló cipőben járó ismerősöm, aki szintén távkapcsolatban élne, ezért örültem, hogy megtaláltam ezt a társalgási lehetőséget, fórumot, Titeket!!
Ági vagyok. Fél éve táv-párkapcsolatban. Nekünk így is kezdődött, ő francia én magyar... ez a nehéz felállás. De nagy a szerelem, mindig egyre nagyobb, mélyebb... de már 28 éves vagyok, ő sem fiatal már nagyon, szóval, nem tudom, hogy szokott ez menni.. milyen tapasztalataitok vannak...?? Nekem ez az első távkapcsolatom, de mondhatom, soha nem éreztem még ilyen bizonyosan a szeretetet, szerelmet egy férfi részéről sem.. szóval ez meglepő számomra.. Erről mit gondoltok?? Puszi..
Nem mondanám,hogy jobban érzem magam:((Nem igazán tudok mit csinálni,ez van,meg abban maradtunk,hogy ha nincs net kvzó a közelben heti 2*beszélünk,így meg pláne nehéz,ráadásul ma ért ki és a tesójával üzent,mert valahogy engem nem bírt elérni.Nem egy a mobilszolgáltatónk...
Nehéz lesz...Már az:((
Nem szeretném ha a kapcsolat rovására menne,pláne,mert gyerekek is vannak,de ettől annyira nem félek,csak a hiánya borzasztó!!
Az enyém meg ma ment ki:(((((
Elvileg "csak" 1 hónapra,de mi sosem voltunk így külön úgyhogy most nagyon sz*r.Remélem 1-2 nap múlva már azért nem leszek ennyire padlón,ráadásul 7vége is van......
sziasztok,
a távkapcsolatokról írok cikket az egyik legigényesebb női magazinba. kérem, ha van köztetek olyan, aki vállalná arccal-névvel a történetét, hogy ezzel is segítsen sorstársainak, az üzenjen!
Előre is köszönöm.