Távkapcsolatban élők fóruma (beszélgetős fórum)
Na, én meg most látom, hogy olyan se füle, se farka lettem... :S
Szóval a vége: ... mert mi is gondolkodunk ilyesmiben. Persze nekem is itt van még egy megvédetlen diplomamunkám, és itt a munkám is... Nagyfiamnak a barátokon kívül a "szerelme" ...
Szóval nekünk sem könnyű, de ez a szétszakadt állapot sem jó.
Számomra nem lenne ellenérv, hogy Csengi kicsi, sőt! Ha nekem ezt mondaná a párom, én már csomagolnék is. Gondolom a gyerekeknek is az lenne a jó, ha együtt lenne a család.
Én egyre inkább azt érzem, hogy Csenginek nagyon hiányzik az apja. Minden nap elmondja, hogy hiányzik neki, hogy nem jön haza, hogy beszéljünk vele. Nekünk szeptember végén már kezdődik az ovi és remélem onnantól jobb lesz neki, közösségben lesz, jobban el fog telni a napja, mondjuk attól még hiányozni fog apa:(
Sziasztok!
Álarcossal tudok egyetérteni. Amíg pici a gyerek könnyebb kiszakítani a pici világából, oké neki is vannak már kapcsolatai, de újakat is sokkal könnyebben teremt. Meg a nyelvtanulás szempontjából is könnyebb nekik, csak úgy magukba szívják majd:)
Ha lehet, engem is érdekelne majd, hogy milyen lehetőség van kint a magyar családoknak.
Szia!
Sajnos, most nincs időm tételesen minden kérdésre válaszolni, de úgy érzem, szerintem ezek a kérdések csak kifogások, amik a változásból fakadó félelmeidből táplálkoznak. Ezek a problémák itthon ugyanúgy problémák (gyerekek kapcsolatteremtése (nyelvtanulással), sírás - alapvetően csak ez a két kérdésed volt), mint bárhol a világban.
Inkább arra fókuszálj, hogy milyen biztonsági háló várna odakint, mint a kint élő magyarok, ill. az állam részéről (mert ott segítik a családegyesítőket), ezek segítenek a higgadt döntésben. Gondolom, nem dolgoznál azonnal, ha ilyen pici a fiúcska.
És persze az az itthonról való elszakadás veszteségeit is bele kell tenni a mérleg serpenyőjébe.
Egyébként szerintem annál jobb és könnyebb, minél kisebbek a gyerekek. Most gondolj bele: a nagyfiam 12 éves lesz, van haveri köre, 5 éve sportol egy klubban, iskolát váltana... Szerintem ez rosszabb, mintha ovis lenne.
Megköszönném, ha kintiek híreit az ottani lehetőségekről megosztanád, mert
Sziasztok!
tegnap beszéltem a párommal és azt szeretné ha kiköltöznénk. Azt mondta hogy menjek ki előszőr két hónapra hogy tetszik-e, dehát nincs kire hagyni a gyerekeket, de nem is hagynám, hosszú a 2 hónap külön,kicsik még. Mondtam neki csak velük megyek. De így sok kérdés merült fel...ovi, nyelv a gyerekeknek...bár mondta hogy most elég sok magyar családdal megismerkedett és úgy csinálják kint hogy egymás gyerekeire vigyáznak...félek hogy a 4 éves lányom hogy tanulja meg a nyelvet, tudom hogy ebben a korban még fogékonyak, de segíteni nem tudnánk neki, mert csak angolul tudok, férjem németül, de a hollanddal egyedül kéne megbírkóznia...a fiam 1 éves, a saját mamája 2 órát bírt vele, és ordított végig a fiam olyan anyás...férjem mondja hogy mivel én angolul tudok nekem több lehetőségem is lenne kint...szóval millió kérdés...lehetőség lenne...együtt is lehetnénk...de a gyerekek kicsit, ez érv vagy ellenérv nem tudom pontosan. Azt mondta gondolkodjak, úgyis csak szeptember után lenne belőle valami, ha igent mondok megteremt minden lehetőséget hogy a készre érkezzünk. Nagyon sok család van kint és segítőkészek. Legszivesebben azonnal csomagolnék és indulnánk, de féltem a gyerekeket.
EGy hónap gyorsan eltelik. Elfoglalod magad a munkáddal, teszed a dolgod...
Nekem mindig azt mondja a párom, hogy örül, hogy ilyen erős vagyok, és nem nyafogok folyton a telefonba... :S
Sziasztok!
A párom kiment külföldre dolgozni:( Hogyan viseljem el a hónapot, amíg hazajön? Folyton rá gondolok, hiányzik, és félek.
Szia!
Én is elolvastam az idézeted, érdekes volt. De sajnos én is azok közé tartozom, aki a költözéssel nem sokat veszítene, igaz a testvéremet igen, de őt így is csak 2 havonta látom, mert Pesten lakik, meg a nagyimat, akit nagyon sajnálnék, de legalább együtt lennénk a párommal. És valószínű, hogy Csenginek is az lenne a jobb, ha együtt lenne kis családunk.
De azért jó Neked, hogy vannak akikre számíthatsz:)
...ez így érthető...
mi sokat veszítenénk...
nem kioktatni akartam az idézettel senkit...csak leírtam, mert engem megfogott.
Adok már egy kis életjelet magunkról. A férjemmel sikerült beszélnem. Jól van. Utolsó pillanatban jött meg az utalása, így erre a hétre rendeződtek a dolgok, mostmár minden héten tud utalni.
Gyerkőcök meggyógyultak, ma ment a lányom először oviba.
Az idézetet én is olvastam, és nem nagyon értek vele egyet. Ha kint minden jobb , akkor...???? Báe aki szuper családot, és barátokat hagy maga után az még érthető...sajna nálunk nem ez a helyzet. Barátokat, ismeretséget bárhol lehet szerezni. Nálunk a családból senkire nem lehet számítani. Anyós és anyú is arra hivatkozik, hogy messzire költöztünk tőlük, 20km, ezért nem látogatnak, meg nem tudnak segíteni. Én ezt a távot naponta két gyerekkel megteszem, busszal,nekik kocsijuk van. Másrész mikor tőlük egy km-re laktunk a szomszéd utcába se voltak többet nálunk, ott is , itt is 2évet laktunk, mindenho kb a 2 év alatt kétszer-háromszor ha voltak. Így nekünk nem lenne nagy szívfájdalom elköltözni külföldre, úgy se látnám kevesebbszer őket mint itthon. Sajnos!!!
Sziasztok!
2 hét után, ma reggel ment vissza Apa:((((
Hajnal lesz mire odaér a szállásukra és már le sem kell feküdnie, mehet egyenesen dolgozni:(
Jó lenne, ha itthon maradhatna velünk, de sajnos mi sem tehetjük ezt meg.
Nem! :-)
Szia, én itt vagyok, csak itthon volt a párom, nem igazán ültem a géphez, csak dolgozni, nem fórumoztam. De most elment, és kezdődik megint a visszaszámlálás, kb. 16 hét, de én még nem is számolok vissza, majd csak június végétől talán, mert ez olyan sok, hogy összerándul a gyomrom.
Az idézetet egyébként olvastam, volt sok gondolatom ezzel kapcsolatban, csak nem volt időm rendesen végiggondolni őket. Röviden: Schaeffer Erzsébetet régebben szerettem, ma már túl terjengősnek, túl elvontnak találom az írásait, kicsit "öregesen" vontatottnak. Abban igaza van, hogy azt írja az elvágyódóknak, hogy élvezzék, amijük van, stb... De szerintem nem szabadna fiatalokat, akár negyveneseket (ő is ennyi volt akkor) lebeszélni a "boldogságkeresésről". Elfelejti, hogy tapasztalatot megélni csak szerezve lehet, tanulva nem. Megélésről beszélek, nem megfogadásról. Hagynia kéne, hogy mindenki megélje a saját életét, amiben a "kigondolom-eltervezem-végrehajtom-megtapasztalom-levonom a következtetést" eseménysor - akár egyszer, akár többször - lezajlik. A jó és rossz dolgokkal, örömökkel, fájdalmakkal együtt.
Ezen kívül az én esetemre ez egyáltalán nem áll. Ha elmegyek, nem azért megyek, mert "ott jobb" (egyébként ő is írja, hogy jobb). Hanem mert itt nem lehet. Mi már ott tartottunk, hogy bizony gond volt a fűtésszámlával, nem tudtunk közös gyereket vállalni (nem hogy távlatot adni neki), és külföldi iskolába sem csak a kedves tanítónéni miatt vinném a fiamat, hanem azért, mert ott talán nem veri meg a 6-os, 16 éves cigány osztálytársa puszta szórakozásból.
Emberi kapcsolatokat egyébként bárhol ki lehet építeni, igaz, évtizedek alatt, de lehet.
"Mi mint annyian manapság, messzire szaladtunk otthonról. Csupa jó szándékból. A gyerekeinknek akartunk távlatot adni...Távlatot? Lehet hogy visszahozhatatlanul elvettünk valamit, amiről nem tudtuk milyen fontos. Azt hiszem soka vagyunk odahaza teljesen átlagos nők, akiket nem vernek, nem erőszakolnak meg, gyermeket várnak akkor amikor annak itt az ideje, és a fűtésszámlára is futja...mégha néha igen szűkösen is. És mégis valamiféle hideglelésben a boldogságot keresve járjuk végig az életünket. Kiutat keresünk. Elvágyódunk. Vagy csak én lennék így ezzel? Mindegy is, az oka mi miatt írok, hogy felhívjam sorstársaim figyelmét: élvezze amije van! Legyen tudatában annak, hogy van családja, társa akivel küszködnek, elégedetlenkednek...de ott vannak egymásnak. Él az édesanyán. Él a testvéred, vagy a testvéreid és szeretnek Téged, elfogadnak olyannak amilyen vagy, ismernek. Van munkád, vannak legalább néhányan akiket felhívhatsz amikor magad alatt vagy.... Én nem tudtam, hogy ez mindennél többet ér! Annyi regény és vers elolvasása után, mindjárt negyven évesen nem tudtam, hogy ez az élet, azt hittem, hogy majd máshol, más országban ahol zöldebb a fű és nincs szemét az utcán, és szebb a rózsa...majd ott jobb lesz. És tényleg zöldebb a fű, nincs szemét, nyugalom van, és nem hervad el a rózsa egy nap után és pirosak a bicikliutak...de hiányzik Édesanyám mosolya minden reggel, hiányzik az öcsémmel megivott kávé, a kollégák kérdése, hogy milyen volt a hétvége. És hiányzik minden, ami arról szól, hogy otthon vagy, azok között akik ismernek, tudják hogy ki vagy... Otthon szétvetett a méreg az érdektelen eladók, a zsúfolt parkolók láttán és azt gondoltam másutt minden jobb. És tényleg jobb, van hely a parkolóban, nem káromkodnak a villamoson...de ismerős nincs egy szál se.
Az embereknél, az emberi kapcsolatoknál nincs nagyobb érték, amit a gyerekeinknek adhatnánk. Én azt gondoltam, majd mi nyújtunk nekik igazi iskolarendszert, lelkes tanárt. És a tanár tényleg lelkes, és az iskolarendszer tényleg jobb de nincs nagymamájuk, nagybátyjuk, nagypapájuk..és nincsenek barátaik. Az otthonosság érzése veszett el számukra, utazókká tettem őket a világban frissebb péksütemény és lelkes tanítónéni kedvéért. Nem volt igazam..."
Vasárnap óta nem tudok a férjemről semmit. Mióta kint van még utalni se utalt,pedig elvileg hetente kap pénz, csak várnia kellett a bankkártyájára. Következő héten jön a bírósági behajtó hanem fizetünk, lassan a bank is viszi a házat, kikötik a gázt, villanyt :S
Hát nem tudom mit csináljak! Ha utal is valamikor 5nap amíg az én devizaszámlámra megjön a pénz. Lassan kifutunk az időből. Hát kezdhetek pakolni! :S
Sziasztok!
Már itthon vagyunk, a mai nappal gyógyultnak minősítették Csengi babámat, ami remélem így is marad jó hosszú ideig.
Így most már apa mehet is vissza:( De nagyon jó volt hogy itthon volt velünk:)
Sziasztok!
Hazajött párom és itthon is maradt erre a hétre, mert Csengi ismét bekerült a kórházba szombat délután. Jelen pillanatban hányás, hasmenés, magas láz és most kiszáradás, mert nem hajlandó inni, ha meg véletlenül iszik, akkor meg hány vagy megy a hasa. De viszont, amint apa megérkezik hozzá a kórházba, mintha semmi baja sem lenne:)
Most jöttem haza tőle és csak benéztem a fórumra, mert már két éjszaka nem aludtam és már nagyon rám férne és még vár rám ismét egy hosszú éjszaka:(
Jobbulást a beteg gyerkőknek!
Sziasztok!Kellemes vasárnap délutánt kívánok!
Találtam egy idézetet,gondoltam,megosztom Veletek:
Az idő (...)
túl lassú azoknak, akik várnak,
túl gyors azoknak, akik félnek,
túl hosszú azoknak, akik gyászolnak,
túl rövid azoknak, akik örvendnek.
Ám azoknak, akik szeretnek,
az idő nem számít.
Henry Van Dyke
Mindenkinek kitartást kívánok!
Szia!
Remélem már jobban van a kicsi?!
ügyes voltál,hogy gyorsan reagáltál!Nem könnyű helyzet!:(
Mi hétfő óta betegek vagyunk,hányás-hasmenés.:(Kisfiam már nem hány,de a hasa még megy.Enni nem akar.
Nálam még minden tünet jelen van.:(
Mit ajánlotok,mit adjak a kicsinek,hogy jobban legyen?Étvágya vissza jöjjön?
Gyors gyógyulást nektek!!!!