Távkapcsolatban élők fóruma (beszélgetős fórum)
Szia Zsanszi!
Mi az otp-nél nyitottunk deviza számlát és 2 db kártyát igényeltünk hozzá, egyik az övé, másik az enyém.
Ha automatából veszed le a pénzt akkor persze forintba adja ki, de ha bemész a bankba ott kiveheted euróba is és akkor ott váltod be, ahol kedvezőbb:)
Az én férjem 30-án jön haza.De őket előbb nem engedték.:)Már lassan 4 hónapja nem volt itthon.:(:(:(Nagyon nehéz,de gondolom nektek is.:(
Szép napot mindenkinek!!!!
Szia!
ügyes a kisfiad!:)Igaza van,jövőre én is szeretnék az enyémnek egy kiskutyát,aki majd vele nő fel.
Anyák napjára kaptam én is meglepit.:)Az én anyukám szedett egy csokor gyöngyvirágot a kisfiamnak,selyemszalaggal átkötötte.A másik kis kezébe pedig egy vers volt.Ezt adta át nekem.:)(22 hós)
Hát,mondanom sem kell......:):):)
Szia! Tényleg nagyon okos fiad van!:) És milyen igaza is van.
Nekünk még 3 hét mire apa hazajöhet:( Igaz már jöhetett volna, de nem érné meg anyagilag, főleg, hogy a cég nem is fizeti az utat:(
Tavasszal 10 nap, a nyári szünet viszonylag hosszú, 4-5 hét, karácsonykor úgy volt, hogy 3 hétre jön, de már január 8-án vissza kellett mennie.
Ebben a helyzetben az elhidegülést látom most a legnagyobb veszélynek. Mint már írtam valamikor, az idők során kialakult a kis kétszemélyes életünk a fiammal, és amikor Cs. itthon van, nehéz őt "beilleszteni" ebbe.
Becsülöm a kitartásotokat! Én még ezt a hetet is nehezen bírom!Dehát sajnos, azt hiszem egyikünk sem jókedvéből csinálja!Nem volt nekünk sem más választásunk!Szar magyar helyzet!!!!Miért kell így élnünk egymás nélkül?Sajnálom,hogy erre kellett kényszerülni! El kellett mennie a férjemnek,nem lehet a kisfiainkkal ,nem lehetünk együtt,mert muszáj eltartania a családját és fenntartani a házat a fejünk fölött,vagyis inkább megtartani és ez nagyon szomorú,hogy ezeket az itthoni dolgokat, csak a külföldön megkeresett
fizetésből lehet finanszírozni.
Mi egyenlőre ott tartunk, hogy Csengi nagyon várja az ovit, mindig el kell mennünk megnézni az óvodát, hogy ő hová fog járni, aztán igen, ez is lehet, hogy majd nem is igazán fogja szeretni.
Most még azt mondja, milyen jó lesz, majd ő ott fog játszani, meg szaladgálni, de a mi ovink is vegyes csoportos, 3 évestől a 7 évesig és csak 1 óvónő van a 25 gyerekre.
Teljesen érthető, hogy zaklatott vagy. Nagyon nagy döntés azért ez. Mindenkinek. És azért biztos kint sem lenne fenékig tejfel az élet. De így sem könnyű, hogy magunkra vagyunk hagyva.
Nekem teljesen érthető, és teljesen megérthetők az érzéseid. Talán nem meglepő, mert ugyanezek a gondolatok bennem is itt kavarognak.
A fiam helyébe ugyan bele tudom képzelni magam, mert mi is költöztünk egyszer, amikor 13 éves voltam, de ami a többit illeti... :S
Én is egész tegnap azon agyaltam, hogy Fruska mennyire szeret oviba menni és csak az van ami eltereli a figyelmét az apjáról. Nagyon rosszul viseli,nagyon apás.
Közben mikor meg az oviba értünk, jött egy ovistársa és elkezdett sírni hogy valamelyik gyerek bántja és nem akar oviba menni. Erre Zsina is visszafutott hozzám, hog yőt is bántja az a bizonyos gyerek. Odafordultunk az ovónőhőz a másik anyukával, erre pironkodva csak annyit mondott zavarában hogy előfordul az ilyen. Szóval lehet nem is olyan jó neki az oviban?!!! Mondta ő hogy XY bántja , de nem csinált nagy ügyet belőle, ment is utána játszani nem tudtam hogy mégis mennyire bántja a dolog. Ugyhogy most még ez is kavarog bennem. Nem tudom ezzel a dologgal is mit csináljak, a verekedős kislánnyal vagy az anyukájával beszéljek, mert úgy néz ki az ovónéni nincs a helyzet magaslatán. Vegyescsoportban vannak és ő kiscsoportos.
Visszatérve a kiutazáshoz, állandóan magamba strigulázom az érveket és ellenérveket,és minden egyszer itt egyszer ott szerepel...mint az ovi, egyszer örülök neki, hogy Zsina jól érzi magát, másszor meg dühös vagyok ha ilyet hallok hogy bántják ott. Dehát máshol is ez lenne.
én is ép azon gondolkodtam, hogy biztos csak a kifogásokat keresem. Ép én mondtam, hogy ahogy tehetném rohannék párom után. Most hogy felvetette a témát, elfogott a félsz. Ép hogy beilleszkedtünk ide, két éve költöztünk ki, és mostanra sikerült barátokra szert tenni. Persze ezek a szomszédi barátok nem nagy veszteség, nem is őket sajnálom, hanem az "előlről kezdést". Tök új, ismeretlen közeg. Bár ahogy itt meséltem hogy lehet kimegyünk, azonnal lett jelentkező a házba albérlőnek...szóval azzal se kéne törődni, az albérleti pénzből a törlesztés is meglenne...így ha vissza akarunk jönni a ház is megvárna.
Szóval én nagyon félek, de reggel már kérdeztem az ovit hogy nincs-e náluk valami angol foglalkozás-sajna itt nincs-de a közeli városokban megérdeklődöm. Lelkileg próbálom magam ráhangolni a dologra, én is felfrissítem angol tudásomat, mert pár éve nem beszéltem már...aztán majd meglátjuk...biztosat úgyis csak akkor tudok ha párom hazajön és rendesen meg tudjuk beszélni, de ahogy magam ismerem, mindig mellette álltam és mindig követtem még,szóval biztos meggyőz most is. Ha tudni fogok konkrétumot, majd megírom neked. Csak az a baj, hogy nem tudunk egy rendeset beszélgetni, telefonon pár percet, neten is többen vannak egy laptopra, így azon is keveset és megszakításokkal...így igazából csak félinformációim vannak, ill. csak párom felvet egy-egy ötletet meg tényt én meg kalkuláljam ki hogy most mi van. Most is csak annyit mondott hogy szeretné ha kint élnénk, lenne nekem is munka, és ha igent mondok úgy szervezi a dolgokat, hogy már a készre érkezzünk meg.