Szingliként szembesülni azzal, hogy a volt osztálytársak/barátnők házasodnak és szülnek. (beszélgetős fórum)

Mióta továbbtanulnak, sőt szakvizsga letételétől teszik függővé a nők a gyerekszülést, kitolódott a korhatár. Emiatt ne ess kétségbe, cca 45 éves korodig simán jóhet a baba.Tudod, a 40 az új 20.

Osztálytársnőkkel pedig nkrtette őket, bántalmazza férj, a ygerek miatt kiborultak, szóval a házasság nem minden esetben irigylésre méltő - inkább szánalomra okot adó - állapot. Nekem életem legboldogabb és leggondtalanabb időszaka elvált asszony koromban volt, van aki bevallja van aki tagadja,

Drukkolok, hogy a babához találj egy megfelelő apát, a többi majd megoldódik magától.

Hajrá F I !!!!

Nem voltam ilyen helyzetben, de azért leírom a véleményem.

Ne foglalkozz másoknak éppen, hogy áll a helyzete. Egy házasság is pillanatok alatt kártyavárként omolhat össze. Egy házasságnélküli kapcsolat is adhat olyat, amit házasként sem élnek meg sokan.

Ne görcsölj rá, járj nyitott szemmel, a korod miatt, ahogy eddig sem adtad alább az értékrended, ne add fel a későbbiekben sem.

Szerintem, aki későn szül az nem beteges. A gyerek fiatalít. Kedves ismerősöm 45 évesen szült, most 50. Sokkal fiatalosabb, mint sok 30-as.

A másik dolog, ki tudja előre mit hoz a sorsa, mikor lesz beteg, netán halálozik el?

Szia!

Én 37 éves koromban találtam meg a férjem. Vagyis, ő engem!

Addig is keresgéltem, én az elvalt férfiak között, kevés sikerrel... De azért nem volt olyan rossz, viszont most fényévekkel jobb az életem. Ehhez is fel kellett nőni! Én még most is félek, néha, hogy vissza jön az a korszak, mint amiben te vagy... Szóval Megértelek.

A tanácsom: engedd el, hogy mindenképp arra vágysz, amit látsz! És vedd magad körül barátokkal. Hajrá!

Szembesültem vele, de most mit tudok tenni? Van olyan volt osztálytársam akinek már 5 gyereke is van, egyidősek vagyunk. Termékeny, hát istenem. :)

Az egyedüllét is ismerős. Évekig szingli voltam, mindenkinek volt valakije. Mindegyik azt mondta, nekem a legjobb. :D

Hasonlóan gondolom magam is. Csak ha megpróbálja az ember felnyitni a szemüket, akkor megkapjuk,hogy milyen gorombák vagyunk és nem támogatóak.

Azért csak van valami részük a saját életükben, a személyiségüknek abban, hogy nem találnak párt.

De könnyebb a körülményeket és mindenki mást hibáztatni és nem tenni semmit.

Amíg egy 30, 40 éves szingli nő azzal hülyíti magát és a világot, hogy azért van egyedül, mint nincs egy érdemleges pasi, aki kvázi megérdemelné őt, addig nem is fog semmi változni.

Aki negyvenéves korában sem talált meg a társát, az kezdjen el azon gondolkodni, mit kellene változtatnia. És ezt nem bántás céllal mondom, segítségként.

30 éves elmúltam, és érdemleges pasi nincs a közelemben. A korombeliek házasok, 1-2-3 gyerekük van már. Nézem a képeiket, hogy milyen szép családjuk van, és elgondolkodom: vajon ez nekem is megadatik? Fog valaki engem is ennyire szeretni?

Ti voltatok ilyen helyzetben? Jóra fordult nálatok végül?