Szingliként szembesülni azzal, hogy a volt osztálytársak/barátnők házasodnak és szülnek. (beszélgetős fórum)

Az a te kornyezeted. Az enyemben a 68 evesek nincsenek lerobbanva. Az teny, ennyi idosen mar visszaut hogyan eltel, mennyire hasznaltad ki/el a tested.

De fenntartom, aki nagyon lwr9bbant, az mar 40 esen se volt valoszinuleg fitt

Én idősebb szülők gyereke vagyok és nem szeretnék annyi idősen gyereket mint ők.

Szerencsére jól tartják magukat, de mégis aggódom, mindig van valami. Ráadásul most jön az első babám, anyukám már bátyámnak is (sokkal idősebb nálam) segített a gyerekeknél, most nagyon várja az enyémet. De tudom, hogy már nem tudom úgy rábízni mint pl batyamék rá tudták. Persze akkor én is még otthon éltem és segítettem is. Férjem szülei is idősebbek, ők nincsenek olyan jó egészségi állapotban sem, mint az én szüleim.

Nem az igazamat akarom erősíteni, hogy de nekem van igazam. Csak a véleményem írom le neked.

Én is fiatalon szültem, 30 éves koromban már az első gyerekem iskolás lett. Az első gyereknél még nem volt saját lakás, még tanultam is. Oké a másodiknál is. :D

Tehát én nem alapoztam meg még semmit a gyerekvállaláshoz akkor.

Ha mindent úgy cselekszem, hogy tanulmányok befejezve (mondjuk, azt szerintem sosem lehet befejezni, amíg dolgozunk) lakás, kocsi, tartalék pénz letudva, én is 40-es éveimben szülöm az elsőt.

Nekem jó volt így, más azt mondja a fiatalságát nem áldozná fel egy gyerek miatt, kiéli az életét és utána kezd a családalapításba.

Az a gyerek aki idősebb szülőnek a gyermeke, abba születik bele, ezt látja. Nem lesz probléma neki, főleg már nem probléma, hiszen teljesen kitolódott a szülőnők kora. Általában anyagi gondjai már ilyenkor nincsenek a szülőknek, jó esetben nincsenek. Meg tud adni a gyerekének mindent. A nagyobb figyelmet, türelmet is. Persze lehet a türelem is fogy egyeseknél a korral. Nem vagyunk egyformák. Szüljön mindenki akkor, amikor azt gondolja itt az ideje. Aki gyereket szeretne, az gondolom csupa jót akar és 1000X átrágja magát a témán.

Aztán majd az idő eldönti, ki hogyan valósította meg álmait.

Látom, már megint sikerült jó messzire elkanyarodni az eredeti témától, tisztelet a kivételnek, úgyhogy én is idecsiripelném a véleményem a késői gyermekvállalási témában.

Mint korábban írtam, 30 körül még tényleg nincs senki sem lekésve arról, hogy komoly és időtálló kapcsolatra tegyen szert, sőt még gyereket is vállalhat - hacsak nincs korai petefészek kimerülése, de az vis major és akár 20 évesekkel is megeshet. Ettől függetlenül én azért távol állnék attól, hogy bárkit is arra biztassak, hogy a negyvenes évei végéig várjon az anyasággal, mondván hogy van még ideje és dobálóznék celeb terhességekkel, mint pozitív példa. Elég sokat olvastam utána, gyűjtöttem a témában példákat, mivel én magam is érintett voltam. Sajnos, a teherbeesés lehetősége a 40-es évek második felében már nagyon-nagyon kicsi, még a modern kezelések ellenére is. Így nem tudhatjuk, hogy Dorka, Für Anikó, Fehér Anna, Nicole Kidman vagy Halle Berry gyermeke milyen kezelések eredményeként jött világra, meddig tartott, amíg összejött vagy donor petesejtből született, ami általános ebben a korban vagy uram bocsá' béranyát vettek igénybe. Persze vannak csodák, csak azok nyilvánvalóan ritkák, minden esetre közel sem annyira gyakoriak, mint a celeb világban, úgyhogy hétköznapi halandó jobban jár, ha a realitások talaján marad és megpróbálja letudni a szaporodást még 45 alatt, már ha a saját biológia gyermekét szeretné nevelgetni. És persze örökbefogadni sem túl könnyű egy bizonyos koron túl.

Azon, hogy ki hogy néz ki vagy mennyire bírja magát, lehet dolgozni, sőt szerintem az embert kimondottan megfiatalítja egy kisgyerek. Engem rendszeresen a kereszt gyerekem anyukájának néznek és ugyanúgy rohangálok utána a parkban, mint nálam 10 évvel fiatalabb anyukák, úgyhogy ez nem szempont. A gondolkodásmód mindenkinek a sajátja, vannak öreg lelkű harmincasok és fiatalos ötvenesek.

Szerencsére a fórumindító még nem jár a negyvenes éveiben, így még rengeteg ideje van. Addig meg élvezze a szingli napjait, amiknek szintén megvan a maguk szépsége. Minimum nem kell alkalmazkodni senkihez és csinálhatja, ami eszébe jut. Legyen nyitott és ne görcsöljön rá, hanem élvezze a saját életét, ahelyett, hogy másokéval foglalkozna.

Családban van példa, a nő 19 évesen szülte első gyerekét, majd 4 év múlva a másodikat. Aztán a lánya férjhez ment, jött a baba. Aztán előbb lett nagymama, mint a harmadik gyerekének a boldog anyukája.

A 3. lány most 28 éves. Édesanyja 70 körüli, és nagyon jól kijönnek, az anyukája fiatalos és minden témában tökéletes partnere, a legintimebben is. Ezért mondtam ember függő ez, nem kor.

Édesapám mondta a teste öregszik a lelke nem.

És én is így vagyok, tényleg a gondolkodásom ua. csak tapasztaltabb az ember.

De igen. Nem mondhatom mwg egy 47 éves nőnek, hogy mit tegyen, ha teherbe esik.

A fórum témája pedig nem ez volt. És amire én reagáltam korábban, az sem.

Én nem tartom jónak a gyerek szempontjából az idősödő szülőket. Akármennyire fittnek tűnnek is.

Igen ez működhet így is. Nekem 2 nepáli mondta (ahol hasonlóak a szokások), hogy azért jó lett volna ismerni azt a férfit akihez hozzáadták őket. Randizni előtte stb., vagy ha legalább választási lehetőségük lett volna.

Szóval az sem jön be mindenkinek.:)

Fizikailag még lehet aktív, a teherbírás akkor sem olyan már, mint a harmincas éveiben.

És a gondolkodásmód sem.

Mindig csak azzal foglalkoztok, hogy a szülőnek milyen. És a gyereknek milyen egy idős szülő?

Az is más kérdés, ha valaki teherbe esik 47 évesen, vagy tudatosan olyan korban vállal gyereket.

Én 47 évesen tuti nem vállaltam volna egyébként. A teherbe esés ellen ezért mindig védekeztünk.

Az elso osztalytalalkozon sok mindenkinek volt mar ferje, nekem nemhogy ferjem nem volt, jelolt se.

A masodikon nekik volt 1-2 gyerek, vagy terhesek voltak. Nekem még ferjem se, jelolt sem.

A harmadikig lett ferjem, 2 gyerekem. Akik az elson ferjnel voltak, nekik a 90%-a elvalt.

Szoval még bármi lehet neked is, ha a megfelelo tarsat megtalalod.