Szerintetek melyik a nagyobb felelőtlenség, megtartani a babát ha nincs anyagi biztonság vagy elvetetni? (beszélgetős fórum)

Én is nehéz körülmények között nőttem fel, de boldog voltam, mert szeretet vett körül és a legszükségesebbeket előteremtették a szüleim. Nem cserélném el senkivel a gyerekkorom. Csak azért írom, mert azt írtad, nem szeretnéd, ha nehéz körülmények között nőne fel a gyerek. De egy gyereknek más a nehéz, és más okoz boldogságot (jó példa rá, mikor a gyerek nem a drága ajándékkal, hanem a csomagolópapírjával játszik órákig nagy élvezettel).

És valóban: honnan tudod, hogy két abortusz nem tesz olyan kárt a szervezetedben, hogy lehet még babád! És hogy nem tesz-e tönkre a post abortus szindróma - egyiket se szokták reklámozni az orvosok, pedig sok nő megy bele tönkre, van, akinek a párkapcsolata is rámegy. Legyél hálás, hogy újabb lehetőséget kaptál, egy új gyermeket, akit szerethetsz, nevelhetsz, és minden találékonyságodat kihasználhatod ehhez, mivel nem könnyűek a körülményeid. És ha jobb körülmények között élnél, akkor is kerülhettek hirtelen rossz anyagi körülmények közé, már gyerekekkel, akkor is kell megoldást találni, és akkor se tőlük akarsz majd megszabadulni. Ha akarjátok, igenis tudtok megoldást találni. Pont ilyen helyzetben még nem voltam, de más nagyon nehézben igen, amikor muszáj volt megoldást találni. Beleadtam minden erőmet és sikerült. Tegyétek ti is azt! Drukkolok nektek!

en meg olyat nem hallottam, hogy valaki megbanta volna, hogy megtartotta a gyereket.

de olyant rengeteget, hogy utolag megbantak, hogy elvetettek.

persze, nem konnyu dontes. kitartast!

Megtartanám, ez biztos. Nagyon sokan szenvednek, hogy gyermekük legyen, meg kell becsülni azt ha egy ilyen csodás ajándékot kaptok az élettől.

Kitartást és boldog babavárást kívánok.

Szia!

Azt írtad kíváncsi vagy hasonló történetekre, íme az enyém:

Főiskolán voltam harmadéves, mikor terhes lettem. Akkori párom (most már férjem) épp akkor helyezkedett el. Szüleivel lakott albérletben. Én a saját szüleimmel.

Összeköltöztünk az én szüleimhez. (Párom szüleinek inkább mindig adni kellett, minthogy segíteni tudtak volna, és ez így van a mai napig is.)

A sulit befejeztem a kisfiam születése után, igaz csúsztam egy évet. De megvan a diplomám. Ahogy meglett, találtam is munkát, a kicsi meg ment bölcsibe másfél évesen. És soha nem voltam egy napot sem munka nélkül, pedig ez a 4. munkahelyem.

Nekem is volt abortuszom. Pont akkor csúszott be a következő baba, mikor diploma után munkahelyet találtam. Ezt nem akartam kockáztatni, főleg mert még anyuéknál laktunk.

Akkor felvettünk hitelt, és immár két fizetésből saját lakásban lakunk.

A nagyfiam most megy iskolába ősszel, a kisebbik 2 éves. Ja és igen, össze is házasodtunk. Apukám elég régi módi, azt mondta hogy nem szülhetek lány fejjel, úgyhogy anyagilag támogatta akkor az esküvőnket.

Egy abortusszal a hátam mögött nagyon nehezen estem teherbe. A második kisfiúnk nagyon nehezen jött össze. Minden hónapban sírtam, hogy miért nem sikerült? Mikor nem akartam pikk-pakk, mikor meg akarom, miért nem??!! 13 hónap után estem végre teherbe, és kirúgtak :( NA jó, fogalmazzunk szebben, szerződésem volt, és nem kívánták meghosszabbítani az iskolában, ahol tanítottam, mert iskola összevonás, bla-bla...

De nem adtam fel, terhességemet eltitkolva új állást szereztem, ott lehúztam fél évet, majd elmentem szülési szabira. Ez van, ilyen az élet. Muszáj volt. Nem vagyok rá büszke, szerencsére a főnök se haragudott meg rám annyira, (kicsit letagadtam a terhesség korából)

Sőt, második fiam születése után ide jöttem vissza, VISSZAHíVTAK, mert elismerték a munkámat.

Nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék arra a középső babára, akit elvetettünk. Én azt tudom neked/nektek tanácsolni, hogy ha már túl vagy egy abortuszon, inkább tartsd meg a babát!

És tényleg járj utána, miféle járandóságot is kaphatsz a baba születése után!

Teljes bizonytalanságra nem szülnék, de van pár dolog, amit említettél, és azok pozitív irányba terelnének: a legfontosabb ezek közül az, hogy te is és a párod is nagyon szeretnétek őt. Egyébként nem kell túl sok minden az első időszakban a babának, a pelenkán is lehet spórolni, ha moshatót használsz, egy darabig akár a ti ágyatokban is alhat, ha elég nagy. Ruhát lehet venni másodkézből, és még valószínűleg itt is segítenének pár darabbal. Babakocsi helyett a hordozókendő olcsóbb, de előbbiből is vannak használt, de szép darabok.

Kerülhetnétek akkor is rossz helyzetbe, ha mindkettőtöknek jó állása lenne, hiszen ma már nem életbiztosítás, hogy van állásod. De jó lenne, ha legalább lenne 1-2 rokon (főleg szülők), akik néha tudnának segíteni.

És egészségügyi szempontból sem jó ötlet az abortusz: kismedencei gyulladás is lehet a következménye, amely miatt elzáródhat a méhkürt, és meddőség jön létre. A méhfal és a méhnyálkahártya is sérülhet, és később nem tapad meg a megtermékenyített petesejt. Sőt, még a vetélés és a korszülés kockázatát is növeli, hiszen tágítják a méhszájat abortusznál, és a zárófunkciója így sérül.

Én megtartanám. Régen is felnőttek gyerekek sokkal rosszabb anyagi körülmények között is, és tényleg ki tudja, egy év múlva mi lesz?

Azt is nézni kell, hogy nem egy kabátról vagy bútordarabról beszélünk, hogy kell, nem kell, hanem egy emberi életről.

Két babát elvetetni azért nem egyszerű dolog, sem testileg, sem lelkileg.

Én inkább most azon kezdenék gondolkodni, hogy hogyan lehetne javítani az anyagi körülményeken. Segélyek, otthoni munka, stb... Tudom, hogy nehéz, de mégis csak egy kisbabáról van szó, szerintem miden áldozatot megér.

Vannak példák és ellenpéldák arra hogy ha nehéz helyzetben megtartották a babát.

Én 19 voltam amikor terhes lettem. Nem volt még munkám és a páromnak sem volt biztos állása de megtartottuk.

Azóta is együtt vagyunk van 3 szép gyerekünk.

Nem élünk nagy lábon de a lehetőségekhez képest mindent megadunk nekik. :))

Ennek közös döntésnek kell lennie a tiédnek és a párodnak.

Én már egyébként nagyon szeretnék egy 2. babát is, egy kislányt a kisfiam mellé. :o)

Vágyom rá nagyon, de férjem azt mondja még várjunk. Piszkos anyagiak nálunk is. Meg tudnánk adni neki is mindent, de páromnak vannak még céljai amit szeretne megvalósítani. Főiskola (3 éves), jobb pozíció...és utána jöhetne a babaprojekt. Én tuti belevágnék már most is, mert megoldanánk mindent! Na de várunk, ehhez páromnak is nagyon nagy beleszólása van. De ha esetleg besikerülne (ami nem lenne szerencsés mert gyógyszert szedek) akkor természetesen megtartanánk. De remélem gyógyszer mellett nem fog besikerülni, mert az a babára veszélyes is lehet!

9 hónap sok idő!

Lehet az is, hogy rosszabb anyagi körülmények között kezded, de a végére valamelyest javul, viszont a fordítottja is lehet, hogy jó anyagi körülmények között lévő ember 9 hónap alatt lecsúszik...

Lehet, hogy mások közhelyesnek minősítenek érte, de ha szeretnéd a babát, szerintem vágj bele. Az indulás sokba kerül, de sok mindent be lehet szerezni másodkézből, és ő még a pénz értékét sokáig nem fogja érteni. Ha szereted szívből, és a szeretet és gondoskodást megadod neki, és úgy neveled, hogy tudja, neki is megvan mindene, nem fogja érdekelni, hogy a ruha új-e vagy használt, és a játék drága-e vagy olcsó.

Lehet kevés pénzből is finomat főzni, és azt úgy adni a gyerek elé, hogy szívesen megegye. Ha Te nem állítasz fel túl magas mércét magaddal, magatokkal szemben, és azt értékeled, amire jut, élhetsz boldog életet.

De a pároddal feltétlenül beszéld meg, mert egy gyerek össze tudja hozni a családot, nagyon sok szeretettel és boldogsággal, de ha a férfi nem kész rá vagy fél, és emiatt magadra hagy, jelen helyzetedben egyedül belevágni vagy egyedül maradni nagyon nehéz lenne.

egy gyerekhez sosincs megfelelő idő!!

ezt én is nagyon jól tudom, nálam rosszabb helyzetben, mikor terhes lettem, nem sokan voltak,(egyedül voltam, apa nélkül, tele adóssággal, munka nélkül) de most már 2 éves, és az anyagi helyzetünk nagyon jó !:)

sok sikert a döntéshez!

Ne vetesd el!!!Szerény körülmények között is fel lehet nevelni egy bébit,az a lényeg,hogy szeretet legyen!Bánni fogod,ha elveteted,lehet,hogy soha nem lesznek tökéletesek a körülmények!

Minden helyzet más,teoé is,de ha a pénz miatt szétmegy valaki a párjával,babát otthagyja akkor ez metörtént volna amúgy is!Az élet bármikor vizsgáztathat egy kapcsolatot,a 2 félnek pedig harcolnia kell egymásért,a babáért,az életért.Mert soha nincs garancia.Az anyagiak mindig változnak,semmi sem biztos.Kockáztatni kell!!!

Szia! Amikor én teherbe estem kisfiammal, és persze nem terveztük, csak becsúszott (rendesen védekeztünk pharmat..el!) nem volt semmink. Nem voltunk házasok sem, és képzeld, csak fél éve voltunk együtt a (most már férjemmel). :o)

Gondolkodtunk, gyorsan állást kerestünk, és szerencsére találtunk is munkahelyet, ráadásul egy helyen, így munkatársak lettünk. A babát megtartottuk. A párom mondta, hogy akkor esküvő legyen, úgyis tervezte a lánykérést...! :o) És össze is házasodtunk. Voltak nehezebb napok, voltak könnyebbek, de megoldottunk mindent! És most is. Szerintem ha egy baba jönni akar, akkor jöjjön! Nem szabad elvetetni! Főleg, ha már egy abortusz volt is. Pláne nem! Nőgyógyász ismerősöm is mondta. Persze, a döntés a Tiétek! Van egy kedves ismerősöm, akinek már 2 abortusza is volt...még régen. Azóta már a babával próbálkoznak, és nem jön össze nekik, még lombik bébi programmal sem! Meggondolandó! Hidd el!