Szerintetek melyik a nagyobb felelőtlenség, megtartani a babát ha nincs anyagi biztonság vagy elvetetni? (beszélgetés)

Nyilván nem lehet általánosítani, de a testvérek rengeteget tanulnak azáltal, hogy nincsenek egyedül. Most látom csak, hogy kistesó született, hogy mennyi mindent meg kell most tanulnia a nagyobbiknak, és mind előnyére válik.

Az meg, hogy a testvérek jó testvérek legyenek, nagyban függ a szülőktől. Valószínűleg a "mindent megadok az egy szem gyerekemnek" felfogású családokban nem is lennének jó testvérek a tesók.

Biztos, hogy csak ez a 2 alternatíva van?

A felelőtlenség az volt, hogy...:(

Szerintem is így van.

Az egy dolog, mikor valakik tényleg olyan nehéz anyagi helyzetben vannak, hogy egy gyereket is nehezen nevelnek, így nem akarnak tesót.

Na de azért, hogy "mindent megadjunk neki", amikor a "minden" az a különóra, tábor, márkás cuccok, bankban betétszámla, lakás... Erre azt mondom, bőven megengedhetnének még egy gyereket is, ha nem többet. Nagyon rossz gondolkodásmód ez. Meg is szokott lenni az eredménye később...

Én is ismerek egykéket, de érdekes, rájuk sem lehetne mondani, hogy önzők. Szerintem nem attól függ egy ember jelleme, hogy van-e testvére vagy nincs, ez nevelés kérdése is.

És testvérek között is sokszor mekkora különbségek vannak... Míg az egyik engedékeny, jószívű, a másik önző és irigy. Két egyforma jellemű testvérpár nagyon ritka.

Az, hogy valaki az egy gyerekének lakást, kocsit tud venni, szerintem egyértelműen azt jelenti, hogyha kettő lenne se kéne éhezniük.

Nem jött át, amit mondtam, pedig többször leírtam. Nem a gyerekek száma a kérdés, hanem az, hogyha ezt a példát mutatod, akkor majd ne lepődj meg, ha ezt tanulta meg, ennyi. És itt az E/2-t általános alanyként értettem, nehogy félreértés essék.

:)

Nekünk pontosan ezért nem lesz több gyerekünk.

Én is így gondolkozom, sőt én a saját magam bőrén tapasztaltam az általad leírtakat...

"nincs pénzünk" és "nem kapod meg ezt sem, azt sem..." rengetegszer hallottam ezt gyerekkoromban, osztoznunk kellett a húgommal, sőt, kijelenthetem hogy hugim sokszor sokkal többet kapott mint én... És ez sem jó ám...

A mi fiunk már 5 és fél éves, és mi is mindent megteszünk azért, hogy neki meglegyen mindene, mint ahogy itt sokan mások elmesélték. A páromnak 45 ezer forint volt a fizetése, amikor terhes lettem, nekem nem volt munkám, mert enyhén mozgássérült vagyok, és azóta is közmunkára megyek, már amikor kiközvetítenek. Az biztos, hogy soha nem gondoltam arra, hogy elvetetem, mert nagyon akartam őt! De az is biztos, hogy több gyerekem nem lesz, mert tényleg vannak nehéz hetek, hónapok is...

Ha nagyon félsz tőle, akkor alaposan beszéljétek át, mi a férjed véleménye! Azt hiszem az a beszélgetés gyakorlatilag többet fog nyomni a latban, mint itt bármelyikünk hozzászólása.

Ha én visszamehetnék az időben, és megint döntenem kellene, ugyanígy döntenék.

Kívánom a legjobbakat nektek!

Hmm.

Csak annyit tudok mondani, hogy a gyerek egy olyan ok, amiért érdemes hajtani, dolgozni, küzdeni, és ha már megvan, megsokszorozza az erődet.

Nyilván nem az ideális megoldás, de a gyereket 6 hós korától bölcsibe lehet adni, és lehet menni dolgozni... Régen generációk nőttek így fel, és attól még ugyanúgy lehet őket szeretni, és esélyt kap az életre...

Én is voltam így, és nem lett a gyerek ettől kevesebb. Sokat verselünk, ugrálunk, tornázunk, és a tanárok versenyeznek a gyerekért... Mostmár ő is érzi, hogy az elismerést a "saját" munkájával, és nem pénzzel lehet megszerezni...

Persze nyilván mindenki maga tudja a dolgait, ez nem is tanács, csak egy "meglátás", vagy "megosztás"...

Hát nem tudom,ezt tényleg a kérdezőnek és párjának kell eldöntenie,saját életüket,kapcsolatukat,érzéseiket átgondolva.

Magam részéről annyit tudok hozzáfűzni,hogy semmit sem utálok jobban,mint a pénztelenséget,és persze,tudom hogy a szeretet a legfontosabb,de nem hiszem,hogy boldog lesz az a gyerek a mai világban,aki folyton azt hallgatja,hogy "nincs pénzünk" és "nem kapod meg ezt sem, azt sem..."

Hangsúlyozom,ez az én véleményem,én csak akkor szülnék,ha meg tudnám adni a gyereknek azt az életet,amit szerintem minden gyerek megérdemelne...

Érdekes, az én ismeretségi körömben, vagy csak a szűkebb családban több olyan van, aki testvérekkel nőtt fel, mégis önző... Ez pedig nem attól függ, hogy van-e testvér vagy nincs. Barátnőm is egyke és nála jobb embert nem ismerek a világon.

Szóval nem lehet konkrétan ráhúzni az egykékre, hogy önzőbbek, mint azok, akiknek vannak testvérei. Sokat számítanak a körülmények...

"de ez alapján nem lehet azt mondani, hogy "mert egykének lenni a legjobb."

Nem is mondta ezt senki.

De az sem garancia, hogy ha testvéred van, van akire számítani. Vagy van, vagy nincs. Ahogyan írtam, anyámnak 11 testvére volt, és amikor a legnagyobb baj érte (meghalt apám, amikor 10 éves voltam), egyik sem ajánlott kézzelfogható, fizikai segítséget, csak lelkit. A barátai voltak azok, akik normális kerékvágásba terelték az életét.

Miről is van szó?

Pusztán amiatt elvetetni egy gyereket, mert nem tudok neki mindent megadni... Ez számomra elfogadhatatlan.

Valószínűleg a te gyereked is jobban járna egy tesóval, mint a szerinted olyan fontos különórákkal meg sporttáborral.

Nyugodtan folytassatok a tematokat:)))

En megyek majd ahogy lesz idom benezek es kozlom a fejlemenyeket! kellemes delutant mindenkinek sziasztok!

A kivétel erősíti a szabályt :D Nem ismered az anyukámat. Előbb vágná le a saját karját, minthogy valamit megvonjon bárkitől, aki kér. Rosszul mondom, kérni se kell tőle, anyu mindig csak ad!

Persze apukám is egyke, és ő már egész más. Bizony ő is az önző egykék társaságát gyarapítja :D

Na igen, jól mondod, hogy ez nem áll minden egykére.

Mert az én anyukám is az. De hogy önző lenne...azt nem lehet rá mondani. Sőt! Pont hogy saját magát háttérbe szorítja, és a saját igényeit, kényelmét, céljait soha nem nézi. Mindig a másé a fontos, saját magát háttérbe szorítja.

Már az orvos is azt mondta neki (mert fejfájással küzd évek óta és ezer orvoshoz elment, hogy kiderítsék mi a baj), hogy sz@rjon le mindent és mindenkit, ha fáradt feküdjön le. És küldjön el mindenkit, és ne foglalkozzon a mások bújával-bajával ezer ember problémáját ne cipelje a hátán.

És ő egyke.

Nem egykének rossz lenni, hanem az egykék nagy része rendelkezik csak az egykékre jellmező önzőséggel, illetve olyan tulajdonságokkal, tapasztalatok hiányával, amelyek abból adódnak, hogy ő egykeként nőtt fel. Hiába van sok unokatestvére valakinek, az nem ugyanaz, bár nekem 2 unokatesómmal is olyan a kapcsolat, mintha testvérek lennénk.

Előfordul, hogy valakinek rossz tapasztalata van a testvérével, családjával, de ez alapján nem lehet azt mondani, hogy "mert egykének lenni a legjobb".

Másrészt nem az egykeséggel van gond, hanem azzal, amit az előbb már leírtam: ahol az az indok második gyerek ellen, hogy akkor nem tudok lakást venni az egykémnek, ott az értékrend kissé fura és amikor majd az egykének is a pénz lesz a fontos, a szülő lesz felháborodva, hogy milyen hálátlan a gyereke...

Hangsúlyozom, ez nem áll mindenkire, de a nagyrészre igen. Akinek pedig nem inge, ne vegye magára.

Az egykeséghez: Igazából egy egykének azért nem hiányzik a testvér, mert nem tudja milyen az, sosem tapasztalta. Ezért szereti a barátait, támaszkodnak egymásra, számíthatnak egymásra.

Akinek meg van testvére, pont azért gondolja hogy rossz lehet egykének lenni, mert kettesben milyen jó (meg hármasban, meg négyesben stb...)

Szóval nem állok egyik oldalon sem, bár nekem 2 kisebb tesóm van, és imádtam/imádok én lenni a legidősebb :))

Ha dolgom van délután, munka után, rá tudom bízni öcsémre, húgomra a gyerekeimet. Nekik nincs m,ég családjuk és örömmel vigyáznak az unokaöccseikre.

És én alig várom, hogy vigyázzak majd az ő gyerekeikre és elkényeztethessem őket :DDDD

(csak egy ki kitérő volt)