Szakítás után... (beszélgetés)

Remélem tényleg akarja! Még nem élem bele magam semmibe.

Ma kaptam pogit és szőlőt!

Szia,

Na ennek örülök :-) ez jó hír....

Amúgy sztem ilyen előfordul... hagyd magad kiengesztelni:-)

Megkeresett ma!

Kezd tisztába jönni magával és azt mondja hiányzom és az életünk ami volt. De mivel tudja egyszer megbántott, nem lehet csak úgy visszacsinálni. De kezdi belátni, hogy ami köztünk volt az több és lehet rá építeni.

Még a szülei is ezt mondták neki. Mondta még keres és beszélgessünk még.

Remélem jó úton járunk, és tényleg működhet!!!

Köszi a válaszod!

A mosolyszünet jó megoldás, adjatok időt magatoknak hogy eldöntsétek mit akartok...

Te mennyire vagy biztos a dolgodban? szereted? nálad még ott a köd?

Használd ezt az időt okosan és gyere tisztába az érzéseiddel...

Sztem ügyesen csinálod, hogy nem hisztizel, ha valaki menni akar úgyis megy...

Írja ha vannak fejlemények :-)

Sziasztok,

Remélem nem baj ,ha leírom mi történt velem hétfőn.

15 hónap után a párom kérte szakítsunk.

Minden rendben ment, hivatalosan ugyan nem ,de együtt éltünk ,csak heti 5 napot nála 2-őt nálam. 2 hónapja mondta még nem kész az összeköltözésre, az egy későbbi lépcső, de semmin sem szeretne változtatni, mint ami eddig volt. Se kevesebb tali ,se szakítás.

Mondtam neki, értem és rendben. Nagyon kedves volt,semmi sem látszott.

Aztán felmerült hogy nekem ki kell költöznöm a lakásomból,mert keveset vagyok itt és a család gondolta, akkor inkább tesóm lenne itt,én meg azt a pár napot adott esetben a szüleimnél. Nem örültem volna neki ,de valahol igazuk volt.

Ezt el is meséltem. Azt tanácsolata, ne adjam fel a lakást de megoldjuk. Aztán mondtam neki ,hogy valószínű megvan a megoldás és maradok a helyemen.

Örült neki. Én megértettem még nem kész tovább lépni, de el is fogadtam.

Aztán tesóm mégis valahogy beszélt apummal és úgy nézett ki mégis mehetek a szüleimhez. ez volt múlt pénteken.

Még levitt a szüleihez, egész hétvégén ott voltunk és semmi sem látszott rajta. Aztán hétfőn mondta még mindig nem érzi, hogy össze kéne költöznünk és gondolkodni szeretne, mert én vagyok az első olyan lány, aki állandóan vele van ,de ő a kapcsolatot is csak így tudja elképzelni. ÉS ha az eszére hallgatna, akkor minden klappol, semmi kivetnivaló ,de a köd alább hagyott és szerinte ha nem lát, akkor rá tud jönni, hogy hiányzom-e annyira, tudunk-e előre lépni. Így szakítottunk és mondta most gondolkodik. Cuccaim elhoztam. Nagyon szar, mert nem találom a miértet és a válaszokat.

Szerintetek tényleg rá lehet jönni, ha nem vagyok ott, hogy mit is jelentek neki? Mert én félek nem, vagy nem értem, hogy a tűz hogy jön akkor elő, ha nem lát, nem tud rólam.

Azóta haverjaival lóg, de megjegyezném előtte is mentünk mindenhova, ha akart egyedül ,de többségében kérte én is menjek ,mert a barátnője vagyok.

Esetleg megijedt? Volt már valaki hasonló helyzetben?

Mennyi időt kell neki adnom?

Mit csináljak ha látom, hogy mi van a szemem előtt?

Tudom, mit hozhat a holnap, és mi volt tegnapelőtt.

Gondolatom rácsain áthatolnak fényesre fent kések.

Felsértik sebeim, remegek és félek.

Látod az elképzelt jövőd, nem én vagyok,

de egyszer talán, majd Rád hasonlítok.

Begyűjtöm a reggelt, az eszmélő ébredést,

megmaradt álmaim között, végzek számvetést.

Nem maradt már semmi, egyedül az ábránd,

hogy a holnap vagy a holnapután mégis neked szánt.

Itt nem mennek autók

Erre a kutya se jár

Lakatlan házak között

Csavarog a holdsugár

Itt nincsenek álmok

És nincsenek álmodók

Balkán rezesek

Fújják a takarodót

Rozsdás a sarló

Lötyögős a kalapács

Lomtalanított igazságokon

Ücsörög egy uzsorás

Leszegett fejjel kérdem

Hogy van-e valamije eladó

Nesze – mondja -

Itt van egy kis útravaló

A puritán ösztön és a szükség vezet

Szanaszét mardosom a tetemeket

Szíveket szórok a lábak elé

Mutasson utat a vaknak hazafelé

Nem hiszek a papnak

Aki a farzsebéből prédikál

Nem hiszek az ártatlannak

Aki poharaz a pirosnál

Nem hiszek a sorsban

Amire csillagokat aggatnak

Kicsi kínai angyalok

Az ölükben ringatnak

Kicsit megkésve,de azért erre a hsz-ra még felelek.Sajnálom,hogy időközben csisz kisasszony eltűnt az oldalról,illetve gondolom nevet változtatott.

Nem voltak férfiak akik kihasználjanak,hiszen mióta ezt a bizonyos fiút ismerem,azóta én nem engedtem közel senki mást magamhoz.Szóval ha valaki kihasznált,akkor az csak ő lehetett volna,de ezt az ő szájából szeretném hallani.Akkor talán elhiszem.

Én hiszek ebben a fiúban,bármi is történt az évek alatt.

Nem érzem magam sajnálatraméltónak.Attól,mert nincs velem akit szeretek,attól még igyekszem boldogulni az életben,csak nem keresek más partnert. Én ezt a fiút szeretem.Ő hiányzik mindennél jobban.

Idővel majd,ha soha többet nem beszélek vele,akkor lehet hogy majd tudok másra figyelni,illetve még akkor ha ő bátran felvállalja az új kapcsolatát.Ha már van,illetve ha majd lesz neki.Az őszinteség az egyik legfontosabb dolog az életben,magunkkal, és másokkal szemben is.

Szerintem szerelmi téren mindenki a saját tapasztalataiból tanul,nem a mások hibájából.Vagy tanácsaiból.

Két ember,ha igazán szereti egymást,akkor előbb-utóbb meg is oldja a problémákat.Én ebben hiszek.

Tanácsot ,segítséget sok mindennel kapcsolatban lehet várni,kérni,de a párkapcsolat alapvetően arra a két emberre tartozik,akik benne vannak.Sosem egy harmadik,negyedik,sokadik emberre.

Ostobák semmiképp sem vagyunk,Vannak érzéseink,ezért már rosszabbak lennénk másoknál? Szerintem nem.

Remélem a te problémád megoldódik,és helyre tudjátok hozni.

Én megszerettem azt a fiút,akivel évekkel ezelőtt megismerkedtem,és ha hülyének tartanak engem,illetve hülye lennék,mert vállalom az érzéseimet,akkor hülye vagyok,bár én nem érzem annak magam.

Nem akarok mással lenni,egyetlen porcikám sem kívánja hogy más legyen a párom.

Engem nem vonz az az életszemlélet,hogy minél több embert kipróbáljak,hiszek a hűségben.És az összetartozásban is.

Köszi,de nem szorulok segítségre,és az önbizalmam is kezd egészséges szintre emelkedni:)

Csak egyszerűen szerelmes lettem,évekkel ezelőtt,aminek van egy háttértörténete.Nem a kisujjamból szedtem elő ezt az érzést.

De azért köszi hogy vetted a fáradtságot,és hozzászóltál.

Ezzel annyiban nem értek egyet,hogy kísértés mindig előfordulhat.Még a legnagyobb szerelemben is,aztán a feleken múlik,hogy melyik utat választják.

Szerintem egy szerelmi kapcsolat is küzdés,kitartás a másik fél mellett jóban-rosszban. Nem csak akkor kell szerelmesnek lenni,amikor van pénz,amikor van idő,amikor van kedv,hanem ha valaki szeret valakit,akkor úgy is szeret,amikor fáradt,amikor nyűgös,amikor pl munka miatt kevesebbet látják egymást,vagy ha anyagi gondok vannak olyankor sem néz más felé,hanem kiáll a párja mellett.

Erre tudom rámondani hogy szerelem.

A kezdet olyan amit leírtál,aztán jönnek a gondok,amiket meg kell oldani,és rá kell jönni,hogy hogyan lehet megoldani.

Senki sem jön úgy a világra,hogy a kisujjából rázza ki a párkapcsolatában előforduló problémákra a megoldást.

Meg kell fizetni a tanulópénzt,és csak utána jöhet el a "felhőtlen" szerelem.

Ebben van igazság.

De amikor választani kell,hogy a gyerekek vagy a szerelme?Elég szánalmas,tudom.

Ő nem a szerelmet választotta,ennek ellenére érzem,hogy szeret,és hiszem,hogy nem azért találkoztunk és ismertük meg együtt ezt az érzést,hogy többé ne legyen közünk egymáshoz.

A remény hal meg utoljára,viszont nehéz ebben a helyzetben türelmesen várni!

" My lody Lord, maintain, it's hard cause I'm a soldier at war

Cause everbody wanna try to bring out the devil in me...."

Nem figyelsz...

De miért?

Az előbb javasoltam már h passzívódjunk...de Te csak válaszolsz...Nos akkor javaslom újra...

Részemről a téma offos...remélem van 34 évesen annyi eszed h megérted mire célzom.További szebbet, jobbat.

Most épp unatkozom,azért írtam ide.Most van időm is.

Nem kell mindenben különleges hátsó szándékot nézni:)

Szeretem őt,nagyon is,de ő engem nem.Mással nem akarok lenni.Én így vezetem el a felesleges energiámat.

Nem várom,hogy hozzászóljon.Ha megtenné,azzal bizonyítaná hogy érdeklem.

Az ember arra szán időt,ami érdekli.

Mutassa meg mostmár,hogy egyáltalán nem érdeklem,csajozzon,beszélgessen másokkal,élje az életét úgy ahogy akarja.

És te is:)

Téged nem akarlak meggyőzni érveléssel...Tisztában vagy azzal h kik szoktak érvelni?:D

Ebben egyetértünk h szerencse h nem ismersz...de részemről igazi az öröm.neked elég volt?:DDDAS_D:?AS_:D?AS_:?DAS_:D?AS

Bocs most kisikoltoztam magam...Ha elég lett volna nem vergődnél itt mint a partra vetett sneci...

Szerintem ha esze van a srácnak akkor nem fog hozzászólni...Tudod h miért?Mert téged itt is nehéz megérteni nem még az életben...

Viszont döntsd már el h akkor most szereted vagy sem...

Tudod h miért írtál ide?Mert feltűnési mániád van, nehezen viseled h le sem köp.Sőt inkább másokkal foglalkozik helyetted.

Neked ez érvelés?:)közhelyekkel jössz,de közben te sem ismersz minket,se őt,se engem.

Szerencsére nem ismerlek,ezért csak megerősítesz bizonyos dolgokban:)

Nekem egy ilyen pasi bőven elég volt egész életemre,Judy majd megtudja,hogy mire vállalkozott:)

Hidd el,örülnék neki,ha figyelemmel kísérné ezt a fórumot.Sőt ha hozzászólna,akkor lennék a legboldogabb:)

Mert az azt jelentené,hogy még mindig számít a véleményem.

De ha nem ír,az sem számít.Nem azért írtam ide,hogy itt játszadozzunk.Azt már megtettük máshol.