Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Szakítás után... fórum

Szakítás után... (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯
nov. 30. 09:15

Sziasztok,kivel mi a helyzet?

Én 1 hete szakítottam párommal, ő volt a leghosszabb kapcsolatom eddig, igaz csak 13 hónap. Sajnos voltak problémák,amiken nem tudtunk túllendülni,és azt mondta h neki teher vagyok meg stresszforrás, és erre úgy döntöttem,hogy akkor tehermentesítem.. azóta sokminden kiderült,pl hogy a legjobb barátja milyen szépen kavarta a szart a hátam mögött, meg savazott engem,mert neki nem voltam szimpi..

2925. Másképpmintmások (válaszként erre: 2924. - Zsinzser)
2021. okt. 26. 18:33

Szia!


17 év? Az szép! Szenvedsz és szenvedni is fogsz, amíg fel nem ismered magadban és a környezetedben a lehetőségeket. Mindent IS, túllehet élni!

2924. Zsinzser
2021. okt. 25. 01:31

Sziasztok,

Sajnos az én életemben is bekövetkezett az, amire nem gondoltam: 17 év után úgy néz ki, vége…:( nagyon szenvedek, már lassan nem marad könnyem sem :( hogy lehet ezt túlélni???

2923. Zirolno76 (válaszként erre: 2922. - Másképpmintmások)
2021. szept. 27. 06:41
Szia.Igen szeretnék veled beszélni.Hogyan tudnánk? esetleg Messenger hívás? köszönöm előre is.
2922. Másképpmintmások (válaszként erre: 2921. - Zirolno76)
2021. szept. 26. 18:33

Igen, biztos hogy volt előzménye. Amit most leírok, azért meg leszek kövezve!

Emlékezz!

21 évesen neked nem volt eszedbe, hogy milyen lehet egy tapasztalt, szexuálisan és fizikálisan teljesen érett nővel!? Dehogynem! Bár akkoriban nem a pornhub hódított, hanem maximum a Kelet Német ÖKM!

Ne értsd félre, nem védem egyiket sem, hisz nem vagyok az ügyvédjük… De valahol megértem a 21 éves srác gondolatmenetét.

A feleségedét is, hisz valami újat kap, valami nem megszokottat. Talán visszahozza, úgymond a fiatalságát, bár így sem öreg!

Szinte biztos vagyok, hogy neked is előfordult már az, hogy láttad anyját lányát az utcán és mind a kettő abban a korban volt, hogy mindegy lenne, hogy melyik!

Nem bántalak, isten őrizz!

Csak a kerítésnek mindig két oldala van!

Az, hogy mennyire volt őszinte a volt párod a sráccal, azt nem tudhatod és ezt a részét engedd is el. Ezen teljesen felesleges rágódnod vagy kattognod, ez már az Ő dolguk. Majd rendezik egymásközt!

Neked most két dologra kell koncentrálnod, az egyik a a közös gyerek a másik pedig Te magad vagy! Minél kevesebb „sérüléssel” ússzátok meg ezt a dolgot.

Maradj ember! Hidd el, nagyon sok jó dolog vár még rád az életben, mondom ezt Én, 38 évesen, akit szintén kidobtak és hát...súlyos lelki gondjaim vannak! De hiszek abban, hogy majd valamikor jobbra fordul.


Ha bármikor kell egy kis támogatás vagy pár jó szó vagy csak elmondanád valakinek, aki nem tör feletted pálcát, keress! Akár itt a közösben vagy privátban! Semmi buzulás! :D

De szerintem azok akik itt vannak, Ők is ugyan ezt mondanák!


Pacsi neked!

2921. Zirolno76 (válaszként erre: 2918. - Másképpmintmások)
2021. szept. 26. 16:50

Nyilván volt "előzménye"mivel kollégák voltak,de érdekesség hogy párom 38,a harmadik fél pedig 21!!!

Milyen jövő kép?És a sajnálatos betegség, ugyan tisztában van e vele a 3ik fél mit vállal? Nagyon nem egyszerű ez........

2920. D.o.n. (válaszként erre: 2915. - A6f6bb6c75)
2021. szept. 25. 00:28
Hupsz, akkor át kell írjam a bemutatkozásomat😂🙈
2919. D.o.n. (válaszként erre: 2916. - Zirolno76)
2021. szept. 25. 00:26

Nekem 3 napig nem beszélős (volt) a Feleségem és Ő is már a határozott kész tények elé állított.

Mindez közel 2 éve volt. A válóper most lesz.

Mindig rossz az elszakadás, ha szereted a másikat és az csak fokozza, ha látod, Te is hibáztál.

Mindannyian hibázunk, akik ide jutunk. Emberek vagyunk.

Kívánom, hogy minden úgy alakuljon, ahogyan azt Te szeretnéd.

Kitartás!

2918. Másképpmintmások (válaszként erre: 2916. - Zirolno76)
2021. szept. 24. 23:50

Üdv a klubban!

Amit Én kiragadtam, az a bizonyos "nem csaltalak meg" és ama 1 hét alatt van valami alakulóban!

Nem akarok bunkó lenni, ne érts félre! Lehet, hogy fizikálisan nem csalt meg, ahogy engem sem az Én múltam. Viszont, ezt ugye Te sem hiszed el, hogy 1 hét alatt csak úgy talál valakit? Ugyan már, annak kellett, hogy legyen előzménye...!

Ugyan ez volt nálam is! Annyi különbséggel, hogy még a közös tetoválónk is előbb tudta azt, hogy már hónapok óta tervezte, hogy elhagy.

Lehet „Gipsz Jakab” bármekkora jampi, egy többéves kapcsolat után nem tudja magát bedumálni 1 hét alatt!

Sok-sok erőt és kitartást kívánok neked!

2917. Törpilla (válaszként erre: 2916. - Zirolno76)
2021. szept. 24. 20:17
Kívánom a legjobbakat neked! Remélem a gyerekek miatt sikerül majd rendes kapcsolatot ápolni!
2916. Zirolno76
2021. szept. 24. 17:25

Sziasztok!

Úgy döntöttem mégis jobb ha kiírom magamból.Próbálok csak a lényegre fókuszálni, elnézést kérek ha hosszúra sikeredik.A történet 9évvel ezelőtt kezdődött.Megismerkedtünk,összejöttünk, szerelem.A páromnak akkor 11éves fia volt, együtt éltek a mamánál.Nekem saját lakásom amin hitel.Kb 1 év múlva összeköltöztünk hozzám, és 2 évre rá jött is a közös gyermek.Mikor a kicsi 5év körüli lett, onnan fordult meg valami közöttünk.Egyre kevesebb volt a kommunikáció, kezdtünk eltávolodni egymástól.Nyilván bennem is sok hiba volt,mivel hetente egyszer italoztam haverokkal,de mindig tudta hol vagyok.egyszóval nem jártam szórakozó helyekre,vagy ilyesmi(ismerős házánál, garázs),és sosem voltak ott nők,és sosem csaltam meg.Jött a covid, elveszett a munkám, találtam ugyan mást de fele annyi pénzért.Tudtam legbelül hogy valami nincs rendben velünk,de ő olyan,hogyha valami bántja 4-5napig nem szól a másikhoz.Aztán mikor egy egy italozás után "sajnos" elővettem a témát, nyilván nem tetszett neki.Aztán én is megmakacsoltam magam,és már nem is tettem lépéseket.Tipikus Ha ő nem akkor Én sem.Aztán közben sikerült tehermentesíteni az ingatlant(20éves futamidő)És elhatároztam hogy el kell mozdítani az életünket,így elkezdtem Családi házakat keresni,mert mindíg is az volt a vágya.Találtam is,megmutattam neki.Először a ház nem tetszett neki.Aztán találtam egy sokkal jobbat,cserére, csak ahozz már közösen kis hitelt kellett volna felvenni.Itt is tartózkodott különböző indokokkal.Sajnos itt már észre kellett volna vennem, hogy nagy a baj.Jött is, sajnos melanomát diagnosztízáltak nála 😢 Mivel teljesen bezárkózott,hiába bíztattam és hogy rendbe lesz minden őt ez érthetően nagyob....Ezek után egyik nap ebédidőben hazamentem,és mondta hogy "beszélnünk kell"gondolom kitaláltátok:ELHAGYLAK.Bennem egy világ omlott össze, nyilván kérleltem, könyörögtem, több alternatívát mondtam,pld menjünk el szakemberhez, inkább én megyek el ti maradjatok,de hajthatatlan és magabiztos volt.Aznap éjszaka külön aludt a gyerekkel, én pedig...... Másnap mennem kellett dolgozni,és addig ő összepakolt,és mire haza á a lakásba értem már nem volt ott.Már az éjszakát az "új helyen voltak"Ezek után,ugye már csak pár alkalommal volt hogy ketten tudtunk beszélni a kapcsolatunkról,így muszáj volt rákérdeznem Hogy megcsalt?Válasz könnyes szemmel és szívből: Soha.Hittem neki,és most is hiszem hogy amíg el nem költöztek NEM.De szakítás után 1héttel valahogy csak kiderült az ő szavaival élve:"alakulóban van valami"És rá is hibáztam hogy kivel.

Az még fontos hogy a gyerekkel kapcsolatosan mindent normálisan meg tudunk beszélni,és jó kapcsolatot ápolunk, mármint hogy nincs olyan hogy Ő meg Én.Csak a gyerek kapcsán.Egyébként békében mentünk szét.Lenne mit írnom még, bocsánat hogy hosszú lett, nagyon nehéz feldolgozni, ráadásul most 1 hónap múlva lesz meg egy eredmény,ami nagyon fontos..... Köszönöm ha elolvasod és nem itélkezel...

2915. a6f6bb6c75 (válaszként erre: 2913. - Zirolno76)
2021. szept. 15. 13:20

Szia!


Hát próba szerencse, de a legtöbben fantázianevekkel vagyunk, nem írunk konkrétumokat.

Próba szerencse... :D

2914. Zirolno76
2021. szept. 15. 13:06
azt elfelejtettem írni, hogy férfi vagyok.....
2913. Zirolno76
2021. szept. 15. 12:47
sziasztok.még új vagyok itt,és azt szeretném kérdezni a régi tagoktól,hogy mennyire lehet itt őszintén megosztani a gondokat? Bocsánat a kérdésért,de "sajnos"még új vagyok,és nem volt időm átolvasgatni a többiek hozzászólásait.
2021. jún. 24. 06:49

9 éve jártam itt utoljára...és lám, újra itt...


Csak nevetni tudok már magamon... önmagam paródiája!!

2911. Lola0300
2021. jún. 21. 11:07

Sziasztok!

2 napja szakítottunk a barátommal. 1 évig voltunk együtt. Röviden tömören a sztori,hogy a szakítás előtt 2 héttel volt egy durvább veszekedésünk és azt mondta hogy szeret,de nem szerelmes és nem tudja mit akar. Mivel nem akartam elveszíteni, végül abban maradtunk, hogy megpróbálunk tiszta lappal indulni, tehát én nyugodtabban reagálok dolgokra, illetve mindent meg beszélünk. Na ebből az lett, hogy egyre ridegebb lett velem. Magától nem ölelt vagy puszilt meg, nem közeledett hozzám. Tehát effektív lakótársak voltunk.

A szakítás napján hallottam, ahogy a barátaival beszéli meg ezt a dolgot és amikor rákérdeztem akkor kiborult. Ellenséges lett velem, azt mondta hogy ő az elejétől fogva tudta, hogy sose fogja ugyanazt érezni és végül így mondta ki hogy szakítsunk.

A kérdésem annyi lenne,hogy normális, hogy nem sírok utána egyfolytában? A szakítás napján se sírtam, inkább dühöt éreztem. Másnap reggel jött ki belőlem, de aztán gyorsan megnyugodtam. És egyfolytában az eszembe van, de mégse vagyok annyira letört, amit azért se értek, mert a szakítás előtti 2 hétbe padlón voltam. Rettegtem hogy szétmegyünk és semmihez se volt kedvem. De félreértés ne essék, jó, hogy nem szenvedek tőle csak furcsállom.

Volt már valakinek hasonló tapasztalata? A válaszokat előre is köszönöm.

2021. jún. 1. 14:10

Szeretném veletek megosztani a történetemet, hátha valakinek tanulságul szolgálhat.

Első látásra tini szerelem volt, még csak 16 évesek voltunk, amikor találkoztunk, de mindketten azonnal tudtuk, hogy nekünk együtt kell lennünk. Mindkettőnknek ez volt az első komoly kapcsolata. Kezdetben a környezetünk nem nagyon vett minket komolyan, mondván tini szerelem, úgyis gyorsan elmúlik. Teltek múltak az évek. Felnőttünk egymás mellett. Nagyon szerettük egymást, bármit megtettünk volna a másikért, nem voltak számunkra akadályok, ha kettőnkről volt szó. Természetesen voltak nehézségeink. De melyik párkapcsolatban nincsenek? Ezeket mindig megoldottuk. A közös baráti társaságban álompárnak számítottunk, irigykedve néztek ránk, hogy mekkora az egyetértés és a harmónia közöttünk. Én úgy éreztem hazatértem, megtaláltam azt, akivel az egész életemet le tudnám élni.

Ő dolgozni kezdett én egyetemre jártam. 6 éve voltunk együtt, amikor már komolyabban elkezdtük tervezni a közös jövőnket. Szerencsés helyzetben voltunk, mert már adott volt egy külön ház, amiben el tudtuk volna kezdeni a közös életünket. VOLNA…. és itt jön a szomorú rész.

Egy téli estén felhívott, majd közölte, hogy beleszeretett a szomszédjába és az elmúlt egy hónapban-ha éppen nem velem volt- minden napot és estét vele töltött, szakítani akar. Szereti és vele akar lenni. Mintha kést szúrtak volna a szívembe. Sokként ért a bejelentése. Nyilván nem erőszakoskodtam, elfogadtam a döntését. A leginkább viszont az zavart, amilyen ridegen kezelte ezt a dolgot, valamint az, hogy ennyi együttöltött év után annyi gerinc sem volt benne, hogy elém álljon és úgy közölje. Borzalmasan éreztem magamat. Hetekig enni és aludni sem bírtam, lefogytam, a családtagjaim aggódni kezdtek értem. Úgy éreztem, hogy megszakad a szívem és egy részem meghalt. De a történet még itt koránt sem ért véget. A szakításunk után napokig sértegető üzenetekkel bombázott, úgy viselkedett, mintha én szakítottam volna vele és minden csak az én hibám lenne. Mivel ez nagyon nem segített a feldolgozásban ezért többször is megkértem, hogy hagyja ezt rá, ne okozzunk több fájdalmat egymásnak. Eltel néhány hét. Írt, hogy találkozni szeretne, mert barátkozni akar velem. Én megírtam neki az indokaimat, hogy szerintem ez miért nem lenne jó döntés, én miért nem szeretném ezt. Ezután a közös barátainkat elkezdte ellenem hangolni, ócsároló sztorikat talált ki rólam. Rosszul éreztem magam. Nem értettem, hogy miért bánt. Meg eleve neki ott volt az új pár, foglalkozzon vele. Több alkalommal is megkérte a haverjait, hogy írogassanak nekem, derítsék ki van-e már új párom, hogy állok a felejtéssel. Mivel nem ejtettek a fejemre, ezért ezekre az üzenetekre semmit sem reagáltam, nem akartam, hogy bármit is tudjon rólam, azok után, amit velem tett. Csak el akartam ezt az egészet felejteni és nyugodtan továbblépni. Közben kiderült, hogy nem megy jól a sora. Az a lány, akiért elhagyott csak kalandot akart az exemtől. Ő összetört, alkoholba, cigarettába és drogba folytotta a bánatát. Elbocsájtották és anyagi nehézségei lettek. A számítógépes játékfüggősége az egekbe szökött. Közben minden nap más lánnyal kalandozott. Azóta visszaköltözött a szüleihez, eltartják és komoly kapcsolata is lett.

Nem titkoltam, nagyon megviselt ez az időszak, életem eddigi legnagyobb és legnehezebb megpróbáltatása volt ez. Nem csak azért, mert nagyon szerettem őt, hanem mert ő volt az első komoly kapcsolatom. Jól tudom, nem fogom tudni őt sosem elfelejteni, viszont muszáj ahhoz, hogy valami esélyem legyen a jövőben a boldogságra.

Visszatekintve az eseményekre ma már tisztábban látom a dolgokat. Csalódtam elsősorban benne, de magamban is. Egyedül azért maradt bennem tüske, mert még csak esélyt sem adott arra, hogy megbeszéljük a szakítást. Emberségből pedig örökre levizsgázott nálam. Sajnálom, hogy ilyen sok időt pazaroltam egy ilyen emberre. Az összes közösségi oldalon, ahol fent van kénytelen voltam letiltani, mivel nem szeretném, ha bárhol kémkedne utánam. Emiatt sokan megszólnak és gyerekesnek tartanak. De ez az én döntésem. Soha többé nem akarok róla hallani semmit és látni sem akarom. Szomorú, hogy 7 év után ekkorát változott. Szavahihetetlen és hazug ember lett.

Ez 1 éve történt. Még mindig sokszor gondolok rá, de már nem hiányzik. Azóta gyakran eljárok szórakozni, ismerkedni. De érzem, nem tudok a férfiak felé igazán nyitni, mert talán legbelül még mindig ott van bennem az a tüske vele kapcsolatban. És a legigazságtalanabb az egészben, hogy ő nagyon gyorsan túllépett a dolgon én pedig úgy érzem itt maradtam egyedül és teljesen sosem fogok tudni felépülni ebből.

2909. wei wei (válaszként erre: 2908. - A27)
2019. júl. 28. 02:25
Jól döntöttél. Az első szerelem után nehéz elhinni, de lesz másik. Olyan, aki jobban szeret, jobban tisztel és aki nem lesz bizonytalan veled kapcsolatban.
2908. A27
2019. júl. 27. 17:50

Sziasztok!


A mai nap folyamán szakítottunk a barátommal. Kicsit bonyolult a dolog de lényegében annyi, hogy nagyon gyakran előfordult, hogy hogyha veszekedtünk akkor ő olyanokat mondott, hogy nem szeret már, lehúzom őt, stb. Az elején azt gondoltam, hogy csak dühből mondja, mert másnapra már teljesen nyugodt volt és bocsánatot kért (persze erre rájátszott az, hogy futottam utána, amit már szégyellek...) azonban az utóbbi időben egyre gyakoribb lett ez a dolog. Pár napja vesztünk össze, és ismét ezeket mondta (hangsúlyozom üzenetbe, mert hogy a telefont se volt hajlandó felvenni) és én nagyon rosszul kezdtem magam érezni. Valahogy tudtam, hogy itt a vége, de nem akartam elhinni. Eredetileg úgy volt, hogy szerdán találkozunk és leülünk beszélni, de én egyrészt addig megőrültem volna, másrészt pedig a szavaiból simán letudtam szűrni, hogy már nem szeret. Hozzáteszem azt is mondta, hogy már március óta érzi ezt. Megpróbáltam ma találkozni vele, de jött a szokásos kifogásaival így inkább én zártam le ezt az egészet. Úgy gondoltam, hogy ha ennyit nem tud megtenni a kapcsolatunkért, akkor felesleges folytatni.

A helyzet viszont az, hogy majdnem 2 évig tartott vele a kapcsolatom, vele volt minden először és én szerettem őt. Az elején még minden rendbe is volt, de a mai napig nem tudom, hogy mikor és hol romlott ez meg. Most nagyon rosszul érzem magam, nem tudom mit kéne tennem. Ő az első szerelmem (már ha lehet így nevezni) és sose éltem még át szakítást... Szerintetek jól cselekedtem, hogy szakítottam vele?

A válaszokat előre is köszönöm!

2907. Nikol.
2019. júl. 2. 09:53

Sziasztok!


Sokat olvasgattam a neten, mit lehet csinálni egy szakítás után, hogy az ember minél hamarabb túl legyen rajta, úgy jutottam el hozzátok. Valahol kicsit örülök hogy nem vagyok egyedül az érzéssel...mert ez most nagyon fáj... Igazából azt szokták ugye mondani, a remény hal meg utoljára. Na igen. az a rohadt remény..és úgy érzem, amíg ez él bennem, nem leszek túl rajta. De azért olvasgatlak titeket, hátha kicsit erőre kapok.

2906. 0d0a78c65b (válaszként erre: 2892. - 5f4f53ca85)
2019. ápr. 10. 23:08
😉🍸
2905. 62a68b71bb (válaszként erre: 2899. - 5f4f53ca85)
2019. ápr. 7. 21:50
De jo neki! Hát igen vannak emberek akik ki tudják mutatni a szerelmüket megtudják becsülni a másikat. És megtesznek a párjukert mindent... és őszinték is...
2904. birebora (válaszként erre: 2903. - Kékkaktusz)
2019. márc. 17. 18:07
Próbáld elfoglalni magad. Jön majd a pozitív változás, kitartás.
2019. márc. 17. 17:38
Eltelt egy honap es meg mindig magam alatt vagyok. Letiltottam Ot, hogy ne remenykedjek folyamatosan, de ez is nagyon megviselt. Remelem, lassan erzek valami valtozast pozitiv iranyban.
2019. febr. 26. 20:34
Ěn
2901. Amaunet (válaszként erre: 2900. - 5f4f53ca85)
2019. febr. 25. 11:08
Mégis elhagytak. Ki hagyott el?
2019. febr. 25. 09:13
Mi soha nem hanytuk egymás szemére ki mit tett a másikért! Azt sem ki miről mondott le a kapcsolaton belül azért hogy együtt lehessünk!
2899. 5f4f53ca85 (válaszként erre: 2898. - Amaunet)
2019. febr. 25. 09:10
Én a párom ért is mindent megtettem és meg is tennék,soha semmit nem vetek a szemére mert szeretem úgy ahogy van!!! Egyszerűen imádom!
2898. Amaunet (válaszként erre: 2896. - 5f4f53ca85)
2019. febr. 25. 07:52

Az a szülői szeretet. Az, hogy önmagad elé helyezed őket nem azonos az önzetlen szeretettel.


Ez a fórum a szerelemről, párkapcsolatokról szól.

2897. 5f4f53ca85 (válaszként erre: 2895. - Amaunet)
2019. febr. 25. 07:50
De ha figyeltél volna lavlinak válaszoltam az anyai szeretetre!
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2022, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook