Szakítás után... (beszélgetés)

persze, de miért erőltessem magamra ha a másik megoldással boldogabb vagyok, lehetnék.

No de végülis mindenki utólag tudja majd meg, vagy akkor sem, melyik lett volna a jó megoldás.

aztán az a kép hogy meló után hazérsz és egyedül vagy, mindezt a köv sikeres munkanapig, és ezt heti 7 nap... vagy nagyrészt.. az sem túl szívderítő...vagyis látni, hogy elmegy mellettem az élet.

Nem mindegy, hogy csak azért szeretnél fekete bárány lenni, mert az más mint a másik fehér.

Az ember ált. társas lény... és én igénylem is, persze erősen szelektálva.

És nem azért mert mindenki más is ezt teszi, hanem mert ÉN szeretném.

Kis szerencsével nem ismeretlen lesz majd mellettem és a gyerekeim sem fognak túl hangosan üvölteni.. max teszek rájuk hangtompítót.

Csak azért mert mindenki másnak családja lesz nem biztos hogy nekem is az lesz a legmegfelelőbb. De jó lesz majd 10 év múlva ülni egy bevakolatlan kockaházban, ülni a kockás abrosz felett azon gondolkozva(miközben 2 gyerek visít)hogy -Ki ez a vadidegen nő akit elvettem? Nem is ismerem!

Csak azért mert mások szeretnének a fehér birkanyájba tartozni, Én miért ne lehetnék büszke fekete!?

mert esetleg mindenki más körülötted családdal él majd, és egyszercsak észreveszed, hogy valami hiányzik és akkor már késő lesz.

Nem az egyedülléttől kell tartani, hanem a megbánástól és a "már késő" érzéstől.

Új nicket csináltam.

Nem értelek... Miért kell félni attól ha egyedül maradsz?:P

és jobb lesz majd 40-50 évesen egyedül?

Mert most még rendben van hogy fene nagy világfájdalmad van és önzőnek hiszed magad és uramisten... de akkor tényleg használd az eszed...

Miért számitsunk szakitás után egy olyan emberre akire a kapcsolat alatt sem számithattunk?

pontosan...mindig csak várni és várni, hátha lesz változás,de SOHA,aki soha nem állt mellettem amikor jó lett volna,mindig más volt a fontos..hát kapja be a faxom!!...na én innen léptem...mert lehúzós ez az egész...én pedig ÉLNI szeretnék!!

további sok sikert nektek és kitartást!!:)

Én már nem hiszek a szerelemben. Nem tudok és nem is akarok szívből szeretni. Az eszemre hallgatok. Fanyar vagyok és kiégett ezen a téren, és ezt én nem is tagadom. Szar az amikor érzem hogy valaki közelebb kerül hozzám és valami tudatalatti gondolkozás beindul az agyamban... csak menekülni!! Nem akarom hogy szeressenek és azt sem hogy Én szeressek. Egyfajta menekülés az érzelmi világból a racionális gondolatok világába.

Nem akarom már senkire sem bízni az érzelmeim és a gondolataim. Önző vagyok! Mindent megtartok annak a személynek akit mindenkinél jobban szeretek. Magamnak!

Egy kedves ismerősöm mondta úgy 10-12 éve, hogy az ész és a szív együttes használata mutatja meg a helyes utat.. a ztán még mindig eldöntheted hogy rálépsz-e...

DE! ha egyszer ráléptél akkor járd azt felelősséggel... tekintettel magadra és a másikra is.

Hiszek a sorsban és a karmában is. Bár lehet ezt csak azélrt, mert engem vígasztalna ha léteznének :-)

Akárhogyis, sztem amit adunk azt kapunk, és visszafelé is. Plusz annál gusztustalanabbat nem tudok elképzelni, hogyha valaki a volt párját pocskondiázza... egykor szerette, ezzel pedig a maga választását becsmérli csupán.

soha nem ugyanazt érzik az érintett résztvevők de ez.igy normális.

Csak rajtunk áll hogyha nem megy valami úgy ahogy kéne,váltunk, és továbbállunk,vagy maradunk.

Ha már nincs kémia akkor komunikálás sincs csak a társas magány.

Meggyőztetek! Miért számitsunk szakitás után egy olyan emberre akire a kapcsolat alatt sem számithattunk?

Igazatok van,van az a pont amikor önzőnek kell lenni és váltani,és nem az a fontos,hogy ő mit gondol,mert mi a saját életünkért vagyunk felelősek és helyettünk senki sem teremt jobb jövőt.

Másképp gondolkozok amióta több véleményt is elolvastam és a szivem helyett most már az eszemre fogok hallgatni mert van ami nem javitható. Az új szerelem mindent orvosolni fog.

"Azt állítani, hogy megszűntél szeretni

azt, akit valaha jobban szerettél bárki

másnál a világon, az hazugság lenne. De

továbblép az ember. Nem igaz? Tovább

kell lépni....

Elszakadni a földtől mindíg bizonytalan,

az eget nézem, a Föld egyre messzebb van.

Birtokba vett lélegzetem, napjaimon hatol át.

Szerepemet a közhelyek ne vegyék át!

Dehogy vagy te önző... csak kényelmes.

Megkeseredett sem vagy.. max ha elhiszed magadról.

[link]

jóreggelt :-)

Én megtanultam önzőnek lenni. Így kényelmes...viszont ennek van egy nagy árnyoldala.Megkeseredsz, nem tudsz már szívvel szeretni csak ésszel. Persze magamból indulok ki!

Fanyar...:/

Csalódások pehelysúlyú ballasztja -

némán szólva bennem magát hallgatja.

A szép zsák egyetlen tele tükörre miért legyen?

Siketségem hozza balanszba a mérlegem.

Legyen csak egy, aki nem mérlegbe hisz.

Nyelvem vitorlám. Veled minden szó előrevisz.

Eszköz nem kell, hisz súlyunkból minden egy.

Az eltávolodás: visz a kár mindig közelebb.

Így mikor megállunk forró lábakon a víz felett

- feloldja tömegvonzását a tisztelet.

Most láttad először, minden vonását ismered;

szintén Zen észjárását lesik meg az istenek.

vannak helyzetek és dolgok, amikor az embernek önzőnek kell lenni ahhoz,hogy életben maradjon..

jól írta Digital_Punk:ne foglalkozz más igazával, csak a tiedével. . . Vannak olyan helyzetek amikor a sérülés elkerülése érdekében önzőnek kell lenni

nagyon nagy igazság van benne..

no igen, ez igaz.. az elején minden szép és jó...és néha nehéz az embernek aj ózan eszére hallgatni, néha meg nem is érdemes :-)

Amúgy minden helyzet más.. van, hogy van értelme megmenteni, van hogy nincs.

Nehéz dolgok ezek, és nincs hozzá használati utasítás.

sztem ha a kommunikáció megy, és a kémia is ott van, akkor nagy eséllyes működik a dolog.

hát igen,hogy fair legyen...van akivel meg lehet és vannak olyanok akikkel nem lehet megbeszélni, és jobb önzőnek lenni,mert sose juttok egyről a kettőre...

a nem normálisra csak annyit,hogy te is tudod az elején mindenki a szépet mutatja és ez csak a felszín ami mögötte van az később derül ki...

csak lehet addigra már beleestél, mint vak ló a gödörbe...és sodródsz az árral és szépen lassan kinyílik a szemed, és ha mersz lépni,mert ebből már elég..akkor még te vagy a szemét...király!

amúgy ennek se vége se hossza

én azt mondom, ha sebek vannak és mély sebek,akkor mindenkinek joga van olyat lépni ami saját magának jó...és nem szenvedni tovább...

1x élünk és az ne sírásból álljon..

szóval szerethet valaki valakit ha az illető alkalmatlan rá és csak sírások és kiborulások játszanak a kapcsolatban főszerepet

Valóban illik megkérdezni a másik felet is...

mindeki máshogy látja ilyenkor.

Lehet sokminden adott helyzetekben, de ált meg lehet beszélni ezeket, nem túl fair csak egyik pillanatról a másikra.

amúgy meg ha nem normális minek jöttek össze.

Azzal, hogy kapcsolatot kezdtek, bevállalt valamit az ember... többek között azt is, hogy fair legyen és tisztelettel kezelje a másikat.

ez nem hinném, hogy túl nagy kérés. Vagy szted mégis?

azért illik megkérdezni a másik felet is..nem csak így rögtön ítélkezni!!

lehet,hogy annyira megbántotta a másik felet,hogy benne már minden remény elszállt,hogy az illető normális lesz...

és ílyenkor jobb menekülni...

nem feltétlen hazugság!!!

de nem mindig a szenvedés a jó..

helyesbítenék... úgy tűnt...hogy szerelmesen hozzád bújik...

Valójában ez sosem volt az igazság.

a szerelem nem múlik el napok vagy hetek alatt.

Annak azért több idő kell, így nyilvánvaló a következtetés, hogy (és most ne szépítsünk) hazudta a "szerelmesen" összebújást.

Milyen jó dolog néha hazugságban élni...csak sosem tart sokáig.

Pont ezt csinálom, én a saját igazammal foglalkozom és ő is sajátjával.. de meghagyom benne, ha neki ez így jobb. "remélem majd az idő igazolja" vagy nem...

Sérülés elkerülése már késő, de jééé, még mindig itt vagyok.

Ha ez valamelyest vígasztal, minden út rossz lesz és jó is egyben.. mindennek meglesz a pozitív és negatív oldala... mindegy melyiket választod.

A nem döntés is döntés...

A lehetőségek tárháza pedig korlátlan.

Te ne foglalkozz más igazával, csak a tiedével... Vannak olyan helyzetek amikor a sérülés elkerülése érdekében önzőnek kell lenni. Ez azt hiszem pont olyan helyzet!

Én még mindig kétségek közt vagyok hogy melyik útra lépjek.(Minden út helyes.) A szokásos...

Még erősebb bennem a vágy hogy csak innen el. Lehet hogy összejön egy külföldi munka, de nem kiabálom el. Ha nem sikerül akkor is mindegy hogy merre csak ne ebben a városban legyek.

" Élek, s ez nem az én hibám. Ígérem, orvosolva lesz...

Ismerem a véleményed.. de azért néha jó hallani :-)

Az igazság itt is eléggé relatív. Más az igazság nekem és máshogy látja ő.

Dehát dehát, feleslegesen írok... adott a helyzet.

Inkább Te mesélj hogy vagy...