SOHA TÖBBÉ - az internetes társkeresés és én (beszélgetős fórum)

Ne hagyjátok, hogy a média, a net rátok nőjön!

Ezt a virtuális világot, ahol jelenleg is kommunikálunk, csak erős öntudattal bíró emberek használhatják úgy, hogy folyamatosan meg tudják különböztetni azt a világot, ahol élnek és virtuális mesevilágot.

Akik nem olyanok, hogy ezt meg tudják különböztetni, azok legyenek minden tekintetben nagyon óvatosak.

Nahát hasonló történet. Azzal a különbséggel, hogy társkeresőn csak egy képet láthattam róla (szerencsére) mivel nem voltam előfizető. Az első 3 órás telefonbeszélgetés után a közösségi portálon megnézve a fotóját sokkot kaptam, hogy milyen arcberendezéssel bír... :) Na de mondom, én ezt az embert meg akarom ismerni, az alapján amit eddig hallottam belőle. Hát nem bántam meg :) Abszolút nem fotogén, és szegénykémet az ilyen külsőségek, hogy milyen vagyok képen, abszolút nem érdekli.

Abszolút egymáshoz valók vagyunk, 3 hónap után feladtam mindent, és elköltöztem hozzá 160 km-re, a kisfiammal.... Azóta is boldogan élünk. Kb 2 évig keresgéltem, megszakításokkal, és mindíg azt mondtam, hogy na ez lesz az utolsó :) Hát egyszer csak az utolsó lett....

Két hónap kevés, csak az első sokkra elég, hogy itt minden kuka!? :)

kedves cikkíró,egyelőre csak beleolvastam a cikkbe,de pótolom amit eddig mulasztottam,igérem!

nem szabad a netes társkeresésben hinni,semmire nem való,ott kb a 99,9% csak futó kalandot keres,és ezért szánalmas módon a monitor mögé bújva teljesen másnak adja ki magát,mint amilyen+ hazudik mint a vízfolyás+ez a fajta társkeresés több veszélyt rejthet magában egy fiatal nő számára mint gondolnád,testi-lelki épségedet egyaránt beleértve.És a végtelenségig sorolhatnám,mi mindenre képesek ott......

felejtsd el ezt a formáját az ismerkedésnek,ennyi tanácsot tudok adni neked,rutinom van benne már sajnos....akiknek összejött,hatalmas mázlijuk volt és ennyi

azért sok sikert kívánok és hogy a való életben találd meg a párod minél előbbb.....

Mi is a neten jöttünk össze. Azóta van két gyerekünk, 8 meg 10 évesek, szóval nem mai a történet. És hárman voltunk barátnők, a poén, hogy ők is így jöttek össze a párjukkal és még mindannyian együtt vagyunk.

Nekem is voltak elvárásaim, aztán jól pofára is estem néha, hogy a fényképen és levélben érdekes és bombázó pasi élőben a világ legunalmasabb, legbesavanyodottabb példánya.

Aztán írt férjuram, aki olyan ronda képet rakott fel magáról, hogy azt gondoltam, nem érhet csalódás, ilyen ronda pasi nem létezhet a világon. És télleg nem :)

Hiába ad meg valaki "konkrét paramétereket", a világ még a neten sem így működik. Türelem, kitartás, és annak elfogadása, hogy boldog-boldogtalan fog próbálkozni, meghozza a gyümölcsét. Sok-sok ember közt ott lapulhat valaki, akivel kialakulhat a jó kapcsolat.

Azt tapasztalom, azok ilyen "öntudatosak" mint a cikkíró, akik osztályon felülinek tartják magukat. Bizony, a neten is az átlagemberek vannak többen. Mit várt a cikkíró? Egyből ott fog toporogni egy ötvenes Adonisz, aki aktív sportoló, jóképű, negyvennek látszik, rendezett családi hátérrel (nuku válófélben lévő feleség, nuku felnőttként is eltartásra szoruló gyerekek, nuku magatehetetlen, ápolásra váró családtagok), rendezett anyagiakkal, fejében egy kiolvasott könyvtárral? Az ilyen férfiak ebben a korosztályban nem a társkeresőn nyomulnak, a való életben is körbe zsongják őket a nők. A harmincasok is. (Mármint azok, akik tényleg harmincasok, nemcsak letagadják a korukat)

Nekem, még harminc sem voltam, volt 45 éves "szeretőm" társkeresőről. Sportos, karakteres fickó, könyvei jelentek meg, tehát a szellemieket tekintve is klasszis volt. Két házasság mögötte. Szép, tartalmas élmény volt minden síkon, de nem volt jövője.

A mostani párom (életem első harmonikus kapcsolata) is netes társkeresőn ismertem meg. Korombeli. Illünk egymáshoz, mint a borsó meg a héja.

Én a randivonalon ismertem meg a férjemet. Előtte csak pár próbálkozásom volt. Már a 11. közös évünket tapossuk, 8 éve vagyunk házasok, van egy 7,5 és egy 5,5 éves fiúnk.

Szerelem volt első kattintásra....

Furcsa volt olvasni ezt a cikket, több okból is, ezek közül a legfontosabb, hogy a párkeresés a hagyományos úton-módon, és sokkal fiatalabb korban sem úgy működik, hogy leadom a rendelésem, és tálcán kapom a kész árut.

Abban viszont egyetértek veled a leírtak alapján, hogy neked valószínűleg nem ez lesz majd az utad, mert nem szeretnél időt és energiát pazarolni az esetleges melléfogásokra. Nem dolgom megítélni, hogy ez okos hozzáállás-e, minden esetre ami szerintem sokkal inkább neked való lenne, azok az exkluziv társkereső irodák, ahol, ha jót találsz, tapasztalt közvetítők válogatják elő neked a kínálatot, hogy iylen csúnyán fogalmazzak. Komoly pénzekért persze, de a te esetedben lehet, hogy megérné.

Én is azt mondom, hogy ne add fel!

Csak oszd el kettővel, amivel fényezik magukat :).

Szuper a cikk, akar en is irhattam volna. En is ugyanezt eltem at es nem csak 3 honapon keresztül, hanem kb. 4 even keresztül. Persze vannak kivetelek, de a nagy atlag ez szerintem is!

Alljon itt egy pelda! Emberrel valtottunk a talalkozasunk elött par emailt. Talalkozas kellemes volt, mindenröl elbeszelgettünk, azonos erdeklödesi körünk volt. Este felhiv telefonon, mondja, hogy kellemes volt a delelött, es meg meseli, hogy mi törtent vele a nap folyaman. Közben lehet hallani, a hatterben, hogy uton van, nyilik csukodik az ajto, szakadozik a vonal. Majd mondja meg, hogy mindjart kiszallok a liftböl es utana visszahivlak! Mondom jo! Nem tudom milyen magasra ment, de meg 3,5 ev utan sem erkezett meg, azaz azota is hiv! Es nem egy ehhez hasonlo eset volT!

Nagyon karakánul megírt cikk. Gratula!

Ám azt gondolom, túl hamar feladtad.

48 évesen nincs már időd, hogy ölbe tett kézzel várd az igazit, aki neked rendeltetett. Szerintem rosszul álltál a "feladat"hoz, nem tudtál helyesen rostálni.

Gondold át, és fuss neki még egyszer! :)

Két hónap valóban kevés...én nagy részt csak leveleztem, beszélgettem, felmértem...valóban sokan másnak adják ki magukat.

Bizony belefutottam néhány "zsákutcába...".

Mire a tökéletest megtaláltam, nem 2 hónap, hanem 8 év telt el...de nagyon magas volt a mérce :)

Konkretan en magamat es baratnoimet is tudom peldanak hozni, akiknek "sikerult" Biztos, szerencsenk is volt es jokor voltunk jo helyen /oldalon, de azota mar szinte mndenkinel baba is van. Nemtom, mennyit probalkoztal, nem gyozkodni szeretnelek, talald meg,akit szerenel :)

Kaaar, hgy kepet nem lehet linkelni, de ha rakeresel kiad egy sokatmondo kepet "a tokeletes ferfira varva" cimszo alatt...

Vigyázni kell a netes társkeresővel, mert sok csaló használja ki a társra vágyó nőket. Több ilyenbe is belefutottam, sajnos az egyiknek én is áldozatául estem...de sikerült összefognunk a lányokkal, akik szintén károsultak. Hála az online rendszernek, összefogtunk és mindannyian feljelentettük az illetőt, aki ellen most eljárás folyik...majd újra börtön, mert kiderült, hogy visszaeső. ha valakinek van tapasztalata, írjon priviben, hiszen még mindig keressük a károsultakat.

De! Hogy siker story is legyen :) Nem csak rosszakat tudok mondani....sikerült életem párját is megtalálnom ugyanott, egy online társkeresőn. Ha nincs ez a lehetőség, továbbra is csak sodorgat az élet minket egymás felé, de sosem hoz össze...pedig gyerekkorunktól kerülgettük egymást észrevétlen.

Én is a neten találtam meg életem párját. Igazából én is elég konkrét dolgokat adtam meg, például h csak olyankor jelentkezzenek nálam, akik el tudják fogadni, h hetente többször napi több órát töltök a lovammal. Az egyetlen ember aki jelentkezett, Ő volt. Ő meg solymászkodik, napi több órát tölt a madarával, tökéletesen el tudjuk egymás hobbiját/életformáját fogadni, mert mindketten benne vagyunk a sajátunkban, tudjuk, mivel jár. Mindketten belekóstoltunk a másikéba, én megszerettem a madarakat, szeretnék sajátot is, ő kipróbálta a lovazást, de nem jött be neki. Viszont maximálisan benne van, h a készülő házunk mögött ott lakhasson a lovam. :)

Azért jó a net, mert előre le lehet írni, milyen speciális dolgai vannak az embernek. Lehet alkalmazkodni, de bizonyos dolgokat nem tudsz megváltoztatni. Én például elég nehezen mondanék le a lovazásról. Ő meg a madárról. És a legtöbb ember nem tűri, ha a párja naponta órákat tölt valami olyannal, ami őt nem érdekli.