SOHA TÖBBÉ - az internetes társkeresés és én (beszélgetős fórum)

őszintén örülök hogy neked sikerült,de ha szemtől szemben indul el az egész ismerkedés,véleményem szerint az az igazi....ha az elejétől kezdve szemtől szemben kommunikáltok egymással,hallod a hangját,látod az arcát,észleled a mimikáját,a gesztusaid,látod,hogyan viselkedik,vagy ha simán csak belenézel a szemébe,az az igazi,akkor konnyebb felmérni,lesz e jövője az egésznek,vagy sem.

netes ismerkedésnél,még ha 100 levelet váltotok is,sem biztos,hogy nem totál mást "kapsz mint amit vártál"

és sajnos vannak olyanok,akik szinte már kitanulták azt,hogyan manipulálják az ember lányát,de úgy hogy aztán a várt találkozáskor jól "pofára essen"

és érdekes,a környezetemben mostanság elég sokan kipróbálták a társkeresés ezen formáját,mindegyikük ugyanezeket éli meg,amiket én éltem meg ezzel kapcsban.talán ha ezt nem látnám magam körül,nem osztogatnám itt ilyen "magabiztosan az észt"......

Ha valaki, akkor én megjártam a hadak útját a társkereséssel kapcsolatban (is). :D (Nem véletlenül tettem közzé itt 3 részes cikksorozatban a tapasztalataimat. Szerintem vannak benne használható gondolatok, megállapítások.)

Hálát adok az égnek, hogy lassan 20 éve megtaláltam, akit kerestem. Akkor még nem volt elterjedve nálunk a net, amit ha most lennék ilyen helyzetben, nem félnék használni. (Bár nem tudom, mire mennék a tapasztalataim nélkül. Valószínűleg arra a sorsra jutnék, mint a fórumindító.)

Szerintem a társkeresés sikeressége vagy eredménytelensége nem az eszközben rejlik, hanem annak a személyiségében, kommunikációs képességében aki társat keres. Aki kudarcot vall a neten, az jó eséllyel kudarcot fog vallani társkereső irodán, telefonon, mit tudom én hogyan történő társkeresésben is.

Száz szónak is egy a vége: a hiba nem a netben van. :)

Jajj még annak kapcsán amit írtál kedves Zoe:akikkel te nem szerettél volna ismerkedni,milyen jelzőkkel illettek és hogy nem tudtak azon továbblépni.

na most egy értelmes ,kultúrált férfi akinek van 1 egészséges önbizalma,az nem tud továbblépni 1 elutasító levelen?ezt is érdemes továbbgondolni

vagy akiben van 1 kis kultúra jóérzés v tök mindegy minek nevezzük,nem tudja azt tudomásul venni,khogy annak a nőnek másra van igénye és mást keres?egy normális férfi küld vissza olyan leveleket egy társkereső nőnek,hogy megöllek kibelezlek,eláslak a föld alá élve,csak egyszer fussunk össsze az utcán,megerőszakollak megkínozlak és sorolhatnám a végtelenségig????

és először meg előadja magát milyen jófej meg kedves,a visszautasításra meg "kibukik az igazi énje"????

ezért mondom hogy rohadtul kell vigyázni,mert senkiben nem tudni,mi lakozik,a monitor mögül ha akarnék én is azt hazudhatnék amit akarok és olyannak adhatnám elő magamat amilyennek éppen akarnám.mert biz én nem egy férfitől kaptam meg ezeket a fenyegető leveleket,így SZÓ SZERINT ,nem is véletlen írtam amiket írtam,hogy a veszély....mert ezek lehetnek ugyan üres fenyegetések,de mikor már találkoztok többször és a csávó,ha erőfölényben érzi magát és épp hogy már meg nem erőszaol,az má igencsak durva,holott már nem először találkozik vele a nő és a korábbi találkozások során tanusitott viselkedése alapján nem is feltételezné róla az adott nő,hogy ilyenre képes lenne...ez is megélt dolog,már gondoltam csak leírom,aztán hogy erről ki mit gondol vagy kiben hogy csapódik le,az már nem foglakoztat.

és még egy hozzáfűznivalóm lenne:egy határozott igényes nőnek igenis legyenek elképzelései arrol a férfiról,akit szeretne maga mellé,ne irreálisak,ezzel tökéletesen 1-etértek,vki írta....de legyenek!mindenki vágyik valakire,akiben vannak bizonyos tulajdonságok amik számunkra fontosak....

Nem akarván belefolyni semmiféle magasröptű vitába, csak két dolgot jegyeznék meg: az egyik, hogy a tények makacs dolgok. Ha azokkal szembesítik az embereket két dolog történhet: beismerik őket, vagy a belőlük fakadó következményeket (ehhez kell lekierő), vagy tagadják azokat, ekkor jön a személyeskedés és az, hogy valaki "megmondóemberré" válik. Én mindig amondó voltam, inkább leszek megmondóember, mint egy ócska hipokrita.

Másfelől azt elfelejtettem leírni, hogy az írás szerzóje szinte biztosan az Elittárs-ra regelt, amit orrba-szájba reklámoztak minden médiában. Regelhetett volna rengeteg másra is, hiszen ha eldobsz egy kavicsot társkeresőt találsz. Ha nem volt fontos az egojának a dolog, akkor miért ide?

Egyébként ajánlanám még megmérettetésnek a Szép Emberek társkeresőjét, ahol BESZAVAZÁSOS alapon működik a dolog, addig be sem kerülsz, amíg be nem szavaznak, hogy megütöd a szépség (nem leonardoi) mércéjét. Ez jó teszt az egonak.

Jah,még 1 utolsó hozzászólásom ,észrevételem azért mégis lenne ezen fórumon:támadni egyeseknek/tisztelet a kivételnek persze/olyan roppant mód könnyű a cikkírót,hiszen a cikkből ezek szerint a negatívumokat kiszedni mindig könnyebb,mint átgondolni az egész cikket,elejétől a végéig,úgy ahogy van,aztán megérteni,miről is szólt....ebben talán kicsit az irigység is szerepet játszik kicsikét,hogy sokan nem képesek írni egy ilyen cikket?:D

mert nekem speciel tetszett,úgy ahogy van és gratulálok hozzá,hogy sikerült ilyen jól összeszedetten és értelmesen,érthetően,nem csűrve csavarva megírni,nekem TETSZETT!CSAK ÍGY TOVÁBB! ;)

*hogy egy ilyet kijelents

bocs a hibáért

és továbbra is tartom amit a netes társkeresőkről írtam ,ennyi....

Sok a neten a kamus, nekem is volt néhány érdekes találkám. Azért elég rövid idő alatt kiderülhet, hogy szélhámossal állunk - e szemben. Volt olyan ember, akiből kiszedtem az első találkán, hogy még erőteljesen a képben van az "exe", majd tovább cseverésztünk és lejött, hogy az exe nem is ex. Abban a pillanatban elküldtem. Nem is adok lehetőséget hitegetni.

Valahogy az lenne a korrekt, hogy azért 2 - 3 levélváltás és egy normál (nem homályos, vagy 20 évvel ezelőtti) fotó után találkozni, és el lehet dönteni, hogy akarunk -e következő találkát.

Ahhoz pedig, hogy eldöntsük,akarunk - e találkozni, legalább egy kicsit őszintének kellene lenniük, mert így korrekt. Mondjuk, ne írjon már 20 kilóval kevesebbet és 20 centivel többet (magasságához :).)

A neten pedig azok keresgélnek, akik a virtuális világon kívül is. Én akkor keresgéltem neten, amikor olyan munkám volt, hogy alig találkoztam emberekkel. Amióta rengeteg emberrel találkozom, másik munka kapcsán, azóta hívogatnak randizni, ezen is múlik.

Titkocskak alatt azt ertettem, hogy neten konnyebben kiadjak magukat valaki masnak mint az eletben. Pl a neten honapokig is hitegethet valaki, hogy szingli, holott nem. Az eletben hamarabb kiderul, mert, kulonosen, ha egy helyen elsz, vagy legalabb a kornyeken, ezt hamar megtudsz rola mindent, nagyobb az eselye, hogy veletlenul is meglatod massal. De ismerheted az exeit, az anyagi helyzetet, egyszoval kapsz egy instant kepet rola. A neten meg eloszor ismerkedsz, de aztan majd a talik soran mas dolgok jonnek ki.

Szerintem mindez komplikaltabba, nehezebben atlathatova teszi a dolgokat. Persze, ha valaki csak beszelgetni akar, tok jo, csak tarskeresesere nem jo.

Meg vegulis mindenki mondja, hogy "akik a valodi eletben nem tudnak..." Na, ez olyan, Hogy a netes ismerkedes utan is helyt kell allni a valodi eletben/parkapcsolatban is, ezert ez alol senki nem menekul, a defektek elobb utobb latszanak, akkor mar miert nem elobb???:)

"Általában azok használják az on-line módszert akik a valós világban nem képesek kapcsolatot teremteni"

Fogadok,h te is a fővárosban,vagy más nagyvárosban élsz.

Mi,SOKAN,akik vidéken,kistelepüléseken élünk,csak a helyi kocsmába mehetnénk ismerkedni!!!A 30-60 km-re levő nagyvárosba elutazni pedig kész expedíció kocsi nélkül.Mert oylanok is vannak ám,akiknek nincs kocsijuk! tehát egyáltalán nem mobilak.Vagy akkor maradjunk kis fatornyos falunk 3-4 ezres lakosságából választani párt?

Helyette itt a net,ahol tőlem távolabbi emberekkel is bármikor beszélgethetek,bármiről.

A valós világ:csakhogy ott,ha megteszik vki,nem tudhatom,h várja-e otthon a párja:a társkeresőn meg azért valószínűbb a valódi facér ember,mint így a tömegből kinézni valakit.

Az mekkora csalódás,ha megtetszik vki élőben,mondjuk 5 különböző alkalommal,és mindről kiderül,hogy kapcsolatban él!Ez simán lehetséges a valódi világban. Na iylen a társkeresőn csak kivételes pechként fordulhat elő.

Óh, most látom.

Soha többé? :D

Ne zárj le semmilyen kaput!

Ez része az életünknek. így kell elfogadni.

Semmi para, ha szívtál, vond le a tanúságot és annak megfelelően élj tovább!

Egyetértek, visszafricska volt.

Egyszer egyszer én is belefutottam olyan srácba,akik néhány levélváltás után, olyan véleményt alkottak rólam, hogy csak lestem. Ezek általában kisebbségi komplexusban szenvedő, magányos alakok voltak, akik a magabiztosságot összekeverték a beképzeltséggel. De hát sportoltam, nem fájt a mozgás, vidám voltam, önálló, anyagilag is, és baromira határozottan tudtam,hogy milyen barátot keresek, de nem mindenáron. Nyilván hasonló típust kerestem, nem pedig egy lomha, mihaszna valakit.

lehet, de nem biztos, hogy érdemes :)))

a személyeskedés nem kenyerem; nem hinném, hogy bántó cikket írtam, utoljára hangsúlyozom, hogy inkább a humoros oldalát igyekeztem megragadni a dolognak...persze ez nem mindenkinek jön át, de ez nem baj, nem vagyunk egyformák, vannak olyanok, akik nem bírják ki, hogy ne osszanak le...szerencsére véleménynyilvánítási szabadság van, és egyébként is mindenki azt mond meg gondol, amit akar:)))

ha az ember ír valamit, nyilván sok emberhez eljut, és szuverén joga mindenkinek úgy értelmezni, ahogy neki tetszik (vagy nem tetszik), nem akarok mindenkinek tetszeni, pláne megfelelni, jól van ez így, ahogy van.

Én is társkerin ismertem meg a barátomat :) először csak nagyon jó barátok voltunk hosszú hónapokon keresztül, aztán összejöttünk :)

Én hiszek benne, bár ma már egyre nehezebb ott ismerkedni, de én is találkoztam pár idiótával.. :D