SOHA TÖBBÉ - az internetes társkeresés és én (beszélgetős fórum)

Igen, nagyjából hasonlót írtunk.

Úgy gondolom, hogy az internetes társkeresésnek legalább annyi előnye, mint hátránya van, ezért nem is szabad kimondani, hogy rossz vagy jó, mert minden eset egyedi, amikben bizony mindig két ember van.

A józanság a legfontosabb, ahogy már elhangzott.

hogy mégsem erre a lóra vágyott, csak úgy képzelte ...

Hát igen....most már az én esetemben is inkább ez lehetett a mérv adó. Az illető képzelget...de nem igazán rólam. Van ilyen is.....nem hibáztatom érte.

Csak azt a rengeteg időt azt sajnálom,h feleslegesen ment el a semmire. Talán remélem és bízom abban,h egyre kevesebben lesznek azok akik

Így jártak mint én. Mert hogy rengeteg hibát követtem el én is az is igaz.

Mert ilyen dolgokhoz is 2 ember kell. (sajnos)

Itt a nincs ló,jó a szamár is történt ahogy egy korábbi válaszban írta valaki. Ezt sosem tudtam és fogom meg érteni nők és ffiak ha ilyen jellegű kapcsolatokba képesek bele menni. Számomra ez meg alázó lenenne minden hogy.De ha utólag tudnám meg az ilyet mert azért lettem pl..választva akkor is

ott hagynám és fel boritanám azt a meglett kapcsolatot.

Nem úgy gondolható inkább, hogy pont a szöveg mellé/köré körítenek inkább az emberek légvárakat?

Leírja a potenciális (aki elsőre külsőre elfogadható, mert ugye a külső megfog, a belső megtart :D), hogy micsoda erkölcsi értékekkel bír, mi fontos neki és mi nem, természetesen a lehető legjobb színben feltüntetve önmagát, ami nem is elítélendő egyáltalán ... Az olvasó ujjong, végre valaki, aki hasonló értékekkel és célokkal bír, mint én, na és akkor elkezd képzelegni ... A csodás emberi tulajdonságokat színezgeti még tovább magában, mert jóra - szépre vágyik, örömésbódogság van, jönnek - mennek levelek, üzenetek, a fantázia meglendül, aztán a találkozások során kiderül (jó esetben elég kevés találkozás után), hogy mégsem erre a lóra vágyott, csak úgy képzelte ...

A "szövegek" közül azt rühelltem a legjobban, mikor szinte teljesen ismeretlenül máris drágám, kedvesem, cicám, stb. voltam :DD - a többi, amit leírtam, nem rám vonatkozik, józan voltam ... :))

Igen ez is így volt.Tetszett nekem az illető ilyen külsővel is meg a másikkal is. mert a sok évi levelezések bár már lehet csak én gondoltam azt,h az írások mögött ő lehet szerettem vona hinni,h egy jobbik talán oldalát ismerhetem meg,mutatja meg talán csak nekem az írások által. Közbe meg lehet nem és nem is tud semmiről mert valaki, v valakik elhitették velem,h ő az.(Na mindegy is ez bonyolult)

Intelligens számomra majdnem mindig megfelelő dolgokat olvastam.....De ilyenkor jött az,h ez által már én iy olyan messzire kerültem tőle a sok találgatás,miértek keresése közben,h már a hitem ez az illető személy iránt már nincsen. Pedig volt és elég komoly részemről vagyis bele bonyolodtam elég rendesen ezekbe a találgatásokba.

Így mára már a bizalom,h tudnék e benne ismét hinni ha netán találkoznánk......már nem.Mert ezek a dolgok évekre voltak vissza vezethetőek és talán az volt a gond,h én jobban szerettem volna őt bár minél...mint ő engem.

Ez velem is pont így volt így éltem át. Az elsőt.

De utánna hogy lehetett az,h nem tudtuk az illetőt igazán el felejteni és utánna sokáig mély nyomot hagyott bennünk? Ezt mivel lehet meg magyarázni?

Jajj,hehe:D erről eszembe jutott,h anno egyszer beregeltem egy szexpartnerkeresőre is,kíváncsi voltam..

hát nem belebotlotam egy srácba,akivel tök jól lehetett beszélgetni?találkoztunk,és azt mondta,h ő igaziból szeretne már stabil kapcsolatot és családot:D mondom neki,akkor mit keres itt?azt mondta: úgy érzi,hogy a szexpartnerkeresőn szerinte ugyanolyan esélye van,mint a másikon.Hiszen oda is beregelnek tök normális nők is..ugye? :D és nézett rám..egyet kellett értenem vele:D azóta tényleg azt gondolom,hogy az ember bárhol belebotolhat valaki jóba..

De persze ez a koraharmincas korosztály volt,ami egy népes korcsoport,sok facér emberrel,akik még akarnak kezdeni valamit,és legtöbbször nagyjából a saját korosztályukkal.

Én nem tudnék mások romjain boldog lenni.

Számomra egy vastag plexifal veszi körül a kapcsolatban levő ffiakat. Ha meg esetleg közben derül ki,h mégis van valakijük(1 iylenre emlékszem,a 2.találkozón volt,pár nap ismeretség után),akkor egyszerűen kiábrándultam belőle.sajnáltam,h ebből nem lesz semmi,de emberileg leszerepelt előttem.És oylat még szeretőnek SE.

Én is társkeresőn találkoztam párommal, és azóta is megvagyunk. Nekem a "csak szex" az előtte lévő páromnál volt, és ő még ki is jelentette, hogy így nem tetszem, úgy nem tetszem, de arra, hogy ágyba vigyen, tök jó voltam. Olyan "nincs ló, jó a szamár is" kapcsolat volt. Azóta sem nagyon beszélgetünk. Ne is nagyon kerüljön a szemem elé, mert eléggé megalázott, és kiborított ez a beszólása, meg a szakítás maga, ahogy csinálta.

De a társkereső nekem bejött.

Józannak kell lenni:) ahogy egyébként más dolgokban is az életben.

Aki ábrándozós típus,az hiába ismer személyesen valakit:2 találkozó közti pár napban is képes egész légvárakat felépíteni..vagy már akkor,mikor még nem is beszélt a másikkal,csak látta,és tetszik neki a KÜLSEJE.

Szerintem egyébként pont ez a nagy csapda a személyes ismerkedésekben,hogy rendkívül nagy hangsúlyt kap a külső.Míg egy netes ismerkedésben ott van a külső mellé rögtön a szövege is a másiknak,amiből sok minden kiderül,a tartalmán kívül is.És ott az adatlap,amit,ha vki komolyan ismerkedni akar,akkor rendesen,és alaposan kitölt:h megkönnyítse magának,és a másiknak a keresést.

lestem már nagyokat,mindkét irányba,hogy átlagos külsejű srácnak milyen szédületes szövege volt,a jóképűbb meg alig tudott írni.Mondjuk van,akinek ez nem számít,ha másik nem képes emberi módon kifejezni magát írásban..nekem nagyon fontos. Úh tán emiatt is nekem szinte praktikusabb úgy ismerkedni,hogy előbb olvasom a másik szövegeit,minthogy látnám...:)

Szerintem nem érdemes kiírni a társkeresőn,ha vki komoly kapcsolatot keres,mert akkor egy átverhető felületet kínál.Akkor,ha csak le akarják fektetni,akkor lehazudják neki a csillagot az égről..

Persze így egy kicsivel biztos több "csak szex kell" típusú megkeresés fog érkezni,azokat egyszerűen kukázni kell,ha az ember nem azt akar.Ismerkedni meg csak olyannal,aki szimpi,de nem azzal nyitni,h mennyire akarjuk azt a komoly kapcsolatot,hanem azt mondani(és szerintem azt is tenni),hogy először beszélgessünk,találkozzunk,AZTÁN meglátjuk,mi lesz belőle.

Most meg te vetted ki a számból a szót:D

Épp erről akartam írni,hogy a netes ismerkedés,ha jól csináljuk,nem azt jelenti,h 100 levelet váltunk egymással.

Nekem pl: pár nap alatt pár levél,szintén pár nap alatt pár beszélgetés skype-n,és TÖBB fotó kérése a pasitól,utána találkozás.

Én sem találkoztam sumákolóssal.Hogy miért?Most elgondolkodtam...:mert nem írtam ki oylat,h tartós kapcsolatot szeretnék,hanem csak ismerkedést:így mindenki lehetett őszinte,h van otthon valakije.Én meg mondtam,hogy akkor helló.

Zene füleimnek amit írsz!!!Szemezgetek!

1."már eléggé kötődtem hozzá érzelmileg,és úgy éreztem,tök mindegy milyen lesz,csak végre megölelhessem"

2."ilyenkor van az,hogy igazán a belső számít,és nem a külső."

És a legigazabb gyöngyszem:

3."biztos,hogy elhajtom,mert abszolút nem a zsánerem,de így,hogy levelezés,beszélgetés útján ismertem meg,nem befolyásolt a külseje,megismertem elég jól"

Ezt...aki nem ismeri...az majd igazán boldogtalan lehet azzal,aki az esete,igen!Már ha volna olyan szerencsés véletlen,hogy ő is esete az esetének,no igen...XDDD

Vagy:előbb-utóbb egy szép napon majd csak felnő...Addig meg szívassa magát nyugodtan,igen...jó is az,miért is ne...:P

A cikkem II. részében erre is kitértem: „meglátogattam a lakásán - kipipálva a 3. pontot. Ezt a módszert csak nagyon jó emberismerettel rendelkező, talpraesett nőknek ajánlom!”

Nem tudom egy kezemen megszámolni, hogy az első kapcsolatfelvétel után rögtön hány alkalommal voltam a "jelölt" lakásán, s egyszer sem kerültem még a félreérthetőség közelébe sem. Aki arra gondolt, hogy könnyű prédát talált, hamar rájött, hogy nagyot tévedett; az ottlétem messze nem "felhívás keringőre". Testbeszéddel, visszafogott, intelligens viselkedéssel csírájában elfojtottam az esetleges kétes próbálkozásokat.

Viszont az is igaz, hogy jó megérzéseim voltak. Nem egy olyan akadt, akivel pl. az első telefonbeszélgetés után a világ minden kincséért sem találkoztam volna a lakásán; mert valami azt súgta, hogy nem bízhatok meg benne.

Végül is igazad van: ez a módszer nem sűrűn ajánlott.

nem nehéz, csak fárasztó:)

persze hogy nem minden férfi nős, kretén, stb. ezeken az oldalakon, de ki állított ilyesmit?!

egyébként vannak kimondottan szexpartner-kereső oldalak, miért nem ott regisztrál az, aki csak kalandozni akar??

A nagyon nagy Őt én is neten találtam meg, de előtte volt szerencsém nekem is a szarháziakhoz. Szerintem hónapokat kell dumcsizni valakivel neten is és utána találkozni, nekem legalábbis ez a célszerűbb, ez jött be.

A hip-hop szimpi vagy és talizzunk, azok a fazonok annyit is értek.

Kell türelem ehhez is. Nekem az utolsó találkozóm lett elvileg végleges, legalábbis lassan másfél éve nyúzzuk egymást!