Segítség! Nő vagyok és nőt szeretek! (beszélgetés)

Nem tudom mások mit írtak.

Szerintem az a legnagyobb probléma, hogy pont a gyereked óvónője iránt érzel így.

(akkor is ezt írnám, ha történetesen óvóbácsiról, vagy éppen munkahelyi főnökről lenne szó)

Nem szerencsés.

Hol van a támadó stílus?

Ez rám nem jellemző,ezt mellé nézted. :D

Kizárólag tényeket írtam,és arról hogy én mit tennék vagy mit nem tennék.De a fórumindító kérdezte a jónépet!

Ó, valóban?

Akkor szerinted helyes más házastársa után sóvárogni? Főleg, ha a körülményeket is figyelembe vesszük. (ovi, egynemű, házas, gyerekek)

Biztos szívesen lennél egy olyan anya fia, aki elszerette az óvonődet,.... Ha téged büszkeséggel töltene el, lelked rajta.

De még mindig nem írtál tényleges cáfolatot a gondolataimra.

Hoppá!Egyáltalán nem mentem neki,olvass vissza!

Szerinted nem képmutatás olyan nézet mellett letenni

a voksot amivel nem értesz egyet?

Nekem az is segítség és kiindulópont, hogy látom hogy ki mit reagál.

Most ennél több nem kell.

Nem tudlak nem olvasni, mert minden második sort lefoglalod.

Amúgy parancsnak érezted? :)))

Vedd kérésnek, vagy javaslatnak :)

Hogy minek vagy ilyen támadó vele?

Tök normálisan elmondja, hogy mi történt vele, te meg nekimész. Miért????

Egyenlőre én ezzel még senkinek nem ártok.

Egyenlőre a rózsaszín ködöt élem meg, azt hogy várom a reggeleket és délutánokat, hogy jó érzés várni, jó érzés izgulni, rákészülődni.

Ez még belefér, színt visz a héköznapokba.

Ne olvass!

Tudod kinek parancsolj!!

Miért? Szerinted mi lenne a helyes út?

Leírtam, hogy miért gondolom így. Nem szeretném megismételni. Légyszi olvasd el, én kíváncsan várom, hogy hogyan lehet másképp is.

Hát persze de ha rajtad múlna?! :D

Szóval milyen segítség is kell???