R.I.P. CILA (beszélgetős fórum)

Nagyon sajnálom ami a cicval történt, teljesen megértem. Végig bőgtem míg olvastam:-(( Nekünk is van egy cicánk, az első gyermekünk. És mi is gondolkodtunk már azon, mi lesz, ha meghal. HOgy fogjuk kibírni Pedig ennek el kell jönnie, hgisz a macskaélet rövidebb, mint az emberélet. Na de így is van ez jól, hszen mi lenne a cicával, ha a gazdija előbb meghalna? Nem véletlenül van ez így.

Megértem mit érzel, olyan mintha egy embert vesztenél el. Sosem teszed túl magad rajta. De talán egy másik cica segíthet. Hisz ő is igényli a szeretet és segíthetsz rajta, ha egy menhelyről befogadod.

Végül nem tudtátok meg, mi volt a cicus baja?

"Az eget és a földet híd köti össze.

A neve szivárvány. Túloldalán hatalmas, messzi világ rejtőzik, dús, zöld fűvel borított rétekkel, hegyekkel és völgyekkel.

Amikor egy szeretett kisállat elpusztul, erre a szépséges vidékre kerül, ahol mindig van elég enni- és innivaló, az idő pedig a langyos tavaszi napokra hasonlít. Az öreg és törékeny állatok itt megfiatalodnak, és egymással játszanak, elégedetten és békességben.

Mindössze egyetlen dolog hiányzik. Nem lehet velük az a bizonyos személy, aki annyira szerette őket a földön. Úgyhogy csak addig szaladgálnak és játszadoznak, míg egyikük egy szép napon abbahagyja a játékot, és felnéz. Az orra hirtelen megremeg... a füleit felcsapja... szemeit kimereszti... és akkor meglát minket, és hirtelen rohanni kezd, el a többiektől.

A karunkba kapjuk, és szorosan átöleljük. Arcunkra újabb és újabb nedves puszikat kapunk, és végre újból hű kedvencünk szemébe nézhetünk.

Azután együtt átmegyünk a szivárvány alatt, hogy soha többé ne váljunk el egymástól."

Nagyon megható volt a történet, nagyon sajnálom Cilikét...

Nekem két és fél éves korom óta van cicám.

Micikénk 2005. szeptemberében hagyott itt minket 13 év után. Megértem az érzéseidet, mert nekünk is nagy dilemma volt, mi is először azt mondtuk, hogy soha többet cicát, vagy bármilyen állatot. Aztán mégis, először idepottyant Mokka 2005. karácsonya előtt, és utána követte Fergie, rá majd egy évre, hogy Mokkának legyen haverja. :-) Mindezek ellenére Micikét sosem fogjuk elfelejteni!

Sajnos ez is a gazdik sorsához tartozik, hogy elkísérjük őket az utolsó útjukon, mivel a mi életünk hosszabbra van szabva, mint övék.

DE ezért kár lenne kihagyni, lemondani arról a sok-sok örömről, amit szereznek nekünk. Az élet így van kitalálva!

Szóval, ha szembe találkoztok egy árva, gazdátlan kiscicával, ne sokat gondolkodjatok! A fájdalmatokat is enyhíti, és előbb-utóbb a szép emlékek maradnak Cilikéről!

igen nagyon sajnaltam en is Ciliket...:( amikor meghallt....uvoltottem a FAJDALOMTOL...apum bejott kerdezte mi van...mit uvoltek..ki sem tudtam mondani...csak mutattam Cilike fele.....sirtam....en enm voltam sosem siros fajt...de Cilike halala utan...rengeteget sirtam..akkoriba meg nem dolgoztam...igy amikor elment mindenki munkaba, a tesom suliba....egyedul maradtam...vagyis amig a cica elt vele...felkeltunk...enni adtam..s elvoltam nem untam magam....es akkor egyedul maradtam..5 ev utan..egyedul..az ember 5 even at sosem maradt egyedul...cilike mindig ott volt...VOLT....:((

SOKSZOR szomoru voltam..es senki nem latta rajtam..es akkor az edi kis cica aki nem nagyon szerette ha olbe veszik...odajott...ramfekudt..es olyan ertelmes arcokat vagott....nem mondtam neki semmit...de o tudta..hogy valami bant....

hat igen..eletembe nem fajt meg semmi jobban..mint a cica halala akit mi neveltunk fel...tobbi nem kellett elpakolni az ertekes holmikat..nem volt aki osszetorje, osszeszorozze...cilike halott volt...meg sokszor el sirom magam..pedig mar tobb mint egy ev telt el....felek uj cicat vallalni..ezt meg egyszer nem akarom tulelni....R.I.P CILIKE....!!!