Otthonszülés! Geréb Ágnes (beszélgetős fórum)

Hát valeszeg nem mondja ki nyíltan....

Ki se mondhatná, mert ha kimondaná, akkor már nem abban dolgozna, amiben....

Azért majd a reakciójából, sok mindent le lehet szűrni.

na meg hallottam ezer embertől a történetet, kitől így, kitől úgy, de ha az érintett mond valamit, és azt hasonlítom össze a dolgokkal, azért ki lehet silabizálni, hogy is volt ez....

Vagyis az a része, hogy elmenekült, vagy el kellett jönnie, vagy tényleg azért van itt, amit nekem mondott, családi okok miatt.

Ugyanis, 25 éves nős egy itteni hölggyel, és csak 3 éve költözött ide végle. Szóval addig, távkapcsoltai házasságban éltek, vagyis utazgattak egymáshoz....

Hmmm, azért ha az orvos hibájából veszít valaki el vakait, az már nagy baj, ha az orvosnak csak egy szakmai kudarc, és idővel, elfeljeti az egészet. Egy anyának....? Bármily okból is történik, tragédia, amivel együtt kell élnie, felejtés nélkül, csak halványuló fájdalommal.....

és nem Lelkiismeretfurdalással, mert mint írtam, a sors kiszámíthatatlan.....

"csak a kórház szerintem megnyugtatóbb hely, ha gond van."

Igen én értem mit írsz, és nem is azt írtam felmérhető, vagyis nem azt akartam, és ha megtörténik a baj, akkor már semmivel nem tudjuk a lelkiismeretünket nyugtatni, ezért írtam, hogy mindenkinek a saját felelőssége, és ne okoljon utána másokat....Pl.

Nehéz megfogalmazni, hogy mire gondolok, de talán érthető.

Pl. veszélyhelyzet felmérése, mi van ha dohányzik az anyuka terhesség alatt, vagy bevett valami gyógyszert amit nem szabadott volbna, vagy bármi egyéb. beteg lesz-e a gyerek, ha beteg lett, attól lett-e stb. Nagyon nehéz behatárolni dolgokat, mikor mi felelősség, milyen mértékű felelősség. Vannak ösztöneink, vannak megérzéseink, vannak megírt sorsok. ezek ellen, nem tehetünk, ezeket irányítani nem tudjuk.

Érted valamennyire, mire gondolok?

ÁMEN !!!!! :)

valszeg azért ehhez a szakmaszeretet mellett sajnos magasabb juttatás is kellene nekik...mert amíg arra törekszik egy orvos, hogy minél több betegen végigfusson, addig nincs 20 perc...és ez szerintem is tragédia...

nem ítélek el senkit!!!! csak a szívem összeszorul, ha valamelyik kicsinek baja van...

Beus!

Én is örülök, hogy neked is angyalkáid vannak otthon.

Azért sokban közrejátszik az anya lelkiállapota is, a terhesség alatt, vagy a hozzáállása meg minden....

Ja, és hogy félre értés ne legyen, a császáros szüléseket se ítélem el, de szerintem baromi sok van, ami nem feltétlen indokolt, sőt...

és gondolod, hogy azt fogja mondani, hogy "igen...megöltem egy gyereket???" vagy?

azért az is igaz, hogy a sok filmnézegetés után egyre többen perelnek minden hülyeségért. és nem akarom védeni az orvosokat, de lehet, hogy 40 óra munka után én is hibázom...hamarabb is...tudom, hogy emberéletekről van szó..de akkor is. ha valaki emlékszik rá még, akkor a Máv kórházban is volt egy doki bácsi, aki 480 szülést vezetett le 1 év alatt és véletlenül mind a vizsgálat után indult meg...nem hiszem, hogy ő ülne most valahol...ha nem a vitorlásán pl...

Beus!

Ez a hozzászólásod, nagyon ott volt számomra. Mindent megfogalmaztál benne, amit én itt-ott összevissza.

Olyan nincs, hogy a kapuban állnak, mert ez lehetetlen, de igen, nagyjából majdnem ennyire biztonságos a megszervezése a dolognak.

Rossz a rendszer, ez így van. nagyon rossz.

No, és hogy ne beszéljün el egymás mellett. Én sem azt szeretném, hogy menjünk az őskorba, és mindenki otthon szüljön. Egyáltalán nem.

Ki így, ki úgy, szóval, ahogy akar.

Csak ne ítéljük el az otthonszülőket.

na és jó lenne, ha nem csak néhány kórházban lenne adott az olyan szülésnek amilyne az enyém volt, hanem mindegyikben.

Ja, és hogy legyenek felkészítő tanfolyamok ingyen, vagy legyen egy kicsit több ideje a dokinak az anyának a szülésre való fontosságáról beszélni.

Aztán jöhet a szülési terv,, amit az anyuka megír, és ha erre vesz pár óra fáradságot, az már 1 lépés affele, hogy felkészül, és az orvosnak is legyen 20 perce, amíg ezt átbeszélik. nem is kell több. Aztán jön a nagy nap, az orvos már tudja, mithogy szeretne a kismami. A kismami vinné a tervét a szülésznőnek, még jobb, ha ugye választott van, és egy szülöszoba látogatás alkalmával ezt meg is tudják beszélni, és ezután, következhet a mindenki számára gyönyörű, kicsit, olykor fájdalmas dolog, amit a kórházi alkalmazottak, megszépítenek egy kis odafigyeléssel, és a szülő nő által kért dolgok betartásával, amennyire ez lehetséges.

Szerintem is mindenkinek a saját maga felelőssége, hogy eldöntse: hol szüljön. Biztos vagyok benne, hogy nem Geréb Ágnes volt az, aki fegyvert fogott anyukák fejéhez, hogy ugyan szüljenek már otthon.

És azzal is egyetértek, hogy rengeteg orvost kellene elítélni azért amit a kórházakban csinál.

De azt hiszem erről nem mi fogunk dönteni. És mivel szabályellenes, hogy ő otthon segítsen: vagyis mondhatni kuruzsló: valószínüleg bűnhődni fog.. :-(!

Ez a hír terjedés így van. Érdekes egy eset, mert most egy olyan nőgyógyászom van itt, Svájcban, aki más országból jött, és most nyomozok utána, mert állítólag bizony volt egy halálos kimenetelű szülése. A kérdés csak az, hogy ő hibázott, vagy elkerülhetetlen volt-e a dolog, és az, hogy ezért jött e el az országból

Azt hiszem, rá is kérdezek hamarosan nála.

Habár, még mindig visszajár praktizálni a másik országba a kórházába, és rengetegen szeretik és sok a betege. Kiváncsi leszek, mi az igazság.

Eszter!

Én rá vagyok állva ezekre az orvosi műhibás dolgokra. Rengeteget kutakodok ezügyben, és írtam is valamelyik fórumon, talán itt is, hogy sajna senkit nem ítéltek még börtönre, pedig lett volna aki megérdemli, és senkinek a karrierjét nem tették tönkre, pedig lenne aki megérdemelné, és kellene folytatnia máshogyan tovább, de nem ebben a szakmában. Az még úgymond "a jobbik eset", ha nem ugyanabban a kórházban praktizál a hibázott doki. Nem véletlen a macskaköröm, de én ezt se engedném. ha hibázott, vállalja a következményeit, és ha olyat hibázott, ne gyakorolhassa tovább a hivatását.

Ez egy hivatás, nem pedig egy felszolgáló, aki rossz kávét főzött, vagy netalántán, egy cukrász, aki szalmanellás édességet csinált, s beteg lett x ember(még azt is lehet kezelni). Itt emberéletekről van szó. ha hibázott, akkor kampec....

Szóval a "még rosszabbik eset", amikor ugyanabban a kórházban praktizál tovább, szemérmetlenül, 2 hó szabadság után. Számos ilyen eset van.

na és az orvosi kamaráról ne is beszéljünk. Kéz kezet mos. Ez minden szakmában így van, de orvosoknál, ez megengedhetetlennek kellene lenni, ha van egy kis emberi érzés bennük.

Valószínűleg amikor így kezet mosnak egymásnak, és mentik egymás bőrét, az akkor van és azok között, akik még nem vesztették el rokonaikat, orvosi hibából!!!

na...egyidőben ugyanarról írtunk :)

csak szerintem nem felmérhető annak a veszélye előre , hogy milyen elveszteni egy gyereket..

"csak a kórház szerintem megnyugtatóbb hely, ha gond van."

ezzel tökéletesen egyetértek.

Igazából, felelősségteljes gondolkodás, ha arra gondolunk, jobb a kórházban szülni, mert mi van ha gond adódik, d e mint írtam, valaki sajnos, a kórházban reked meg a szülésnél, mert....amit már leírtam, feszélyezve érzi magát.

Viszont a másik az, én nem az az ember vagyok, aki úgy gondolkodik, hogy gond lesz.

Miért lenne? És ha lenne is, tudnak rajtam segíteni, mert időben észreveszik, ha valami van. Van olyan mentőszolgálat, és minden egyéb, ami miatt, nem lesz tragédia.

Nade hozzá kell tennem, nem Magyarországon élek.

Igazából, százszónak is 1 a lényege.

Még a mai napig, otthon nincsenek eléggé felvilágosítva a nők, nem tartják fontosnak a felkészülést, mit hogyan (fontosabb a mit vegyünk a babának sőt csak az a fontos), na és nagy gond van a szekemberekkel. Tisztelet a kivételnek, nem képzik magukat tovább, nem élnek 100%-osan a hivatásuknak, nem empatikusak, nincsenek lehetőségek új dolgokra, nem nyitottak új dolgokra, vagy nincs lehetőségük rá?

Nem is tudom igazából.

Sajnos Magyarországon, gyerekcipőben jár az egész egészségügy,gond van a hozzáállásokkal, és amíg ezek nem változnak, tényleg nem 200%-kig biztos az otthonszülés.

Tehát végülis vehetjük, úgy, hogy bátrak akik bevállalják.Ezalatt azt értem, hogy nem teszem a kést anyakamhozt, hogyha gond van, a mentő kint van 10 perc alatt, és bárhova beérne egy kismami 10 perc alatt, a mentővel.

Na, szóval vannak ennek a dolognak sok sok fontos kritériumai. Milyen közel kell lenni a kórházhoz, egy esetleges otthonszülésnél, és áll-e rendelkezésre olyan mentőszolgálat, stb stb... sorolhatnám reggelig.

Hollandiában, azért ki van ez rendesen dolgozva.

Hogy otthon mikor lesz ez, azt nem tudni.

Szóval, azért felelősség még a mostani időkben Magyarországon otthon szülni, de ezért egyik szülőt sem neveznem pl.-ul felelőtlennek, csak, ha valami történik akkor az az ő felelőssége is.

Aki bevállalja így, az tisztában van mit vállal be szerintem....

Szia Beus!

Nem nagyon vannak oko, és okozatko, bizonyítva, hogy mikor mi a jobb, mitől jobb, stb....

Gondolok a szoptatásos példádra meg a szülésre.

Én bizony, a gyöngéd születlés elvei szerint szültem, és gyönyörű volt a szülésem. Fájdalmas, de mégsem totál annak éltem meg. Én ha visszagondolok a szülésemre, nem azt mondom, hogy fájt, de azért szép volt, hanem azt, hogy gyönyörű volt, és bármikor átélném mégegyszer. Nem hiszem, hogy ez csak annak köszönhető 2-szer is, hogy szerencsés voltam, hanem annak is, hogy felkészültem, pedig nem tudtam mi vár rám(az elsőnél), vártam a pillanatra, és igenis tájékozódtam, hogy mi miért jó.

Ha tényleg szerencse, hogy kindkettőt gyönyörűnek éltem meg, akkor tényleg szerencsés vagyok.

Ok okozatot nem írok, csak annyit(amúgy gondolom akkor olvastad a Frederick Leboíyer gyöngéd születését)hogy az én gyerekeim nem betegesek(szoptattam őket sokáig, de lehet ez is szerencse), nyugodtak, azok is voltak csecsemőnek is, egyáltalán nem voltak sírósak, nem féltek a sötétben, 1 hónapos koruktól, átaludták az éjszakát, és igencsak nyugodt, napi 16 órát alvós gyerkőcök voltak 1 éves korukig. Levi talán, meg még többeket is aludt.

Az én gyerekeimnél nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb gyerekeket, nem nagyon látott a gyerekorvosunk.

Ezt ő mondta.

Nem elkötelezett híve a gyengéd születésnek, de aláírja, hogy vannak összefüggések, és nekem is mondta, hogy nem véletlen, hogy ilyenek a gyerekeim.

no tudnám még ragozni. Bocsi, ha kicsit összecsapott volt, de rohanok, mert sok a dolgom még.

Ízlések, és pofonok, vélemények, és vélemény különbségek.

Nem ítélek el senkit, mert más a felfogása, de a másik oldalt is meg lehet érteni.

Ha valaki kórházban érzi magát jól, és biztonságban, szüljön ott.

Mint írtam, én is azokban szültem, de megtehettem, hogy úgy ahogy akartam, pedig nem volt előzetes megbeszélés, különböző okoból kifolyólag, de lehetett volna.

Szóval, én az itteni kórházakban is biztosnságban éreztem magam, de én bizony, szülném a 3.-at itthon, de mint írtam, lehet ambulánsan fogom, és pár óra múlva itthon leszek vele.

Még nem tudom, hogy lesz, majd ha aktuális lesz.

Valakiazért szül, akár elsőre is otthon, mert ezt tartja természetesnek, és neki jónak. Valaki azért szül másodjára otthon, mert borzasztó élményei vannak a kórházról.

és van olyan ismerősöm 2 is, akik az elsőt kórházban szülték beavatkozásokkal, mert nem tágultak, és azt a marha okos magyarázatot adtak, hogy egyszerűen ilyen fajták, képtelenek tágulni.

Mindössze pár óra után kapták ezt, majd oxytocin(ami otthon szinte rutin), óriási fájdalmak, nehéz szülés.

Aztán kiderült, hogy oltári baromság volt, amit a kórházban mondtak, mert másodjára otthonszültek, gátak, félelmek, nem kötelező így meg úgy szerint, és láss csodát, szépen ritmusosan ment az egész, és tágultak is rendesen.

Problémás volt mindkettejük szülése, az első a kórházban, mégis úgy érezték, a kórház meg a hozzáállásuks fekélyezték őket a dologban. bevállalták másodjára az otthonszülést, és minden rendben zajlott, hozzáértő emberekkel.

Mindkettő nőgyógyásza, egyetértett azzal,hogy lehet a 2. szülésük is problémás lett volna, ha kórházban, megint úgymond"biztonságban", de mégsem abbnan, és nem oldott hangulatban történt volna.

Ennyit akartam....

Ja, és gyöngéd születés?

Egészséges volt mindkét lurkóm, nem kellett hirtelen beavatkozás.

Kibújtak, hasamra tették őket, de nem 2 percig, hanem jó fél óra 45 percig. Szopiztak, piheztek, pihiztünk, majd hangsűlyozom, majd elvágták a köldökzsinórt, amikor már nem lüktetett. Nem piszkálgattak le a torkukon, és nem sírtak, csak jól érzésűen nyöszörögtek egyet. Ja, és nem azért mert lekellett volna a váladékot szívni, hanem mert vallom, csodásan érezték magukat, a csendben, félhomályban, néha nagyon halk kedves szavakkal kísért világrajövetelükben, ahol nem maszkos, gumikesztyűs és éles szerszámokkal csörgő zörgő emberek fogadták őket!

Ha tudnád, hogy a kamara hány orvos "seggét" mentette meg!:(

Sokkal inkább dolgoznék együtt Ágival, mint néhány "kimosom magam, én nem hibáztam" orvossal!!!!!!!!!!!

Elég olyan orvosi műhibáról tudok, ami el lett sikálva, és a kedves doktor úr más városban kezdett új karrierépítésbe!!!

Tudom, hogy kórházi szülésekben veszel részt, írtad itt lejjebb. Tehát: szívesen mennél otthonszüléshez, és megbíznál a szakképzett orvos, bába döntéseiben.

Én a bírósági tárgyalásra kerülő esetek kapcsán és az orvosi kamara döntései alapján mondjuk G.Á.-val nem dolgoznék együtt.

Én kórházi szüléseken veszek részt! Bár szívesen mennék otthonszüléshez!:))

Mivel "csak" dúla vagyok, nem bába, a rizikós helyzet felmérése nem az én tisztem! A szakképzett orvos, bába pontosan tudja mikor kell kórházba menni!

Nem egyedül van, vannak nagyon jól képzett bábái!

De nem nagyon vállalnak egymás hegyén-hátán szüléseket!