Öngyilkosság (beszélgetős fórum)

Honnan tudhatom, hogy mennyire volt nehéz a keresztje annak...

"Ez nem az én keresztem, mondta a fehér ruhás.

Pofa be és cipeld tovább, mondta a katona"

Én mindig azt vallottam, hogy az öngyilkosságba való menekvés gyávaság, megfutamodás. Vannak gyenge emberek, akik a kicsi rosszat se bírják elviselni, vannak, akik a hegyet elhordják a hátukon egy kukk nélkül.

De ki vagyok én, hogy ítélkezzek? Honnan tudhatom, hogy mennyire volt nehéz a keresztje annak, aki végül letette, mert nem bírta tovább cipelni? Honnan tudnám, mennyire volt ép az elméje ahhoz, hogy felmérje, mit hagy maga után?

Elképzelek egy helyzetet: ha a gyerekemmel valami tragikus dolog történne... azt hiszem, én sem akarnék tovább élni. Most ezt gondolom, pedig én nagyon erős embernek tartom magam, mégis úgy érzem, OTT lenne vége az életemnek.

Aztán lehet, hogy mégsem. Találnék valami új célt, valami kapaszkodót, és továbblépnék valahogy.

Nem tudom. Ez egy nagyon nehéz kérdés, és kívülről nem ugyanazt látjuk, mint az, aki szenved...

Évekig hordtam pszichiáterhez az alzheimer kórós édesanyámat havonta. Egy kezelés 8 ezer volt, a havi gyógyszer 18ezer. Főorvos volt, magánrendelésre jártunk, az alzheimer kór szakértője. Egy alkalom sem volt fél óránál több, nem is érdekelte, hogy mit mond anyu, csak a pénz... minek vesződjön vele, úgyis meghal. A betegség lefolyásáról sem sokat mondott, kétszer is adott olyan gyógyszert, ami miatt szegény elvesztette a valósághoz való viszonyát, ébren álmodott: egyszóval rémálmai voltak... amikor nem vette be azt a gyszert, akkor jobb lett. Nem értette, hogy miért hitte azt, amiket akkor hitt és látott. Nagyon bántotta és elkeseredett. A gyógyszertől volt és nem a betegségtől.

Iszonyú módon lehet a tudatot befolyásolni ezekkel a gyógyszerekkel, de egy biztos, akit elkezdenek "kezelgetni" az tuti, hogy hozza is majd a tüneteket.

Lehet felfogni így is, de az öngyilkos arra gondolhat, egy gonddal kevesebb a családnak, ő nem érzi, hogy hiányozni fog valakinek, ő úgy érzi ő a bajok okozója, amit ő már nem tud megoldani, elveszítette z irányítást az élete felett, vagy szégyene van, bánata. Ezer ok van rá.

Addig jó amíg nem érzed saját bőrödön, úgy gondolom erről csak azok alkothatnak véleményt, akik vagy átestek ilyen krízishelyzeten, vagy a családjából, közeli ismerősei közül átesett valaki

Annyira elszeparált sok család, annyira nem beszélgetnek az emberek, hogy nem is veszik észre, hogy valakinek van problémája, ha beszélni szeretne róla, akkor meg elhessegetik, egy-Ugyan már, ne hülyéskedj!! , vagy kék az ég trilláznak a madarakkal.

Igen

de

én saját tapasztalatbol tudom milyen

Nekem szerencsém volt anno még a szocializmusban,

mert összeakadtam egy olyan pszichiáterrel aki "életben tartott", talán most is segiteni fog

És folytatva

Akkor szerinted semmi szükség a pszichiáterek, pszichológusok munkájára?

Legyen erős mindenki, csinálja a saját munkáját, legyen tekintettel a környezetére és semmi gond nincs

Basszus

Te nem érted meg hogy vannak lelki betegségek aminek a vége öngyilok?

Mert bármi is a valódi ok, belép a lelki defekt és elindúl az öngyilkosság felé, még ha feigyelemfelhivás is

Az agy , a psziché/lélek működése ilyenkor

Nem te vezérled magad, hanem az agyad/hagyjuk most az agykontrolt/

Igen!

Érdekes, ha szabad ezt a szót használni,

halálos betegség esetén, bár a páciens tudja a végét de kitart az utolsó pillanatig

Betegség esetén a legkevesebb az öngyilkosság

Andi, eleinte önmagában fogalmazódik meg egy-egy emberben, aztán beszél róla, mert még nem érett meg rá, hogy megtegye, és ekkor van itt az ideje, hogy segítsen a család, segítsenek a barátok kibogozni a problémát, mi okozza nála. Ha ez nem sikerül, ténylegesen meg is próbálja az öngyilkosságra hajlamos ember, kolléganőm többször kísérletezett, majd tuti módszerrel végett vetett az életének, hátrahagyva egy 11 éves kislányt. :((

Aki beszél róla, az valahol már elindult afelé, hogy valami problémát nem tud megoldani, feldolgozni.

OK értem, sőt találkoztam is ilyennel

Kedves ismerősöm volt igy, amikor a férje férekefélt

Már részletekre nem emlékszem hogy hivta fel magára a figyelmet, de megmentették, kimosták

Igen elmondta hogy miért tette, hogy határozottan a zsarolásért, pedig válásrol szó sem volt

Aztán évek mulva mégis elváltak, de hosszas különélés előzte meg, a férfi meg támogatta akkor is

A csaj "túlélte" a válást, igaz voltak rendesen lerobbant iszákos, züllött időszakai

Ma már nincs hírem felőle

Például a gyerekkori osztálytársamat az anyja. Szerencsétlen minden nap úgy ment haza, hogy vajon élve találja-e még az anyját. Egy 8 éves gyereket zsarolt ezzel egy 35 éves felnőtt. Mindig azt mondta neki, majd beszed egy marék gyógyszert, és megszűnnek a gondjai.

Mi ez, ha nem érzelmi zsarolás?

ugyan már 68éves volt,"

OLvastam hogy oda irtad " de persze nem a kor számít"

Tehát nem ekézésböl irom amit irok

Fiatal öngyilok esetén meg azt mondják, mi baja lehetett egy tininek hogy meghaljon, jódolgában nem tudja mit csináljon már,

olyan szép az élet, stb.

Más esetben meg "pedig olyan kedves ember volt, olyan szép családja volt"

Szoval a külsőségekböl itélik meg az embereket

Ha a "füle zöld" lenne akkor mindenki sajnálná

Érthetőbben, ha valaki fogfájásra vagy más testi gondra panaszkodik, azonnal mindenki megértő

Ebben az esetben nem, mert ez nem "látható" betegség és még nem eset át rajta senki

Mi a búbánat ez az érzelmi zsarolás?

Mit és miért zsarol?

Egy esetben tudom elfogadni, ha valaki öngyilkos lesz. Ha kiderül az illetőről, hogy halálos beteg.

Más eseteket nem értek meg.