Öngyilkosság (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Öngyilkosság
ezt itt senki ne olvassa,akinek nem muszály !:
jajj,na,leírjam? :(, nem olvastál még olyat,hogy a saját hányásába fulladt bele az öngyilkos? Mert nem hányja ki mindet feltétlenül,hanem annyi benn marad,hogy eszméletlen maradjon,vagy csak mélyen aludjon.Asszem maryzsuzsiról írták legutóbb..de mindegy is.A tisztább az,ha jól berúgsz,és egy legalább -10fokos fagyos éjszakán kifekszel a kertbe,a fagyhalott nem gusztustalan,csak kicsit kifakul.
Ahogy már írtam,szerintem ez depresszió.És jó ötlet a pszichodráma,hátha mozdít valahová.
(a gyógyszer sem tiszta megoldás,mert könnyen lehet,hogy kihányod,és ha anyukád talál meg..:S :( )
Én is ezt láttam régebben,azért kérdeztem,hátha javultak a dolgok azóta.
Szerintem pszichológushoz járnak legtöbbször,az foglalkozik iylesmivel.
De valóban a bányászbéka s.gge alatt vagyunk ellátás szempontjából.Nemrég jártam Mskolcon a pszichiátriai részlegen a szakorvosi rendelőben,és ki volt írva egy óriási papírra,hogy melyik települések melyik orvoshoz tartoznak.Borsodban nem kevés olyan település van,ahonnan tömegközlekedésel egy fél nap eljutni Miskolcra!Ők az esélytelenek,mert ha egy pszichés beteg rosszul van,nem fog ennyit keveregni,hogy odajusson,sokan a kapuig is alig mennek ki-vagy a lakásból se.
Én is megmondom :)
Nem tömik tele gyógyszerrel, kivéve ha öngyilkos kisérlet után mentik meg, illetve akkor sem kerül mindig pszichiátriára
Ha önként vonul be, elöször beszélgetésre kerül a sor, hogy miért is került oda, mi a gondja
Tény, a beszélgetésen kívül más nincs ezekre az "idegbetegségekre" mint gyógyszer, csak a letompitás
Aztán ha úgy látszik hogy lemondott a szándékárol és fuizikai külső oka volt az öngyilkosságnak akkor elengedik gyógyszer nélkül
Mert ugye aki házastárs általi megcsalása , haláleset stb. miatt kerül oda, arra gyógyszer nem igazán jó, esetleg segit elviselni a kissé "tompa" hangulat
De ezt se ugy kell elképzelni hogy mint egy kába holdkóros mászkál a külvilágban
Egy mániákus depresszios, bipoláris az inkább az elmebetegségek körébe tartozik, ha öngyilkossági hajlammal párosul
Azoknak egy életen át gyóygszert kell szedni
Aztán vagy használ vagy nem
Ezeknek a gyógyszereknek nem tisztázott úgy a hatásmechanizmusuk, mint egy antibiotikumnak
Nem olvask vissza, jjérdezet valaki hogy mi is az a krizisosztály
Egyszerű pszichiátria, elméletileg azonnal foglalkoznak a jelentkezővel
Ma már bármelyik pszichiátriára be lehet rontani önként ha segitség kell, nem utasithatják el hogy nem oda tartozik/persze próbálkoznak vele :) /
Én megmondom: teletömik gyógyszerrel:((
Ezzel nem segítenek, sőt...!
Látom az amerikai filmekben, (ha tényleg úgy van), hogy szinte minden ember pszichiáterhez jár beszélgetésre, terápiára, kríziskezelésre, személyiségfejlesztésre. Nagyon sokat számítana ez!! Kibeszélni magunkat, látni a problémánkat egy másik ember szemével, más megvilágításban. A gyógyszer csak eltompít, és sokszor még fokozza is a szuicid hajlamot.
Én itt szeretnék pár ember kommentjére reagálni.
Első fr.andi. Ha visszakeresel én leírtam, miért gondolkozom öngyilkosságon. Jelenleg tényleg az tart vissza, hogy anyumnak csak én vagyok, a hörcsögeimnek is csak én vagyok, és egy bizonyos ember egy jó szava is elég ahhoz, hogy visszahozzon abból az állatotból. Viszont neki soha nem fogom tudni elmondani, hogy hol tartok, mit tervezek. Talán azért, mert úgy érzem nem venné komolyan... úgy gondolná, oldjam meg, hisz minden ember magára van utalva. Eddig én is így láttam, viszont mostmár eljutottam arra a pontra, hogy nem biztos, hogy vissza fogok tudni jönni egyszer. Most még sikerült, bár egyre könnyebben visszaesem. Talán a racionális neveltetésemnek köszönhetően annyi józan ész még szorult belém, hogy mérlegelni tudjak, hogyha nagyon nagy baj van, azért még tudjak mibe kapaszkodni. Amíg van. Hogy tudjam mérlegelni azt, hogyha felvágom az ereim, akkor mekkora koszt okozok. Ha kiugrom egy autó elé, vagy leugrom valahonnan, akkor fel kell takarítani, az is koszos. Ha a saját autómmal hajtok be valahova... az sem jó, hisz egyrészt nem saját az autó, hanem anyumé, de ha saját is lenne... nem lenne jó az az autó a legjobb barátom vagy barátnőm részére? Azt miért tegyem tönkre. Talán a gyógyszeres megoldás tényleg a legjobb, az viszonylag tiszta, nem sok kárt okoz. De erre még nem szántam el magam.
Második yousei: Én hasonló képpen vagyok, meg tudlak érteni. Te nem érezted még, hogy ezek a rossz időszakok egyre rosszabbak lesznek, és egyre nehezebben mászol ki belőle?
És végül júlia007 és öregnéneőzikéje hozzászólásai:
Nekem is elég komoly önbecsülési problémáim vannak, próbáltam már kimászni belőle, elég erőteljesen, de valahogy mindig kirúgják a létrát alólam. Itt nem feltétlen mindig személyek... van, hogy csak szimplán hiába küzdök, nem érem el a célomat.
Fentebb már írtam, hogy van egy racionális énem is, aminek ritkán sikerül az érzelmi főlé kerülni (rák lévén ez igen ritka, elég sokszor az érzelmeim irányítanak). Vasárnap olyan nagy érzelmi sokkot kaptam, hogy sikerült a racionalitásnak felül kerekednie. Megpróbálom elmondani valakinek a gondomat, hogy pontosan mi jár a fejemben. Egyelőre talán az elég lesz. Ha nem, akkor következő lépésnek talán még lesz időm egy pszichológust megkeresni, bár már efelé is megtettem a lépéseket, mivel jelentkeztem pszichodráma órákra. Nem tudom segít-e, de képzett pszichológus tartja. Októberben indulna. Úgy érzem, ha őszintén elbeszélgetek erről egy emberrel, aki úgy gondolom meg is tud érteni, és talán még segíteni is tud, az javítani fog a helyzeten. Bár nem érzem korrektnek, hogy leterhelem a problémámmal, viszont most vagyok annyira racionális, hogy tudjam, ha újra ennyire megzuhanok, mint vasárnap, akkor még mélyebbre esek. Lehet most nem kellene figyelembe vennem azt, hogy neki mennyi a gondja, csak elmondani neki, mert eddig azért nem traktáltam ilyenekkel, mert ő is mélyponton volt, és lebeg felette. Csak ő erősebb, mint én, lenne mit tanulnom tőle.
Amiatt, hogy ennyire racionálisan látom a dolgokat, úgy érzem, hogy csak rinyálok, és nincs is semmi bajom valójában. De akárhányszor átfut az agyamon, hogy akkor tudom a megoldást, tegyem meg a lépéseket, leblokkolok. Nem megy. Tudom, hogy ez már nem normális, hogy kezdek belesüllyedni a bánatba, és csak ideig-óráig tűnik fel a kék égbolt a felhők mögül. Érzem, hogy mostmár csak idő kérdése, és soha nem fogom újra meglátni, ha nem lépek valamit...
Ez normális?
Az öngyilkosjelöltek között is van különbség. Aki próbálkozik 20 szem algopyrinnel, az egyértelműen csak segítségre vágyik, fel akarja hívni a környezete figyelmét arra, hogy valami nincs rendben.
Aki tényleg komolyan gondolja, és valóban meg akar halni, az sajnos megtalálja a biztos módját.
Az előző csoporton talán lehet segíteni, bár itt a pszichiáter/pszichológus szerintem semmit nem jelent, az ember végül magára marad, mert senki más nem tudja helyette megoldani a problémáit, bármennyi is körülötte a segítség.
Nem, sajnos nem lenne, ugyanis én mindenért azonnal magamat okolom, és ezt már olyan profi szinten űzöm, hogy se ember se isten nem tud eltántorítani attól hogy ami rossz történik, arról csakis én magam tehetek.
Szörnyű érzés egy testben élni az egyetlen halálos ellenségeddel,önmagaddal, kívánom hogy sose tudd meg se Te, sem mások hogy mennyire ócska és kilátástalan helyzet az ilyen.
Én pedig a "fülmellett elengedés"-ről írnék:egyszerűen,ha az ember szarul van,akkor nem megy be az agyába,bármit is mondanak neki,mert azok csak szavak.Akkora kovász bír lenni az ember fejében,hogy a szavak,mint a száraz levél,megállnak a kovász tetején.
Az önutálat borzalmas lehet,szerencsére ezt nem tudom átérezni.
De mégis,gondolkozz el egyszer azon:ha pár embert jól megpofozhatnál,rugdoshatnál,és 1-2-t el is tüntethetnél az életedből végleg,akkor nem lenne több életkedved?
"és tegyük a kezünket a szívünkre:nagyon sok,lelkileg ép ember sem törődik azzal,hogy melyik tette mit vált ki a szeretteiből.Akkor egy végletekig elkeseredett embertől mért várjuk el,hogy még pluszban tekintettel is legyen másokra?"
Ez a mondat nagyon jól meg van fogalmazva, igen, ez az egyik kulcsa az oly gyakran elhangzó "miért"-nek---de mivel minden éremnek két oldala van, tegyük azt is hozzá: az öngyilkossági gondolatokkal küzdő emberek lelki rezdüléseire nagyon nehéz, vagy írhatom talán azt is hogy lehetetlen a környezetnek "jól" reagálni, pontosan azért mert ők hiperérzékenyek és be vannak szűkülve tudatilag, hajlamosak magukban félreértelmezni vagy a fülük mellett elengedni a segítő szándékú gesztusokat és mondatokat.
Ezeket személyes tapasztalat íratja velem: az eddig megélt majd 48 évemben voltam többször igen komolyan a szakadék szélén, és olyankor még az engem legjobban értő és szerető családtagjaim-barátaim szavait, gesztusait, segítségét se tudtam helyesen--pontosabban mondva sehogyan se tudtam-- kódolni.
A másik nagyon rossz dolog nálam a tömény önutálattal vegyes "ön el nem fogadás" ami mióta az eszemet tudom, jelen van az életemben és nem függ össze azzal hogy éppen jobb vagy rosszabb időszakomat élem.
Ül a vállamon mint egy dögkeselyű,jó erősen belém mélyeszti a karmait és csak arra vár hogy lakmározhasson a húsomból miután kimúltam.
A racionális elmém által visszafojtott agresszió minden pillanatban önmagam felé kanyarodik vissza, hiszen én nem másokra vagyok mérges, nem másokat akarok likvidálni, csak és kizárólag önmagamat. :(
Nem akarok tolakodó lenni..
ha van kedved,légyszíves írd meg,mit csinálnak az emberrel egy ilyen krízisosztályon...
Most a pofára esések világát éljük,ki ebben,ki abban,ki több mindenben.
Nincs valami célod,álmod,amit meg szeretnél valósítani?amivel úgy érzed,büszke lennél magadra,és értékes emberként néznél rád?
Ha pl. szereted az állatokat,kezdj el velük foglalkozni,egy kutyamenhelyen pl.nagyon nagy szükség van rád,és bárkire,aki odamegy segíteni.Ott nem csaklódhatsz,a kutyák nagyon boldogok lesznek pár simoagtástól,jó szótól.
vagy fogadj be pár állatot menhelyről:meglesza napi megoldanivalód,és a napi örömeid,garantáltan,minden nap.És szükség lesz rád,mert nekik te leszel a világ közepe.
Aztán érdemes beszélgetni kutyásokkal,sétáltatáskor,biztos találsz köztük olyat,aki szintén ilyen magába fordult ember,és talán vissza tudjátok egymást csalogatni az élet közelbe.
Ahogy Postit mondja:egyrészt beszűkült tudatállpot,másrészt meg írtam korábban,de ismétlem:gyakran az öngyilkosjelöltek úgy érzehetik,hogy mindenkire tekintettel voltak egész életükben:mindenkin segítetek,és csak ők maguk szorultak háttérbe,így végre egyszer csak a saját érdekülkben hoznak egy döntést:befejezik ezt az életet.valószínű előtte megpróbáltak segítséget kérni,és joggal remélték,hogy valaki csak segít nekik is,ha már ők ezzel töltötték az életüket.És itt jöhetnek akkora csalódások,hogy az ember azt gondolja:ilyen világban én nem élek tovább,ahol letojják a fejemet,pedig a túlélésemért küzdök.
és tegyük a kezünket a szívünkre:nagyon sok,lelkileg ép ember sem törődik azzal,hogy melyik tette mit vált ki a szeretteiből.Akkor egy végletekig elkeseredett embertől mért várjuk el,hogy még pluszban tekintettel is legyen másokra?
Igen,van,aki csak figyelmet akar magának,és tényleg azért,mert máshogy nem megy,nem hallják ha beszél,és azt sem,hogy ordít.Ilyenből láttam 2 tieznéves lányt,hiába éltek "szerető családban",a szülők nem vették fel,hogy panaszkodtak.
Én is amit... :)
DE
ha utánamolvasol, látható hogy egy életen át pánikbeteg voltam , vagyok
Viszont mindig életigenlő voltam, káromkodtam vagy sírtam de végigküzdöttem az életem ezzel a szemétséggel
Most viszont a mélyben vagyok, de a két béka példája lebeg a szemem elött, ha eleget kapálózok a tejben talán sajt/tejföl lesz belőle és nem nyel el
:)
Igen, megint az az idoszak van..."
No-no!
Akkor már volt és lesz megint jobb időszak!
Mi a gond/nem részletesen/ hány éves vagy, hogy élsz?