Öngyilkosság (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Öngyilkosság
Sziasztok.
Zita vagyok 34 éves és sajnos elég sokat gondolkozom az öngyilkosságson. Transzcsajszi vagyok de szerencsére már senkinek sem tűnik fel, hogy nem nő vagyok. Hála a hormonoknak és a ciciknek:)
Sosem depizem élem az életem de alapjàraton mindig bennem és sajnos tudom hogy ez lesz a vége. Vagyis nem sajnos, mert ez nem rossz nekem, szóval máshogy állok a halálhoz.
Járok pszichológushoz 100 személyiség fejlesztő könyvet kiolvastam sőt én is tartok előadásokat. Kalandos az élet ám. Van valaki aki még így érzi?
Van egy ilyen weboldal,érdemes megnézni,akit tényleg érdekel a téma mert érintett vagy segíteni szeretne.
Gyáva - bátor az öngyilkos?
Egyik sem ezekkel a szavakkal.
Önmaga életregényét eszerint írja.
Köszönöm, megtettem privát levélben, akiről így látatlanban úgy gondoltam, feltehetem.
Csak néha vannak olyan kommentek, amihez van még hozzáfűznivalóm.
Nagyon köszönöm az őszinte, segítő válaszokat.
Maradok még veletek...
Sziasztok!
Végig olvastam az írásokat!
Ha nem gond,leírom én is a véleményemet!
Ahogy Banyaci írta, mindenki más, nincs két egyforma ember, akik ugyan úgy gondolkodnak, vélekednek dolgokról. Hogy kinek mi a tudás, az a szellemi szint, a körülmények, az adott helyzet ismérvei. Van aki megelégszik azzal amije van, van aki nem és többet akar, többre vágyaik. Nos ugyan ezek jelennek meg az ember mindennapjaiban is. Van akinek elég , van akinek nem. De mi van akkor, ha egy adott személy, akár önhibáján kívül is olyan helyzetbe kerül, amikor úgy érzi, hogy kevés az a tudása ami neki van, pedig nem is biztos, hogy kevés. Vannak olyan szintek, amikor az ember még ki tud egyedül lábalni ebből, de van olyan pont , amikor már nem. Hogy ez a bizonyos pont mikor, hol érkezik el, szintén egyénenként változik.
Tehát Kedves Pms neked sikerült kilábalni mankók és segítség nélkül, de lehet valakinek már ott elérkezett az a pont és neki nem megy. Elismerésem, hogy Neked sikerült, nem lehetett egyszerű, de sajnos sokan vannak akik már azt is kudarcként élik meg, hogy belekerültek ebbe és nem tudnak ellene mit tenni.
Az öngyilkosságnak sok kiváltó oka lehet és sajnos sokszor olyan okokról van szó, amit egy kis odafigyeléssel el lehetett volna kerülni.
Egy a fontos, mindig figyeljünk oda, még ha nem is tűnik annak ami.
Andi!
Van úgy, hogy emlegeti , hogy öngyilkos lesz és figyeli a környezete reakcióit. Ilyenkor jöhet a fordulópont neki, hogy megteszi e vagy sem. Addig amíg csak emlegeti, még lehet segíteni, lehet valamit tenni. Amikor azonban nem javul az állapot, de már nem beszél róla, akkor van a gond, mert az illető már döntött. Semmi ilyesmit nem szabad félvárról venni.
Szia,tökéletesen egyetértek veled, én is nélkülük jutottam ki.
Nem szerencsés ha valaki mindenáron a másikra akarja erőltetni hogy csak így vagy csak úgy lehet jobban lenni.
Az hogy az ember minél több módszert illetve lehetőséget ismer, nem baj, sőt, egyenesen hasznos.
Csak hadd döntse el maga, melyik úton indul el.
Nem kioktatás. Legalábbis ez a hozzászólásod nem. Végre látom, hogy vannak saját gondolataid is, és tudsz értelmesen, összeszedetten írni. Ha így indultál volna neki a fórumnak, akkor nem is lett volna gond és én sem háborogtam volna.
Nyilván az eddigi hozzászólásaid is mutatnak rólad valamit, és az az volt, ami nekem (illetve még néhányunknak) nem tetszett és ennek adtam hangot.
Azt azért hidd el nekem, hogy ezotéria és biblia nélkül is ki lehet jutni a mélyből.
Olyan erősítés kell az érzelemnek hogy kitudjon jutni ebből a rossz érzésből."
Nos ebben segitenek, vagy nem, a pszichiáter/pszichologusok
Hubbardot ne hozzd ide.
Korábban linkeltem, bzonyára ársiklottál rajta
Az egyik fia öngyilkos lett, a másik kivált az egyházbol, önmaga meg élete végén kábszeres lett
:) Így jártál :P
"Érdekesebben" gondolkodnak, ez jó :)))))
A tanúk is elég érdekesen gondolkoznak... Volt-van szerencsém együtt dolgozni velük. Hááááát. Enyhén borzalmas.