Olvashatok-e 3 éves unokáimnak Grimm és Andersen-meséket, vagy ezen már túlhaladt az idő, és marad a DVD, meg a TV? (tudásbázis kérdés)

Nekem inkább az tetszett, hogy vége van, és még valami kicsit pozitívra is sikeredett... :D

De az előbb hozott linkből az is kiderül, milyen sok változatban létezett a legtöbb, ma is még híres mese.

Én is meglepődtem, az egyik első egyetemi órán tanultuk.

Azóta letöltöttem, mert digitalizálták, és jól használható, mint német értelmező-szótörténeti szótár. Elképesztő gyűjtőmunkát végeztek, gyakorlatilag belevonták az összes elérhető nyelvészt, egy-egy szobájuk padlója volt tele lefektetett cédulákkal, mert úgy lehetett hozzátenni egy másik cédulát vagy máshová helyezni...

Itt is olvashatsz róluk, ha érdekel:

[link]

Én a farkas miatt kényelmetlenül éreztem magam, hogy felvágták a hasát. És éreztem, hogy ez marhaság, mert egészben nem nyelte volna le. :D (Összeraktam ám magamban!)

A sűrű és sötét erdőrengetegek a Grimm mesékben viszont nyomasztottak. Már önmagukban.

De tényleg többet találkoztam valódi népmesékkel azokban a sárkány kötelező legyilkolása zavart kicsit, de ezek inkább csak mellékszálak voltak.

Hozzáteszem, hogy a rajzfilm nem automatikusan mese.

Még a Magyar népmesék sorozat is inkább a felnőttek elbűvölésére készült, és az a szerencsés gyerek, akiknél ott van a polcon az adott mese a könyvben is, onnan olvassa a szülő.

Viszont ismertem mesemondót, aki megnyugtatott, hogy nem vagyok szörnyű anya, mert én nem voltam képes mesélni! Ő azt mondta, vannak ilyenek. (De nálunk volt Nagymama, mesélős kedvű.)

A rajzfilmek között talán a Teletubbies jó a kisebb óvodásoknak, de nem esti meseként, hanem napközben.

Nem olvastam vissza, biztos mások is írták már..

1. Olvasni kell, alap. Mi is sokat tv-zünk - szűrt tartalmat - de attól még sokat olvasunk is.

2. A Grimm jellegű mesék - legalábbis a mai pszichológia szerint - felnőtteknek készültek. Ettől még jók, de nem 3 évesen inkább később.

3. Ennek a kornak a meséi az "én" központú mesék, mint az Anna Peti Gergő. Nem feltétlenül az, aki nem szereti, csak olyan mesék kellenek, amiken keresztül átéli a saját életét és feldolgozza. Lehetnek ezek fejből meséltek is, az is nagyon jó. Ez az a korszak, amiben azok a jó, amik nekünk kicsit gagyinak, uncsinak tűnnek. 5-6 éves kor a "nagymesék" korszaka..

Nem vagy, szerintem.

Gyerekként nem tűnt szőrnyűnek. Mivel pl a farkas bekapta a nagymamát, Piroskát, vadászt is. Tetszett a vége.

Sztem, a " paridia után " kezdtük horrornak érezni.

Nem hinném nagyobb kárt tett a lelkünkbe akkortájt, mint a mostaniak, a mai gyerekeknek.

( robotos, szögletes mozgás. mostaniaktól kapok sikítófrászt, ha netán belenézek egybe )

Nemhogy olvashatsz-e, hanem kötelező.

Olvass utána, mennyire káros, ha csak néznek és nem hallanak mesét.

Ha most azt mondom, hogy a német gyerek, akkor germanofób vagyok? :D

Ráadásul germanisztika szakos vagyok!

Ebből a nevelésből nőtt ki pár ember, mint tudjuk... neveket nem említve. :D

Piroska és a farkas, Hofi Géza " Altató dala " jutott eszembe 1-ik kabaréjából. És van 1 másik ahol sok mesét " kifordítanak ". De tényleg horror.

Erre elaludni? Ki az, aki erre elalszik??

Igen, a német nyelvű Grimm meséknek tényleg ez a tartalma. :D

Kevesen tudják viszont, hogy ugyanezek a Grimm testvérek vetették meg a német nyelvtörténet alapjait, évtizedeken át végzett gyűjtőmunkával, és nyelvészeti szótáruk ma is használható! A meséket pedig gyűjtötték, azaz ez a horror "a nép ajkán" született.

Én kaptam régen egy kis dalocskás könyvet, abban a "kedvencem" egy altatódal, a nyersfordítása

a következő:

Aludj jó nyugalomban, csukd be a szemecskédet.

Hallgasd, hogy esik az eső, hogy ugat a szomszéd kutyája.

A kutyuska megharapta az embert, eltépte a koldus ruháját.

A koldus a kapu felé szalad, aludj nyugalomban.

Aludj, édes gyermekem, odakint fúj a szél.

Nyuszi hegyezi a fülét, kikandikál a fű közül.

A vadász jön zöld ruhájában, elkergeti a nyuszit a legelőről.

Szalad a nyuszi sebesen, sebesen, aludj nyugalomban.

Aludj, hogy kipirosodjon az arcod, nem ismered a szükséget.

A gerle repül mezőn-réten át, legalább egy szem magot keresve.

Jaj! Kicsinyei félve és aggódva mondják: Anya de soká marad.

Az anyjuk naplementéig elmarad, aludj nyugalomban.

Nyugodt lehetsz már, a koldus szállást talált.

A nyuszi tüskebokron alszik, a nyuszi a gabonában van (de ez kétértelmű, mert ez a kifejezés érthető úgy is, hogy a célkeresztben van)

a galamb a fiókáit eteti, a madár ma már nem dalol,

Mindenki fáradt és álmos már, aludj el nyugodtan.

Hát aki erre szépen elalszik, az hamarosan elég érett arra, hogy Grimm meséit hallja... :D

És az iskolában Krimhilde és Brünhilde várja, a közös Siegfried-del! :D

Gyermekeknek mesét csak eredeti tartalommal, hadd szokják az életet

[link]

egy érdekfeszítő videó a mese csodálatos erejéről és hatalmáról

[link]

sztem Andersent még ne, azok inkább felnőtteknek valók, ebben a korban az állatmesék a legjobbak

Andersen és Grimm örök klasszikus. Rajtuk nem tud túlhaladni az idő. Én is ezeken nőttem fel, s a fiaimnak is ezeket meséltem (egyebek közt) pár évvel ezelőtt. Mindemellett nagyon jó mesekönyveim vannak még a saját gyerekkoromból, amiket egytől egyig végigolvastam nekik.

Nincs meghittebb annál, mint amikor az estét együtt

töltjük el, megbeszéljük a történetet, van amikor kicsit át is költjük saját fantáziánk szerint.

Nagyon jó ezekre visszagondolni akár a saját, akár a gyerekeim kicsi korából.

A mesék sohasem avulnak el. Néha-néha még én is szívesen elolvasnám a gyerekkori kedvenc meséimet.

Sajnos, a mai szülők nagy része nem szeret olvasni a gyerekének, és ez baj. A gyerekkori mesék megmaradnak az emberben, é felnőtt fejjel milyen jó is visszaemlékezni ezekre. A mai gyerekek nem szeretnek olvasni, inkább számítógépeznek, TV-znek. Pedig az olvasás jó dolog. Sok gyerek pedig szereti a mesét, de a szülők nem érnek rá, nincs türelmük, vagy nem érdekli őket a mesélés. A mese nagyon meg tudja fogni a gyerekek képzeletét, főleg, amikor este anya odaül az ágy szélére és mesél és mesél. Varázslatos hangulata van a szép mesének. Emlékszem rá, amikor az apám este az ágyban mesélt nekem. Márpedig tudott mesélni. Sajnos legtöbbször szomorú meséket mondott, ezért mindig sírtam. Nem tudom megérteni a mai eszemmel sem.

Inkább ezeket, mint azt a sok eszemet ökörködést a tévében!

Fel nem tudom fogni, hogyan lehet azonosulni pl. egy nadrágos tengeri szivaccsal???

Azóta az unokáim a jövő hónapban 6 évesek lesznek:)

És szeretik ha olvasunk nekik meséket.