Mérgező család (beszélgetés)

Kommunikációelméletet? Talán a Kommunikáció a gyakorlatban című tárgyat is fel kellett volna venned :D

Három szemeszteren keresztül tanultam áramlástant, de hidd el, hogy így sem szívesen ülnél fel egy olyan repülőre, amit én terveztem. Ugyanis az egyetemi elmélet eléggé messze áll a gyakorlattól.

Ez meg lassacskán egy mérgező fórum lesz.

Miért kell tönkretenni személyeskedéssel egy fórumot?

Nem lehetne békében rendezni a dolgokat, kiegyenesíteni a kanyarokat?

Szerintem lehetne, csupán hozzáállás kérdése!

Hát persze...

Ez katasztrófa! :-))

Ha ez vigasztal, elmondom: visszakaptam már az évek során csőstül.

Én is meguntam már ezt a szócsatát.

Legyen szép napod!

Igen, próbálgatom. (Most is éppen azt teszem: egy agresszív fórumozóval beszélgetek.)

Nem baj, ha azt hiszed, hogy "szeretném osztani az észt". Annak ellenére sem baj, hogy tévedsz; a véleményemet teszem ide mások véleménye mellé. "Csak úgy" - a magam kedvére. És ha már nem lesz kedvem hozzá, akkor abbahagyom.

Akkor is, ha jön valaki, és megpróbálja "húzni a nyelvem". Mint Te most, reggel óta.

Meg vagy elégedve a válasszal?

Azt gondolom, hogy egy családban, csak akkor alkalmazható az asszertív viselkedés, ha arra vevő a másik is.

FI, arról ír, hogy az ő anyja és a testvére is, agresszív, kritizáló, sértő és parancsolgató. Az ilyennel, bár ki lehet próbálni, de azt gondolom, hogy előbb jut eszünkbe, hogy menj a francba, mint az, hogy asszertíven rendezzük a helyzetet.

Ráadásul, az anya oldalról, a gyerekben, sok esetben munkálkodik a félelem is, ha már egész pici kortól, ebben szocializálódott, azaz mindig fenyegették, kritizálták, verték, büntették, így a gyerek (FI), gondolom e félelem miatt nehezen tud elvonatkoztatni a félelemtől, még ennyi idősen is.

Egy próbát talán lehet tenni, de csak abban az esetben, ha pl. FI képes arra, hogy ő, minden ilyet félre tegyen + még az érzéseit is a háttérbe kellene szorítania, hogy higgadt tudjon maradni.

Valljuk be, ahol nem képesek normálisan kommunikálni semmiről, csak arról szól az élet, hogy a másikat szekálják, megalázzák, megfélemlítsék, ott nem alkalmazható bármi, még az asszertív viselkedés sem.

Én, azt gondolom, hogy jól kezelem a valóvilágban a konfliktusokat. Nem elkerülöm, hanem próbálok megoldást találni rájuk. De még nálam is előfordul, hogy olyat alkalmazok, amit nem szívesen, pl. ne szólj hozzám, ha nem tudsz rendes hangnemben beszélni! Vagy egyszerűen elkerülöm az illetőt. Még nagy összejöveteleken is képes vagyok úgy csinálni, mintha ott sem lenne, és még sorolhatnám.

Ezeket azért teszem, mert tudom, hogy a másik nem képes arra, amit elvárnék tőle. És tök büszke vagyok arra, hogy képes ő is levegőnek nézni nézni engem, amikor én annak nézem őt.

Tehát, nem! Nem állunk le mindenkivel azt kérdezve tőle, hogy én miben tudnék változtatni annak érdekében, hogy te ne gondold azt rólam, hogy egy senki vagyok. Le van sz@rva, hogy mit gondol, akkor is ha az anyám vagy a testvérem. A nyugalmam sokkal többet ér annál, hogy egy alkoholistát próbáljak megnyerni, aztán majd amikor utoléri a májrák, ápoljam, mert az anyám. Hát nem.

Ha FI úgy érzi, hogy az anyja és a testvére, nem alkalmas a normális kapcsoltra, akkor ne foglalkozzon velük, se asszertívan, se máshogyan, mert nem éri meg.

Miért gondolod, hogy nincsen?

A kommunikációelméletet két szemeszteren keresztül tanultuk az egytemen; plusz még pszicholingvisztikát is.

Ne kívánd, hogy kiselőadást tartsak az asszertivitásról!

(Még azt hinnék itt egyesek, hogy "osztom az észt".)

A te mostani megszólalásaid pl. egyáltalán nem asszertívak, és ezt Te is tudod. Igazam van? Igazam van!

Igazad van: nem szűnik meg.

Viszont a családon belüli konfliktusok, ellentétek, ellenségeskedések az ilyen és (hasonló) kifejezések használatával, egymás fejéhez vagdosásával méginkább elfajul(hat)nak.

"Mérgező" családtagokról, családról beszélni minden, csak nem asszertív viselkedés!

Nekem az a véleményem, hogy a "közjó" érdekében szerencsésebb lenne elfelejteni. Pontosabban: leszokni róla.

Ha Te ezt nem tartod okos dolognak, hát istenem - ez van!

Igen!

(Csak arra már sokan ráéreztünk, hogy a "nárci" divatszó lett, a "mérgező szülő/család/társ/stb." pedig még "felfutóban" van. Sajnos.)

Előfordulhat, hogy az. :-)

(A prekoncepció magyar megfelelője: előfeltevés.)