Miért nem akarok második gyereket? (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Miért nem akarok második gyereket?
A 10x ennyi azért elég súlyos. Külföldön élek, egyáltalán nem minimálbért keresek, hanem attól jóval többet, de a magyar minimálbér 10x-esétől igencsak messze vagyok. Huh, de boldog is lennék, ha annyit kapnék! :)
Egyébként az összegben magasabb fizetést kompenzálja az élet, hogy mennyi egy albérlet, mennyibe kerül egy lakás/ház, hogy az éves autóbiztosítás ára, ami Magyarországon van, itt éppenhogy egy hónapra elegendő, annak aki dohányzik (én nem) egy doboz cigi az 5-6x-osába kerül, és még sorolhatnám.
Senki nem állítja,hogy bárkit is sikeressé tesz a diploma.Azért nekünk kell tenni,de szinte elengedhetetlen hozzá.Persze ezalól is vannak kivételek.
Én úgy gondolom minden emberre szükség van valahol,senkinek a munkája nem értéktelen nem lebecsülendő.A diplomástól a szakmunkás,segédmunkásig mindenki munkája értékes.
De nem tartom bajnak azt,ha valaki szorgalmas és feljebb szeretne kerülni,és tesz ezért.Nem kis áldozat.Nekem ezért sem fér össze a karrier az anyasággal.De vannak akik ezt is meg tudják oldani...
Az egyik barátnőmnél pont az ellenkezője volt a helyzet. Mikor az emberek meghallották, hogy terhes a második kislánnyal, akkor szinte mindenki azt kérdezte, hogy ez komoly? Bírni fogjátok? Jól meggondoltátok?
És hozzá kell tenni, hogy nem állnak rosszul anyagilag, csupán külföldiek külföldön. (Észtek Skóciában)
Na,azért ez nem egészen igaz....
Gondolom majd Ti is arra fogtok törekedni,hogy a gyereketek kezébe minél több bizonyítvány legyen.
És igaz,hogy sok diplomás nem tud elhelyezkedni a végzettségének megfelelően,de talán mégis több esélyük van mint annak aki semmit nem végzett.
Kérdés kinek mi a jó fizu?
Azért egy közép vagy felső vezető egyértelmű,hogy többet keres mint egy beosztott.
Az is egyértelmű,hogy a legtöbb nem a lábát lógatja érte,és nem kevés időt tölt munkával.
Persze nem azt mondom,hogy mindenkinek lehetetlen össze egyeztetni a kisgyerekeket a munkával,de ez nagyban függ attól mit csinálunk.Aki tud otthon is dolgozni,nagy előny.Akinek meg el kell járni 10-14 órába máshova,hát az szívás.
Így kénytelenek vagyunk majd kevesebbel is beérni,csak megfelelő legyen,és ne a család rovására menjen.
"kicsit nagyobbak lesznek és anyuka újra dolgozni tud, már nem tud karriert építeni, így a fizetése, majd pedig a nyugdíja is alacsonyabb lesz."
Ez azért mhely függő is, vagy pozíció kérdése is... nyilván óriás karriert nem lehet befutni, hacsak nem babysitterek nevelik a gyereket, de akkor meg minek?
De szerintem azért, ha vki ügyes lehet jó fizut kicsikarni, és merni kell váltani, próbálkozni..
Pontosan erről írtam én is lejjebb, hogy aki neveli a gyerekeit, mire kicsit nagyobbak lesznek és anyuka újra dolgozni tud, már nem tud karriert építeni, így a fizetése, majd pedig a nyugdíja is alacsonyabb lesz.
Pedig ő "termelte ki" -csúnya szóval a jövő nyugdíjalap fizetőit!
Na de nem írom le többször, mert úgyis hiába, süket fülekre talál.
...ráadásul mire oda jutunk, ki tudja, lesz-e még egyáltalán nyugdíj?
... de most nem politizáljunk. Mindenesetre a brutális változtatások miatt tök felesleges a nyugdíj miatt aggódni :)
Sajnos ez tényleg így van. Valszeg nincs még olyan anyuka (vagy legalábbis ritka, mint a fehér holló), aki ne tapasztalta volna a bőrén, hogy gyermekkel milyen nehéz is állást találnia!
Én sem értem, miért találják megbízhatatlannak a kisgyermekes anyukákat. Azért, mert néha otthon kell maradjanak a beteg gyermekükkel, valószínű. Ilyenkor nem jut eszükbe a nagyokosoknak, hogy esetleg ők is jártak hasonló cipőben, vagy az, hogy egyébként milyen jó munkaerő az a női dolgozó!
Én már úgy is jártam, hogy jelentkeztem egy egészségügyis, irodai állásra. Minden rendben is volt, végzettség, tudás (leteszteltek élesben), meg is voltak elégedve, amíg az egyik hölgy nekem nem támadt, hogy és mit csinálok, ha beteg lesz a kislányom? Mondtam, hogy hálisten nem beteges, de ha mégis megbetegszik, egy-két napot biztosan otthon maradnék vele, amíg annyira jobban nem lesz, hogy az apja, esetleg a nagymama vigyázzon rá. Na, ez volt az a mondatom egyedül, amin elbuktam. Utólag mondta a titkárnő, hogy a leendő kollegáim emiatt döntöttek egy kevesebb szakértelmű, de gyermektelen hölgy mellett..
Ebben az esetben ez teljesen igaz, mármint hogy soha nem mondjuk, hogy soha.
...de nem zárkózom el teljesen tőle, mert ki tudja, mit hoz a jövő? Viszont azt is megértem (a saját bőrömön tapasztalva, ha valaki egyáltalán nem akar második gyerkőcöt! - mert ebben a percben én is azt mondom, hogy nem akarok! - azt már kevésbé értem meg, ha valaki egyáltalán nem szült még és nem is vágyik kisbabára... ilyen barátnőm is van, kettő is. Viszont az ő döntésük, jogukban áll.