Miért nem akarok gyereket? (beszélgetés)

Én még nem sértegettelek (korlátozott tudat) stb. De a nagy boldogságodról nem vagyok meggyőződve, úgy okádsz ide észnélkül.

Megjegyzem ha elolvasod a fórumcímet, feltűnhet, hogy milyen szellemiségben működik. Ha nem tetszik, ne olvasd.

Ejnye...Felnőtt emberek azon vitáznak,ki hogyan boldog gyerekkel,meg gyerek nélkül..Hangsúlyoztam némely hozzászólásomban,hogy mindenkinek szíve-joga eldönteni,mit hogyan akar az életben...Elképesztően buta dolognak tartom ezen vitázni....Nem hiszem el,hogy ez téma..nem bírod a gyerekeket,ne vállalj..Ha nem lehet,arról nem a polgártársad tehet,nem hibáztatható.Nem értem mi a vita tárgya..Ez közösségi portál,véleményt írunk.Nyílván nem tudok gyermektelen fejjel gondolkozni,ha nekem adatott három,és épp most tervezem a negyediket...Ti tényleg ennyire egoista szellemmel lettetek megáldva,hogy csak az a jó nézőpont,amit ti gondoltok??Hát nem...Ha anyámékból indulok ki..akkor is..Ők is 3-at neveltek fel,munka mellett tisztességesen..Mindannyiunk iskolákat végzett,családot alapított...Mostmár nyugdíjasok,és élvezik az unokák társaságát,amiket mi lányaik vállaltunk..Összesen 11 unokáról beszélünk..

A véleményetek nem igazán köt le..lehet támadni,meg mérlegelni..Én szeretem a gyerekeket,én szeretem,mikor virágot kapok ANYÁKnapján,és én szeretem mikor a kriksz-kraksz rajzaikat hazahozzák az oviból,a legnagyobb meg mutatja az ellenőrzőjét...Én szeretek anya lenni annak minden szépségével,bújával,bajával..Ti meg akik NEM BÍRJÁTOK!!!!!!! a gyerekeket,jó mélyen teszek rátok..Gyűjtögessetek,hogy a szoc.otthon ki bírja fizetni a temetéseteket.......(Akinek nem lehet gyermeke arról egy szót nem említettem eddig,és ezen kivételek nem is ehhez a fórumhoz tartoznak,kérem mellőzni!!!)

Bingó! Ez lett volna a következő, ami már érik bennem egy ideje...itt mindig kicsi gyerekekről esik szó. Anyu szoknyájába kapaszkodó arany bogárkákról, akik csillogó szemmel néznek papi-mamira. Nadekérem az a gyerek gyorsan felnő, és komiszodik is ezzel egyenes arányban.

Lehet minket sajnálni, mert nem akarunk gyereket. Én meg azt sajnálom, aki nem szereti az állatokat, nem tart egyet sem, mert fingja nincs miről marad le. Aki búvárkodik, vagy modellvasútat épít, az meg azt sajnálgatja, aki nem úzi mindezt, hisz neki ez okoz örömöt.

És a másik liebling-mondatom: "akinek nincs gyereke, nem tudja miről marad le". Ezen analógia mentén haladva én meg azt mondom, aki szül, annak meg arról nincsen fingja, milyen életet élhetett volna gyerek nélkül, mennyi új dolgot fedezhetett volna föl, vagy a gyerekre áldozott energiái milyen más hasznos dologban nyilvánulhattak volna meg.

És egy utolsó gondolat, amiért majd kapom az anyalkák által megcsócsált kiflivégeket. Mi, gyereket nem akarók rendelkezünk egy olyan fokú önállósággal, talpraesettséggel és lelki erővel, hogy nem foschunk attól, hogy jujjmilesz ha egyedül maradunk, ha a párunk elhagy, ha megbetegszünk stb. Én legalább nem fogom a páromat a kölökkel zsarolni, vagy maradásra késztetni. Egy rakás elcsesződött házasságban pusztán a gyerek kedvéért -hibásan!- maradnak együtt a felek. Szép, boldog, vidám élet, jópélda agyerek előtt. reméljük továbbviszi a szülők életét. Merthát van az éremnek másik oldala, csak némelyek maguknak is félnek beismerni.

"Kívánom minden gyermeket NEM AKARÓ embernek,hogy adassék meg nekik a boldogság,amit saját maguknak kalapálnak össze..:)"

Ez egy nagyon kedves/szimpatikus mondat, abszolút látszik, hogy mennyire "megérted" azokat akik nem akarnak gyereket és, hogy mennyire toleráns vagy... Süt belőle a gúny.

Szerintem szomorú, hogy Te csak úgy tudod elképzelni az életet boldognak, ha gyereked van. És mi lett volna ha nem adatik meg Neked? Ahogy nagyon sok nőnek nem. Ők akasszák fel magukat, vagy mi? Mert a végeredmény ugyanaz egy gyereket nem akaró és egy gyereket kétségbeesetten akaró, de kudarcot valló ember között: nincs gyereke. Tehát, ha azt mondod, hogy én nem lehetek boldog gyerek nélkül, ezzel azt is mondod, hogy azok sem lehetnek soha boldogok, akiknek nem lehet. Márpedig kénytelenek lesznek gyerek nélkül megtalálni a boldogságukat és a többség meg is találja, nem kesereg 80 éves koráig azon, hogy nem lehetett gyereke és hajj de boldogtalan volt az élete. Jó lenne megérteni, hogy nem egyedül a gyerek ad örömöt. (ő is csak addig egyébként, amíg felnő, utána már nem tutujgatni való kicsike)

Én nem ítélem el azokat akik nevelik a sajátjaikat. Miről beszélsz? Engem ítéltek el ti, mert én nem akarok gyereket. Még egyszer elmondom, lassan, érthetően: én el-hi-szem, hogy ti gye-rek-kel vagy-tok bol-do-gok! És nem ta-lá-lok eb-ben sem-mi ki-vet-ni-va-lót, nem a-ka-rom ezt el-vi-tat-ni tő-le-tek.

Érted? Felfogtad? Remélem igen.

Nincs igazad hogy az én képet viszi tovább. Ez abszolút butaság.

Akinek szép gyerekkora volt annak ellenére sem biztos, hogy ő is vállal gyereket sok minden oknál fogva.

Én is sok embert ismertem akik nagyon is boldogok voltak gyerek nélkül...és sokat akik gyerekkel is boldogtalanok voltak.

Na akkor most hol az igazság???

Szerintem nagyon felesleges erről vitatkozni, mert annyira személyes ügy.

Utálom nagyon amikor azt mondják hogy a társadalom elvárásainak, meg hogy a nyugdíjasokat ki tartja majd, el meg a népszaporulat miatt meg stb....

Azon elgondolkoztál már,hogy téged sem bírtak,mert GYEREK voltál?Ezt az énképet viszed tovább....Szocializációnak hívják..:)

Ha te NEM BÍROD a gyerekeket,ne ítéld azokat,akik nevelik a sajátjaikat..:)Nem fair..:)Nem bírod őket,akkor kerüld messziről a kicsi apróságokat.Nincs ezzel baj.Szerintem..:)Az ilyen embernek valóban nem való a gyermek..És ezt odafenn is tudják..:)

Drága Bonti...!Az ilyen pesszimista felfogású embereknek nem tudod elmondani mi az,amit mi gyerekesek optimistaként élünk meg..:)Hagyd a véleményét,az övé..Sokan vannak még így,hogy magyarázzák a saját elfolytott dolgaikat..Az ilyen embereknek,és mindenkit kérek ne vegye általánosításnak,talán tényleg jobb,ha nincs gyereke..Mert ezek a kisbabák szoktak itt ott fellelhetővé válni..Most nem akartam drasztikus lenni..:)Elnézést,tudjátok miről beszélek..Én nem győzködöm őket..Ha akar akar,ha nem,nem...Csak az a probléma ezzel az egésszel,hogy olyan ez,mint az abortusz-kérdés...Két tábor...Mellette-ellene...És sokszor nem az számít melyik oldalon állunk,hanem hogy milyen a szituhoz tartozó ok-okozat..:(

Kár ezen vitázni..Nem akar gyereket,hát ne szüljön..Majd ad neki mást az élet,amitől nyílván boldog lesz..:)Kívánom minden gyermeket NEM AKARÓ embernek,hogy adassék meg nekik a boldogság,amit saját maguknak kalapálnak össze..:)

Meggyőztél!

De azt nem írtam, sőt nem is gondoltam, hogy szart sem ér az életetek és senkik sem vagytok.

Nem ismerlek, de nem hiszem, hogy így lenne.

Biztos vagyok benne, hogy tudsz így is boldog lenni és ismerek is személyesen olyanokat, akiknek nem lehetett gyermekük mégis boldogok.

Te meg azt fogadd el és ne butaságozd le, hogy nekem igen is számít, hogy valaki továbbvigye az életemet. Természetesen nem halálom után, hanem most számít nekem, most amíg élek.

Ezt mondtam, hogy biztos, hogy így reagálnak a gyerekesek arra amit írtam. Én nem értem, hogy miért nem lehet elhinni azt, hogy NEM BÍROM A GYEREKEKET és szuper az életem nélkülük. Én csak ezt szeretném, ha ezt elhinnék azok akiknek gyerekük van. Én elhiszem, hogy ti a gyerekeitekkel vagytok a legboldogabbak, de kérlek ti is higgyétek el, hogy én pedig így, gyerek nélkül. Miért olyan nehéz ezt megérteni? Az én halhatatlanságomnak semmi köze ahhoz, hogy van-e gyerekem. Ez megint egy olyan nagy butaság. Ha meghalsz onnantól kezdve nagyon nem fog érdekelni, hogy maradt-e utánad gyerek. Ez csak egy önámítás, hogy ha gyereked van, akkor halhatatlan vagy. Ugyanúgy meghalsz ahogy én is, és utána tök mindegy lesz, hogy mi volt itt ebben az életedben. Ami egészen biztos, hogy a gyerekeddel nem lesz kapcsolatod akármennyire is szeretnéd ezt hinni. Én legalábbis egy embert sem ismerek, aki az elhunyt hozzátartozóival bármilyen kapcsolatban állna.

És értsd meg kérlek, hogy engem teljesen hidegen hagy a saját gyerekem bármilyen pillantásának lehetősége. Ezt miért nem lehet felfogni? Ne akarjátok bemagyarázni nekünk, gyereket nem akaróknak, hogy a mi életünk szart sem ér és senkik vagyunk és boldogtalanok vagyunk, mert nincs gyerekünk. Ennek annyira semmi értelme. És magyarázd meg annak az embernek, akinek beteg/fogyatékos/meghalt a gyereke, hogy hejj de jó is anyának lenni. Márpedig nem csak egészséges gyönyörű gyerekek születnek. Rengeteg beteg, nyomorúságos életű gyerek van. Biztosan nagyon boldogok az ő szüleik.

Mindenkinek szép jó estét! Én huszonkét éves voltam, amikor terhes maradtam, ráadásul válófélben voltam, a gyermekem apja pedig a barátom volt, akivel megcsaltam a férjemet, aki viszont már régebben csalt. Amikor megtudtam, hogy terhes vagyok kétségbe estem. Először nem akartam megtartani, azt sem tudtam, miből fogom felnevelni.

Aztán a kolléganőm, aki mellesleg vallásos volt, ez akkoriban nem volt azért egyszerű, azt mondta nekem, ha Isten ad báránykát, ad hozzá legelőt, ne vetesd el. Még a nevét is Ő találta ki, ha lány lesz, és az lett, legyen Bernadett. Szent Bernadett után. Nem igazán akartam rá hallgatni, de aztán meggondoltam magam és mégis megtartottam.

Egy pillanatig sem bántam meg a döntésemet. Lett egy gyönyörű szép, okos, tündéri lányom. Aki ma már 33 éves, és két unokával is megajándékozott.

Mindig jó tanuló volt, két diplomája van, igaz nem könnyű a természete, de "felnőttem" hozzá.

Aztán 9 év múlva kapott egy testvért is, aki szintén lány lett. Egészen más karakter, a két lány ég és föld. Az életem úgy alakult, hogy mind a két gyermekemet egyedül neveltem fel. Az apukák nem igazán segítettek, de nem panaszkodom. Boldog nagymama vagyok ma már. Ha nem lennének gyermekeim sokkal szegényebbnek érezném magamat.

Egy nő a gyermekei által teljesedik ki.

De ez csak az én magán véleményem.