Miért nem akarok gyereket? (beszélgetős fórum)

Besoroltál egy táborba, amihez nem tartozok. (Ha már szét akarjuk bontani, nem két tábor van itt.)

Az érzéseimet véltnek titulálod.

Kikéred magadnak, pedig én igazán nem akartam belédfolytani a szót, sőt szerintem nem is állítotunk ellentétes dolgot.

Aztán a végére zártad a diskurzust, ami egyértelmű elutasítás.

Nekem ez így elég ellenségesnek tűnik.

Egy hozzászólás erejéig "lovagoltam" azon, amit felvetettél.

"Most 50 évesek, az asszonyka már belegolyózott a jógába, csinálJA IS, oktatJA IS, fél Indiát is bejárta. A pasi pedig kef. . . geti a családi barát feleségét 26 éve."

Ez ugye jelen idő.

"azóta kiborult a bili, elváltak, a nőnek lett másik társa, és éééééérdekes, már nem számít a jóga, már eszik húst, már egészen másképpen él. Tehát igenis, pótcselekvés volt neki."

Így meg ugye már teljesen más a történet.

Ha eleve helytelenül írod le a sztorit, vagy lényeges elemeket kihagysz, akkor nehogy már én legyek a hülye, ha az érved nem állja meg a helyét.

Már lentebb is írtam, nekem nagyon egyoldalúnak tűnik, hogy melyik a harapós tábor. Gratula, gratula, csak alátámasztottad, ezze a hajánál fogva előhúzott megmásítással.

Baromira nem kellene ellentének lennie, de ha csináltok, akkor lesz.

Na erről beszéltem...

a hozzászólásom melyik mondatából következtettél arra, hogy "leharapom a fejed"?

2011-ben a gyerek már "nem jön és kész". Most már eldönthetjük, hogy jöjjön-e vagy ne jöjjön.

300 évvel ezelőtt a karrierterv abból állt, hogy a lányoknak férjhez kellett menni, a férfiaknak meg kellett házasodni. Alternatívaként ott volt a zárda, a plébánia és a hadsereg.

Most ezer lehetőség van, rendben, nem kell ragaszkodni feltétlenül a teljes családhoz és ahhoz, ami vele jár. Nem értem miért ugrik egymásnak a két tábor, de főleg azt nem értem, hogy alakulhatott ki ez a két tábor?

Valószínűleg ott lehet a gond, hogy a leírt gondolatokhoz nem társulnak érzelmek, vagyis vélt érzelmek társulnak.

Olyan példákat, metaforákat vagy allegóriákat használok, amiket akarok, jogom van a világlátásomhoz és a véleményemhez pont úgy, mint neked.

Szerintem itt már mindenki elmondott mindent, felesleges tovább beszélgetni.

Már bocs, de miért "belegolyózott" a jógába? Bűn az, ha vki hivatásként, "megszállottként" foglalkozik bármivel nő létére? Ja, persze, az csak a férfiak privilégiuma lehet, amíg asszonya otthon főz, most, takarít, szp, gyerekeket neveli, mert neki csak az való.

Tul.képp én is fikázhatom a mintamuttikat. 50 körül még mindig nem csinál mást, csak táztartásigépként üzemel, abajgatja a "gyerekeket", meg nyaggat, hogy mikor szülök, mert unokát akar. Sztem meg jobban tenné, ha "belegolyózna" bármibe, és foglalkozna magával.

A férj ..félget mást, ilyet meg csak gyerek nélkül szoktak :P

:D

pedig gyerek mellett jógázni és kefélni

Teljesen egyetértek abban, hogy pótcselekvésbe menekül, legalábbis van ilyen is.

Pl. egyik ismerős párocska: megbeszélték, hogy nem lesz gyerekük, mert így kényelmesebb (középosztálybeliek, nem szegények).

Most 50 évesek, az asszonyka már belegolyózott a jógába, csinálja is, oktatja is, fél Indiát is bejárta. A pasi pedig kef...geti a családi barát feleségét 26 éve.

Nem jó ellensúlyozás, mert nem ellensúlyoztam.

A gyereknevelés nem akadályoz meg az élet élvezetében.

Miért kell megmagyarázni a megmagyarázhatatlant? Talán meg lehet magyarázni a szerelmet?

Igazad van, de én már direkt nem emeltem ki az örömeit, mert előttem annyian leírták:)

Persze, hogy öröm, elmondhatatlan öröm:))

Azok a mamikák maradnak tágak és kövérek, akik amúgy is tunyák. Ők valószínűleg már akkor puhulni és terebélyesedni kezdenek, mikor kialakul a stabil kapcsolat (hozzátenném, megvan ennek a férfi megfelelője is, ez nem női vonás). Talán annyi igazság van ebben, hogy ezek közül a nemtörődöm hölgyek közül többen vannak, akik egy gyerek szülésével méginkább igazolva látják a jogot, hogy kénylemesek legyenek. "Persze hogy meghíztam, mert szültem." Férfiaknál nincs ilyen esemény, amikor hirtelen mindent megengedhetnek maguknak.

A vitathatatlan tény, előfordul, hogy a terhesség alatt úgy megváltozhat egy nő illata a hormonjaival együtt, hogy a kémia, a "szikra" elvész. Ez néha nem is áll vissza. Sajnálatos dolog, de erről egyik fél sem tehet.

Én bevallom, gátlástalan vagyok, soha nem érdekelt, ha nekem jutott a harmadik szerepe. Soha nem éreztem úgy, hogy én rondítok bele egy kapcsolatba, hiszen nem én tekintgettem ki, ha velem nem, akkor tenné mással. Azt viszont még én is genyóságnak találom, ha egy férfi az alatt a fél-egy év alatt nem bír magával, feltéve, hogy a gyereket közös elhatározással vállalták. Ilyenre még én is azt mondom, hogy nem, az nekem sok. Itt meg belép az a kérdés, mennyire volt közös akarat, bár ezt kár boncolgatni, mert itt nem olyan anyukák szólaltak meg, akik esetében ez fennálna.

Nem lehet garantálni, hogy megváltozott körülményekkel is jól fog működni a kapcsolat. Lehet, hogy egy költözés, munkahelyváltás, új társaság vagy akár egy gyerek érkezésével csúszik el az egész. Ha a "gyerek miatt" megy tönkre, akkor valósznű szerintem, hogy ott valami a kezdetnél nem volt rendben. Ha nincs gyerek sokkal nehezebb összetartani egy párkapcsolatot/házasságot, mert általában nincs hosszútávú közös cél.

Az első résszel teljesen egyet értek :) én is hasonló cipőben jártam és járok:) most várjuk a második babánkat.

Az utolsó részben a jó dolgokat meg kellene említeni, hogy mennyi örömet, boldogságot, vidámságot tud adni egy gyermek, vagyis ÉLETET, addig az ember élete olyan üres...pótcselekvésekbe menekül, sokakban nem tudatosodik.Relatív, hogy kényelmesebb...ha idősebb lesz, akkor meg üresebb :(

abszolút igazad van. Ha van gyereked állandó készenlétben vagy. A legszigorúbb munkaadó is megenged egy kávészünetet.

Gyerek nélkül tényleg kényelmesebb élni, ezt nem vitatom. (Azt bántam meg, hogy nem szültem többet.)

Szerintem a helyes arányokat kell eltalálni. Én nem akartam gyereket egésze 29 éves koromig. Aztán megtaláltam a páromat, és akkor úgy éreztem, hogy szeretnék egy gyermeket. Ő is így érezte.

Szerintem őbenne teljesedett ki igazán a kapcsolatunk. Szerintem egymásban is őt szeretjük, és őbenne is egymást szeretjük.

De félre az "ömlengéssel", azért pár gyakorlati dolog is fontos:

Az anyagi biztonság mindenképpen. Aztán, a nő az maradjon nő is. Én pl. gyes alatt is dolgoztam itthon a szakmámban, ez is fontos. Aztán: nem csináltam bölcsődét a házból, tehát mindennek megvolt a maga helye, ideje, nem forgatta fel fenekestől az életünket a kislányom. Elmondhatatlan szeretettel vettük (és vesszük) körül, de nem csináltunk hülyét magunkból.

Szóval, arányok....!

Amúgy pedig, aki nem szeretne gyereket, megértem őt is. Tény, hogy kényelmesebb élete lesz, tény, hogy nem lesz aggódással tele minden perce. Hát, ez van, szerintem.

Nem vitatom, hogy sok sírós anyuka van és nem csak a hoxa-n. Hozzátehetném a személyes példámat is, de minek?

Okos lány vagy, miért a hoxa-n olvasott hsz-ekből merítesz tapasztalatot?

A gyereknevelésre nem lenne szabad senkit sem rábeszélni. Aki nem akarja, ne csinálja. De hidd el, hogy aki nem próbálta nem tudja miről beszél.

Tudom, tudom, tudom, hogy sablonos és százszor elhangzott már.

Azt is tudom, hogy nehéz a kamaszokkal, meg a drogosokkal. Dehát a kamaszkor is elmúlik, az álmatlan éjszakákat is elfelejtjük és van egymillió jó dolog, amit csak a gyerekkel lehet megtapasztalni. Minek soroljam, mások már felsorolták.

Nem csak ebben a fórumban tapasztalom és ezt ti is látjátok, hogy az emberek nagy része nincs tisztában a fogalmakkal. Teljes fogalomzavar, hogy a gyerekpártiak által felsorolt örömöket párhuzamba vonják az önzéssel.

Még a leningrádi blokád alatt is születtek gyerekek, pedig ott az emberek vízben áztatott faforgácsot ettek, hogy ne kelljen az éhen halt szomszéd combjából főzni. De még ott is, ilyen embertelen körülmények között is születtek gyerekek... Komolyan mondom, nem is értem ezt a vitát.

Aki nem akar, ne szüljön. Ez egy társadalmi jelenség. Ha túléltük a kereszteshadjáratokat és a boszorkányégetéseket, akkor ezt is túl fogjuk élni.

Ha nem lenne gyerek, akkor nem csalja meg a férj a feleséget? De ,szinte 100% hogy igen. Így csak talált egy indokot a miértre. A gyermek nélküli házasságok nem mennek tönkre? De igen- és nagyon nagy százalékba az indok az hogy nincs gyermek. Sok olyan pár van akik nem akarnak gyreket? Nem , nincsennek sokan.

Mindent fel kell áldozni a gyrekért? Ez buta, duma- nem kell feláldoznod semmit, csak át kell alakítanod az életed és megváltoztatni az eddigi szokásaidat.

Persze hogy nem lehet örök rettegésben élni.

Csak szembeötlő, hogy tele van sírva a hoxa a "boldog" anyukák által, és ezt szerintem te sem vitathatod.

Nem lehet úgy élni, hogy állandóan a dolgok rossz oldalát nézzük és azok alapján mérlegelünk. Az élet nem erről szól. Jó dolog vágyni a tökéletességre, de pont ez a vágy torzítja el a gyerekneveléssel kapcsolatos valóságot.

Hagyni kell, hogy a dolgok megtörténjenek velünk.

Az eddigiekhez ismét szeretnék egy-két gondolatot hozzáfűzni.

Az adó téma több sebből vérzik (ezért gondolom egyik kormány sem fogja bevállalni), az egyik, hogy mindenkinek szíve joga eldönteni vállal-e gyermeket, jogtalan ezért valakit szankcionálni bármi módon is. Nem beszélve azokról, akik szeretnének, de nem lehet gyermekük...:(

A másik téma a hobbi. Én imádok úszni és szaunázni, mióta vannak gyermekeim, ugyanúgy elmegyek sportolni, ha úgy érzem szükségem van rá.

A köv. az utazásról jutott eszembe, mikor először az első gyermekem elvittem az állatkertbe illetve a cirkuszba. Jobban élveztem mint ő, pedig én nem is az állatokat illetve az előadást néztem, hanem az ő arcát.

Vagy amikor elvittem a tengerpartra, már láttam voltam ott többször is, de mikor a lányommal tértem vissza....hát más volt, úgysem tudnám szavakkal visszaadni.

A férjemmel hol az ő szemét néztük, hol egymásét...

Az utolsó az éjszakázás, na ezzel nem tudok vitatkozni, tényleg nem kellemes felkelni több évig és többször minden egyes éjszaka. Kimerítő, ezt én is kihagynám. De mit adnak ingyen? Valljuk be, amiért nem dolgozunk meg nem is tudjuk értékelni.

Leviatan más meg helyetted nevel gyerket:)nem érzem úg yhogy dolgozott volna helyettem bárki is.

Sőt adót sem fizettél helyettem.

Magánügy a gyerek és mint írtam ézelmi érettség ha belátod alkalmatlan vagy rá.Valóban aki nem kész erre inkább ne tegye, ne szüljön....

Ahhoz hogy 20 évig csinálj valamit amiből nem lehet kiszállni, ember kell.