Miért ne legyen szemünk fénye ölbegyerek? (beszélgetős fórum)

Most alszik a dragam,es nagyon hianyzott az este,de valoszinu lesz meg ilyen,mert szeret ott lenni mamaeknal.

Es kepzeljetek,penteken a napkozibol hazajott malackam,hozott egy nagy piros szivecsket benne a fenykepevel es szep versikevel,amit el is mondott nekem kivulrol!:)es meg azt is mondta,hogy Isten eltessen sokaig es ideadta a csokor hoviragot is.Percekig sirtam oromomben,nagyon meghato volt.

Mindenkinek boldog nonapot kivanok sok szeretettel!

Ha mar ugyis beszeltunk itt mindenrol,leirok egy esetet.

Lanyom (3,5 eves) tegnap este eloszor aludt a mamajanal(nem messze laknak tolunk).O mondta,hogy szeretne ott aludni,mert ott volt az unokatestvere is(lany es 3 eves) es majd ketten alszanak.Tudtam enm lesz gond,mert a lanykam nem egy nyavajgos fajta.Nem is volt gond,siman emnt minden,es nem is hianyzolt minket egyaltalan,dehat en tudtam hogy igy lesz:)

Viszont a masik kislanyt(az unokatestveret kicsit sajnaltam.Tegnap o egesz nap ott volt(mi csak este vittuk le Alexet) es egesz este az anyukaja utan erdeklodott(megjegyzem harom hazzal laknak arrabb ok a mamatol).delelott mentunk Alex utan,de a masik kislany utan meg mindg nem mentek,pedig o sokat emlegette anyukajat.

En pl nem tudtam volna ugy otthagyni,hogy a lanyom utanam sir.Es gondolom,meg mindig ott van szegeny,iga jo helyen van,de o az anykajaval szeretne lenni,pedig az anyukanak nincs semmi dolga,most is otthon van.Ez sokszor volt mar igy veluk,nekem nagyon furcsa,csak ugy minden ok nelkul ennyi idore otthagyni,raadasul folyton hazamenne szegeny kislany:(

Sírni mi sem hagytuk és most sem hagyjuk, ez egyértelmű :) Főleg hogy élete első öt hetében ez a nővérek aktuális kedve és a szerencse kérdése volt (mert ha valamelyik másik babával gond volt, ami egy koraszülött osztályon elég gyakori, akkor Luca mondjuk 4-5 hetesen már akárhogy ordíthatott, senki nem ért rá vele foglalkozni)

Az ölben alvás nálunk is ment, de aztán ahogy megtanulta hogy bízhat bennem, leszokott róla, nyugodtabban alszik a saját ágyában.

A házimunka érdekes kérdés: én napközben amíg Luca ébren van, gyakorlatilag semmit nem csinálok. Részben mert egyszerűen annyira eleven, hogy képtelenség mellette nekiállni pl. sütni valamit (max a mosógépet pakoljuk be együtt) Másrészt a főzőcskézéssel töltött időt úgy érzem tőle venném el. Tehát ilyen értelemben nagyon is "ölbegyerek". Nem fogtam kicsi korában sem egész nap, de nem is raktam járókába vagy kiságyba csak azért mert mással akartam foglalkozni. Amióta itthon van (6 hetes korától) az ébren töltött idejében csak vele foglalkozom, vagy csak olyasmit csinálunk, amit együtt is tudunk. Amióta mászik még a wc-t is együtt intézzük.

Egyébként teljesen mindegy, mivel értek egyet, egyszerűen képtelen vagyok egyetlen percig is sírni látni a lányomat. Úgyse bírom ki, hogy ne vigasztaljam meg, ne segítsek rajta.

Épp tegnap délután gondolkodtam el, amikor Réka az ölemben aludt, hogy ugyan letehetném a kiságyába, de nem akarom! Nekem is jólesik, hogy hozzámtapadva békésen alszik és álmában sokszor mosolyog. Ha lerakom, hamarabb ébred, megfigyeltem, mint ha ölben marad. Viszont: szeretem azokat a nyugalmas, csöndes estéket, amikor tudom, hogy a pici lány békésen alszik, nekem meg van lehetőségem a párommal lenni. Ha délután az ölemben alszik a kicsi, akkor továb alszik, aminek eredményeképpen elég kipihent ahhoz, hogy fél6 tájban kihagyja a félórás szundikálást. Viszont így 7-kor már pancsizik, fél8, legkésőbb 3/4 8-ra bealszik szopival, és garantáltan alszik a következő szopiig. Szóval még önös érdekből is jó, ha délután kap a Réka 2 óra ölbenalvást. Nekem is jólesik, a házimunkákat is mindig igyekszem délelőtt letudni, mert az ebéd utáni alvás után szoktunk sétálni menni, utána meg ugyan kinek van kedve bármit csinálni? Maximum még sütök valami finomat, amíg Réka elugrabugrál a rugós hintában.

Egy szó mint száz: az én lányom ölbegyerekként kezdte pályafutását, ennek ellenére - vagyis szerintem épp ezért - most nagyon jól érzi magát a világban, egyre kevesebb szüksége van arra, hogy ölben legyen. De az a napi pár óra, amíg ölben van, mindkettőnknek boldogság és felüdülés.

"Még nagyobb"pszichológusok szerint a csecsemőkor az ősbizalom kora.Gyermekünk egész későbbi életét,fejlődését befolyásoljuk azzal,hogy ilyenkor azt tapasztalja,megbízhat bennünk,vagy azt,hogy a kutyát sem érdekli,hogy mi van vele,miért sír,és hogy örökre magára van hagyva.Mert ne felejtsük el,a csecsemőknek semmi tapasztalata nincs az időről,sem a majdról,sem a nemsokáról,neki minden örökké tart.Ha v.mi sürgős dolog miatt nem mész oda néhány percig,de utána rögtön számíthat rád,abból még azt fogja megtanulni,hogy nincs magára hagyva,mert jönni fog valaki,de ha ennél hosszabb ideig,akkor azt tanulja meg,hogy magára van hagyva és nem számíthat senkire,az anyjára sem,akiben pedig vakon bízna.

Egyébként ki szeretne órákig sírni úgy,hogy tudja,az ő bánata nem érdekel senkit?

Kedves Alexa és még akit érdekel!

[link] az oldalon keresd meg a 2009-02-21 dr. Bagdy Emőke - Gyermeknevelés, Piliscsaba, házas hétvége témát,egyelőre rögtön az első oldalon van.

Egyébként a tv-ben az m2-n megy egy másik előadássorozata lélektanból,azt hiszem keddenként a Válaszd a tudást!c. műsorban.

Hat normalis,hogy befejezem a dolgom,nem lehet minden helyzetben hanyat-homlok rohanni a gyerekhez,hogy szegeny nehogy sirjon par percet.

Amugy nagyobb pszichologusok szerint,3 orai sirastol sem lesz semmi baja egy babanak.Mondjuk,biztos ezt senki nem probalna ki:)

Sziasztok!

hát igen elég érdekes a téma! hallottam már olyat aki állandóan az egyik oldalán hordta a gyereket és sopánkodott hogy így nem halad a munkával!

Mondom neki tedd le! Azt mondja nem lehet mert akkor ordít!

A másik:Van mikor jönnek hozzánk és hallják hogy elkezd a pici fiam sírni! aén meg ugye ami épp a kezem ügyében van befejezem! Erre rámszólnak, hogy miért nem megyek már gyorsan felvenni?

Ja mondom igen! és ha megszokja , és netán egyedül vagyok , és épp a Wc végzem a dolgom és akkor kezd rá, akkor ki szalad felvenni?

Jó nem azt mondom ha keservesen sír , akkor persze rohan az ember nem-e baja van, de egy idő után már meg lehet különböztetni a sírásokat is! Pláne 2. gyereknél!

Szerintem teljesen igazad van, hogy nem veszed fel a gyereket rögtön az első nyikkanásra.

Ez nálunk családi hagyomány h a gyerek nyüszít este amikor le kell feküdnie az első pár alkalommal hiszen játszani akar, stb. Ezzel nincs semmi baj, ezt nem szabad figyelembe venni.

Azzal sincs semmi baj, ha éppen nem te vigyázol rá.

Sziasztok!

Szerintem nem mindegy, milyen anyag. Nekünk is Nandu kendőnk van, ami keresztirányban rugalmas, de tart. Ha egy akármilyen anyagot veszel, lehet, hogy pénzt dobsz ki vele, mert nem fog beválni. De persze be is jöhet...

Igen, pont ezt írtam kettővel ezelőtt.:-)) Ezt mondta a bábám is. :-)

A hintaszékben ringatózás meg szerintem egy kialakítptt dolog nálunk. Rékám is nagyon aktívka, de a hintaszék mindig az összebújás helye, olyankor lenyugszik.

Ezt en is szivesen csinaltam volna!Es melyik anya nem?De az enyemek sajnos nem ultek meg az olunkben sem soha,mindig olyan fuggetlenek voltak...csak a mozgas erdekelte oket.Szep is lett volna egyutt ringatozni a hintaszekben..

Amugy milyen draga kendorol beszeltek??Veszel egy nagy anyagot es azt felkotod magadra,ennyi.

Ez is igaz. Az első hetekben gyakorlatilag szinte le se tettem a lányomat. 3 hós koráig rengeteget volt kézben, de már nem egész nap, utána egyre többet akart a játszószőnyegén egyedül játszani. Most 7 hósan órákat elvan egyedül, de igényli, hoyg időnként szóljak hozzá, felemeljem, megölelgessem, majd mindketten megyünk a dolgunkra. De még mindig nagyon gyakori, hogy a délutáni alvást az ölemben ejti meg, együtt ringatózva a hintaszékben. És ez mindkettőnknek így a jó. Kellenek ezek a nyugodt, összebújós órák.

legtöbbször gond nélkül csinálom a dolgomat Réka mellett, de ha sírósabb, nyűgibb napja van, mert mondjuk jön a foga, bizony magamra kötöm ma is. Neki jót tesz, én szeretem érezi, ahogy hozzámbújik, hát miért ne csinálnánk?

Ezzel egyetértek. Amúgy pedig a bába, akivel szültem, azt mondta, vegyek egyszerűen egy vég bármilyen anyagot, ami tetszik és azzal kössem magamra a babát. Igaza volt. Mondjuk én Nandu kendőt vettem, talán csak azért, mert lévén elsőgyerekes anyuka, "igazit" akartam a babámnak. S bár teljesen elégedett vagyok a kendővel és minden bizonnyal kiszolgál még pár gyereket, ha netán vennék még ilyesmit, hallgatnék az Ágira és a méteráruboltban vennék anyagot.

Ha meg összehasonlítom, hogy enyi volt a babakocsi és a kendőhöz hasonlítva mennyire használtam ki.... Igen, a kendő nyert. Jóval olcsóbb és sokkal praktikusabb.