Miért ne legyen szemünk fénye ölbegyerek? (beszélgetős fórum)
1. "Ha csak akkor veszed fel, amikor sír, rászoktatod a sírásra."
2. Természeti népeknél, ahol 6 hós korig bebugyolálva hordják a gyereket magukon, mert nincs is más választásuk, 1 éves korra teljesen behozzák a mozgásfejlődésben "civilizált" társaikat.
Egyébként ezek mellett jut mindenre időm, csak az a baj, hogy hiába. :)) Mivel összepakolok, de tíz perc mulva a fiam már szét is pakolt. ÁLtalában mire a férjem hazajön a melóból, addigra cakli pakli rendbe rakom a házat, de egy fél órával később szalad a ház. de akárki akármikor jön, kivétel reggel 9-ig, rend van, és tisztaság. :)Le kell rakni aludni őket, és akkor van idő kicsit rámolni, segítség nélkül :)
Na az én fiammal ugyanez van, kicsit aggasztó, de ugyanakkor élvezem. NÉha kap a fenekére, de máskor meg ugy ölelem, hogy már menekül. És ha kap a fenekére, "Ahova pacsi, oda puszi" És már tolja is a fenekét. Utána viszont semmi baja. Imádom mind a kettőt az elevent, aki ugye nem rossz, mert minden gyerek ilyen, és a kis picurkát, aki aztán tényleg nem tud még semmit sem magától, csak sírni. Ránk van utalva, csak ránk számíthat senki másra. :)
A lányomat is Alexának hívják. :)) Ja és képzeld azt mondta ez az illető, hogy a kisfejénél szurták, már nem tudom hogy infuziót kapott, de valamit, és azt mondta, hogy a fejére tett egy kis sapit, hogy legalább ne lássa. Annyira szomoru dolgok ezek. Nekem bőven elég volt azt látni, hogy a kézfejéből vettek vért, és ott volt az infuzió. Egyébként előbb utóbb minden gyereknél eljön az időszak mikor nem akar ölbe lenni. Én szinte sírtam hogy egy kicsit mardjon már az ölembe. Bent voltam a korházban Alexával mikor született, és amikor bejött a fiam az apjával, és kértem hogy jöjjön kicsit az ölembe hogy megöleljem, megpusziljam, hát elszaladt, hogy ő játszik, meg lépcsőzik. Három éves és már legalább egy éve nem akar ölbe lenni, pedig ő is sokat volt cipelve, sőőt, nagyon sokat. Én akkor veszem fel és a fiamat is akkor vettem fel, mikor sírt, de akkor én megetettem és leraktam. Most Alexával nem lehet ezt megcsinálni, mert fáj a hasa, és tornáztatom, simogatom, mig elnem alszik.
Nem szörnyű, élvezem. De hogy lenne időm a bútorokat törölgetni.
Amúgy nem jelent semmit, hogy más 17 hós gyerek mit nem csinál. Berci tudja mit nem szabad, mert ha odanézek , akkor mondja, h. nem nem, de, ha nem vagyok ott akkor azért kisazór, lepakol. De ha Te tudsz, vmi szuper nevelési tanácsot, amivel Bercikét rá lehet venni, h. jól viselkedjen, várom.
Lehet a kicsit magamrakötve hordozhatnám, amíg takarítok, de semmi kedvem. Így aztán időnként sírnak, máskor meg felveszem őket. Meg mesélünk, meg táncolunk, meg játszunk...
folyik az élet... nem minden tökéletes, és nem is kell, hogy az legyen.
csak nem szeretem, ha azt mondják, hogy mindenre van idő, csak akarni kell. mert egy nap 24 órából áll mindenkinek, és el kell dönteni mire használod ezt az időt.
Az én fiam is volt korházba, infuziózták, vértvettek 1,5 évesen. De megőrültem volna, ha nem lehetettem volna bent vele. ORdított szegény, és nem azért mert hisztis, hanem azért mert kinozták, és fájt neki. Nem bírta a kezében az infuziót, majd kirágta szó szerint. Ott kellett mellette lenni, hogy nem rágja ki. Egész éjjel sírt, (velem együtt) iszonyat volt végignézni ezt az egészet. Sőt ne mennyek messzire. Egy ismerősöm a kb egy hónapos kislányát vitte korházba és őt is szurkálták, nem is akárhol. Tüdőgyulladása volt ha jól tudom, és még azt sem tudni hogyan. Szerintem a legtöbb korház azért a modern, és akkor az anyuka bent maradhat a babával. Ki hagyná pl. magára az egy hós babát?? Mert én nem. És ennek az anyukának is elég sok komoly dolgot kellett végignéznie a korházban de bent volt a lányával. Kérdezte is hogy bemehet e a lányához? És azt mondták neki, ha nem esik össze akkor igen. HÁt gondolhatjátok... Elsem tudom képzelni, honnan van ekkora erő benne. De le a kalappal. Ja szerintem azért vagyunk anyukák, hogy ha ilyen gondok vannak, akkor mellettük legyünk, ha kell akkor harcoljuk ki, de ne hagyjuk magára őket. Bocsánat ha valaki nem osztja a véleményemet.
Ne haragudj, de ennyire azért nem szörnyű a gyereknevelés, ahogy leírod. Tapasztalatból mondom. Nem a sajátommal van meg a tapasztalat ezügyben, hanem a barátnőmékkel. Ők ugyanis dolgoztak, én voltam a babysitter, egész napos, sokszor "bentlakásos", mert volt, hogy napokig én voltam otthon helyettük. A 17 hónapos gyerek már érti, hogy mit nem szabad és miért. Barátnőméknél a nagyfiú semmit nem dobott le az asztalról, nem pakolta ki a szekrényeket.
Egyet értek. csak én 43 kg-mal cipeltem a fiamat még 10 kg-osan is. :) sőt tök kényelmetlenül alszok mert a fiam is mellettem alud és most a lányom is. már 4-en. a fiamat most kezdjük szokatni. szóval a derekam is fáj állandóan és éjjel mikor etetem a hónapos lányomat még a hátam is majd beszakad. És nagyon sírós mert fáj a hasa. Két napja este hattól 11ig eszik 10 perces szünettel és mikor nem eszik sír. simogatom, maszírozom a hasát. De mivel sokat eszik azért fáj a poci. 2570-nel hoztam haza 5 hetesen 3790 g lett. És ha ölbe kell sétáljak vele 1-2 órát még igy is megteszem. :)
Köszi,hogy leírtad! Inkább ezt kommentálom... Ez az igazi életszerű leírása a gyereknevelésnek! Tetszett! ._))))
:D
Egy gyerekkel könnyű, meg még kicsi is.
Majd mindent kitalál, ha nagyobb lesz. Nekem muszáj főzni, mert a "nagy" ebédel, de ha odamegyek egy pillanatra a kicsihez, mert vmi nyőgje van, a nagy már ledobott az asztalról egy tojást, kiszórta a cukrot vagy épp kiöntötte a tejet. És már elrakni sem lehet előle, mert hozza a kisszéket , feláll, és megszerzi, amit akar :) Ja és haragudni sem lehet rá igazán, mert csak 17 hónapos, és még nem lehet elvárni olyan sok mindent. A legnagfyobb huncutságokat akkor követi el, amikor a hugát szoptatom, mert ilyenkor nem tudok utána menni.
Persze, aztán elveszem tőle a kiszemelt "játékot" , ezt sírás követi, amivel következetesen nem törődöm. Persze a kicsi is rákezdi, ilyenkor. Berakom a nagyot az ágyába a kicsit a járókába, felmosom a kiszórt cuccost a két gyerek üvölt közben:S. Aztán, mivel nem akarom ketrecben tartani őket kiszedem a kicsit, kiengedem a nagyot. de azért ez felfordulással jár, mert a szekrénykipakolástól kezdve a szemetesen át a wcig mindenhova eljut... és ha rendmániás lennék biztos sírva menekülnék. Úgyhogy az ablakok nyáron voltak tisztítva, a bútorok karácsonykor letörölve, és örülök, ha nem botorkálok a ruhák és a játékok között, hanem úgy ahogy rend van.
ja és mindemellett 3x kel az ember éjjel a kisebbhez:S
Mondtam is a szülésznek a kontrollon, h. jó ez így, mert nem kellett mennem dolgozni,mégis minden nap új kihívás:D
Olvastam a könyvet, és nagyon egyetértek Veled!
Sziasztok! Egyetértek Rhenivel, hogy csak alibi, hogy a gyerektől nem tud csinálni semmit az anyuka... Nem állítom, hogy mindig egyszerű, kell időnként zsonglőrködni és az is simán megtörténik, hogy egytálételt főz az ember lánya ebédre, de valljuk be, egyáltalán nem mindennapos. Legalábbis nálunk nem az. Szervezés kérdése minden. És mint már lejjebb említettem, a hordozókendő egy csodás találmány, a nyűgös, sírós gyereket magunkra kötve (a súlyra panaszkodóknak üzenem, pont ez a hordozókendő előnye a kenguruval szemben, hogy nagyon jól eloszlik a súly és nem nehéz)még házimunkát végezni is lehet. De nagyon ritkán van szükégem ilyen trükkre. Az ölbegyerekem ugyanis egyre nyitottabb a világra, egyre inkább szívesen játszik egyedül, főleg, mivel - nem győzöm hangsúlyozni - azt tanulta meg, hogy anyára számíthat, ha gond van, csak egy "szavába" kerül és ott vagyok! Nem probléma egyedül játszani, mert anya bármikor jön! Nem dicsekvés, egyszerű tény, hogy nálunk elég normális rend van, naponta felmosok mindenütt, összepakolok, még az ablakok is meg vannak pár hetente pucolva és minden hétvégén bútortisztítóval törölgetem végig a bútorokat, padlófénnyel a parkettát. Minden nap főzök, vasárnapot kivéve, mert akkor anyuéknál eszünk, mindig összejön ott a család, nagyszüleim, anyuék, tesómék, mi... Hetente legalább kétszer sütök is valamit, még a nagybevásárláshoz sem kell a párom segítsége, a gyerkőccel simán megoldjuk. Kertesben lakunk, vannak állatok, ők is rendben, emellett lovagolok, zenebölcsibe járunk, nagyokat sétálunk és még az énelkést sem hagytam abba, sőt, elég sokat vagyok színpadon. Mindezt az ölbegyerekem mellett. Vagy pont ezért? Azt gondolom, ha nem így nevelem, nem is lenne ennyi lehetőségem mellette.
Akinek szúrta a szemét az állatos hasonlatom, és valami olyasmit írt, hogy az állatnak csak ösztöne van, nekünk meg eszünk is, nos, szerintem az állatoknak e téren sokkal több eszük van, mint nekünk. Ha figyelnénk, hogyan működik az állatvilág, nem néznénk le az ösztönöket. Utódnemzés és utódgondozás kérdésében ugyanis pont azért lehet tőlük tanulnunk, mert nem akarnak mindenáron belemagyarázni dolgokat, nem követnek divatos trendeket, csak hordoznak (amelyik tud), de legalábbis teljes testközelségben vannak, szoptatnak, stb. Én még életemben nem láttam magányosan síró állatkölyköt, ha volt anyja.
Maximálisan egyetértek veled rheni. Az elején én is nagyon sokat hordoztam a lányomat. A szomszédok csipkedtek is, hogy túlságosan elkényeztetem stb, stb, stb. Ettől függetlenül eddig mindent időben megtanult. Most 10 hónapos és már jár, és gyönyörűen eljátszogat egyedül. Én meg simán sütök főzök mellette. Néha még igényli, hogy felvegyem, de egyre ritkábban. Szóval nem hiszem, hogy attól mert sokat hordoznak egy babát, később fog megtanulni pl. forogni, vagy emiatt kényes lesz. A cikk írójának javaslom, hogy olvassa el Ranschburg Jenő szülők lettünk című könyvét.
Nem errol szol?
Igazabol mirol is szol? Oszinten szolva leginkabb semmirol. Nincs benne semmi uj, semmi erveles, semmi okfejtes, semmi tenykozles... Csak egy velemeny a sok kozul.
Ja és szerintem a cikk írója(kár hogy nem szól hozzá) nem az első három négy, öt hónapra gondolt.
igen olvasom, és irigylem azokat az anyukákat akik így bírják cipelni a gyerekeiket. Nálunk éjszaka szokott időnként(pl fogzás)nyűgös lenni, ilyenkor ő is ölben van, ringatjuk, de az én karomban már nem fér el rendesen, sokat fészkelődik,én 158cm magas vagyok és most 56kg, a párom kezében még úgy ahogy elvan. Persze hogy ebben a korban még sokszor karba kívánkozik a gyerek, de nekünk kell határt szabni, mert ők nem fognak! Én is szeretem babusgatni(amikor hagyja magát), de csak azért mert hisztizik nem viszem magammal a konyhába, persze nem is hagyom magára öt-tíz percnél tovább akkor is a járókában van.
Teljesen igazat adok neked.
szerintem nem tevedsz,alibi lesz az:)En is ket kisgyereket nevelek,mindig veluk vagyok,mindent egyutt csnalunk,de fozok,mosok,takaritok mellettuk,ja es mellettuk tanultam meg kenyeret sutni is,meg erre is van idom mellettuk,szoval az elet nem all meg a gyerek miatt,mindene szervezes kerdese!De en ugy ertelmeztem,a cikk iroja arra utal,hogy nem jo pusztan kenyeztetesbol hordozni a gyereket,nem hiszem ugy ertette hogy amikor baja van ne vegyuk fel.
Azokat azokos dolgokat en is tanultam,es gyakorolnom is kell a szakmam miatt.
JO ejt mindekinek!
Igazad van, csak az a baj hogy sokan nem vesznek kézbe szakirodalmat,pedig óriási segítség tud lenni a fejlesztésben,és a hisztis korszakokban is
Mercy!Szivembol szoltal!Olyan jo volt olvasni az irasodat,tudod en eppen igy gondolok mindent.
Tudjatok,minden heten harom este aerobicon vagyok(megjegyzem,nem egy nagyon olcso mulatsag ez sem,foleg hogy mar 1 eve csinalom).Ilyenkor a ferjecskem van a gyerekekel,o eteti,furdeti oket,oltozteti,jatszik veluk,meset mond..szoval mindent akarcsak en.Ja,es nemcsak ekkor,mindig csinalja.Ilyenkor neha tejbepapit foz a gyerekeknek es mindig odaegeti az aljara!!:)Persze en mosom el majd,de o is szokta.
Amikor mosom,nem az jar a fejemben,hogy mar megint oda van egetve,hanem az ,hogy milyen jo,hogy vacsorat keszitett nekuk,es milyen jo,hogy beaztatta!
Ferjem meg egyszer eleteben nemm momdta azt,hogy minek koltok anyi penzt a tornamra,mindig azt mondja,hogy orul amiert jarok es buszke ram,tamogat.
Minden nezopont kerdese.Lehet azt hiszitek hogy jon ez ide ehhez a temahoz,de szerintem lesznek sokan akik megertik h miert irtam ezt ide le.
sziasztok,én sok okosat tanulok pl: fejlődés lélektant, pszichológiát,pedagógiát és azt hiszem kedves cikk írónk téved. A gyermeknek a sírásra adott válaszunk ad biztonságérzetett. Ha éhes sír, a válasz kap enni és jól érzi magát, ha egyedül érzi magát,( ami valjuk be egy csecsemőnél aki 9 hónapon át hallotta a szívverésünket, nem is olyan furcsa) az a megnyugtatás hogy felvesszük és ringatjuk stb. Szóval a csecsmőknek igen is kell a "kényeztetés". Éppen csak kezdik szokni az életet. Nekik még fájdalmas a kezdés: hasfájás, hideg...Úgy hogy senki ne érezze magát rosszul ha úgy látja az ő gyereke sokat van kézben, persze nem baj ha néha sír, csak nyugtassuk meg és le lehet őket tenni nem kell egésznap fogni őket, de ahogy nőnek erre úgy is egyre kevesebb lesz az igényük, mert mozognának és felfedeznék a világot.A most 3 hónapos fiam az első hetekben sokszor volt kézben, ha fájt a hasa. De nem "romlott el". Most már sokat van fenn és alig van kézben mert jól elvan a játékokkal amiket fellógattunk neki.Én tanulok, mosok,fözők takarítok, 6 éves nagyfiammal is foglalkozom. Aki szintén sokat volt kézben,de ennek semmi kárát nem látta. Ellenben én is ismerek olyan anyukát, aki férje legnagyobb bánatára nem csinál semmit, mondván egész nap a kezében kell tartania a gyereket és nem tud főzni stb. Azért ezt inkább alibinek érzem :-), vagy tévedek?
Teljesen kiakadtam, nem is mondok semmit!
Csak egy név.
Ranschburg Jenő.Ő vajon miért van a cipelés mellett?Áááááááá!
Húúú de félreolvastam elδszδr δlbegyerek helyett δlebet :)) Elég érdekes cím :DDD
Kár volt a drága időt ennek a"cikknek"a megírására pazarolni...kritikán aluli morál,ááá nem is akarok belebonyolódni.Bocsánat!
Ja és nem kell egész nap hordozni, mivel már vannak más igényei és szükségletei is. De amíg ezt igényelte, igenis a karomban vagy a hordozókendőben volt. Egy kis torna csodákra képes.
Remélem még olvasod a fórumot. Az előző hozzászólásomban láthatod a fiam adatait.
Az én fiam 11 és fél hós és 10 és fél kg. Sokat van kendőben.
További ajánlott fórumok: