Miért akadok ki minden apróságon? Mit lehet tenni ellene? (beszélgetés)

Ha tudja is, nem érzi át. Mintha azt várná, hogy szörnyülködjünk.

Felnőni viszont hogyan segítsünk? A mások iránti megértést hogyan lehet távolból tanítani?

Bocsánat, hogy ismétlem önmagam, de a pénzváltós munkára felvettek?

Kiindulásnak az is jó lenne, az elköltözéshez.

Ha maga ura az ember, sok mindent másképp lát majd.

Képzeld el, hogy velem nem beszéli meg apám, hogy "mi lesz az ebéd". Magam kitalálom, hogy mi lesz az ebédem, és gondoskodok annak megszerzéséről és elkészítéséről. Ez így van jól! Mi a párommal beszéljük meg, és oldjuk meg, ketten.

Természetesen egészen más egy családi összejövetel vagy ünnep. Ilyenkor mi is megbeszéljük, hogy mi legyen a menü, családostul. De ilyenkor nem toporzékolok, hanem bizony, a bevásárlástól a megvalósításig oda is teszem magamat...

Úgy tanultam meg "nem kiakadni", hogy amikor vettem egy nagy levegőt azért, (hogy jól megmondjam a véleményemet,) még mielőtt megszólaltam volna, mosolyra húztam a szám.

És láss csodát. Megmondtam én ugyanazt, de teljesen más szavakkal, sokkal kedvesebben, nem volt bántó, ahogy beszéltem, és nem lett belőle vita, veszekedés, sértődés és örök harag.

Próbáld ki: egy mosolygó arc, egy mosolygó száj nem tud drasztikus szavakat, hangos, haragos dolgokat mondani, csak szépen, kedvesen tud szólni.

Ezt nekem is úgy mondták, megpróbáltam, bevált. Próbáld meg te is, gyakorold te is.

Biztos nem tervezted el előre a napodat, mint ő. :D

Nem is értem, a kaja megtervezése fölötti agyalás akkora szellemi tevékenység, hogy nem fér bele a megtervezett programba?

Ki vagy szolgálva és ha nem csukják be az ablakodat megy a toporzékolás! Szép!

Jelenleg 4 féle kaja fől, és nem ültem fél napot agyalva. Egyik ezt akarja másik azt én emezt... Nagy ügy! Annyit főzök hogy vasárnapig ne kelljen!

Bele ne halj hogy néha meg kell mozdulnod és nem te vagy a középpont!!

Olyan jó amikor már a fórum címéből tudom, ki írta ki. :)

Amúgy szerintem nem akkora cucc magadra főzni, jobb ha hozzászoksz. Gondolj bele, hogyha esetleg egyedül fogsz élni, akkor is órákat agyalsz majd azon hogy mi legyen a kaja, meg addig nem csinálsz semmit?

Mondjuk ha valaki más főzne rám, eszembe nem jutna hogy azt mondjam hogy ezt nem kérem vagy nem szeretem, örülnék, hogy nem nekem kellett vele dolgozni. :D

Arra gondoltál már, hogy ne kérd meg őket dolgokra? Pl. mielőtt elmész csukd be az ablakot, főzz te a családra néha és akkor tuti az van amit te is szeretsz, stb.?

Dettó! :) Biztosan közölném vele a szülei helyében, hogy pont eljött az idő, hogy a saját lábára álljon. Azért álljon már meg a menet... Az rendben van, hogy felnevelünk egy gyereket, és mindent megteszünk érte. De az egyáltalán nem normális, hogy felnőtt fejjel is még a szülei nyakán taposgat, és tolja a királylány hisztit, mert nem az a kaja van otthon amit ő szeretne. Komolyan, hát megeszem a kalapom, hihetetlen. :D

Zavarják őt a vendégek, akiket a szülei meghívnak magukhoz. Még jó, hogy nem tiltja meg nekik, hogy bárkit kedvükre fogadhassanak a SAJÁT házukban. Vicc az egész!

"Alapjáraton nagyon nehezen idegesítenek fel ismeretlen emberek ... " - ez már így nem igaz, ahogy indítod, állandóan másokkal foglalkozol, mindig mindenki idegesít.

Tovább már nem is olvastam.

Szeretsz szép mondatokat fogalmazni és ezzel töltöd az idődet, vagy ennyire nem vagy tisztában önmagaddal?

Nézegetve a fórumokat,sztem egy szakember segítsége is elkélne már.

Számomra érthetetlen,hogy felnőtt emberek hogy lehetnek ilyenek.

Ez amit te csinálsz,önzőség,egoizmus és idiotozmus ...