Miért akadok ki minden apróságon? Mit lehet tenni ellene? (beszélgetős fórum)

Felnőttként az apámnál élünk, mert ez jutott. Bár nagyon sokat nincsen otthon. Soha nem egyeztettük egymással azt, hogy ki mit főz, vagy ki mit eszik. Mindenki azt eszi amit akar vagy elkészít magának. Nem is értem, vicc az egész amiről a fórumindító ír. Ha én felháborodnék hogy apám miért azt főz/eszik amit, akkor szerintem kiröhögne vagy a malac facára elhajtana. És nagyon igaza lenne.

Minden hétvégén az a stressz ér, hogy ki kell találjam mit egyek, el kell ballagjak érte a piacra/boltba, és el kell készítsem magamnak. Különben éhen pusztulhatok. És igen, a napom egy részét ez többnyire kiteszi. Sőt, tovább megyek, a ruháimat magamnak mosom, mert ha nem teszem meg, akkor nem lesz tiszta. Üdv a felnőtt életben... Ez egy ilyen buli.

Elég rinyásnak tűnsz. Én nem akadnék ki ilyen apróságokon, bár nekem könnyebb, mert én elég spontán ember vagyok. Ha te nem vagy alkalmazkodó típus, az sz@r ügy. Leginkább neked. Ha felbosszantod magad, sajnos a te dolgod lesz megnyugtatni is magad. Minek futni a felesleges köröket? Inkább fogadj el dolgokat.

(vagy el is lehet költözni)

Ez már a sokadik fórum, hogy a családodra panaszkodsz apróságok miatt.

Ha ennyire nem jössz ki velük, mi a terved a megoldásra? Mert már nem kisgyerek vagy, hogy duzzogj, ha valami nem a kedved szerint történik, és nem körülötted forog a világ.

Felnőtt vagy, szóval mi a terved, elképzelésed, hogy változzon, javuljon a helyzet? Ez a "kìírom a fórumra" dolog olyan "megmondlak az óvónéninek" érzetet keltő.

Egyébként miért nem csukta be az ablakot, elfelejtette talán? Akkor lépj túl rajta, te is elfelejtesz nyilván néha dolgokat.

Ne haragudj, de megkérdezhetem, hogy hány éves vagy?! Az ablakodat csukjad be saját magadnak. Gondoskodjál magadról. Igen, csináljál magadnak olyan ételt amit szeretnél enni. Mert felnőtt ember vagy, és nem anyukád a felelős azért, hogy a veled megbeszéltek szerint főzőcskézzen, és az legyen amit te mondasz, hogy az ne borítsa fel a napodat.

Ha ennyire nem tudsz alkalmazkodni, akkor tessék elköltözni otthonról egy albérletbe! Akkor legalább senki nem fog átmenni akit nem hívsz meg. :) Mondjuk az ablakod akkor is csak akkor lesz becsukva ha te becsukot, és hogy mit egyél, és honnan vedd meg a hozzávalót, az is a saját stresszed lesz. ;)

- Mérleg jegyűek jellemzője: egy tollpihe váratlan felröppenése is képes kibillenteni lelki egyensúlyából. Ezért szereti mindig előre megtervezni a dolgokat, akkor mindig tudja, mi fog történni, és azok mentén teszi a dolgát, így béke, nyugalom van benne és körülötte.

- Szűz jegyűek egyik jellemzője, hogy nagyon szereti a rendet, a pontosságot, mindennek úgy és ott kell állnia, ahova ő azt rakta, nem tűr maga körül semmit, ami nincs katonásan elrendezve. Végtelenül precíz, és a részletekre nagyon ügyel.

Érdekes módon a két csillagjegy egymás mellett van.

Egyébként bármelyik is jellemző rád, egyik sem baj.

De meg kell tanulnod a váratlan helyzetekhez való rugalmas alkalmazkodást is, hogy megfelelő módon tudj a hirtelen jött változásokra is reagálni.

Az életben ennél nagyobb jelentőségű, komolyabb helyzetekkel is tudni kell szembenézni.

Vedd úgy, hogy itt a lehetőség, családon belül, kis apróságokon gyakorolni. :))

Na itt tévedsz, a családban nem szívességek vannak.

A szívességet idegeneknek tesszük meg.

Miért kell több fő étkezését egy valakivel egyeztetni?

Miért várod el, hogy a spontán ötleteiket a kedvedért elvessék?

Legyen az édesanyjának is térfele.

Az én kapcsolatom az édesanyámmal nem volt zavartalan, de azért az alapvető tisztelet a részemről megvolt, soha eszembe nem jutott volna letolni egy rüves ablak miatt.

A kérdező azért tagja a családnak, mert az édesanyja vállalta, megszülte, felnevelte. Valószínűleg jól el is kapatta.

Szerintem benned van a hiba.

Hogy hogyan tudnál ez ellen tenni, azt nem tudom.

Kellemetlen, ha az édesanyád (aki nem a cseléded) elfelejti becsukni az ablakot, de akkor telefonálj haza a kellő időben, vagy csukd be magad.

Hogy mit kell órákon át problémázni azon, mit egyél, nem is értem.

Nem körülötted forog a világ. Ha bosszankodással kezeled az olyan helyzeteket, amikor nincs igazad, akkor úgy kell neked. Ne is haragudj, erre nem lehet mit mondani. Az ember ezen általában már kisgyermekkorban túljut, onnantól fogva tud alkalmazkodni.

Felnőttként a szüleidnél élni már vendégség. Te is vendég vagy náluk. Alkalmazkodj!

Nem arról szól már az életük, hogy téged kiszolgáljanak. Felnőtt vagy gondoskodj magadról.

Pontosan úgy gondolom, ahogy Bözsi néni leírta: költözz el.

Viszont ha most nincs rá lehetöséged, akkor alkalmazkodnod kell.

Költözz el,akkor azt csinálsz amit akarsz,ha meg nem,kössél kompromisszumot,

A korona meg nem esik le a fejedről,ha becsukod az ablakot,vagy főzöl magadnak ebédet.

De egyszerűbb a sértődött királylányt játszani.

Engedd el....

A szoba ablakot te is becsukhatod nyugodtan...az meg hogy a szüleiddel élsz,nem feltétlen jelenti azt,hogy állandóan ragaszkodnod kell a közös programokhoz.

Rokonok jönnek,mennek,látogatnak,de legalább szólnak előtte...mi lenne ha hivnának,hogy figyi..5 perc múlva ott vagyunk...

2 dolgot javaslok. ..magnézium és szex....e kettö a legjobb stresszoldó.

Alapjáraton nagyon nehezen idegesítenek fel ismeretlen emberek, viszont valamiért a családomtól nem tudom elviselni azt, ha valami nem úgy működik ahogy kellene. Reggel 7 órakor amikor elmegyek megkérte anyumat, hogy később zárja be az ablakomat, hazajövök 5kor és tárva nyitva az ablakom, benn meg hihetetlen meleg van. Vagy olyan dolgok bosszantanak fel, hogy megbeszéltük, hogy mi lesz szombaton (volt szombaton) az étel,

ki mit csináljon majd, s mikor kijövök kijelentik, hogy meggondolták magukat, nem az lesz, én csináljak magamnak amit akarok. Elterveztem a napomat, s szinte semmit nem tudtam csinálni, mert azon kellett agyaljak, hogy akkor magamnak mit főzzek. Órákon át idegeskedek olyan dolgokon, hogy kijelenti valamelyik rokonunk, hogy jön 4 napra látogatóba s idegesít,hogy nekem jópofizni kell vele,mert ha nem az a baj.

Hogyan érhetném el, hogy nyugodtabban,lazábban kezeljem az ilyen családi helyzeteket?