Minden ellene szól kivéve egy dolog: őrülten szeretem (beszélgetős fórum)

Így is fogalmazhatunk...

De nem tudom. Volt egy pont, amikor kérte hogy hagyjam el, mert már csak fájdalomokozásra képes, pedig nem akar bántani. De ekkor még nem tettem meg. Ő se tette meg, egyszer "lelépett" pár napra miután összevesztünk, de visszajött hozzám. Aztán egyszerűen csak beláttam, hogy már nincs értelme az egésznek, mert napi szinten veszekszünk és belefáradtam. És akkor mondtam neki, hogy elmegyek. És így történt.

Nekem ez a "Vigyázz magadra nagyon!" olyan álságosnak hangzik.

Miért nem vigyázott rád Ő?

Mi NAGYON SOKAT veszekedtünk az utolsó hónapban. Nagyonis mondhatnám hogy egy gonosz szörnyeteg, egy undorító jellemtelen f*sz. Csak egy a bökkenő: szeretem...

Biztos kell valami ami véglegesen meggyőzi az embert arról, hogy szeressen e valakit, vagy kiábránduljon belőle. És ez a Másik fél viselkedésén múlik. Meg aztán mi sokat köszönhetünk egymásnak.

Nekem is ilyesmi a szitum. Mi mondjuk veletek ellentétben 8vagy lehet hogy nem, nem tudom) közösen küzdöttünk a démonok ellen. Végül jött az összeomlás. Észre kellett volna vennem a jeleket. Ő tökéletesen megért engem. 2 hóanpja nem beszélünk... Ez az én döntésem. ha szeretném, bármikor beszélhetnék vele, mert Ő nem hagy el sose. Ugyanis van egy fogadalmunk mégpedig az, hogy soha nem hagyjuk el egymást.

A legutolsó amit mondott nekem az ez: "Vigyázz magadra nagyon!"

Akkor mi minden szól ellene?

Ez inkább ellened szól.

Ha visszakapnád az nem oldana meg semmit. Ha három év után elhagyott, nyilván jó oka volt rá, és nyilván nem szeret.

Olyannal akarod leélni az életed aki nem szeret?

A megoldás az hogy elfelejted, és keresel magadnak valakit akivel az érzés kölcsönös.

Soha nem értettem ez a fajta ragaszkodást érdemtelenhez.

Engedd el!

Ha szereted, elengeded, és Magadat sem kínzod....

Nem is Ő az igazi! :)

szerintem,mindenkivel,vagy a többséggel megtörtént már,hogy így érezte:

"megőrülök és nem bírok nélküle élni,vissza akarom kapni"

...tudjuk miről beszélsz,de TOVÁBB KELL LÉPNI,nincs mese,sajnos!

remélem,sikerül túltenned magad rajta,szorítok(-tunk:)!

Nem félj, nem tart sokáig!...

Se megörülni (bocs, nincs hosszú "ö"-m), se a bánatba belehalni nem lehet olyan könnyen.

Eljön az idö, amikor már csak egy emlék, vagy annyi sem marad a pasi - és, most bármilyen hihetetlenül is hangzik, nem fogsz iránta szerelmet érzeni. Egyáltalán semmit.

Együttérzek veled, tudom kb. milyen fájdalmas, amit érzel, mert korábban nagyon "szerelmes-típus" voltam. A sors & a(z átvitt értelemben vett) pofonok kijózanítottak, s megtanítottak arra, hogy az észnek & nem az érzelmeknek kell elsö helyen állniuk.