Miért akadok ki minden apróságon? Mit lehet tenni ellene? (beszélgetős fórum)
de akkor is az ő gyereke ha elmúllt 18
Tudja valaki, hogy hàny éves ez a kiràlylàny?
Jujj, na én ezt nem bírnám mondjuk. Hogy "hazaadjam" a keresetemet. 21-22 éves (már nem emlékszem) voltam, és pont ez volt a gondom, hogy keresetet kellett leadnom anyámnak, és a kaja meg az volt ami otthon volt. Én ezt egyszerűen már akkor se tudtam elviselni már. Nem hogy nem igényeltem, irritált. Megalázónak éreztem. És akkor én amellett döntöttem, hogy inkább lécet veszek egy albiba. Aztán úgy alakult, hogy apámnál kötöttem ki végül. Amíg intenzívebben itthon volt, és kettesben voltunk, addig is úgy éltünk mint az albérlő társak. Összedobtuk a rezsit felesbe, és onnantól kezdve mindenki élte a maga életét. Nem adtam le kosztpénzt, nem volt "hazaadás". Nem közösködtünk soha a kajával sem. Ha főzött akkor persze kaptam egy tányérral, és fordítva én is megkínáltam, de egyébként soha nem nyúltunk egymás ételéhez sem. Ez tabu volt, és a mai napig az! Esetenként volt hogy közösködtünk, de akkor meg összedobtuk felesbe ha arról volt szó!
nem lennék a gyereked, mi az hogy ha meglátogat nem adsz neki amit szeret?
Nincs is azzal semmi baj, ha több generáció együtt él. Idős szülőknek jól is eshet az a biztonság, amit a család jelenléte nyújt.
Viszont az az eset, amiről a fórumban szó esik egészen más. Itt Lady ki van szolgálva a szülei által.
Mi a nagymamáék melletti telken építkeztünk és iskolából hazaérve a nagymama főztjét ettük, de soha nem kifogásoltuk. Azt ettük amit kaptunk.
Na jó, ha önálló albérletből látogatna időnként haza, megfőzném neki azt a bablevest... De tudom, nem hisztizne, ha nem azt kapná.
mert az anyák márcsak ilyenek,
Ja, és mondom ezt úgy, hogy a fiam velem lakik, és nem sokat keres, de rendesen dolgozik, és a keresetét hazaadja egy szó nélkül. A saját kéréseit, igényeit megbeszéljük.
Hogy te hol élsz.?
Az én ĺányom 29-éves 5-éve pestre költözött és fizeti az albérletet.Aki akar léphet,a másik 31,esze ágában nincs elköltözni,mert neki meg iģy jó.
És rántottán kívül nem tud mást csinálni,
Ha nem tetszik amit főzök,eszek amit akar.
Már megint bolhából van elefánt.
Hát büszke lehetsz magadra.
Szépen beszélsz a párodról.
Az isten áldjon már meg,egy ablakot becsukni,5mp .
Az hogy egy felnőtt ember otthon lakik,nincs abban semmi rossz,de akkor ne hisztizzen mindenért.
Te meg sokszor azt se tudod miről van szó,csak okoskodsz.
Azért kapjál már a fejedhez,
Azt a szót nem ismeritek,hogy alkalmazkodás?
Ha már nincs lehetősége elköltözni,alkalmazkodjon.
Ennyi.
Én most azt sajnálom,hogy a bakancslistás időmet megint Ladyre csesztem el😂
Jó nevet választott. Lady, az már biztos, csak személyzetre mégsem telik..
Az a szomorú, hogy szerintem nem kamu. Ez így van. Mint pl. Dredd. Vele kéne összehozni. :D
Nos, akkor talán megnyugtat, hogy nem vagy ezzel egyedül. :D És mi nem is felette, hanem tényleg egy légtérben vagyunk... Én mamahotelnak azt nevezném amiről pl. a fórum szól. Nem azt, amiről te mesélsz, vagy amiről én is írtam.
Nyitni fog ez biztos!
Viszont szerintem ennyire életképtelen!
Vagy nyit egy másik fórumot...
Viszont azt be kell látni,jól csinálja,mert mindenki emlékszik rá,és róla szól minden...ez egy akkora kamu profil,mekkorákat nevethet a markába ...
Dehogy reagált! Majd ideböfög valamit 3 nap múlva mikor nyitva marad újra az ablaka...
Mi is a züleim fölött élünk, és ugyanúgy fizetjük magunk után a költségeket. Néha úgy jön ki a lépés, hogy szükségünk van valamire (pl turmixgép vagy só az ételhez, esetleg kifogyott a tej), sok előnye is van. De már azóta, hogy összeházasodtunk, tervezzük az elköltözést. Folyamatosan pechünk van, mindig történik valami, nem tudunk még mindig rendesen gazdálkodni vagy nem tudom, miért, de sehogy nem jött össze eddig a hitel. Mikor hitelt vettünk fel a kocsira, akkor összetört, és ez csak egy. MOndjuk rendes házat sem találtunk, ahova szivesen költöznénk, és ami van, az pedig elérhetetlen árban van. A gyerek allergiás a szúnyogcsípésre de abban bizom, hogy kinövi, és akkor végre odaköltözhetnénk a Dunapartra. Férjem horgászik én pedig imádok úszni, a gyerek mindkettőt. Szóval a mamahotel igy negyven felé igaz, hogy kellemetlen, de hasznos. Azt gondolom, valahol el kell indulni csak épp ne lenne ez a rohadt meleg itt a tetőtéri részben. Nekem, amig egyedülálló anya voltam, hatalmas segitség volt hogy a mama itt lakik alattunk. Mikor dolgozni jártam, csak úgy kaptam állást, hogy egy - másfél órát utaznom kellett. Ilyenkor nagyon jól jött a segitség. Még most is, mikor nyáriszünet van, ilyen tábor, olyan tábor, közben pedig úgy osztják be a munkahelyek az idődet, hogy vééletlen se tudj 6 óránál többet dolgozni. Igaz, találtam már olyan helyet, ahol lehetett (érdekes módon pont egy bank volt az) de azt inkább otthagytam a helyi lehetőségekért. SZivből megbántam, mert jól ment volna, igy ezzel a tapasztalattal a hátam mögött most már azt mondom, hogy igenis ott kell maradni.
40 db kiírt téma, 113 hozzászólás, arányosíts... :D
Inkább igyunk egy kávét, mint várjunk rá.
Reagált már valamire a Lady?
Ja, és ugye aztán majd jön a nagy hoppáritiküll, amikor a kedves mama már nem lesz ott, hogy elkészítse a tervezett ebédet. Akkor mi lesz? Arról nem is beszélve, hogy az ilyen önállótlanra nevelt emberek gyakorlatilag teljesen alkalmatlanok egy párkapcsolatra, mert ugye egészséges ember nem akar a mama után a házi csicska szerepébe bújni...
Szívemből szólsz. :)
De látod, van aki itt felnőtt ember esetében is "gyermekről" beszél meg gondoskodásról. Csak azt felejtik el, hogy mi lesz a "gyermekkel" majd ha ők már nem lesznek egyszer? Mert kinevelődik így egy életképtelen ember, aki szerint neki minden alanyi jogon jár, és nem kell tenni semmiért semmit...
Igen, jól ragadtad meg a dolog lényegét.
Engem az is meglepett, hogy az, hogy mégis mit egyen, olyan váratlan elfoglaltságot adott neki, hogy emiatt borul a tervezett programja.
Ha kis faluban él, és nem tud venni valami kiflit a boltban, akkor kérdezze meg a kedves édesanyját, kenhet-e magának egy darab kenyeret. (Mert ez a módja, ha nem ő vette azt a kenyeret sem.)
Nem a lakásról van szó! Mi is a szülői házban kényszerülünk élni, és kapaszkodjál meg, de fizetjük magunk után a rezsit, takarítunk, bevásárolunk, főzünk-mosunk. A kutya nem kérdezi meg, hogy ettünk-e, és mit ettünk. A kutya nem zárja be az ablakunkat. Pfffff. Attól még hogy több generáció él együtt kedvtelésből vagy kényszerűségből, attól még nem kell az egyiknek a másikat zsigerelnie élethosszig, meg élősködni rajta!
Nem gyerekről, hanem egy felnőtt emberről van szó, könyörgöm....
További ajánlott fórumok: