Mennyire segítenek be a nyugdíjas (vagy nem nyugdíjas), de még aktív szüleitek a gyermeke(i)tek mellett elvégzendő háztartási munkákba? (beszélgetős fórum)

Le a kalappal előtted! SOHA nem jutna eszembe a fiamék lakásából bármit elhozni SZÓ NÉLKÜL, de kéréssel sem!

Én anyós vagyok, de úgy rúgtam volna valagba, hogy elszáll.

Azért mindennek van határa!

Kár, hogy nincs egy tucat fiam, ilyen menyeket szeretnék!:)

Miért kell mindig mindent félreolvasni, félreértelmezni?????

Én nem kötelezek senkit semmire, eszemben sincs, csak kijelentettem, hogy vannak helyzetek, mikor szükség van a nagyikra, bármennyire is nem szeretné őket az ember kihasználni.

Jelenleg igen, nyugdíjas nagyiról volt szó, mivel PÉLDÁT hoztam fel... Jóóóó ég..... -.-'

Hát igen, bennünk másfajta kép él a nagymamákról. Az én két nagyim mindig otthon volt (nem az, hogy akkor mentek nyugdíjba, amikor születtem, hanem eleve is háztartásbeli volt mindkettő).

De jó is volt, azok a nyarak, a ráérős, türelmes nagyik, a finom ételek, a sok szeretet!

Önkéntelenül is ilyesmit szeretnénk a gyermekeinknek...

De akkoriban én nem is hallottam rossz nagymamákról, minden nagyi ilyen rendes, aranyos volt.

Igen, bár ez a kép nem feltétlenül pozitív...

Nálunk az apai Nagymamám meghalt még nagyon régen, a Nagyapám engem életében egyszer látott, a hugomat egyszer sem. Az anyai Nagyapám velünk lakott, és szeretett is a maga módján, de minimális kapcsolat volt köztünk. A Nagymamám viszont rengeteget foglalkozott velünk, és miután a Nagyapám meghalt, az egész életét a családnak és az unokáinak szentelte.

A férjeméknél hasonló volt a helyzet, az egyik oldalon gondoskodó. szeretetteljes háttér, a másikon csak a gyűlölködés. Talán emiatt is van az, hogy mindkettőnk szülei nagyon fontosnak tartják az összetartást a családon belül.

Más: írtam már korábban, hogy Anyósom néha átjön hozzánk takarítani, pakolászni. A télen jártunk úgy, hogy elmaradt ez, nem mondta, hogy jönne, én meg nem akartam ezzel terhelni, így nem kérdeztem rá. 1-2 hónap múlva a férjem kérdezett rá, hogy nagyon zavarna-e ha Anyukája jönne... kiderült, hogy Anyósom azt hitte, haragszom valamiért, vagy nem szívesen látom, és azért nem kérem hogy jöjjön... amikor kiderült a félreértés nagyon boldog volt és azóta is nagy örömmel jön :) Azt mondja, neki felüdülés nálunk lenni, kikapcsolódik, kicsit kiszabadul otthonról ahol minden csak Apósomra emlékezteti... és közben szívesen megcsinál dolgokat. Persze lehet hogy közben kicsit kíváncsiskodik is, de nem zavar, nincsenek titkaink. Tegnap pl. utólag szólt, hogy elvitt néhány ruhát azok közül amit a teszveszre készülök feltenni, mert azt hitte a másik unokájának jó lesz, de kicsi lett. Utólag persze szégyellte magát, és azt hitte mérges leszek. Engem ezek nem zavarnak, mert tudom hogy sose ártana nekünk, és bár néha fura húzásai vannak, de mindig jót akar, mint ahogyan most is... :)

Kötelezni szerintem semikor sem lehet.

Nálunk a 70 éves Apukám is dolgozik még, és Anyukám is. Igaz, Apukám maga osztja be a munkáit és az idejét.

Nálunk inkább azt szokták mások furcsállani (pl. a munkahelyemen) hogy amikor beteg a gyerek, miért nem a nagyszülő van vele... Amikor egészséges, akkor semmi gond, szívesen engedem, pláne hogy közben el tudom látni a munkahelyi kötelességeimet is (éjszakai ügyelet).

De egy beteg gyereket, aki után takarítani, mosni kell álló nap, vagy hűtőfürdőzni, gyógyszerelni stb. nem fogok lepasszolni senkinek. Persze megint más helyzet, hogy sok esetben sajnos az állásával játszik aki otthon marad a beteg gyerekével :( Ráadásul nem örülnék, ha a szüleim is elkapnák a betegséget... egyszer fordult elő, hogy egy hasmenős vírus után átjöttek látogatni, és annak ellenére elkapták, hogy mi már jól voltunk... Apukám kórházban, Anyukám otthon, a gyerek bölcsiben Bp. három különböző részén, én meg rohangáltam e között a három között... Addig is óvatos voltam, de mostanra eléggé féltem Őket az ovis betegségektől...

Miért azokból a nagyikból indulsz ki, akik nyugdíjasok?

Ma már egyáltalán nem egyértelmű, hogy a nagyszülők a boldog nyugdíjas éveiket töltve várják az unokát.

Én 30 éves vagyok, ergo. aktuális már a gyerek, és ha most szülnék sem mondaná senki, hogy elkapkodtam a dolgot.

Ehhez képest a szüleim és az anyósom is dolgoznak még, minimum 7 évig, ha nem tovább.

Nem nagyon értem, hogy a munkájuk mellett hogyan kötelezhetném őket a nappali bébiszittelésre, őszintén szólva anyámnál még a hétvégi felvigyázást is megfontolnám, mert tudom, hogy mennyire fáradt és szüksége van neki is a pihenésre.

Gondolom, hogy ki mondta...:)

Teljesen egyetértek veled abban, amiket leírtál.

Kösz, hogy ezt mondod.

Lényegében mi is és az ellentábor is ugyanazt mondjuk, csak kicsit másképpen. Ők hangsúlyozzák, hogy semmit sem lehet elvárni, és ez így igaz. Ha jól emlékszem, te is leírtad számtalanszor hogy nem várod el, csak rosszul esik. Ez meg egy olyan dolog, hogy nem nagyon lehet tenni ellene, az érzések már csak ilyenek. Úgyhogy kár volt ezen az egészen így összeveszni.

Másik dolog: ha egy nagyszülő jó viszonyt szeretne ápolni az unokáival, és a szeretetéről szeretné őket biztosítani, akkor szakít rájuk időt. Hogyan biztosíthatok valakit a szeretetmről? Még gyerek nélkül is tudom, hogy úgy, hogy időt töltök vele, játszok vele, veszek neki ezt-azt, apróságokat, ami felvidítja, elviszem a játszótérre, s hasonlók...Biztos nem úgy, hogy évente egyszer küldök neki egy lapot, hogy: Hello, én vagyok a nagyi, azt sem tudod, ki vagyok, de azért szeretlek, és jó lenne, ha te is szeretnél engem!

S addig is, míg a nagyszülő ezen a projekten dolgozik, amikor IDEJE engedi, akkor anyuka fellélegzik egy kis időre, kikapcsolódik, vagy nyugodt körülmények között elintéz pár dolgot a ház körül. Gondolom, nem kell ehhez gyerek, hogy helytállónak nevezzük ezt a kijelentést.

Persze ez azokra a nagyszülőkre nem vonatkozik, akik eleve érdektelenek az unokáik iránt, hiszen velük nem is nagyon lehet mit kezdeni ilyen téren.

Egy másik topikban megfogalmazódott, hogy mindenkinek arra van ideje, amire szakít, nem nevezném meg, hogy ki mondta, hát ez érvényes a nagyikra is, nemcsak az anyukákra. Az aktív, dolgozó, fiatalos nagyiknak is arra van idejeük, amire munka után szakítanak, legyen az akár a kedvenc kisunoka dédelgetése...úgyhogy ez nem lehet kifogás senki részéről sem.

Részemről ennyi.

Na... nekem is ilyen "feszültségleadás" féle a kert, nagyon szeretem csinálni. És aki kertészkedik, az tudja, hogy nem egy-két perc, és ha szépnek akarod látni a kertet, akkor rá kell fordítani azt a bizonyos időt.

Gondolom, ha a gyerek nagyobb lesz, ez is egyszerűbb lesz talán, csak ezt az időszakot kell valahogy átvészelnünk:)

De elmarad Ő egy darabig, csak most egy nagyon aktív, mozgékony időszaka van, nem nagyon merem sehol otthagyni magában. A járókában 10-20 percet ha elmarad, akkor szoktam egy gyors porszívózást végrehajtani. De én meg úgy szeretném, hogy egyhuzamban megcsinálni, és akkor a többi időm az övé.

Amíg hoxázok, addig is itt játszunk közben mindig:)

Mit féltett? A gyereket, vagy a gazt?

:))

Olvasgatok és nagyon egyetértek veled.

nálunk van mindkét nagyi már írtam. az én oldalamról rajonganak és imádják és jelen vannak a gyerek életében.

a másik oldalról kényszerből vannak csak jelen,mert KELL, mert ők laknak közel. Ha 10 km-rel arrébb lakának akkor már nem is látnánk őket csak telefon beszélnénk márha...

Akkor légy olyan kedves, és mindenkit ossz ki, akinek itt nincs gyereke, mert nem én vagyok az egyedüli!

Ahhoz nem kell gyerek, hogy lenézzem azokat a nagyikat, akik az unokájuk felé sem néznek, függetlenül attól, hogy ki hol, mikor dolgozik, vagy dolgozik-e, aktív-e egyáltalán. Ez nem idő, hanem elv kérdése. S aki szereti az unokáját, az keresi is a társaságát. Úgy gondolom, sokan nem értették meg, hogy én mire is céloztam az írásaimmal. Arra, hogy a gyereknek szüksége van a nagyanyjára, nem arra, hogy a nagyi veressen takarítani anyukához, jó lenne, ha többet nem szólnátok be, sem te, sem más!

Nem tudod addig játékokkal, zenével lefoglalni, míg takarítasz?

Az én Lütyőm imádja a zenét, grátiszba meg mikor bekapcsolom a porszívót a zene mellé, még be is alszik :D

3hete a betonkeverő mellett aludt el... :DD

Nekem ilyen szempontból egyszerű. A kertet inkább anyósom műveli,mert mi egy házban lakunk és azt nem igazán engedi, mert ő oda jár "feszültségleadásra". Így mikor látom, hogy fáradt, átveszem tőle, de nem igazán engedi.

Az állatokat közösen látjuk el, illetve reggelente a párom eteti meg a csirkét, kacsát, disznót és a MiniKecskémet :)

Nálam sajnos, mivel sötét a parketta és a bútorok, legkésőbb 2naponta takarítani kell,de a porszívózást, portörlést megoldom, míg ébren van a Bébim, a feltörlést meg mikor alszik.

Tényleg ez a legjobb megoldás. Nem éreznéd magad kiszolgáltatva, hogy "húzódzkodva" mégis vigyáz rá....

Biztosan találsz normálisat, meg hát ahogy olvaslak nem egyedül hagyod vele, mármint úgy teljesen, hanem ott sürögsz-forogsz valahol, karnyújtásnyira...

Lehet ha nagyobb lesz kicsit más lesz a helyzet...

Én is gondoltam erre, de egyrészt a pénz is gáz, másrészt meg annyira félek, hogy nem jót választanék.. Pláne az autistámhoz..

Bár lehet, ha melózni fogok nem úszom meg.

Jaj, szája az nálunk is nagy van anyósnak, azzal hiba nincs.. Tudod: "a kecskének nagy szakálla van"....................

Még annyit: a környezetemben lévő kisbabás családoknál a nagymamák sürögnek-forognak, "veszekednek" egymással, hogy most nem te következel, a múlt héten is te voltál...:))

A kismamák mégis olyan fáradtak, pedig a nagyi megfőz, és még a takarításba is besegít.

Úgyhogy akkor én még csak-csak tartom magam valahogy...:)

Nem, valóban nem lehet kikényszeríteni.

Mostmár azon gondolkodom, hogy tényleg keresek heti 1-2 alkalomra valakit, aki vigyáz a kisfiamra, amig kitakarítok, kigyomlálok. Csak olyat találjak, aki szereti, akivel jól elvan...!

Nem fogok a nagyinak könyörögni, ha jön, szívesen látjuk, de kérni nem kérek semmit.

Így van szerintem is, kikényszeríteni nem lehet. Jólesne, persze, de nem kötelessége a nagyszülőnek, ez a nagy igazság.

Barátnőm anyja volt igazán "érdekes": Soha nem vigyázott a barátnőm kisfiára, de SOHA. Fél órára sem, csecsemőkorban sem, később sem, ovis korban sem.

Ez még hagyján, de közben telekürtölte a várost (kisváros), úton-útfélen mesélte mindenkinek, hogy ő mennyit unokázik, hogy várta már, és mennyit van vele.

Na ez milyen már?:(

Nálunk boldogok ha segíthetnek, kb. heti egyszer alszik Anyukáménál a lányom, nekem nagy segítség, ők pedig élvezik hogy csak az övék aznap az unoka. Mindig nagyon lelkesen mesélik az élményeiket.

Amikor a férjem kiment külföldre, a szüleimet is bevontuk a döntésbe, és most is tudják, hogy ha bármi miatt nem tudják vállalni, megoldjuk másképp.

Anyósom ill. a sógoromék ahol szintén van egy 5 éves kislány, már alig várják azt a havi 1-2 szombatot, amit a lányom náluk tölt, mert az unokatesóval is könnyebb ilyenkor.

Amíg a gyerek kicsi volt és kerten voltunk rá, sosem bíztuk másra, de akkor is jöttek unokázni, mi is vittük. Most nagy segítség, és mindenkinek jó így.

Viszont kikényszeríteni nem lehet szerintem az ilyen segítséget.

Jól megfogalmaztad..

Csak sok ember, akinek jobban megy, azt gondolja, hogy mindenki, akinek kevésbé jó, az csak az ő személyes saját hibája, ergo megérdemli.. Pedgi jó, ha 50% a saját meló. A többi a kegyelem..

Nekem az a véleméynem, hogy ez az egész azon múlik, hogy a szülők megtehetik-e, hogy ne kérjenek segítséget?

A környezetemben több olyan anyuka van, aki kénytelen volt az 1 éves gyereke mellett visszamenni dolgozni, mert annyi pénze nem volt, hogy egy éles kanyart vegyen.

Nem tudom, mikortól lehet bölcsibe adni a gyereket, de a lényeg!!:

A bölcsi díja kb: azzal egyenlő, amit az anyuka többletként keres meg azzal, hogy visszamegy dolgozni..

Vagy a bébiszitter: az meg kb: még drágább...

Nyilván nem jókedvéből hagyja ott a babát, mert az neki se, de a babának se jó.

Akkor most sem lehet kérni a nagyik segítségét????

Vagy mi???

Én elhiszem, hogy egyes családok megtehetik azt, hogy nem veszik igénybe a segítséget, illetve ők segítik a nagyikat, meg jön az óriási feltétel nélküli szeretet, ami gyönyörű dolog. De muszáj megérteni, hogy vannak más helyzetek.Olyanok, amivel senki nem számol...Pl: 5-6éve ki tudta, hogy ekkora szívás lesz a lakáshitelekkel,??? Nyilván úgy vállalja a normális ember a babát, hogy tudja, magának szüli. Ettől függetlenül adódhatnak olyan extrém helyzetek, mikor a nagyszülőkre kell támaszkodni. Szerintem.

Jelzem, én nem támaszkodom senkire. Szerettem volna egy kis segítséget anyósomtól a császár után(amit beígért), de mivel nem tartotta a szavát, megoldottam egyedül. Azóta is így van :)

Bár ő imádja Lütyőt, állandóan vele lenne :)