Mennyire segítenek be a nyugdíjas (vagy nem nyugdíjas), de még aktív szüleitek a gyermeke(i)tek mellett elvégzendő háztartási munkákba? (beszélgetés)

Ja, és még van egy szörnyű emlékem.:)

Kapott egyszer a nagyanyjától egy borzasztó játékot. Egy tábla volt lyukakkal, és volt hozzá kismillió színes műanyag szegféleség, olyan 3 mm hosszúak, fejjel. Mintákat lehetett kirakni belőlük.

Mit mondjak? Ma is álmodom még róla. Léptünk egyet, reccs...felhúztam a cipőmet, beleszúrt a lábamba, beültem a fürdőkádba, beleszúrt a s...embe. Még a cukortartóban is találtam belőle. Ne kérdezd, hogy került oda. Aztán egyszer csak elfogytak. Igaz, három év múlva a lakásfestésnél, még találtam néhányat a nagy szekrény mögött.:)))

Én teljesen egyetértek. Ha nem lenne családon belüli segítség, én is ezt tenném - még így is lehet hogy keresek valakit.

Mivel te nagyon kényes vagy a lakásra gondolom, jobb ha Te takarítasz és addig a gyerekkel van a segítséged, nekem fordítva jobb, engem kevésbé zavarna hogy nem én csinálok meg mindent a lakásban...

Nekünk is van járókánk, de nem akarom, hogy abban nőjön fel a gyerek.

Na mindegy, száz szónak is egy a vége, én igazán csak azt szeretném, ha valaki heti 1x 2x lefoglalná, amíg én rendbe rakom a rendbe rakni valókat. Szerintem ez még egy nagymamától sem nagy kérés lenne, de mivel ezt már úgy néz ki, kizárhatjuk, ezért keresek valakit pénzért.

Most is kiönti az ételét, szétdobálja a játékait... epret még nem passzírozott a szőnyegbe, de ha megteszi, akkor ki fogom tisztítani.

A kényszer meg éppen attól kényszer, hogy nem tudsz megszabadulni tőle.

Félreértesz. Olvasd el a hsz.-t, amire reagáltam. Különös tekintettel arra, hogy a topikindító leírta, kényszeres rend- és tisztaságmániás.

Erre írtam, hogy ha neki most az a problemája, hogy állandóan takarítani kell, mert szerinte "rendetlen" a ház, és ő nem érzi jól magát, pedig az idő nagy részében ketten vannak otthon egy 9 hónapos gyerekkel, mit fog csinálni később.

Amúgy én nem láttam gyereket, aki szándékosan csinált koszt vagy káoszt. De azért fellélegeztem, amikor a lányom közölte, talán 12 évesen, hogy a babaszobát el lehet csomagolni.

Úgy elraktam, azóta is keresem.:))

Az enyém nemcsak feküdt a járókában, hanem játszott. Tudom, hogy ma már ördögtől valónak tartják a járókát, de nekem hasznos volt. Mindig ott állítottam fel, ahol éppen dolgom volt, konyhában, teraszon, kertben. A gyerek látott, én is láttam őt, tudtam beszélni hozzá.

Én is szeretem befejezni, aminek nekifogtam, de nem mindig működik.

Így van, sokan vagyunk, sokfélék.

Mivel nekem is meglehetősen sok "dili":))-m van, mindig is tiszteletben tartottam a másokét is.

Viszont ha te is elismered, hogy csak szerinted "rendetlen" a ház, tényleg tenned kellene valamit ellene. Semmi sem jó, ami kényszeres. Most már megváltozott a helyzeted, ott a gyerek...mit fogsz csinálni, amikor nagyobb lesz, kiönti az ételét, összemaszatolja a falat, szétdobálja a játékait, belepasszírozza az epret a szőnyegbe? Egész nap rohansz utána a felmosóronggyal, porszívóval, tisztítószerekkel? Mi lesz, ha majd barátokat visz haza? Tudod, mit tud tenni 4-5 gyerek a te ragyogóan tiszta házaddal?

Mások úgy tudnak egyedül megoldani mindent, na jó, majdnem mindent, hogy beismerik, nem tudnak százfele szakadni, és nem görcsölnek, ha egy nap nem volt felmosva.

Sokan vagyunk sokfélék.

Nekem SAJNOS még a gyerek születése előtt kialakult egy tisztaság- és rendmániám. Nyilván nem normális dolog, és azt hittem, lejjebb tudok majd adni belőle, de nem. Ez ez kényszer, én nem érzem jól magam, ha - szerintem - rendetlen a ház.

E mellett természetesen a legfontosabb a kisfiam testi-lelki-szellemi fejlődése, ami szintén egy egész ember kíván.

Csodálom azokat, akik azt mondják, hogy mindent meg tudnak egyedül oldani, de tényleg egyedül...? Lehet, hogy ott azért mégis besegít valaki (férj, nagyszülő), és az a segítség elegendő ahhoz, hogy úgy teljen a nap, ahogy anyuka eltervezte.

A pihenésről ne is beszéljünk. Akinek rossz alvó a gyereke, az tudja, mennyire rontja a hangulat minőségét, ha nem pihente ki magát az anya, mégis jókedvű, aranyos legyen a gyerekhez, énekeljen, mondókázzon, tisztaság legyen, tiszta ruha legyen, rend legyen, főtt kaja legyen, és ő maga se nézzen úgy ki, mint a mosott rongy. Mert bizony megszólják, ha nem olyan a körme, a haja. Egy otthon lévő anyukának mindenre legyen ideje, és kedve.

Ismerek olyan anyukát, aki tök jól érzi magát a kupiban, a gyerekek se valami tisztán vannak tartva, főzni nem főz, ha telefonon beszélünk, nincs olyan, hogy a kicsi ne ordítana a háttérben... De ő nagyon jól érzi magát anyuka-szerepben, és szeretne még egy harmadikat. No comment...

Én meg azt nem értem, hogy amig anyuka a házimunkát végzi, addig a gyerek mit csinál? Órákig fekszik a járókában, vagy a szőnyegen?

Mert nálunk pl. nem egy fél óra a takarítás. 2 fürdőszoba, 4 szoba, emelet, lépcső, nagy konyha, kert... akkor ott a mosás, a vasalás, meg ami most eszembe se jut.

Az én problémámat pl. maximálisan megoldaná az, ha heti 1x-2x a nagyi (vagy valaki más) foglalkozna vele addig, amíg én megcsinálom a házimunkámat. Addig sem "parkoltatom" a gyereket. A napi apróbb dolgokat természetesen meg lehet vele/mellette is csinálni, de órákig tartó takarítást nem. Nálam nem működik, hogy egyik nap egy kicsit, másnap folytatom, ha belekezdek, akkor kitakarítom az egész házat egyszerre, és akkor másnap, harmadnap tényleg csak a gyerekkel tudok foglalkozni.

Nem, senki nem mondta, hogy putriban él, ez igaz. Viszont sokan panaszkodnak, hogy egyetlen gyerek mellett agyonhajszoltak. És most nem kimondottan erről a topikról beszélek.

Persze, hogy aki otthon van a gyerekkel, több ideje van a házimunkára is. És én erről a helyzetről beszélek. Aki otthon van. Van nekem nem egy ismerősöm, aki tényleg nem tud megbirkózni a helyzettel. És szenved tőle.

Ha az anya dolgozik, az más.

Nem is gondoltam,hogy itt valakinek is az:-)

Nagyon jó dolog,ha valakinek van segítsége,én sem utasítanám vissza,de anyósómmal kölcsönösen utáljuk egymást,az én szüleim sem jönnek,mi megyünk hozzá.

Attól mert nekem nincs szükségem MOST segítségre,később biztos lesz,de azt nem a nagyszülőktöl fogom megkapni az tuti.

Nálad más a helyzet,mert te már dolgozol(ha jól emlékszem te írtad).

Ez csak kibúvó szerintem...

Nekem 2 különböző típusúak a gyerekeim.A nagyobbik kicsinek mindig sírt,állandóan engem akart,de akkoriban is belefért a 16 órába minden.

A kicsi nagyon nyugodt,mellette mindent el lehet végezni.

A nagyobbik mellett amikor kicsi volt,még tanultam is.Nem volt könnyű,de amikor már nagyon hisztizett leültem vele játszani,amikor megnyugodott,mentem csináltam tovább a dolgom,és így ment egész nap felváltva.Szerencsére most már nagy,le tudja magát kötni,ha esetleg valami dolgom van.

Most nem azért írom,mert okoskodok,ne essél nekem...

van ismerősőm közeli,aki egész nap otthon van és disznóól a háza.

Persze az teljesen más tészta,amikor az ember már dolgozik.

Én azokat nem értem aki nem dolgozik és nem tudja beosztani asz idejét...

Szerintem itt senki nem azt írta, hogy képtelen elvégezni és egy putriban él inkább.

Viszont az szembetűnő nekem, hogy azok tudnak itt szuper módon elvégezni minden házimunkát otthon akik nem dolgoznak, hanem kicsi gyerekkel vannak otthon. Napi 8 óra munka mellett a gyerekkel tölthető idő napi 5-6 órára szűkül, a házimunka idejét ebből lehet elvenni, tehát súlyozni kell. Ettől még nincs mocsok, de lehet hogy pár tányér ottmarad másnapig a mosogatóban, vagy nem vasalok mániákusan mindent...

Vonalsz77

Nagyon sok dologban egyetértek veled,olyan típusú ember vagyok mint te.

Minden nap délelőtt takarítok én is,mert mániásan rendszerető vagyok és nem viselem el a koszt!!!

De nekem ez időben a pici alszik,tehát nem az ő kárára,de ha ébren is van akkor is felporszívózók és megfőzők,és eközben nagyon jól elvan.

Ettől én még nem érzem magam rosszabbnak,mert nem őt dajkálom,mert van egy uram meg egy nagyobb gyerekem,aki nem fog a babusgatástól jól lakni:-)

Meg szerintem fontos,hogy ilyen kicsi gyerek mellett rend és tisztaság legyen,és ne a koszos padlón csússzon-másszon.

Aztán a délután a 2 gyerekemé.Én úgy érzem,hogy a házimunkára fordított idő nem megy a gyerekeimmel eltöltött idő kárára.

2 gyerekem mellett simán elvégzem az összes házimunkát.Addig amíg itthon vagyok a picivel könnyen megy,majd ha visszamegyek dolgozni kicsit nehezebb lesz,de nem lehetetlen.:-)

Soha nem kértem egyik nagyszülőtől sem segítséget,(mondjuk nem is jönnek egyébként sem),de ha lenne nem utasítanám vissza.

Mondjuk azért nem kérnék,hogy tudjam csinálni itthon a dolgom,mert azt nagyon ügyesen megoldom,hanem hogy néha ketteseben elmehetnénk a párommal.

úgy gondolom,ha valaki otthon van egy pici gyerekkel simán meg lehet csinálni egész nap az otthoni teendőket.