Mennyire segítenek be a nyugdíjas (vagy nem nyugdíjas), de még aktív szüleitek a gyermeke(i)tek mellett elvégzendő háztartási munkákba? (beszélgetős fórum)

Hát nálunk az nem menne, hogy a kicsik a szülőin legyenek, esetleg az iskolás. Olyan volt már. Múltkor anyáknapjára többen is hozták a kicsit, de nem nézték jó szemmel elvárják, hogy ezekre az "egyszeri fontos" alkalmakra oldjad meg.. Ez részben egyébként érthető, csak az élet bonyolultabb... Itt Pesten nem olyan bébiszittelős a közösség, a gyerekek nem mehetnek elvileg egyedül ki a folyosóra se..

Egyszer volt olyan szomszédságunk, ahol meg lehetett volna oldani néha egy kis segítséget, de most nem olyan van, örülök, ha nem jelentenek föl a gyerekeim miatt...

Úgyhogy marad apám, aki szerencsére azért kapható, meg örül is az unokázásnak, csak hát azért mégis papa... Az olyan papás. Meg hát azért neki se lehet minen napját lekötni. Az évzáróra meg jönnek a tesók is, csak abban az a gáz, hogy az ovis gyerekem meg autista, és annyira nem bírja az ilyen közös banzájokat, hogy rohangál, mint a hüle, és csak hozzá 4 kéz kellene.. Ilyenkor általában előbb távozunk, mint a vert hadak a többiek rosszallása mellett.. Ez van.

Ez ilyen kicsit sajnáltatós volt, nem ezt akartam, mert élünk, megvagyunk, csak arra akartam célozni, hogy nagyon-nagyon elkél az a nagyszülői felügyelet néhanapján, mert nagyon kellemetlen nélküle, és el is várják a suliban, oviban... Mert másnak meg reggel-délután jönnek érte, anyukát meg alig látni.. Szerintem ez sem helyes, de belőlük indulnak ki.

Akkor jól emlékeztem... izgultam kicsit, nehogy meghazudtoljalak... de akkor nem.

Hát igen... tényleg nem lehet ezzel mit csinálni...

Nekem egy ismerős csaj mindig ezt mondta: "Hogy oldanád meg, ha nem lennének?"

Mármint nem lennének szüleim, anyós-após, stb...

Neki nincs amúgy gyereke, szóval könnyen mondta.

Az tény, hogy az én gyerekemre volt, hogy fizetős bébicsősz vigyázott. Vagy az utcából megbízható aranyos idős néni, de pénzért (én ragaszkodtam hozzá, hogy csak úgy fogadom el, ha fizetek).

Heti 3x3 óráról volt szó, így végeztem el az adószakértőit (férjem is dolgozott, szülők 100 km-re, após 150 km-re, anyós már nem élt.

Jaj de jó, hogy nekem már nagyobbak, sinmán vigyáznak a kicsikre ilyen esetekbe! Nem irigyellek!!

Én egyébként régebben elvittem a szülőikre a kicsiket, addig a többi gyerekkel játszottak az udvaron,napköziben (szerencsére nem okozott gondot a napközis tanároknak), amikor nmeg babakocsis volt, azt addig a fél iskola bébiszttelte (sose volt olyan jó dolga)

Vissza az eredeti témához:

Nézzünk konkrét esetet, hogy Ti hogyan oldanátok meg. Egy pár ilyet már megoldottam, csak kíváncsi vagyok:

Szombat: a férjem egy éve készül egy túrára egy barátjával, aki külföldön él, és most jön haza. Nekem meg nyelvsuliba kéne menjek szombat délelőtt, ami ugyebár nem kevésbe kerül, és a leendő munkahelyem érdekében járok oda.. Egyébként az ember szokott vigyázni a gyerekekre ekkor..

Hétfő: 5 óra, szülői a suliban

Szerda: fél3-ra, mennem kell a fiam orvosaihoz (egyedül)

Csütörtök: fél5 évzáró az oviban

A férjem legkorábban fél7-re ér haza, és ezen nem lehet változtatni, nincs korábban eljövés.. Mert a legtöbben persze így oldják meg, ami normális is lenne, dehát nálunk nagyon fix a fix.. Megjegyzem, nálunk akkor se volt sokkal jobb, amikor az ember vállalkozó volt, mert akkor meg mindig minden egybeesett a "tuti" munka egyeztetésével, azt meg ugye "megérthetem, hogy a saját érdekünkben...".

:D

Ez így van!

Nem tudom mi lesz,ha majd unokám lesz,mert ugye nem az enyém,de valahol mégis.

szerencsére van idő addig bőven....

Mit lehet tenni?Semmit!

Nem lehet valakire ráerőszakolni,hogy szeresd más gyerekét.

Na most kimaradtammmmm !!!

Már ilyen fórumokból is törölnek?? Ki mószerolt be kit?!

Neked még annyit szeretnék mondani, hogy attól, mert nem velem értessz egyet (amivel semmi baj nincsen), még észre kellene venned, hogy ki az, aki neurotikus tüneteket produkál.

De mindegy is, én legalább szeretem a gyerekeket, még a másokét is, és nem vagyok gonosz.

Mert nem szeret gyerekkel lenni... én is ilyen vagyok. Van egy jó barátnőm, akivel tök jól elvoltam, de pikk-pakk gyereket szült, utána mikor találkoztunk, egyik kezében a gyerek, a másikkal cumit törölt, fél füllel figyelt és sorolhatnám... én meg nem tudok ezzel azonosulni.... és nem is erőltetem a dolgot... mert nem tudok vele lenni csak.. ahogy veled sem anyósod.. mert akkor valamilyen formában előkerül a gyerek....

Sok nő van, aki a sajátjával elvan, de másét nem szereti... talán irgum-burgum írta egy párszor... tehát még szült nőknél is előfordul. Hogy mit lehet tenni? Nem tudom...... ötletem sincs...

Rám visszatérve (tudom, hogy nem rólam szól a fórum), én őszintén leírom, hogy mi van. Ez nem magyarázkodás, csak szeretném leírni.

Az van, hogy én a saját lányunkba beletettem mindent, ami létezik: szeretet, türelmet, megértést, figyelmet, gyengédséget, féltést,stb...stb...stb... Ahogy ez ugyebár normális. (Hülye, agyonféltős anya vagyok, ami meg tán nem normális egészen.)

Az anya-lánya kapcsolatról kettőnk között csak szuperlatívuszokban tudnék beszélni.

Az én lelkem pillanatnyilag egy 16 éves lánygyermekre van "ráállva", az ő lelkületére, az ő iskolai dolgaira, az ő terveire, céljaira. Nekem mindig az az életkor a "legszebb", amiben ő van (mert szokták anyáktól kérdezni, hogy "melyik volt a legszebb életkor?" Nekem mindig az volt a legszebb, amiben a lányom van.

És a lényeg itt jön: nincs energiám, türelmem, nevezzük aminek akarjuk, ahhoz, hogy újra szilikonos sarkakat ragasszak az irodámban a bútorokra, hogy gyerek dugókat tegyek a konnektorokba, hogy azt lessem, nincs-e egy gemkapocs a szőnyegen, amit szájba vehet egy kisgyerek.

Kövezzetek meg, de nincs ehhez türelmem, energiám, kedvem.

Majd ha 15 év múlva az enyém úgy dönt, akkor más lesz, mert nyilván rá leszek "ráhangolva".

És tényleg nem értem, miért kell ezért vagdalkozni, minősíteni, és azt főleg nem értem, hogy ezt miért csak KékÍrisz és Juiko érti meg:(

Ha nem a "saját" unokája, akkor nem kell szeretni...? Ja....

(Hú, de nagyon különbözünk mi egymástól, irisz. De minél többet olvaslak, annál jobban nem bánom ezt a különbözőséget.)

Van egy várandós kolléganőm, akit mindenki utál és nem tudunk úgy nézni és úgy viselkedni vele, mint egy másik várandós nővel. És miért? Mert még most is egy tetű mindenkivel, még most az utolsó 10 napban is patkány módon furkálódik, még most is, amikor már gyereke lesz napokon belül, akkor is mindenkit lehord mindennek, bunkó paraszt módon.

Mit kíméljük az ilyet?

Az anyósom alzheimer kóros volt és amikor már nem mertük 1 percre sem egyedül hagyni, akkor sajnos betettük egy nagyon szuper otthonba, ahol annyira jól érezte magát (azt hitte, hogy a szobatársa az anyukája), hogy ha hétvégére hazavittük, akkor addig sírdogált, amíg vissza nem vittük.

"Sajnos" a férjem az ő fia, így a genetika is hasonló. Én megígértem a férjemnek, hogyha olyan stádiumba jut el, akkor keresek neki egy nagyon jó kis otthont, és sűrűn fogom látogatni és akkor is szeretni fogom, de nem akarom, hogy ez megkeserítse hosszú házasságunk emlékét:) Aztán, ha eljön az idő, akkor a fiam betesz az apja mellé vagy bevonulok én önállóan.

Amíg lehetett az anyósom velünk élt, de eljött az idő, hogy ezt meglépjük, mert dolgoznunk kellett a gyereknek suliba járni és tanulni, egyedül pedig nem lehetett hagyni, mert ön és közveszélyessé vált a feledékenysége.

Én abban sem vagyok biztos, hogy dr.no gyerekére nem kíváncsi a nagymama, hanem arra gondolok inkább, hogy nagyon kicsi még és már nincs gyakorlata és inkább megkímél mindenkit a csalódástól.

Azt gondolom, hogy majd ha egy kicsit nagyobb lesz az unokája, akkor majd szívesen viszi el ide-oda:)

Hát, nem a saját gyereke és nem a saját unokája, így nem is értem miért kellene neki szeretni.

Ennyi erővel az összes terhesnő szülésénél ott lehetne, majd segíthetne nekik szülés után.

Gondolom majd ha az ő jelenleg kamasz gyereke lesz ebben a szituban, akkor ahhoz máshogy fog állni, de ha nem az sem gond, hiszen a gyerekek nem nekünk szülnek, nem a mi életünket alakítják.

Wááá, ezt az oldalt nem tudom már visszaolvasni, mert ébred a kisfiam...Másfél órája olvasok, kisül a szemem, de még ez az oldal hátravan... A mosógép beindítva, van még egy adag és este vasalnom kell...Trehány vagyok? :D

Jah, igen: kell a kertre is időt szakítani, nem szeretném, ha térdig érő gaz lenne.

A férjem a hét 6napján reggel 7-től este 7-ig dolgozik, nem sok feladatot vállal a ház körüli munkákból...

Tegnap takarítottam ki az egész lakást, míg aludt Lütyi, mikor felébredt, akkor először játszószőnyeg, hordi, mérhetetlen mennyiségű zacskó, colás üveg és játékok, amik felkeltik az érdeklődését.

Délutáni alvása kinn a kertben, én addig gyomláltam, gazoltam, már gyönyörűek a hagymáink, borsóink és retek, saláta :)))

Aztán elindultunk a ház felé, hogy megetetem, útközben felszedtem a tojásokat....

Ez így működik.:)

Anyós meg hétvégén csinálja ugyanezt :)